Úgy gondolom, hogy Louisianát elhagyva, délről fogom megközelíteni és bejárni Illinois államot. Kezdjük is Kis-Egyiptom felfedezésével!
Az Illinois DLC 2026 május 14-én jelent meg. Ezzel megérkeztünk a Nagy Tavakhoz, pontosabban a Michigan-tóhoz, Chicago városához, a Mid-West régióba. Ezzel együtt immár 19 tagállam virtuális területén fuvarozhatunk. Illinois (IL) állam térképével teljes lett a történelmi Route 66, vagyis immár bejárhatjuk teljes szakaszát Chicago és Santa Monica között. A korábban felújított Kalifornia államtól, illetve a nemrég felújított Arizona és Új-Mexikó államokon keresztül Texas, Oklahoma, Kansas és Missouri államokon át juthatunk el Chicagóig.
Most azonban, a WoT oldallal kapcsolatos fejlesztések miatt elmaradt a Cruising… kihívás, így csak a 4 Steam Személyes teljesítmény marad. Nem tartom kizártnak, hogy utólag lesz Cruising Illinois kihívás, de majd meglátjuk, mit hoz a jövő…
Az Illinois DLC-vel kapcsolatos, magyar nyelvre lefordított SCS posztokat a Térképek – USA és Kanada cikkben, az államban tett fuvarokat pedig a Minden fuvar – 2026 cikkben találod. Az államot Az Illinois DLC bemutatása, az utazáshoz használt nyergest pedig A Volvo VNL 300 (2025) bemutatása posztban ismertettem. Érdemes elolvasnod és a hozzájuk készített videókat is megtekintened, mielőtt beülsz mellém a kocsikísérő ülésébe…
Ez az út az államban tett első fuvarom, amelyen sikerült teljesítenem a Kanyargás a kukorica között, valamint A Prériállam és a Két folyó között kihívásból az 1. Steam Személyes teljesítményt.
A Mississippi River Cable Bridge [misziszipi river kéjbl bridzs], másik nevén Bill Emerson Memorial Bridge [bil emerszon memórial bridzs]) egy lenyűgöző és modern ún. ferdekábeles híd, amely összeköti a Missouri állambeli Cape Girardeau-t az illinoisi East Cape Girardeau-val – utóbbi azonban nem jelenik meg a játékban.
Ez a híd a modern mérnöki munka mintapéldája, amit 2003-ban adtak át a forgalomnak a korábbi, elöregedett rácsos szerkezetű híd helyett. A híd súlyát nem hagyományos pillérek, hanem a monumentális, „A” alakú pilonokról lefutó, legyezőszerűen elhelyezkedő acélkábelek tartják. Erről a kialakításról kapta a nevét a ferdekábeles szerkezet (Cable-stayed bridge).
A két hatalmas pilon körülbelül 300 láb (91 m) magasra nyúlik a folyó fölé, ami tekintélyes látványt nyújt a sík folyóparti tájban. Összesen 128 darab feszített acélkábel tartja a 2×2 sávos úttestet. A híd teljes hossza csaknem 3956 láb (1206 m).
Különlegessége az extrém földrengésállósága, amelynek oka a területen a mélyben húzódó ún. Új-Madridi törésvonal (New Madrid Seismic Zone [nju mádrid szeizmik zón]). A tervezőknek tehát fel kellett készülniük egy esetleges katasztrofális földrengésre, amelynek egy évszada már volt előzménye. A hidat úgy kellett méretezni, hogy szerkezeti károsodás nélkül kibírjon egy, a Richter-skálán 8-as erősségű földrengést is. Tehát ez az egyik legbiztonságosabb és legmasszívabb híd az egész kontinensen.
A hidat Bill Emerson amerikai kongresszusi képviselő tiszteletére avatták fel, aki több mint másfél évtizeden át képviselte a térséget, és rengeteget lobbizott azért, hogy az új, biztonságos híd megépítéséhez szükséges szövetségi támogatásokat jóváhagyják. Sajnálatos módon a projekt befejezését már nem érhette meg.
