A nevadai Primm után következzen az arizonai Kingman! Ugyancsak a Mojave-sivatagban fekvő városban az Enterpriser vállalat bízott meg dobozok szállításával Mojave városába.
Úgy gondoltam, hogy ezentúl új típusú úti beszámolókkal is jelentkezem, amiknek a „Szabad mint a szél” nevet adtam.
Ennek oka, hogy az ATS/ETS2 és a Steam által támasztott számos kihívás teljesítése mellett számos más megbízást is teljesítek, pusztán a vezetés öröme, illetve a Világtérkép minél teljesebb bejárása végett. Eközben igyekszem olyan cégektől megbízásokat vállalni, amelyekhez még nem volt szerencsém. Nos, mivel ezek az utak is bővelkednek látnivalókban, kilátóhelyekben, nevezetességekben, történelmi emlékhelyekben, úgy gondoltam, kár lenne megfosztani benneteket egy-egy jobban sikerült úttól.
Ezeken az utakon többnyire nem narrálok, hanem csak repesztek a kiindulási ponttól a célig. Az utakhoz tartozó cikkekben pedig, mint ebben is, csupán képes beszámolóim lesznek, a látottak néhány soros értelmezésével, sőt többnyire nem lesz Google Térkép sem, mert az útvonalak összeállítása a részletes ismertetőkhöz több órányi forráskutatással és útvonalkereséssel jár.
Jó szórakozást kívánok a „Szabad mint a szél” videóimhoz és cikkeimhez!
A 32 ezres lakosú Kingman Mohave megye székhelye. Nevét Lewis Kingmanről, az Atlantic and Pacific Railroad mérnökéről kapta. A város megalakulását U.S. Navy officer Edward Fitzgerald Beale hadnagynak köszönheti, aki a Hadsereg Topográfiai Mérnöki Hadtestének (Army Corps of Topographical Engineers) szolgálatában azt az utasítást kapta a Hadügyminisztériumtól, hogy jelöljön ki egy szövetségi célra használható szekérutat az északi 35. szélességi kör mentén. Másik parancsa is volt, hogy egyúttal teszteljék a tevék teherhordó állatként való felhasználhatóságát a Mojave-sivatagban. Beale 1857-ben bejárta a mai Kingman környékét, felmérve egy lehetséges utat, amit 1859-ben meg is építettek és elkezdtek használni. A Beale’s Wagon Road a Route 66, majd az I-40 része lett. A szekérút maradványai még mindig láthatók a közeli White Cliffs Canyonban (White Cliffs Wagon Trail).
A város a Hualapai-völgyben alakult ki, a Cerbat- és a Hualapai-hegység között. Hivatalosan 1882-ben alapították. Kezdetben szerény vasúti mellékvágány menti városként létezett, majd megkezdődött a fővonal építése Lewis Kingman építőmérnök felügyelete mellett. Ma már jelentős város, itt haladt keresztül a Route 66, illetve ma az I-40 (Purple Heart Trl) és az US-93. A várostól északkeletre, a Route 66 mentén fekszik a Kingman Airport, amely a II. VH idején katonai reptérként és kiképzőközpontként működött. Ma a polgári repülés kiszolgálása mellett elavult katonai gépek végső nyughelye.
A Colorado River (spanyolul Río Colorado) az egyik legfontosabb folyó a Rio Grande mellett az USA délnyugati részén és Mexikó északi részén. Az 1450 (2330 km) mérföld hosszú folyó, amely az USA 5. leghosszabb folyója, egy igen kiterjedt, száraz vízválasztó terület vizeit vezeti le, amely hét amerikai és két mexikói állam egy részét öleli fel – ennek területe 246 ezer négyzetmérföld, vagyis 640 ezer négyzetkilométer). A Colorado spanyol eredetű név, ami kb. „vöröses színű”-t jelent, ami a folyó jelentős iszapterhelésére utal – a folyó rengeteg, vöröses színű hordalékot sodor magával, ez adja jellegzetes színét.
