ATS külső megbízás: Marion (IL) – East St. Louis (IL)

Folytassuk utunkat Illinois államban! Menjünk a Mississippi partjára, az American Bottom néven is ismert ártéri területen fekvő East St. Louis városába, vigyünk az ottani Flavorfair számára állványokat!

Az Illinois DLC 2026 május 14-én jelent meg. Ezzel megérkeztünk a Nagy Tavakhoz, pontosabban a Michigan-tóhoz, Chicago városához, a Mid-West régióba. Ezzel együtt immár 19 tagállam virtuális területén fuvarozhatunk. Illinois (IL) állam térképével teljes lett a történelmi Route 66, vagyis immár bejárhatjuk teljes szakaszát Chicago és Santa Monica között. A korábban felújított Kalifornia államtól, illetve a nemrég felújított Arizona és Új-Mexikó államokon keresztül Texas, Oklahoma, Kansas és Missouri államokon át juthatunk el Chicagóig.

Most azonban, a WoT oldallal kapcsolatos fejlesztések miatt elmaradt a Cruising… kihívás, így csak a 4 Steam Személyes teljesítmény marad. Nem tartom kizártnak, hogy utólag lesz Cruising Illinois kihívás, de majd meglátjuk, mit hoz a jövő…

Az Illinois DLC-vel kapcsolatos, magyar nyelvre lefordított SCS posztokat a Térképek – USA és Kanada cikkben, az államban tett fuvarokat pedig a Minden fuvar – 2026 cikkben találod. Az államot Az Illinois DLC bemutatása, az utazáshoz használt nyergest pedig A Volvo VNL 300 (2025) bemutatása posztban ismertettem. Érdemes elolvasnod és a hozzájuk készített videókat is megtekintened, mielőtt beülsz mellém a kocsikísérő ülésébe…

Ez az út az államban tett második fuvarom, amelyen sikerült teljesítenem A Prériállam és a Két folyó között kihívásból a 2.  Steam Személyes teljesítményt.

Mivel az Evergreen telephelyén pihentem meg, így vissza kell gurulnom a városba, és meg kell keresnem a 18 kerekű garázst. Szerencsére nincs messze: a városba az IL-13 úton hajtok be, ami a városhatáron belül a Deyoung utca nevet viseli. A garázsom mellett elhajtva a Carbon utcában, elérkezem The Hill sugárút körforgalmához, ahol bejárom a kamionos-pihenőt. Visszatérve The Hill sugárútra, keresztezem az I-57-et, majd megérkezem a Halfway úthoz. Rákanyarodva már nincs is más dolgom, mint keresztezni a Deyoung utcát, és a túloldalon behajtani a 18-Wheels Garage telephelyére. Persze előtte körbejárom a közvetlen szomszédságot, hogy semmi ne maradjon felfedezetlen.
Mivel az Evergreen telephelyén pihentem meg, így vissza kell gurulnom a városba, és meg kell keresnem a 18 kerekű garázst. Szerencsére nincs messze: a városba az IL-13 úton hajtok be, ami a városhatáron belül a Deyoung utca nevet viseli. A garázsom mellett elhajtva a Carbon utcában, elérkezem The Hill sugárút körforgalmához, ahol bejárom a kamionos-pihenőt. Visszatérve The Hill sugárútra, keresztezem az I-57-et, majd megérkezem a Halfway úthoz. Rákanyarodva már nincs is más dolgom, mint keresztezni a Deyoung utcát, és a túloldalon behajtani a 18-Wheels Garage telephelyére. Persze előtte körbejárom a közvetlen szomszédságot, hogy semmi ne maradjon felfedezetlen.

De mielőtt behajtanék a telepre, ismerkedjünk meg az IL-13 főúttal, amely igen jelentős közlekedési folyosó a Kis-Egyiptom régióban, hiszen az I-55 és I-57 autópályák, valamint Marion, a „Hub City” között teremti meg a kapcsolatot., vezeti el a forgalmat Louisiana és Chicago között.

