A Gateway Geyser és az Old Old State Capitol, East St. Louis és az American Bottom, Springfield és az Illinois-medence, a Mississippi és a Sangamon folyó, az Apex Steel és az MWM. A Volvo 300-asom és a rakományom…
Az Illinois DLC 2026 május 14-én jelent meg. Ezzel megérkeztünk a Nagy Tavakhoz, pontosabban a Michigan-tóhoz, Chicago városához, a Mid-West régióba. Ezzel együtt immár 19 tagállam virtuális területén fuvarozhatunk. Illinois (IL) állam térképével teljes lett a történelmi Route 66, vagyis immár bejárhatjuk teljes szakaszát Chicago és Santa Monica között. A korábban felújított Kalifornia államtól, illetve a nemrég felújított Arizona és Új-Mexikó államokon keresztül Texas, Oklahoma, Kansas és Missouri államokon át juthatunk el Chicagóig.
Most azonban, a WoT oldallal kapcsolatos fejlesztések miatt elmaradt a Cruising… kihívás, így csak a 4 Steam Személyes teljesítmény marad. Nem tartom kizártnak, hogy utólag lesz Cruising Illinois kihívás, de majd meglátjuk, mit hoz a jövő…
Az Illinois DLC-vel kapcsolatos, magyar nyelvre lefordított SCS posztokat a Térképek – USA és Kanada cikkben, az államban tett fuvarokat pedig a Minden fuvar – 2026 cikkben találod. Az államot Az Illinois DLC bemutatása, az utazáshoz használt nyergest pedig A Volvo VNL 300 (2025) bemutatása posztban ismertettem. Érdemes elolvasnod és a hozzájuk készített videókat is megtekintened, mielőtt beülsz mellém a kocsikísérő ülésébe…
Ez az út az államban tett harmadik fuvarom, amelyen sikerült teljesítenem A Prériállam 3., illetve a Két folyó között kihívás 3. és 4. Steam Személyes teljesítményét.
East St. Louis [íszt szent lúisz] tágabb környezete – a folyó illinoisi oldalán elterülő régió, amit a helyiek és a földrajztudomány „American Bottom” [ámeriken batam], illetve „Metro East” [metró íszt] néven ismer – egy rendkívül összetett, a mocsaras ártéri vadontól a nehézipari zónákig és a végtelen szántóföldekig terjedő tájegység.
A környék földrajzát alapvetően határozza meg Észak-Amerika legnagyobb folyamrendszere, a Mississippi. Az American Bottom [ámeriken batam] síkság voltaképp’ egy hatalmas, hordalékos ártéri medence a Mississippi keleti partján. Körülbelül 130 km hosszú és 5-18 km széles. Nyugatról maga a folyó, keletről pedig meredek, magas mészkősziklák és dombok (Bluffs [blafs]) határolják. A terület eredetileg tele volt holtágakkal, mocsarakkal és tavakkal, amelyek a Mississippi mederváltozásai során alakultak ki. Ilyen például megmaradt Horseshoe Lake [hórssú léjk], a Patkó-tó, keletre a várostól, az I-55/I-70-től északra. A modern korban ezt a vidéket hatalmas csatornarendszerekkel és gátakkal szabályozták, hogy lakhatóvá váljon. A Mississippi folyó vízhozamát jelentősen növeli a fentebb beletorkolló két, szintén jelentős vízhozamú folyó, a Missouri és kissé feljebb az Illinois folyó.
Bár az ipari környezet dominál a folyóparton, a várostól alig néhány kilométerre a természet megőrizte eredeti arcát. Az ártéri erdőket az amerikai szilfa, a pamutfa (cottonwood [katonvud]), a fűzfafélék és a mocsári tölgy jellemzi. A keleti domboldalakon (Bluffs) a szárazabb tölgy- és hikoridió-erdők dominálnak. A Horseshoe Lake State Park és a folyópart a Mississippi Madárvonulási Útvonal (Mississippi Flyway [misziszipi flájvéj]) kulcsfontosságú állomása. Ősszel és tavasszal több millió vándormadár, köztük kanadai ludak, kócsagok, gázlómadarak és fehérfejű rétisasok pihennek meg itt. A vizekben gazdag a hód- és a pézsmapocok-populáció, a folyókban pedig a harcsafélék és a lapátorrú tokok a jellemzőek.
A környék népességének és településszerkezetének alakulása három nagy bevándorlási hullámnak köszönhető:
- Az őslakos korszak: A Cahokia Mounds [káhókiá maundz] környezetében a XI-XII. században egyedülálló, mezőgazdasági alapú civilizáció telepedett meg, kihasználva a folyó áradásai által biztosított termékeny talajt.