Maga a folyó öt USA (Colorado, Utah, Nevada, Arizona, Kalifornia) és két mexikói államon (Baja California, Sonora) folyik át, és az ATS játékban több államban találkozunk is vele. Forrása a coloradoi Rocky Mountains területén található La Poudre Pass, majd Mexikóban, a Kaliforniai-öbölbe torkollik.
Az amerikai őslakosok legalább 8000 éve lakják a Colorado folyó medencéjét. 2000 éve nagy, mezőgazdaságon alapuló társadalmak jöttek létre, de az aszály és a rossz földhasználat kombinációja az 1300-as években azok összeomlásához vezetett. Leszármazottaik közé tartoznak olyan törzsek, mint pl. a pueblo indiánok, míg mások, köztük a navahók, kb. 1000-től telepedtek le a Colorado-medencében. Az 1500-as években spanyol felfedezők kezdték el feltérképezni a vízválasztó területét, amely majd Mexikó részévé vált, miután az 1821-ben elnyerte függetlenségét Spanyolországtól. Még azután is, hogy 1846-ban a vízgyűjtő nagy része az Egyesült Államok területére került, a folyó folyásának nagy része ismeretlen maradt. Majd a XIX. század közepén számos expedíció térképezte fel Coloradót. Az alsó medence területének nagyszabású betelepülése az 1800-as évek közepétől kezdődött, amikortól már gőzhajók hajóztak fel a Kaliforniai-öbölből a folyó menti kikötőkhöz, hogy az ösvényekhez kapcsolódva segítsék a bevándorlást.
Topock neve eredetileg Mellen volt. Akkoriban egy vasútállomás és egy gőzhajó- kikötő állt itt – a kikötő azonban ma is létezik. A város nevét „Jack” Mellon gőzhajó kapitányról kapta, bár hibásan „Mellen”-nek írták.
A város nevét a közeli, tűhegyes sziklákról kapta (needles = tűk), melyek az arizonai oldalon emelkednek a Colorado folyó fölé (The Needles). Needles városát 1883 májusában alapították, amikor az Atchison, Topeka és Santa Fe Railway elérte a Colorado folyót. Fontos megállóhelye volt a történelmi Route 66-nak az 1920-as évektől az 1960-as évekig.
Bár nyáron rendkívül forró a sivatagi éghajlat, Needles kedvelt turisztikai célpont. A Colorado folyó mentén számos rekreációs lehetőség kínálkozik, mint például a csónakázás és a horgászat. A városban és környékén több látnivaló is található, köztük a Santa Fe Park mellett található történelmi El Garces Harvey House vasútállomás és szálloda, vagy a park túloldalán található Needles Regional Museum, valamint a 66-os út emlékei. A közeli Mojave National Preserve is könnyen elérhető innen.
A várost 1883 májusában alapították az Atchison, Topeka és Santa Fe vasútvonal építése során. Eleinte vasútépítő csapatok sátorvárosa volt, de a vasút végül szállodát, kocsiszíneket, üzleteket és egy körhintát is épített. Mindössze egy hónapon belül kínai mosoda, újságosstand, étterem, számos vegyesbolt és kilenc-tíz kocsma nyílt. Needles az 1920-as évektől az 1960-as évekig fontos megállóhelye volt a Route 66 autópályának.