Az IL-13 egy 151.54 mérföld (kb. 243,88 km) hosszú, kelet-nyugati irányú állami főút Dél-Illinois-ban. Nyugati végpontja Cahokia Heights [kahókia hájtsz] az (IL-157/IL-163 csomópontnál, East St. Louis közelében – ma ezt a szakaszt fogom bejárni Marionból indulva. Keleten a  kentucky-i államhatárnál az Ohio folyón átívelő Shawneetown Bridge [sónítavn bridzs] hídnál végződik, ahol az út Kentucky Route 56 néven folytatódik.

Az IL-13 az egyik legrégebbi útvonal Illinois-ban. Gyökerei az 1818-as államalapítás idejére nyúlnak vissza, amikor a korai úttörő települések (Cahokia, Kaskaskia és Shawneetown) közötti földutak kiépültek. A modern úthálózat szabványosításakor (Good Roads Movement), 1918-ban kapta meg az Illinois 13 számozást.

A játékban a teljes szakaszt bejárhatod. Keleten, a Kentucky határnál kiépített csomóponttól pedig akkor folytathatod utad az Ohio folyón átívelő Shawneetown Bridge [sónítavn bridzs] hídon áthajtva, ha elkészül Kentucky.

A 2-tengelyes, alumínium síkplatós, 45' hosszú A-PLO-18 pótkocsit az épület mögött találom. A pótkocsi felcsatolását követően  ellenőrzöm a rögzítést, a kerekeket, miegymást. Végül beugrom az irodába, hivatalosan is átvenni a fuvart. Indulhatok, és közben beprogramozom a GPS-t.
A 2-tengelyes, alumínium síkplatós, 45' hosszú A-PLO-18 pótkocsit az épület mögött találom. A pótkocsi felcsatolását követően  ellenőrzöm a rögzítést, a kerekeket, miegymást. Végül beugrom az irodába, hivatalosan is átvenni a fuvart. Indulhatok, és közben beprogramozom a GPS-t.
Úgy tervezem, hogy két szakaszra bontom az utat, mivel nagyon sok navigációs pontot kell beállítanom a Google térképen. Az első szakasz lesz a Marion-Alto Pass, a második pedig az Alto Pass-Marion-East. St. Louis. Nagyon nehezen tudom kijelölni az Alto Passig vezető első szakaszt, így hát a térképre hagyatkozom, aztán majd meglátom, merre visz az utam. Visszahajtva Marion városáig, végre rátérhetek majd az IL-13-ra, ami már elvisz East. St. Louis városába. Ott viszont meglátogatom az I-64 feletti látványosságot, így a belvárosból teszek majd egy kerülőt. Késő éjszaka lesz, mire megérkezem a Flavorfairhez...
Úgy tervezem, hogy két szakaszra bontom az utat, mivel nagyon sok navigációs pontot kell beállítanom a Google térképen. Az első szakasz lesz a Marion-Alto Pass, a második pedig az Alto Pass-Marion-East. St. Louis. Nagyon nehezen tudom kijelölni az Alto Passig vezető első szakaszt, így hát a térképre hagyatkozom, aztán majd meglátom, merre visz az utam. Visszahajtva Marion városáig, végre rátérhetek majd az IL-13-ra, ami már elvisz East. St. Louis városába. Ott viszont meglátogatom az I-64 feletti látványosságot, így a belvárosból teszek majd egy kerülőt. Késő éjszaka lesz, mire megérkezem a Flavorfairhez...
A Google Térképen láthatod, merre vezetne az útvonal a valóságban.
A Google Térképen láthatod, merre vezetne az útvonal a valóságban.
A Google Térképen láthatod, merre vezetne az útvonal a valóságban.
A Google Térképen láthatod, merre vezetne az útvonal a valóságban.
Sajnos a városból kivezető utak nem jelölik egyértelműen, merre visz az utam, de ez első nagyobb víztestnél rájövök, hogy ez bizony a Crab Orchard Lake [kreb órcsard léjk], amely egyúttal a Crab Orchard National Wildlife Refuge [kreb órcsard nesönel vájldlájf refjudzs] természetvédelmi terület része.
Sajnos a városból kivezető utak nem jelölik egyértelműen, merre visz az utam, de ez első nagyobb víztestnél rájövök, hogy ez bizony a Crab Orchard Lake [kreb órcsard léjk], amely egyúttal a Crab Orchard National Wildlife Refuge [kreb órcsard nesönel vájldlájf refjudzs] természetvédelmi terület része.