- Az európai telepesek és az ipari boom: A XVIII. század végétől francia szőrmekereskedők, majd német és ír bevándorlók érkeztek, akik a vasút és a szénbányák mentén hoztak létre településeket.
- A Nagy Migráció (Great Migration [grét májgréjsön]): A XX. első felében a déli államokból százezres nagyságrendben érkeztek afroamerikai családok a környék gyáraiba a jobb megélhetés és a munkalehetőségek reményében, ami alapjaiban formálta át a térség kulturális és etnikai arculatát.
East St. Louis közvetlen környezete a mai napig a Közép-Nyugat egyik legfontosabb ipari és logisztikai hátországa.
- Finomítók és nehézipar: Északra, a Missouri torkolata felett a keleti parton Wood River [vud river] és Roxana [rokszená] környékén hatalmas kőolajfinomítók, míg Granite Cityben [grenit sziti] óriási acélgyárak működnek a központtól északra.
- Szállítási infrastruktúra: A térségben futnak össze a legfontosabb észak-déli és kelet-nyugati vasútvonalak. Hatalmas rendező pályaudvarok, mint az előző fuvarban megismert Gateway Yard [gétvéj járd] és a tőle északnyugatra fekvő Valley Yard [veli járd], amiket a játékban a GARC Railroads képvisel, és más intermodális logisztikai központok határozzák meg a tájat, ahol a vonatokról a rakományt kamionokra vagy a folyami uszályokra pakolják át.
Amint elhagyjuk az American Bottom ipari zónáját és felkapaszkodunk a keleti dombokra, azonnal a klasszikus, végtelen amerikai mezőgazdasági vidékre érkezünk.
- Szántóföldi növények: A folyóparti hordalékos talaj és a fenti síkságok kiválóak a takarmánykukorica (corn [kórn]) és a szójabab (soybeans [szojbínz]) termesztésére.
- Torma-főváros: Érdekesség, hogy a környéken található Collinsville [kollinszvil] (I-55/I-70-től délre, keletre a központtól) és környéke adja a világ tormatermelésének (horseradish [hórszredis]) közel 60%-át. Az itteni speciális talajösszetétel miatt a világ legminőségibb tormája terem meg a környékbeli földeken.
- Állattenyésztés: A rendkívül gazdag hordalékos talajt elsősorban szántóföldi művelésre használják, így az állattenyésztő telepek többsége a síkságból kiemelkedő dombvidékeken és a prérizónában kap helyet.A régióban is a sertéstenyésztés (hogs and pigs) jelenti az állattenyésztés vezető és leggazdaságosabb ágát. Előny, hogy a síkságon termesztett hatalmas mennyiségű takarmánykukorica és szója közvetlen felvevőpiaca a sertésszektor.
…no, de folytassuk magával East St. Louis városával az ismerkedést!
East St. Louis (ESL) a Mississippi folyó illinois-i partján fekvő város, közvetlenül a missouri St. Louis városával szemben. Történelme az amerikai kontinens egyik legizgalmasabb, legdrámaibb és legellentmondásosabb ipari és társadalmi krónikája.
Ahogy fentebb megtudhattad, a város az úgynevezett American Bottom nevű területen fekszik. Földrajzi elhelyezkedése miatt a város a folyami, a vasúti, majd a közúti szállítás természetes és elkerülhetetlen szűk keresztmetszetévé vált Közép-Nyugat és a Nyugat találkozásánál.
Bár a mai várost a XVIII-XIX. században alapították, a terület már ezer évvel ezelőtt is Észak-Amerika legnépesebb központja volt. East St. Louis közvetlen szomszédságában található a Cahokia Mounds [káhókiá maundz] Mississippi-kultúra központja, amely a mai napig az UNESCO Világörökség része. 1100 körül egy közel 20 ezer fős prekolumbián város virágzott itt. Az őslakosok hatalmas, piramisszerű földhalmokat építettek szertartási és lakhatási célokra. East St. Louis területén is tucatnyi ilyen halom állt, emiatt a XIX. században a települést sokáig „Mound City” [maund sziti] néven is emlegették, mielőtt az iparosodás során a legtöbb halmot teljesen elhordták volna.
A modern település története tehát a XVIII. század végén kezdődött kompok üzemeltetésével a Mississippin. Hivatalosan 1861-ben vette fel az East St. Louis nevet. A fejlődés, az ipar, a kereskedelem, a szállítás, a vasúti csomópontok stb. 1874-ben magukkal hozták a kompokat felváltó Eads Bridge [ídsz bridzs] megépítését, ami után a város az Egyesült Államok második legnagyobb vasúti csomópontjává vált Chicago után.