A város időjárási szempontból számos rekord helyszíne: sivatagi éghajlattal rendelkezik, szubtrópusi hőmérsékleti ingadozással, az éves átlaghőmérséklet pedig 24,6 °C. A város, akárcsak az északnyugatra fekvő Death Valley, a nyári időszakban extrém magas hőmérsékleteiről ismert. Az időjárásjelentésekben gyakran szerepel a város, mint a sivatagi nyarak során feljegyzett legmagasabb napi hőmérséklet helyszíne. Rendszeresen megdönti a országos vagy a világ napi hőmérsékleti rekordjait, valamint más, az extrém sivatagi hőséggel kapcsolatos rekordokat. Például 2006 július 22-én 38 °C-os volt a legkisebb napi hőmérséklet reggel 6 órakor, a legmagasabb hőmérséklet pedig meghaladta a 49 °C-ot. Egy másik rekord 2012 augusztus 13-án következett be, egy zivatar formájában délután 3:56-kor, amely 46 °C-os esőt hullajtott, miközben a levegő hőmérséklete 48 °C volt. Úgy képzeld el ezt az esőt, hogy mivel a páratartalom mindössze 11% volt, az eső azonnal elpárolgott, tehát hiába akartál volna aláállva lefürdeni…
1953 május 1-én a 35 éves John Armatoski rendőrtisztet egy ittas sofőr halálra gázolta, miközben egy általa igazoltatott autó mellett állt a kaliforniai Needles közelében. Az 57 éves sofőrt börtönbüntetésre ítélték ittas vezetés miatt. Öt nappal később felakasztotta magát a cellájában. Az I-40 Needles városán áthaladó szakaszát az ő emlékére szentelték.
A Mojave Desert [moʊˈhɑːvi] az USA délnyugati részén, az északra, az állam keleti határa mentén húzódó Sierra Nevada hegységtől délre és a partmenti hegyláncokat közös névvel illető Transverse Ranges hegyeitől keletre terül el, azok esőárnyékában. Az esőárnyék hatásnak köszönhetően idáig nem jutnak el az óceáni esőfelhők, így száraz, sivatagos táj alakult ki. Még közelebbről, délnyugatról a San Andreas-törésvonal (San Andreas Fault), északról pedig a Garlock-törésvonal (Garlock Fault) határolja.
A Mojave-sivatag a Sonoran, a Chihuahuan és a Great Basin (Nagy-medence) sivatagokkal együtt egy nagyobb kiterjedésű sivatagot alkotnak. Közülük a Mojave a legkisebb és a legszárazabb. Tipikus medence- és hegységdomborzattal rendelkezik, általában párhuzamos hegyláncok és völgyek sorozatából áll. Itt található a Death Valley is, amely Észak-Amerika legalacsonyabban fekvő és egyik legforróbb pontja. A Mojave-sivatagot gyakran high desert, vagyis magas sivatag névvel is illetik, mivel nagy része 2000 és 4000 láb (610-1220 m) magas. Sivatag létére is számos növény- és állatvilágnak ad otthont. Az 54 ezer négyzetmérföld (140 ezer négyzetkilométer) területű sivatag számos emberi tevékenységnek ad otthont, beleértve a kikapcsolódást, a szarvasmarha-tenyésztést és a katonai kiképzést. A Mojave-sivatagban különféle ezüst-, volfrám-, vas- és aranylelőhelyek is találhatók.
Az őskori amerikai őslakos törzsek már 3000 évvel ezelőtt is lakták Barstow környékét: vadásztak, halásztak és türkizt gyűjtöttek. Az őslakosok nem sok lábnyomot hagytak a halvány ösvényeiken, miközben mexikói területekre utaztak árucsere céljából.
A Mojave-völgy írott története az 1700-as évekre és Francisco Garcés spanyol ferences szerzetes missziós útjaira nyúlik vissza. Garcés a legkorábbi ösvényeket követte a Mojave folyó völgyébe, majd onnan a Barstow környéki sivatagon át, úton a kaliforniai hegyeken túli spanyol missziók felé.
Barstow betelepülése az 1840-es évek végén kezdődött a Mormon folyosón (Mormon Trail) keresztül érkezőkkel. Minden ősszel és télen, amint lehűlt a levegő, az eső új fűszálakat növesztett és feltöltötte a Mojave-sivatag vízkészleteit, emberek, áruk és állatcsordák vándoroltak ide Új-Mexikóból, majd később Utahból Los Angelesbe a Santa Féből induló Old Spanish Trail mentén, vagy 1848 után a Salt Lake Cityből induló Mormon úton. Igazából Barstow gyökerei a Mojave-sivatag gazdag bányászati történelmében erednek, miután az 1860-70-es években aranyat és ezüstöt fedeztek fel az Owens-völgyben és a keleti hegyekben. A ma már többnyire szellemvárosként létező Calico és Daggett városokba érkező bányászok beáramlása miatt vasutat építettek az áruk és az emberek szállítására: a Southern Pacific, majd 1884-től a Santa Fe vasúttársaság 1883-ban vonalat épített ide Mojave városából Barstow-n keresztül Needles-be.