A Crab Orchard Lake egy 6 965 holdas (~28,2 km²-es) mesterséges víztározó. A tónak központi szerepe van a körülötte fekvő Crab Orchard National Wildlife Refuge [kreb órcsörd nesönöl vájdlájf refjúdzs] elnevezésű nemzeti vadvédelmi terület életében. A tavat elsősorban a Crab Orchard Creek [kreb órcsörd krík] táplálja, de a vadvédelmi területen belül fekvő másik két tó – a Devils Kitchen Lake [devilsz kicsen lék] és a Little Grassy Lake [litl greszi lék] – is ebbe a tóba folyik bele – utóbbi lesz a következő célpontom Alto Pass előtt. Az átlagos mélysége mindössze 9,1 láb (kb. 2,8 méter), a maximális mélysége pedig 25 láb (kb. 7,6 méter). A tó elsősorban a közeli Carbondale [kárbondél], Herrin [herin] és Marion [merion] lakosainak biztosít kikapcsolódási lehetőséget. 

A tavat az 1930-as években hozták létre a Crab Orchard Creek Project révén egy gátat építve a Crab Orchard Creek folyóra. A projekt célja a lápos területek szabályozása, az árvízvédelem és a rekreációs lehetőségek megteremtése volt. A vadvédelmi területet 1947 augusztus 5-én alapították meg, amikor az ott működő katonai létesítmények földjeit átadták az Amerikai Hal- és Vadvédelmi Szolgálatnak (U.S. Fish and Wildlife Service [ju esz fis en vájdlájf szörvisz]).

Sajnos jelentős környezetvédelmi kihívásokkal küzd ez a terület, ugyanis a tó környéke korábban a magas kéntartalmú szénbányászatról, valamint a nehézipari és a kohászati tevékenységekről volt ismert. Szennyezőforrásként lett ismert a II. világháború alatt a tó északi oldalán működő Illinois Ordnance Plant [illinoj ordnensz plent] hadiüzem, amelyben robbanóanyagokat (pl. TNT-t) gyártottak. A háború után a Sangamo-Weston gyár működött a területen, amely nagy mennyiségű PCB-t (poliklórozott bipfenilt) használt fel.

Alto Pass felé fordulva a Grassy úton hamarosan elértem a Little Grassy tavat. Itt éppen a Little Grassy Lake Dam mellet haladok el. Úgy gondoltam, hogy most csak elsuhanok mellette Alto Passig, majd onnan visszafordulva nézek körül a tónál.
Alto Pass felé fordulva a Grassy úton hamarosan elértem a Little Grassy tavat. Itt éppen a Little Grassy Lake Dam mellet haladok el. Úgy gondoltam, hogy most csak elsuhanok mellette Alto Passig, majd onnan visszafordulva nézek körül a tónál.

A tengerszint felett 499 lábbal (~152 méterrel) elhelyezkedő Little Grassy Lake [litl greszi lék] víztározót az U.S. Fish and Wildlife Service [ju esz fis en vájdlájf szörvisz] kezeli a Crab Orchard National Wildlife Refuge [kreb órcsörd nesönöl vájdlájf refjúdzs] részeként.

Ez a mesterséges víztározó 1 200 hold (~490 hektár) területet fed le, legnagyobb hossza 4 mérföld (~6,4 km), szélessége mintegy 0,5 mérföld (~0,8 km), míg partvonalának hossza 36 mérföld (~58 km). A Little Grassy Creek-re épített gáttal jött létre, amely a Crab Orchard Lake [kreb órcsörd lék] és a Big Muddy River [big madi rivör] mellékfolyója.

A tavat 1940-ben alakították ki a nagy gazdasági világválságból (Great Depression [gréjt dipresön]) való kilábalást segítő szövetségi segélyprogramok részeként. A környező tölgy- és hikorierdőkkel borított dombok mezőgazdasági szempontból nem voltak termékenyek, ezért a szövetségi kormány felvásárolta és kisajátította a helyi farmokat a víztározó megépítéséhez.