A fejlődést jelentősen beárnyékolták az 1917-es faji zavargások, ami a város történetének legsötétebb lapja lett. Az első világháború alatti ipari fellendülés során a gyárak rengeteg afroamerikai munkást vettek fel a déli államokból a nagy migráció részeként. A fehér szakszervezeti munkások és a fekete lakosság között pattanásig feszült a helyzet, ami 1917 július 2-án egy brutális faji pogromba torkolt. Hivatalosan 39, a valóságban valószínűleg több mint 100 afroamerikai vesztette életét, és a város jelentős részét felégették.
A gazdasági fejlődés megtorpanása miatt East St. Louis gazdaságtörténete a tankönyvi példája a „Rust Belt” [raszt belt] (Rozsdaövezet) kialakulásának. De nézzük csak…
- Az aranykornak tekinthető 1900-1950 közötti években a város a nehézipar fellegvára lett. Itt működtek a kontinens legnagyobb vágóhídjai és húsfeldolgozó üzemei, alumíniumkohói (Alcoa [álkóá]), vegyi üzemei (Monsanto [monszentó]) és acélgyárai.
- Azonban az 1950-es évektől a deindusztrializáció során a gyárak a szigorodó környezetvédelmi szabályok és az automatizáció miatt lassan bezártak vagy elköltöztek.
- Mindez gazdasági összeomláshoz vezetett. A város adóbevételei szinte teljesen elillantak. Így a XX. század végére a városvezetés csőd közeli állapotba került, olyannyira, hogy 1990-ben egy jogi per elvesztése után a város kénytelen volt a városházát is elzálogosítani és átadni a hitelezőknek. A kilábalásban ma a kaszinók, a logisztika és a folyami kikötői szolgáltatások segítenek.
A város lakossága a gazdasági folyamatokkal párhuzamosan drámai változáson ment keresztül:
- A népesség fogyása: Az aranykorban, 1950-ben East St. Louis lakossága elérte a csúcsot 82 295 fővel. A 2020-as évekre ez a szám mindössze 18 000 alá esett vissza – ez több mint 75%-os lakosságcsökkenés!
- Etnikai összetétel: A fehér lakosság elvándorlása után a város lakosságának ma közel 95-97%-a afroamerikai.
- Szociális adatok: East St. Louis az Egyesült Államok egyik legszegényebb városa. A lakosság több mint 40%-a a szövetségi szegénységi küszöb alatt él, és a munkanélküliségi mutatók is tartósan magasak. A bűnözési statisztikák – bár az utóbbi években javuló tendenciát mutatnak – évtizedekig a legmagasabbak között voltak az országban.
![Most pedig ismerkedjünk meg a Malcolm W. Martin Memorial Parkkal [málkam dabljú mártin memóriel párk]! Nem is gondolnád, hogy itt, a folyó és a kikötők, az autópálya csomópontok, valamint az ipari övezet által közrefogva, pontosan szemben a túloldali The Gateway Arch-al, hogyan épülhetett meg egy ilyen gyönyörű park?](https://www.trucksim.games.hu/wp-content/uploads/2026/07/202607191519_Kulso-megbizas-East-St.-Louis-IL-Springfield-IL_0_3-East-St.-Louis-Malcolm-W.-Martin-Memorial-Park-Gateway-Geyser-kulso-kep.jpg)
Nos, a parkot a térség egyik legfontosabb filantrópjáról és köztiszteletben álló ügyvédjéről, Malcolm W. Martinról nevezték el, aki az életét annak szentelte, hogy az illinois-i oldalon is létrejöjjön egy méltó park, amely kiegészíti a folyó túlpartján álló St. Louis-i ívet.
A park két látványosságról és építészeti bravúrról ismert: az egyik a Gateway Geyser [gétvéj gájzer], amely a világ egyik, a vizet a legmagasabbra lövő szökőkútja. Ezt a gigantikus gejzír-szökőkutat úgy tervezték, hogy vizuálisan egyensúlyt teremtsen a túlparti monumentális ívvel. Ugyanis a szökőkút elképesztő erővel lövelli fel a vizet, amely akár a 630 láb (192 méteres) magasságot is elérheti. Ez pontosan megegyezik a Gateway Arch magasságával. Ehhez három darab 800 LE-s szivattyúra volt szükség, amelyek percenként csaknem 30 ezer liter vizet képesek a magasba repíteni,
![A másik nevezetessége a parknak a Mississippi River Overlook [misziszipi river óverluk], avagy az akadálymentes Kilátóterasz. Ez egy többszintes, masszív beton- és acélszerkezetű kilátóplatform. A tervezők szerint ez a pont kínálja a legszebb, akadálytalan és ikonikus kilátást a Mississippi folyóra, a történelmi Eads [ídsz] hídra és a St. Louis-i belváros felhőkarcolóira az ívvel az előtérben. A fotósok és a turisták legkedveltebb helyszíne a régióban.](https://www.trucksim.games.hu/wp-content/uploads/2026/07/202607191519_Kulso-megbizas-East-St.-Louis-IL-Springfield-IL_0_4-East-St.-Louis-Malcolm-W.-Martin-Memorial-Park-Mississippi-River-Overlook-kulso-kep.jpg)
Végül ismerkedj meg az ívvel, ugyanis ennek is nagyon érdekes mind a története, mind az építése és a mai használata!