No, de mi is az a Új-Madrid szeizmikus zóna? Az Új-Madrid szeizmikus zóna az Egyesült Államok középső és déli részén húzódó, rendkívül aktív földrengésveszélyes terület. Nevét a Missouri állambeli New Madrid városáról kapta. A törésvonal a Mississippi völgyében fekszik, érintve 8 államot (Illinois, Missouri, Arkansas, Tennessee, Kentucky, Indiana, Mississippi és Alabama). Ez a zóna egy nagyjából 150 mérföld (~240 km) hosszú, cikkcakkos (Z-alakú) törésvonal-hálózat, amely sűrűn lakott és kulcsfontosságú infrastrukturális területek alatt húzódik.
Ellentétben a jól ismert San Andreas-törésvonallal, amely két kőzetlemez találkozásánál fekszik, ez egy intraplakális (lemez belseji) zóna. Az Észak-amerikai-lemezen belül helyezkedik el, ami miatt a geológusok számára sokáig ismeretlen volt.
Az zóna mélyén az ún Reelfoot-árok (Reelfoot Rift [rílfut rift]) egy ősi, nagyjából 500-600 millió évvel ezelőtt, a neoproterozoikum–kambrium időszakban kialakult, félbemaradt kontinentális szakadékvölgy (úgynevezett aulakogén) található. Bár a kontinens itt végül nem szakadt ketté, a földkéreg azonban meggyengült. Az Észak-amerikai-lemez lassú, nyugat-északnyugati irányú mozgása során az Atlanti-óceáni hátság felől érkező globális nyomófeszültség a mai napig pont ezeknél az ősi, mélyen fekvő törésvonalaknál és gyengeségi zónáknál sül ki.
A zóna létére és veszélyességére 1811 telén döbbentek rá, amikor földrengéssorozat tört ki. Három óriási, a becslések szerint 7-8 közötti erősségű főrengés rázta meg a térséget három hónap alatt. Arkansas-ban december 16-án, Missouriban január 23-án és New Madrid környékén február 7-én. Ez volt a legpusztítóbb.
A rengések döbbenetes környezeti hatásokkal jártak: a Mississippi medre ideiglenes megemelkedett és a talajdeformációk miatt a folyó bizonyos szakaszokon órákon át visszafelé folyt. A földfelszín süllyedése miatt Tennessee államban létrejött a ma is létező Reelfoot-tó. Hatalmas területeken tört fel homok és víz a mélyből ún. homokvulkánok (sand blows [szend blóz]) formájában.
Mivel a szilárd, öreg és rideg észak-amerikai kéreg sokkal hatékonyabban vezeti a szeizmikus hullámokat, mint a törésekkel szabdalt fiatal kaliforniai kéreg, a rengések hatását elképesztő távolságokban is érezték. Bostonban és Washingtonban a kilengések miatt megkondultak a templomok harangjai, vagyis a rengések összességében ötször nagyobb területen okoztak riadalmat, mint az 1906-os San Franciscó-i földrengés.
Ha a történelmi rengések ma ismétlődnének meg, az katasztrofális következményekkel járna a modern infrastruktúra miatt. A Szövetségi Veszélyhelyzet-kezelési Ügynökség (FEMA) korábbi szimulációi szerint egy nagyobb rengés százezres nagyságrendű sérültet, hidak, autópályák összeomlását, valamint Memphis és St. Louis gáz-, áram- és vízvezeték-hálózatának teljes megsemmisülését eredményezné. A gazdasági kár elérhetné a többszáz milliárd dollárt.