A „Little Grassy Lake” népszerű, szó szerinti fordításban „Kis Füves-tó” vagy „Kis Gyepes-tó” a grassy [greszi], füves, gyepes, dús növényzetű szóból. A tó tulajdonképpen a Little Grassy Creek patakról kapta a nevét, aminek felduzzasztásával alakították ki a víztározót. A patak pedig, a név jelentéséből eredően kitalálható, hogy a nevét a meder mentén és a sekélyebb részein található dús, mocsári fűfélékről és vízinövényzetről kapta az úttörő telepesektől. A „Little” jelző oka, hogy a környéken két egymáshoz közeli víztestet is elneveztek a növényzetükről, így a megkülönböztetés miatt a nagyobb vízfolyás lett a Grassy Creek, a kisebb mellékága pedig a Little Grassy Creek. Amikor a tározó megépült ezen a kisebb ágon, automatikusan a Little Grassy Lake nevet kapta.

Alto Pass benzinkútjánál fordulok vissza a tóhoz, ahol most már befordulok a táblával jelzett Little Grassy Lake Campground területére, amelyhez elkerülő út vezet.
Alto Pass benzinkútjánál fordulok vissza a tóhoz, ahol most már befordulok a táblával jelzett Little Grassy Lake Campground területére, amelyhez elkerülő út vezet.
Tovább folytatva utam, a gát előtti parkolóba térve megnézem a Little Grassy-tavi gát című átvezető videót, amely immár a második Két folyó között Steam Személyes teljesítmény Illinoisban.
Tovább folytatva utam, a gát előtti parkolóba térve megnézem a Little Grassy-tavi gát című átvezető videót, amely immár a második Két folyó között Steam Személyes teljesítmény Illinoisban.
Visszajutva Marion városába ér véget kis kalandozásom a tavak környékén. De nem maradok tó nélkül, mert nemsokára elérem Carterville [kártervil] városát, majd nemsokára ismét elhaladok a Crab Orchard Lake mellett, ahol...
Visszajutva Marion városába ér véget kis kalandozásom a tavak környékén. De nem maradok tó nélkül, mert nemsokára elérem Carterville [kártervil] városát, majd nemsokára ismét elhaladok a Crab Orchard Lake mellett, ahol...

Carterville stratégiai helyen, a népszerű Carbondale–Marion körzet közepén fekszik, az IL-13 főútvonal mentén. A város közvetlenül a Crab Orchard National Wildlife Refuge [kreb órcsörd nesönöl vájdlájf refjúdzs] vadvédelmi terület és a Crab Orchard Lake [kreb órcsörd lék] északi szomszédságában található.

A várost George Monroe McNeill [dzsórdzs manró makníl] és Laban Carter [lében kárter] alapította. Carter 1864-ben vásárolt meg itt egy 100 holdas (~0,4 km²) földterületet, majd 1871-ben segített megszervezni a helyi postahivatalt. A települést végül az ő tiszteletére nevezték el Carterville-nek. McNeill pedig, aki a polgárháborúban az Unió seregében szolgált Sherman tábornok oldalán mindössze 16 évesen, 1866-ban telepedett le Carterville területén.

A város jelenlegi teljes területe kb. 5,28 mérföld² (~13,7 km²), amelynek túlnyomó része (kb. 98,3%-a) szárazföld. A 2010-es népszámláláskor 5 496 lakosa volt, ami tíz év múlva, a 2020-as adatok szerint 5 848 főre növekedett.

Carterville-ben található a John A. Logan College [dzson ej lógen kolidzs] közösségi főiskola campusa, amit a helyi polgárháborús hős és politikus, John A. Logan tiszteletére neveztek el.