A Gateway Arch [gétvéj árcs], vagyis a „Nyugat Kapuja” a világ egyik legelismertebb építészeti és mérnöki csodája. A Mississippi folyó partján magasodó emlékmű nemcsak St. Louis, hanem az egész amerikai Nyugat szimbóluma.
Az emlékművet a XX. század közepén tervezték meg azzal a céllal, hogy méltó emléket állítson a XIX. századi amerikai telepeseknek, akik többségében innen indultak el meghódítani az ismeretlen Nyugatot.
A struktúrát a zseniális finn-amerikai építész, Eero Saarinen [éró szárinen] tervezte meg 1947-ben, miután megnyert egy országos építészeti pályázatot. Saarinen sajnos nem érhette meg műve befejezését, mert 1961-ben elhunyt. A monumentális építkezés 1963 február 12-én kezdődött, és 1965 október 28-án fejeződött be. A leglenyűgözőbb tény, hogy az ív két szárát egymástól függetlenül kezdték el építeni a földön, és a magasban, középen találkoztak. A számítások olyan pontosak voltak, hogy a záróelem behelyezésekor a két oldal közötti eltérés minimális volt.
A Gateway Arch tehát a világ legmagasabb ember alkotta íve, és egyben a nyugati félteke legmagasabb műemléke. A magassága és a két szár közötti fesztávolsága hajszálpontosan megegyezik: mindkettő 630 láb (192 méter). Az ív formája egy úgynevezett fordított láncgörbe (catenary arch [káteneri árcs]). Ez a matematikai forma biztosítja, hogy a szerkezet a saját súlyát a legoptimálisabban vezesse el a földbe, így nincs szükség belső támfalakra vagy oszlopokra. A külső borítás tiszta rozsdamentes acélból készült, amely a fényviszonyoktól függően folyamatosan változtatja a színét (ragyogó ezüst napsütésben, aranyló naplementekor). A belső magot feszített beton és szerkezeti acél alkotja. Úgy tervezték, hogy ellenálljon a heves földrengéseknek és a nagy erejű tornádóknak is (pl. 240 km/h-s szélben mindössze 45 cm-t leng ki a csúcsa).
Az ív belseje nem üreges, hanem egy teljesen egyedi tervezésű liftrendszert rejt, amely elviszi a látogatókat a legfelső kilátószintig. Mivel az ív fala kanyarodik, egy hagyományos lift nem működhetett volna benne. Dick Bowser [dik bauzer] mérnök egy olyan hibrid, ún. villamos-kapszula rendszert (Tram [trem]) tervezett, amely ötvözi a hagyományos liftet egy óriáskerék mechanizmusával. A látogatók kis, 5 személyes hengeres kapszulákban ülnek, amelyek az emelkedés során fokozatosan elfordulnak (kicsit meg-megbillennek), hogy az utasok mindig függőlegesen üljenek. A csúcson egy szűk, folyosószerű kilátózóna található, apró, vastag üvegablakokkal. Keleti irányba tekintve a Mississippi folyóra és a túlparti East St. Louis-ra, és természetesen a Malcolm W. Martin parkra nyílik kilátás, míg nyugati irányban St. Louis belvárosa és a régi bíróság (Old Courthouse [óld kórthausz]) kupolája terül el a látogató alatt.
Érdekesség, hogy a Route 66 maga sem volt állandó: 1926 és 1977 között Illinois államban három főbb nyomvonal-generációja létezett:
- Az első generáció: 1926-1930 (A „kanyargós” / State Bond Issue 4 nyomvonal). Amikor 1926-ban kijelölték a Route 66-ot, Illinois-ban nem építettek új utat, hanem a már meglévő kétsávos, betonozott State Route 4 (SBI 4) állami útra tették rá a táblákat. Ez a nyomvonal szinte az összes útjába eső kisváros belvárosán áthaladt, tele volt derékszögű kanyarokkal, vasúti átjárókkal és elkerülők nélküli szűk utcákkal
- A második generáció: 1930-1940 (A kiegyenesített / „Bloody 66” nyomvonal). A megnövekedett teher- és személyforgalom, valamint a rengeteg baleset miatt a 30-as évek elejére az utat jelentősen kiegyenesítették. Számos várost elkerültek, és áthelyezték a nyomvonalat egy jóval egyenesebb, észak-déli tengelyre. Például Springfield és East St. Louis között áthelyezték az utat a Litchfield és Mount Olive felé vezető egyenesebb szakaszra. Bár még mindig kétsávos volt, sokkal gyorsabb haladást biztosított.