Az államközi autópálya-rendszer megjelenése előtt Barstow fontos megállóhely volt mind az US-66-os, mind az US- 91-es (ma már I-15) úton. A két útvonal Barstow belvárosában találkozott, és együtt haladt Los Angeles felé I-15-ösként. Ez a kereszteződés az ország egyik legforgalmasabbika volt – naponta kb. 800 gallon (~3000 liter) benzint tankoltak a közelben, még mielőtt az I-40-es utat meghosszabbították volna. Ma a Barstow-n átvezető I-15 és I-40, valamint a CA-58 autópályák kikövezése a város további fejlődéséhez vezetett. Gazdaságának nagy része ma már a közlekedéstől függ.
A város a nevét William Barstow Strong-ról, az Atchison, Topeka és Santa Fe vasúttársaság korábbi elnökéről kapta.
A támaszpontról rengeteg mindent írhatnék, most csak a támaszpont nevének eredetéről ejtek néhány szót: 1948. június 5-én reggel egy YB-49 repülő a közelben zuhant le. A balesetben a másodpilóta, Glen Edwards légierő-kapitány, és a személyzet négy tagja is életét vesztette. A korábban Muroc Légibázist 1949 december 5-én Edwards Légibázisra nevezték át a néhai Glen Edwards kapitány tiszteletére.
A jelenleg kb. 4000 fős lakossággal bíró Mojave élete 1876-ban indult a Southern Pacific Railroad építőipari táboraként. 1884 és 1889 között a város volt a 266 km hosszú, húsz öszvérből álló bórax szekér útvonal nyugati végállomása, amely a Death Valley-ban található Harmony Borax Works bányából indult. Később, 1908-tól a Los Angeles vízvezetékhez szükséges cementelőállítás helyszíne, valamint a vezeték építésének központja lett.
A jelenlegi Mojave Air & Space Port repülőtér őse az 1935-ben létesített Mojave reptér volt, amely elsősorban a környék arany- és ezüstbányászati iparát szolgálta ki. Ma ez a reptér nem csak polgári, hanem kutató és katonai reptér, egyúttal repülőgép temető is. A repülőtér ma több mint 60 repülőgépipari vállalat és intézmény otthona, mint például a Scaled Composites és a polgári National Test Pilot School. A város adott otthont a Rutan Voyagernek, az első repülőgépnek, amely megállás és tankolás nélkül repülte körbe a Földet. A repülőtér egyben az Egyesült Államok első szárazföldi űrrepülőtere is, és itt történt az első magán űrrepülés, a SpaceShipOne 2004 június 21-i felbocsátása.
A fuvar adatai:
ATS verzió: 1.54.2.6s.
Rögzítés dátuma: 2025 április 13.
Típus: Szabad mint a szél – Gyors fuvar.
Kiindulás-cél: Kingman, Enterpriser – Mojave, Starbridge.
Tervezett/megtett távolság: 264/272 mérföld.
Időpont: Hétfő, 8:51 – Hétfő, 12:51 (menetidő 6 óra), fáradás szimulálása kikapcsolva.
Vontató: Kenworth T680 2014 Day Cab (370 LE, 10 sebességes).
Fülkefestés: Sky Blue.
Pótkocsi/Szállítmány: 2-tengelyes szigetelt A-KRB-18/Dobozok.
Érintett települések (állam): Kingman (AZ), Topok (AZ), Needles (CA), Barstow (CA), Mojave (CA).
VÉGE.