...balra egy parkolót veszek észre. Behajtva kiderül, hogy ez „A menedék”, vagyis The Haven. A nevéből sejthető, hogy ez nem egy egyszerű autós pihenőhely. Így is van, mert The Haven egy nappali menedékház és központ veteránoknak, amelyet az amerikai háborús veteránok rehabilitációjára, feltöltődésére és közösségi összejöveteleire hoztak létre. A helyszínt az amerikai veteránszervezet, az American Legion [ameriken lídzsön]) illinoisi szervezete és a hozzá kapcsolódó klubok, mint pl. az Egyptian Past Commanders, tartják fenn és működtetik már az 1950-es évek óta.
...balra egy parkolót veszek észre. Behajtva kiderül, hogy ez „A menedék”, vagyis The Haven. A nevéből sejthető, hogy ez nem egy egyszerű autós pihenőhely. Így is van, mert The Haven egy nappali menedékház és központ veteránoknak, amelyet az amerikai háborús veteránok rehabilitációjára, feltöltődésére és közösségi összejöveteleire hoztak létre. A helyszínt az amerikai veteránszervezet, az American Legion [ameriken lídzsön]) illinoisi szervezete és a hozzá kapcsolódó klubok, mint pl. az Egyptian Past Commanders, tartják fenn és működtetik már az 1950-es évek óta.
Kihajtva az IL-13-ra veszem észre a szemközti bekötőutat, amely nyitva áll, így valószínűleg elkerülő út...amire most nem térek rá, mert sietnem kell utam mások szakaszával, mert East St. Louis városában is sokat kell még tekeregnem...
Kihajtva az IL-13-ra veszem észre a szemközti bekötőutat, amely nyitva áll, így valószínűleg elkerülő út...amire most nem térek rá, mert sietnem kell utam mások szakaszával, mert East St. Louis városában is sokat kell még tekeregnem...
Eseménytelen út után megérkeztem East St. Louisba, amit abból veszek észre, hogy megkaptam A prériállam Steam Személyes teljesítményt Illinois második városának felfedezéséért.
Eseménytelen út után megérkeztem East St. Louisba, amit abból veszek észre, hogy megkaptam A prériállam Steam Személyes teljesítményt Illinois második városának felfedezéséért.
Elhaladok egy hatalmas kiterjedésű intermodális vasúti teherpályaudvar mellett, amiről kiderül, hogy a GARC Railroads telephelye. Valóban, a városban két hatalmas teherpályaudvar is található. Innen a játékban egyenes út vezet az IL-3-as úthoz, de a valóságban ez nem ennyire egyszerű...
Elhaladok egy hatalmas kiterjedésű intermodális vasúti teherpályaudvar mellett, amiről kiderül, hogy a GARC Railroads telephelye. Valóban, a városban két hatalmas teherpályaudvar is található. Innen a játékban egyenes út vezet az IL-3-as úthoz, de a valóságban ez nem ennyire egyszerű...

East St. Louis [íszt szent luisz] délkeleti határában, közvetlenül Cahokia Heights [kahókia hájtsz] és Alorton [ólorton] szomszédságában, két egymás közelében húzódó, hatalmas méretű vasúti teherpályaudvar található: a Gateway Yard [gétvéj járd] és a tőle északnyugatra fekvő Valley Yard [veli járd].

Jelenlétük nem véletlen, hiszen East St. Louis a negyedik legnagyobb vasúti csomópont az Egyesült Államokban, ahol a keleti és nyugati part felé tartó vasúttársaságok találkoznak, így ezek a pályaudvarok kulcsszerepet töltenek be az amerikai áruszállításban.

A délebbre/keletebbre fekvő, hatalmas kiterjedésű Gateway Yard (Alton & Southern Railway / Union Pacific) egy gurítódombos teherpályaudvar (hump yard [hamp járd]). Üzemeltetője az Alton & Southern Railway [ólton en szádern rélvé] (A&S), amely a Union Pacific [júnion passzifik] (UP) 100%-os tulajdonú leányvállalata. A vasútvonalat 1910-1913 között építette az Aluminum Ore Company (az Alcoa alumíniumipari óriásvállalat elődje), hogy a nyersanyagokat és szenet szállítsa a helyi feldolgozóüzemekbe. Ez a régió egyik legfontosabb vasúti „elosztóközpontja”. Naponta átlagosan 3500-nál is több tehervagont soroznak át itt a gurítódomb segítségével.