- A harmadik generáció: 1940-1977 (A négysávos / hadi és autópálya-előtti nyomvonal). A II. világháború alatt és után – a Federal-Aid Highway Act keretében (1956) – a meglévő kétsávos utat négysávossá és osztott pályássá bővítették a hatalmas katonai és ipari teherforgalom miatt. Ennél az átépítésnél sok helyen elkerülő utakat (bypasses) építettek a nagyobb városok köré. Ez a 4-sávos kialakítás képezte a közvetlen alapját a mai I-55-ös autópályának: sok szakaszon az egyik sávpár maga a régi Route 66 aszfaltja lett, míg a másik sávpárt melléépítették.
Miközben gurulok a belváros felé, gyorsan összefoglalom, mit érdemes tudnod a főváros környékéről, föld- és vízrajzáról! Ígérem, nem leszek rövid… 😜
Springfield az úgynevezett Illinois-medence (Illinois Basin [illinoj bészin]) mélyén fekszik, amely egy óriási, tál alakú geológiai süllyedék az észak-amerikai kraton [kraton] belsejében. A kraton [kraton] a földkéreg legősibb, legvastagabb és legstabilabb magja, amely évmilliárdok óta szilárdan áll, és nem vett részt a későbbi nagy hegységképződésekben vagy tektonikai törésekben. Az Észak-amerikai kraton (tudományos nevén Laurentia [laurencia]) maga az észak-amerikai kontinentális kőzetlemez ősi, szilárd alapzata.
Százmillió évvel ezelőtt a területet sekély, meleg tenger borította. Ebből az időszakból származnak a mélyben található vastag mészkő-, mészmárga- és homokkőrétegek.
A Karbon időszakban (kb. 300-350 millió éve) a terület már sűrű, mocsári erdőség borította. Az elhalt növényzetből hatalmas szénréteg keletkezett (Pennsylvanian [pennszilvéjnian] kori rétegek). Springfield alatt fut az ún. Illinois No. 6 [illinoj namber sziksz] szénréteg, amely a XIX-XX. században a város szénbányászatának és ipari felemelkedésének az alapját adta.
A város mai felszínét pedig szinte teljes egészében a negyedidőszaki, Pleisztocén eljegesedések formálták. Nézzük őket sorban, milyen hatással jártak a felszínre:
- az Illinois-i eljegesedés (Illinois Episode [illinoj episzód]) közvetlen formáló hatására kb. 300 000-132 000 évvel ezelőtt került sor, amelynek során a jégtakaró teljesen beborította a mai Springfield területét. A többszáz méter vastag jégtakaró gyalu módjára távolította el a korábbi magaslatokat, illetve töltötte fel a mélyebb völgyeket.
- A jég elolvadásakor egy úgynevezett illinoisi morénatakaró, vagyis sugárirányú morénák, kötött agyag, kavics és homok keveréke maradt hátra, megteremtve a Till-síkság (Till Plain [till pléjn]) néven ismert hullámos síkságot.
- Következett a Wisconsin-i eljegesedés és a lösz epizódja (Wisconsin Episode [viszkonszin episzód]): a legutóbbi jégkorszak kb. 25 000-12 000 éve, jégtakarója nem érte el közvetlenül Springfieldet, de az olvadékvizek és a szél drámai hatással volt a területre. Az olvadó gleccserek által szállított finom kőzetlisztet a száraz, hideg szelek felkapták az Illinois és a Mississippi folyóvölgyekből, és vastag rétegben lerakták Springfield környékén. Ez a 2-5 m vastag löszréteg adta meg a finom, selymes szerkezetű alapját a későbbi talajképződésnek.
A jelenkori felszín tehát a következő jegyeket mutatja: Springfield tengerszint feletti magassága 560-610 láb (170-185 m) között váltakozik. A táj felszíne látszólag sima, de valójában finoman hullámzó. Három fő geomorfológiai zónára osztható: a fennsíki prérizóna lapos vagy enyhén lejtős területeket jelöl, ahol eredetileg a magasfüves préri húzódott; a völgyoldalak és kanyonkák a patakok által kivájt kisebb völgyeket és mélyedéseket jelentik, ahol jelenleg is eróziós folyamatok zajlanak; végül az ártéri síkságok, leginkább a Sangamon [szengeman] folyó menti lapályos, hordalékos területeken fordul elő.