![Már az IL-3-as kereszteződés előtti tábla Cairo településneve utal Kis-Egyiptomra. Bár a játékban nem jelennek meg, de az IL-3-as mentén helyezkedik el két, egyiptomi városról elnevezett település. Tehát nem csak Kairón (Cairo [kéj-ró]), hanem Thébán (Thebes [tíbz] ) is áthaladhattam volna.](https://www.trucksim.games.hu/wp-content/uploads/2026/07/202607141438_Kulso-megbizas-Cape-Girardeau-MO-Marion-IL_6_IL-146-Jct-IL-3-Cairo-Thebes.jpg)
De miért is nevezik ezt az erdős területet Kis-Egyiptomnak? Nos, a „Kis-Egyiptom” (Little Egypt [li-tl i-dzsipt]) elnevezés rendkívül izgalmas és több gyökérből táplálkozó történettel bír. Bár ma már kevesen tudják a névadás pontos okát, a XIX. század óta szilárdan tartja magát ez a becenév. Három oka is lehet ennek:
- Az 1810-es és 1830-as évek nagy éhínségei – a bibliai párhuzam: a legelfogadottabb és legmeghatározóbb magyarázat a Bibliából (Mózes első könyvéből) ered, amely szerint Jákob fiai Egyiptomba utaztak, hogy búzát vásároljanak az éhínség idején. Történt, hogy az 1810-es években Dél-Illinois északi részén egy rendkívül kemény tél és tavaszi fagy tönkretette a termést, míg a déli, melegebb éghajlatú és termékenyebb folyóparti területeken bőségesen termett a gabona. Így az északi gazdák elindultak délre élelemért, és úgy hivatkoztak az útra, mintha „lemennének Egyiptomba gabonáért”. 1831-ben ez a forgatókönyv megismétlődött: északon még júniusban is fagyott, így a teljes termés odalett. Dél-Illinois, a mai Marion [merion] környéke viszont ismét bőséges kukoricaterméssel mentette meg az állam lakosságát az éhezéstől.
- A második magyarázat a földrajzi hasonlóságra utal a Nílus-deltával: Ha ránézel a Google térképre, akkor észreveheted, hogy Dél-Illinois elhelyezkedése meglepően hasonlít Egyiptom legfontosabb földrajzi adottságára. Ugyanis a területet két óriási folyó határolja: a Mississippi és az Ohio [ohájó], amelyek a régió legdélebbi pontjánál, Cairo városánál találkoznak. A folyók torkolatvidéke és a rendkívül termékeny, hordalékos talaj a korabeli telepeseket a Nílus-deltára és annak áradásaira emlékeztette.
- Egyiptomi városnevek a környéken: a bibliai és a földrajzi hasonlóságot a helyiek annyira komolyan vették, hogy a régió városait előszeretettel nevezték el egyiptomi helyszínekről. Marion környékén találkozhatunk Cairo, Thebes és Dongola [dongólá] városokkal. Még a közeli egyetem, a Southern Illinois University [szádern illinoj juniversziti] sportcsapatát is Salukis-nak [szálukisz] (szaluki = egyiptomi királyi kutya/agár) hívják, a kabalájuk pedig ez az egyiptomi kutyafajta.
Olive Branch [oliv brencs] egy kis település az Illinois állambeli Alexander megyében (lám-lám, egyiptomi eredetű megyenév…), az állam legdélebbi csücskében, az IL-3-as út mentén. A falut 1876-ban alapították, és a nevét a helyi Olive Branch Episcopal Church [oliv brencs episzkopál csörcs] (Olajág Püspöki Templom) után kapta. A templom neve a bibliai Noé bárkájára és a galamb által visszahozott olajágra utal, ami a béke és az újrakezdés szimbóluma – ez a sors fintora, ha megnézzük a falu történetét.
Olive Branch elhelyezkedése egészen egyedi: itt a Mississippi folyó egy egészen nagy kanyart ír le, ráadásul a falu határában egy Horseshoe Lake nevű holtág is található. Ráadásul a kanyar által közrezárt területen még két falu található. Amúgy lakosságszámát tekintve egy folyamatosan zsugorodó közösségről van szó, mivel a 2010-es népszámláláskor még 864-en lakták, a 2020-as adatok szerint viszont már csak alig 650 fő lakosa maradt.