Ennek tőszomszédságában, a Mississippi sugárúttól (IL-3) keletre terül el a Valley Yard (Union Pacific / Norfolk Southern / Kansas City Southern), a híres Valley Junction [veli dzsankssön] vasúti csomópont. Ez a pályaudvar elsősorban a környékbeli ipari létesítményeket, főleg a tőszomszédságában lévő hatalmas vegyipari és finomítói komplexumokat szolgálja ki, valamint összekötő kapocsként szolgál a különböző Class I-es (óriás) vasúttársaságok között. Korábban az Illinois Central (IC), majd a Gateway Western (GWRR) használta, ma pedig több nagy társaság, beleértve a Canadian National [kanédien nesönöl] és Kansas City Southern / CPKC vonalait, végzi itt az átrakodási és kocsirendezési feladatokat.

Miért éppen itt épültek fel? Nos, ennek oka East St. Louis stratégiai helyzete a Mississippi folyó keleti partján. A folyón átívelő vasúti hidak, mint pl. a MacArthur Bridge vagy a Merchants Bridge, közvetlenül ezekbe a teherpályaudvarokba csatornázzák be a nyugat-keleti irányú országos vasúti teherforgalmat. Ráadásul a környéken óriási kiterjedésű vegyipari üzemek, műtrágyagyárak és fémfeldolgozók működtek/működnek, amelyeknek közvetlen és nagy kapacitású vasúti kapcsolatra lett szükségük. A Gateway Yard-nak köszönhetően a szövetségi teherjáratoknak így nem kell behajtaniuk St. Louis belvárosába, hanem a várost keletről elkerülve tudják felcserélni a vagonokat a keleti és nyugati vasúttársaságok (pl. Union Pacific, BNSF, Norfolk Southern, CSX) között.

Kikeveredve az előbb említett Mississippi sugárútra, vagyis az IL-3-asra, megindulhattam az I-64-es csomóponthoz, amelyre felhajtva elindulhattam a látványosságot jelző pont felé...
Kikeveredve az előbb említett Mississippi sugárútra, vagyis az IL-3-asra, megindulhattam az I-64-es csomóponthoz, amelyre felhajtva elindulhattam a látványosságot jelző pont felé...
Ez a gyalogoshíd pont a látványosságnál van, elvonva róla a figyelmem. Utólag derült ki, hogy itt kellett volna a leállósávon félreállnom, és lefényképeznem a balra lévő templomot, amit most nem vettem észre, így...
Ez a gyalogoshíd pont a látványosságnál van, elvonva róla a figyelmem. Utólag derült ki, hogy itt kellett volna a leállósávon félreállnom, és lefényképeznem a balra lévő templomot, amit most nem vettem észre, így...
...el kellett hajtanom a 23-as kijáratig, egészen a MidAmerica St. Louis Airport és a Scott Air Force Base repterekig, hogy visszafordulhassak. Közben teljesen besötétedett, így az autópályáról már csak az esti fényekben pompázó Templom East St. Louisban (Immaculate Conception Roman Catholic Church) látványosságról tudtam képet készíteni. 
...el kellett hajtanom a 23-as kijáratig, egészen a MidAmerica St. Louis Airport és a Scott Air Force Base repterekig, hogy visszafordulhassak. Közben teljesen besötétedett, így az autópályáról már csak az esti fényekben pompázó Templom East St. Louisban (Immaculate Conception Roman Catholic Church) látványosságról tudtam képet készíteni.

A Szeplőtelen Fogantatás Római Katolikus Templom (Immaculate Conception Roman Catholic Church [imakulét konszepsön rómen kaszolik csörcs]) East St. Louis egyik kiemelkedő vallási, építészeti és kultúrtörténeti emléke.