Na, még egy kis talajtan: hogyan alakult ki a „fekete arany”, az ún. mollisol [molliszol]? Ez a talajtípus adja ugyanis földrajzi és mezőgazdasági szempontból Springfield környékének legnagyobb értékét. Többezer év alatt a prérinövényzet elhalt gyökérzete és a szélhordta lösz keveredéséből rendkívül sötét, humuszban gazdag, morzsalékos talaj jött létre. Ez a mollisol [molliszol] vagy más néven a Csernozjom jellegű talaj. A magas szervesanyag-tartalom miatt a talaj óriási mennyiségű vizet képes megtartani, ami szinte megszünteti az aszálykockázatot a mezőgazdaság számára, és ami nem elhanyagolható szempont a globális felmelegedés időszakában – az Alföldre és a Homokhátságra kéne ilyen talaj…ugye?
Folytassuk a természet elemzését a vízrajzzal! Most már tudjuk, hogy milyen magas vízmegtartó képességgel rendelkezik az itteni talaj, de mi a helyzet a víztestekkel?
A vizek története ezen a vidéken a mocsaras, szinte járhatatlan tavaszi ártéri vadontól a mérnöki precizitással átalakított, szabályozott és mesterségesen létrehozott víztározó-rendszerekig ível.
A XIX. század elején, amikor az első európai telepesek és Abraham Lincoln [átrehem lingkoln] családja megérkeztek a területre, a vízrajzi hálózatot a kiszámíthatatlanság, a lassú lefolyás és a kiterjedt vizes élőhelyek jellemezték.
A város elsődleges vízforrása a Sangamon River, amely a várostól északra és keletre kanyarog. A lapos, löszös és morénás alapkőzet miatt a folyó nem vágott mély medret magának, hanem rendkívül éles kanyarulatokkal, meanderekkel cikázott a tájban. A tavaszi hóolvadások és a heves esőzések idején a Sangamon és mellékfolyói kiléptek a medrükből, és hetekre hatalmas, sekély mocsárvidékké változtatták a környéket. A nyári kánikulában viszont a kisebb patakok szinte teljesen kiszáradtak, vagy bűzös, állóvízszerű pocsolyasorokká zsugorodtak. A korai telepesek (köztük a fiatal Lincoln) elkeseredetten próbálták a Sangamon folyót gőzhajókkal is hajózhatóvá tenni, hogy bekapcsolják a vidéket a kereskedelembe. Azonban a zátonyok, a kidőlt fák és az ingadozó vízállás miatt a folyó természetes formájában alkalmatlan volt a menetrend szerinti teherhajózásra.
A folyó mellett a mai Springfield belterületét és közvetlen környezetét két fő patakrendszer hálózza be: a Spring Creek [szpring krík], vagyis a Tavasz-patak a város északi és nyugati részén kanyargó vízfolyás, amely a természetes forrásokból és a préri lefolyó vizéből táplálkozott; a Sugar Creek [su-gar krík], vagyis a Cukor-patak és Lick Creek [lik krík] a várostól délre húzódó, sekély, de tágas völgyet kitöltő patakok, amelyek a Sangamonba torkolltak.
A mezőgazdaság kiterjedése és a város robbanásszerű növekedése a XIX-XX. században elkerülhetetlenné tette a fenti ismertetett természetes vízrajz teljes radikális átformálását.
A dréncsatornázás és folyószabályozás révén a XIX. század végén a gazdák csőhálózatokat (tile drainage [tájl dréjnidzs]) fektettek a föld alá, és több tucat egyenes levezető csatornát ástak. A patakok kanyarulatait átvágták, a mocsarakat lecsapolták, így a víz lefolyását drasztikusan felgyorsították, megszüntetve a tavaszi belvizeket, de egyben elpusztítva az eredeti vizes élőhelyeket is.
Az 1920-as évekre Springfield gyorsan növekvő lakossága és szénbányászata óriási vízhiánnyal szembesült. A meglévő kúttelepek és a Sangamon folyó nem tudtak elég ivóvizet biztosítani. Így 1931-1935 között Willis J. Spaulding [vilisz dszéj szpolding] városi biztos vezetésével a Great Depression [grét dipreszsön], a nagy gazdasági világválság idején egy gigantikus közmunkaprojekt keretében gátat építettek a Sugar Creek völgyében – ez lett a Spaulding Dam [szpolding dem]). A gát megépítésével a Sugar Creek és a Lick Creek találkozásánál fekvő völgyet elárasztották. Házakat, hidakat és erdőket lepett el a víz, megteremtve a Lake Springfield nevű mesterséges tavat. Ma tehát Springfield vízrajzát két teljesen eltérő karakterű elem dominálja: a szabályozott, vadon élő Sangamon folyó és a mesterségesen fenntartott Lake Springfield városi víztározó.