De mire is utaltam egy bekezdéssel feljebb? Olive Branch neve az amerikai geográfusok és katasztrófavédelmiek körében a 2011-es nagy Mississippi-árvíz miatt vált ismertté: 2011 májusában ugyanis a közeli Cairo városánál, ahol az Ohio és a Mississippi folyók találkoznak, rekordmagasságú áradás vonult le. A hatóságok, hogy megmentsék a nagyobb városokat, felrobbantották a Missouri oldalon lévő védőgátat, ám az Illinois államban található Len Small védőgát nem bírta a nyomást, és átszakadt. A bezúduló víztömeg több mint 20 000 hektár termőföldet öntött el, és teljesen víz alá temette Olive Branch faluját, megrongálva több mint 200 épületet. Az árvíz után a Southern Illinois University [szádern illinoj junivörsziti] kutatói és építészek egy egyedülálló mintaprojektet indítottak a lakókkal: ahelyett, hogy a mocsaras, veszélyes ártérben építették volna újjá a házakat, a lakosság nagy része nyitott volt arra, hogy a falu magját hátrébb, egy árvízbiztos, magasabban fekvő területre költöztessék át.
![...míg a másik újabbnak, de szintén használaton kívülinek látszik. Ennek déli partján táborozott a Lewis & Clark expedíció 1803 november 20-án. Sajnos a játékban az itt elhelyezett emléktábla nem látható. A tábla szerint a híres felfedezők, Meriwether Lewis [meriveder luisz] és William Clark [viljem klárk], akiket Thomas Jefferson elnök bízott meg Amerika feltérképezésével, pontosan a mai Olive Branch melletti egyik szigeten táboroztak le a folyón felfelé menet.](https://www.trucksim.games.hu/wp-content/uploads/2026/07/202607141438_Kulso-megbizas-Cape-Girardeau-MO-Marion-IL_8_IL-3-Cache-River-acelhid-Lewis-Clark-18031120-emlektabla-kulso-kep.jpg)
A tábla angol és magyar fordítása a következő:
LEWIS AND CLARK in ILLINOIS
On November 20, 1803, Meriwether Lewis, William Clark and their men made camp near this site. It was their first day moving up the Mississippi River and they only traveled 10 1/2 miles. The River’s current was stronger than they ever imagined. Would they need more men for their journey?
LEWIS ÉS CLARK ILLINOISBAN
november 20-án Meriwether Lewis [meriveder luisz], William Clark [viljem klárk] és embereik e hely közelében vertek tábort. Ez volt az első napjuk, hogy felfelé haladtak a Mississippi folyón, és mindössze 10 és fél mérföldet tettek meg. A folyó sodrása erősebb volt, mint azt valaha is képzelték. Vajon több emberre lesz szükségük az útjukhoz?
Az I-57 egy észak-dél irányú autópálya, amely Arkansas, Missouri és Illinois államokon halad keresztül. Az I-57 lényegében egy stratégiai fontosságú útvonal a déli államokban, pl. Memphis, New Orleans és Chicago között utazók számára. Használatával a sofőrök teljesen elkerülhetik a zsúfolt St. Louis (MO) és Springfield (IL) városokat. Erre utal, hogy bár az autópálya északi vége Chicagóban van, a déli irányú jelzőtáblák már a chicagói indulástól kezdve végig Memphist jelölik meg fő célállomásként. Délről pedig, Missouriban az I-55-ösön észak felé haladva, a táblák az I-57-est ajánlják Chicago felé, annak ellenére, hogy az I-55 is oda vezet.
A sztráda déli vége jelenleg az arkansasi North Little Rocknál van, ahol csatlakozik az I-40-hez, míg az északi végpontja Chicagóban található, ahol az I-94-es autópályába torkollik.
Az I-57 sokáig egyedüli szakasz volt Missouritól Chicagóig, de jelenleg egy komoly déli meghosszabbítási projekt zajlik, aminek köszönhetően az autópálya már két elkülönült szakaszból áll: 2024 november 7-én a korábbi US-67-es út egy 122,8 mérföldes (~197,6 km) szakaszát North Little Rock és Walnut Ridge között hivatalosan is átnevezték I-57-essé. A tényleges autópálya-jelző táblák kihelyezése 2025 márciusában kezdődött meg. A Missouri állambeli Sikestontól (az I-55-ös csomóponttól) indul, keresztezi a Mississippit a Cairo [kéró] hídon át, majd átszeli Illinois államot egészen Chicagóig. A cél az, hogy ezt a két szakaszt összekössék.