Az egyházközséget 1895-ben alapították, hogy kiszolgálja az East St. Louisba tömegesen áramló, túlnyomórészt litván és szlovák származású, római katolikus bevándorló gyári munkásokat. Ahogy a városon áthaladó vasúti és húsfeldolgozó ipar virágzásnak indult, a hívők száma gyorsan növekedett, így a korábbi kisebb, még 1897-ben épített, majd 1943-ban egy tűzvészben elpusztult faépület helyett egy reprezentatív kőtemplom építése mellett döntöttek. Erre 1945 és 1955 között került sor. A híres litván művész, Vytautas Jonynas által készített ólomüveg ablakok pedig 1956-ban kerültek a helyükre.

A templom a klasszikus román gótikus/neoromán stílusjegyeit hordozza. Hatalmas mészkő blokkokból épült, ami robusztus, szinte erődítményszerű megjelenést kölcsönöz neki. A homlokzatot egy tekintélyes, magas harangtorony uralja, keskeny, félköríves ablaknyílásokkal. A főbejárat felett díszes rózsaablak, valamint neoromán stílusú, lépcsőzetes bélletes kapuzat található.

Megérkeztem a Flavorfair közelébe, az utolsó mérföld van hátra. A Malcolm W. Martin Memorial Park mellett haladok el, ahol egy újabb látnivalót tekinthetnék meg, de ezt a sötétségre tekintettel holnap reggelre hagyom. Szemben, a Mississippi túlpartján The Gateway Arch és St. Louis fényei világítanak.
Megérkeztem a Flavorfair közelébe, az utolsó mérföld van hátra. A Malcolm W. Martin Memorial Park mellett haladok el, ahol egy újabb látnivalót tekinthetnék meg, de ezt a sötétségre tekintettel holnap reggelre hagyom. Szemben, a Mississippi túlpartján The Gateway Arch és St. Louis fényei világítanak.
A kijelölt parkolóhelyet a silók tövében találom. A valóságban ez a Cargill [kárgil] telephelye, amely egy óriási gabonaátrakó és exportterminál (grain elevator / export terminal [gréjn elévétör / ekszport terminöl]).
A kijelölt parkolóhelyet a silók tövében találom. A valóságban ez a Cargill [kárgil] telephelye, amely egy óriási gabonaátrakó és exportterminál (grain elevator / export terminal [gréjn elévétör / ekszport terminöl]).
Elfáradtam, jöhet a pihenő...ha kíváncsi vagy East St. Louis városára, a Malcolm W. Martin Memorial Parkra, az ún American Bottom régióra és a túlparton magasodó „Nyugat Kapujára”, akkor holnap is kísérj el a fuvaromon.
Elfáradtam, jöhet a pihenő...ha kíváncsi vagy East St. Louis városára, a Malcolm W. Martin Memorial Parkra, az ún American Bottom régióra és a túlparton magasodó „Nyugat Kapujára”, akkor holnap is kísérj el a fuvaromon.

A fuvar adatai:
ATS verzió: 1.60.1.8s.
Rögzítés dátuma: 2026 július 18.
Típus: Külső megbízás.
Kiindulás-cél: Marion, 18-Wheels Garage – East St. Louis, Flavorfair.
Tervezett/megtett távolság: 221/259 mérföld.
Időpont: Péntek, 12:44 – Péntek, 23:14 (valós menetidő 1 óra 1 perc), fáradás szimulálása kikapcsolva.
Vontató: Volvo VNL 300 (2025) (500 LE, 12 sebességes).
Fülkefestés: Southern Wings (Cruising Louisiana).
Pótkocsi/Szállítmány: 2-tengelyes, alumínium síkplatós, 45′ hosszú A-PLO-18/Állványzat (17100 font).
Normál fuvar.
Érintett települések (állam): Marion (IL), Alto Pass (IL), Carterville (IL), East St. Louis (IL).
Steam Személyes teljesítmény: A Prériállam (2/8), Két folyó között (2/12).
Látnivaló: Little Grassy-tavi gát.
Látványosság: Templom East St. Louisban.
Rejtett út: A Little Grassy Lake mentén haladva behajthatsz a barna színű táblával jelölt Little Grassy Lake Campground területére.

VÉGE.

Kattints a megosztáshoz, e-mailben elküldéshez vagy a nyomtatáshoz.

Facebook
X/Twitter
E-mail
Nyomtatás

Facebook poszt

Címke , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.