A Lake Springfield ma egy rendkívül tagolt, úgynevezett „ujjas” szerkezetű tó, amelynek teljes partvonala meghaladja az 57 mérföldet (92 km-t). Relatíve sekély víztározó, átlagosan 4-5 m mély, a legmélyebb pontja a gát közelében eléri a 9-10 métert. A környékbeli intenzív mezőgazdaság miatt a tóba jelentős mennyiségű műtrágya (nitrátok és foszfátok) és szél/víz által hordott löszös üledék mosódik be. Emiatt a tó folyamatos kotrást és szigorú vízminőség-védelmet igényel.
![Közben megérkeztem a belvárosba. Ez a 6. és az Adams utcák kereszteződése. Balra a Lincoln Family szobrot látod. A szobor 2004-ben került a helyére, és Larry Anderson [leri enderszon] alkotása.](https://www.trucksim.games.hu/wp-content/uploads/2026/07/202607191519_Kulso-megbizas-East-St.-Louis-IL-Springfield-IL_7_Springfield-Jct-6th-Adams-St-Lincoln-Family-Statue.jpg)
A szoborcsoport 1854 október 4-ét örökíti meg: ezen a napon Abraham Lincoln a szemben álló Old State Capitol [óld sztéjt kepitol] épületében tartotta meg egyik legfontosabb, a rabszolgatartás terjedése ellen tiltakozó beszédét, amellyel visszatért a politikai életbe. A szobron Lincoln éppen elindulni készül otthonról a beszéd helyszínére, a kalapja pántjába dugva pedig ott látható a beszéd kézirata Lincoln eredeti kézírása alapján megmintázva.
A szobor nemcsak a politikust, hanem az embert és családapát mutatja be otthoni környezetében: Mary Todd, Lincoln felesége éppen a kabátja hajtókáját igazgatja, ami Mary társadalmi és politikai támogató szerepét szimbolizálja. A fiatalabb fiuk, Willie integet a tőle távolabb álló bátyjának, Robertnek. Ez a távolság Robert és a család későbbi, hűvösebb kapcsolatát jelképezi.
Az Old State Capitol Illinois állam törvényhozásának és kormányzatának ötödik épülete volt, egyben az amerikai történelem egyik legfontosabb Lincoln-emlékhelye.
1837 és 1853 között épült görög újjászületés (Greek Revival [grík rívájvöl]) stílusban. Az épület áthelyezése Springfieldbe részben Abraham Lincoln és törvényhozási képviselőtársai, az úgynevezett Long Nine [long nájn] sikeres lobbitevékenységének volt köszönhető, akik elértek a főváros áthelyezését Vandaliából Springfieldbe. 1839 és 1876 között szolgált Illinois állam kapitóliumaként, mielőtt a kormányzat átköltözött volna a jelenleg is használt, sokkal nagyobb új épületbe – amit nemsokára le is fogok fényképezni a Galéria számára.
Az Old State Capitol ezer szállal kötődik Abraham Lincoln politikai és jogi pályafutásához: Lincoln itt szolgált képviselőként az illinois-i törvényhozásban. 1858. június 16-án az épület Képviselőházi üléstermében (House of Representatives [hausz ov reprezentetivz]) mondta el híres beszédét („A House Divided Against Itself Cannot Stand” [é hausz divájdid egenszt itszelf kennot sztend]), amelyben kifejtette, hogy a megosztott nemzet nem maradhat fenn félig rabszolgatartó, félig szabad államként – ennek abeszédnek is állít emléket az előbb megismert Lincoln Family Statue. 1860-as elnökké választása után az épületben lévő kormányzói irodát használta átmeneti főhadiszállásaként és tárgyalótermeként a washingtoni beiktatásáig. 1865-ben, meggyilkolása után, Lincoln holttestét az épület Képviselőházi üléstermében ravatalozták fel, ahol több mint 75 000 ember rótta le kegyeletét.
Az 1960-as években az épületet egyedülálló módon restaurálták: kőre-kőre szétszedték, alatta egy föld alatti könyvtárat és parkolót alakítottak ki, majd a külső homlokzatot és a belső tereket hajszálpontosan az 1850-es évekbeli, Lincoln-korabeli állapotnak megfelelően építették újjá és rendezték be korabeli bútorokkal.
A Jefferson utcában elhaladtam az Abraham Lincoln Presidential Library [ébraham linkoln prezidensöl lájbreri end mjúzium] (Lincoln Elnöki Könyvtár és Múzeum), majd a Union Square Park mellett. A park északi szélén, a fáktól takarva épp kivehető a régi vasútállomás, a Springfield Union Station.