Illinois állambeli szakasza 364,16 mérföld (~586 km) hosszú. Ez az állam leghosszabb Interstate autópályája. Cairo városánál lép be az államba, majd észak felé haladva fontos autópálya-csomópontokat érint: keresztezi az I-24-est (Nashville felé), Mount Vernonban közös szakasza van az I-64-essel (St. Louis felé), Effinghamnél együtt fut az I-70-essel (Indianapolis felé), Champaignnél pedig találkozik az I-72-essel és az I-74-essel. Végül Kankakee-n keresztül érkezik meg Cook megyébe és Chicagóba. Én pedig most a Cairo-Marion szakaszt fogom bejárni.
Az autópálya legelső, rövid (6,2 mérföldes) szakaszát 1959-ben adták át Kankakee mellett. Az illinois-i fővonal utolsó szakaszát 1971 decemberében fejezték be Paxtonban. Chicagóban a bevezető szakaszát Dan Ryan Expressway West Leg-ként [den rájen ekszpreszvej veszt leg] ismerik.
Marion [merion] a „Kis-Egyiptom” régió központjaként gazdag történelmi múlttal és jellegzetes közép-nyugati karakterrel rendelkezik.
Marion stratégiai elhelyezkedése kulcsfontosságú a régióban. Dél-Illinois szívében található, sík és enyhén lankás dombvidék találkozásánál. Közvetlenül határos a Crab Orchard National Wildlife Refuge [kreb órcsard nesönel vájldlájf refjudzs] természetvédelmi területtel.
Kis-Egyiptomot nedves kontinentális éghajlat jellemzi, forró, párás nyarakkal és hideg, alkalmanként havas telekkel. Mivel közel fekszik a korábban említett Új-Madrid szeizmikus zónához, a területen fokozott figyelmet fordítanak a földrengésbiztos építészeti megoldásokra.
Marion újkori története szorosan összefonódik az amerikai polgárháborúval és a szénbányászattal. A várost 1839-ben alapították, amikor Williamson [viljamszon] megye székhelyévé választották. Nevét Francis Marion [frenszisz merion] tábornokról, az amerikai függetlenségi háború legendás hőséről kapta, akit gerilla-hadviselési stílusa miatt „Mocsári Róka” (Swamp Fox [szvomp foks]) néven is ismertek.
Bár Illinois északi állam volt, Marion lakossága és politikusai a polgárháború idején (1861-1865) erősen szimpatizáltak a déli Konföderációval. Ez komoly belső feszültségeket szült a térségben.
A XIX. század végén a környéken hatalmas szénlelőhelyeket fedeztek fel. Marion a bányászat egyik legfontosabb elosztó- és adminisztrációs központjává vált, ami gyors lakosságnövekedést és gazdasági fellendülést hozott.
A város modern történelmének legtragikusabb eseménye 1982 május 29-én történt, amikor egy pusztító, F4-es erősségű tornádó söpört végig a településen, tönkretéve a belváros és a lakóövezetek jelentős részét. A várost ezt követően teljesen újjá kellett építeni.
Marion lakossága nagyjából 17-18 000 fő között mozog. Túlnyomó többségük családos, a kisvárosi, barátságos közösségi életet előnyben részesítők táborát erősítve. A közeli Carbondale-lel [kárbondéjl], ahol a Southern Illinois University működik, szoros kulturális és ingázási kapcsolatban állnak.
Mivel mára a szénbányászat teljesen háttérbe szorult, így új iparágak vették át a helyét. A város beceneve „Hub City” (Központi Város) lett, ami a logisztika és a közlekedés súlyát jelzi. Az I-57-es autópálya és az IL-13-as út kereszteződésének köszönhetően Marion Dél-Illinois első számú kereskedelmi és logisztikai központja. Hatalmas elosztó központok, raktárak és szállítmányozási cégek telepedtek meg itt. Egyúttal a városban a könnyűipari összeszerelő üzemek, az autóipari beszállítók és a műanyagipari gyárak is elszaporodtak.
A regionális kórház, a Heartland Regional Medical Center [hártlend rídzsönel medikel szenter]) és a kereskedelmi negyedek rengeteg embernek adnak munkát a környező kisebb településekről is.
De ha megnézed a térképet, akkor látni fogod, hogy az erdős területek mellett kiterjedt művelt földek látszanak. A várost körülvevő vidéken ugyanis kiterjedt mezőgazdasági termesztés és állattenyésztés folyik. Elsősorban szójababot és takarmánykukoricát termesztenek nagy területű családi és ipari gazdaságokban. A haszonnövények mellett kiterjedt gyümölcsösökkel is találkozni, hiszen a környék dombvidéki mikroklímája kedvez az alma- és őszibarack-termesztésnek, valamint az utóbbi években gombamód szaporodnak a helyi kézműves borászatok is. Az állattenyésztésre pedig a szarvasmarha-tenyésztés jellemző.
A Marion Clock Tower a település legfontosabb történelmi jelképe és központi eleme. A belváros szívében, a róla elnevezett Tower Square Plaza közepén áll.
A torony eredetileg nem önálló építményként készült, hanem a Williamson [viljemszon] megyei bíróság (Williamson County Courthouse [kaunti korthauz]) épületének központi óratornya volt. Ezt a neoklasszicista stílusú, téglafalas bíróságot 1889-ben fejezték be. Mivel 1971-ben egy új bírósági épületet emeltek, a régit le akarták bontani, de a helyi közösség és a kereskedők nyomására az épületből egyetlen részletet, a négy számlapos óratornyot épségben megőrizték. Jack Goldman [dzsek goldmen] építész javaslatára a megmaradt vörös tégla torony köré egy parkosított, sétányokkal és padokkal ellátott főteret alakítottak ki, így az óra továbbra is minden irányból mutatta az időt a helyieknek. A történelmi főteret és magát a híres óratornyot 2014-ben teljesen felújították, megerősítve ezzel a város első számú vizuális szimbólumát.
…nos, a valódi labirintus nem itt van…ha elkezdesz keresgélni Marion környékén, akkor hamar megtalálod az I-57-től nyugatra, Johnston City magasságában, az IL-2-es út mentén. Ez a Bandy’s Pumpkin Patch [bendíz pampkin pecs] (Bandy tökföldje), amely a környék legnépszerűbb, 10 hold kiterjedésű, duplán vetett kukorica-útvesztőjét (Corn Maze [kórn méjz]) biztosítja minden ősszel. A műholdfelvételen gyönyörűen kirajzolódik egy sokkal összetettebb labirintus.
A fuvar adatai:
ATS verzió: 1.60.1.8s.
Rögzítés dátuma: 2026 július 14.
Típus: Külső megbízás.
Kiindulás-cél: Cape Girardeau, Rock Port – Marion, Evergreen.
Tervezett/megtett távolság: 134/144 mérföld.
Időpont: Péntek, 6:06 – Péntek, 12:40 (valós menetidő 56 perc), fáradás szimulálása kikapcsolva.
Vontató: Volvo VNL 300 (2025) (500 LE, 12 sebességes).
Fülkefestés: Southern Wings (Cruising Louisiana).
Pótkocsi/Szállítmány: 2-tengelyes, 45′ hosszú, fa borítású, mély rakterű A-SNZ-20/Átrakókocsi (17500 font).
Normál fuvar/Értékes rakomány.
Érintett települések (állam): Cape Girardeau (MO), Scott City (MO), Olive Branch (IL), Marion (IL).
Steam Személyes teljesítmény: A Prériállam (1/8), Kanyargás a kukorica között, Két folyó között (1/12).
Látnivaló: Marion.
Látványosság: Marioni torony.
VÉGE.
Kattints a megosztáshoz, e-mailben elküldéshez vagy a nyomtatáshoz.
Facebook poszt