A vasútállomás 1898-ban nyílt meg az Illinois Central és több más vasúttársaság közös személypályaudvaraként. Richardsonian Romanesque [ricsardszonien romaneszk] (neoromán) stílusban épült, tömör tégla- és kőszerkezettel. Az eredeti óratorony mintegy 110 láb (33,5 méter) magas volt. Mivel a szerkezet elavult és az óra karbantartása drága volt, az eredeti tornyot 1946-ban lebontották. Azonban az épület felújításakor és a szomszédos Union Square Park kialakításakor, 2006-2007-ben az óratornyot korabeli tervrajzok és fotók alapján teljesen újjáépítették, így a park szélén újra az eredeti 1898-as pompájában tündököl. Ma az épület az Abraham Lincoln Presidential Library and Museum komplexumának szerves része, és látogatóközpontként, illetve kiállítótérként szolgál.
Jó kérdés, hogy hova tűnt a vasútvonal? A mai Union Square Park és a mellette lévő sétányok területe eredetileg a vasútállomás nyüzsgő vágányhálózata és elosztója volt. A Springfield Union Station azonban nem egy átmenő fővonali állomás volt, hanem egy úgynevezett fejállomás – a szerelvények a keletebbre húzódó fővonalról kanyarodtak le, és a Madison Street mentén, amerre nemsokára haladni fogok, tolattak be az állomásra. Az épület északi oldalán három vágány és peron szolgáltatta a személyforgalmat, miközben a déli oldalon a kocsisorok és hordárok közlekedtek.
Sajnos a II. világháború után az autópályák és a repülés terjedésével a vasúti személyforgalom drasztikusan visszaesett. Az utolsó személyvonat 1971 április 30-án gördült ki az állomásról. Amikor másnap megalakult az Amtrak, a személyforgalmat átirányították Springfield más vonalaira, így a Union Station és a hozzá vezető szárnyvonal feleslegessé vált. A belvárost átszelő és a Madison Streeten futó vágányokat ezután fokozatosan elbontották, hogy megszüntessék az autós forgalmat akadályozó szintbeli átjárókat.
Miután a síneket felszedték, a terület évtizedekig kihasználatlan volt vagy üres építési/parkolóterületként szolgált. A nagy fordulat a 2000-es évek elején következett be: a belvárosban elindult a Lincoln Elnöki Könyvtár és Múzeum (Abraham Lincoln Presidential Library and Museum) megépítése, majd az egykori vasútállomást 12,5 millió dollárból restaurálták mint a múzeumkomplexum látogatóközpontját. A volt vágányok és a rendezőpályaudvar helyén pedig kialakították a Union Square Parkot, így a sínek helyét teljesen átvették a sétányok, pázsitok, padok és Lincoln-szobrok.
![Ez pedig Az illinois-i parlament épülete (Illinois State Capitol [illinoj sztéjt kepitol]) látványosság. Látod a Washington utcára festett rajzokat? Nos, ezek a Paint the Street! utcafesztivál rajzai. A Springfield Art Association [szpringfíld árt esszosziésön] (Művészeti Egyesület) minden évben itt rendezi meg a hatalmas közösségi eseményét, amelynek során bárki kaphat egy 6x6 lábas (kb. 1,8x1,8 méteres) négyzetet, amikre képeket festhetnek. Ezek az aszfaltképek hónapokig láthatóak maradnak az úttesten és a járdán](https://www.trucksim.games.hu/wp-content/uploads/2026/07/202607191519_Kulso-megbizas-East-St.-Louis-IL-Springfield-IL_10_Springfield-Jct-Washington-St-Az-illinois-i-parlament-epulete-latvanyossag-kulso-kep.png)
Az Illinois State Capitol [illinoj sztéjt kepitol] Illinois állam jelenlegi, működő törvényhozási és kormányzati központja Springfieldben. Ez az épület váltotta fel a korábban említett Old State Capitol-t, amikor az államigazgatás kinőtte a régi székhelyet. A munkálatokat 1868-ban kezdték el, és az épület végül 1888-ban készült el teljes egészében. A chicagói Cochrane and Garnsey [kokrén end gárnszi] építésziroda tervezte. A francia reneszánsz és az itáliai neoklasszicista/italienizáló stílusjegyek ötvözete.
Az épület leglátványosabb és leghíresebb eleme a hatalmas, ezüstös színű kupolája. A kupola teteje 361 láb (110 m) magasan van, a zászlórúddal együtt pedig eléri a 405 láb (123 m). Magasabb, mint a washingtoni szövetségi Kapitólium, egyúttal az USA legmagasabb nem-felhőkarcoló jellegű állami kapitóliuma. A külső kupolát cink ötvözettel borították be, ami megvédi a korróziótól, és jellegzetes ezüstös fényt ad neki. Az épületnek valójában két kupolája van. Belülről egy 9000 darabból álló, gyönyörű ólomüveg ablakot látnak a látogatók, amely felett még több tíz méternyi tér és a külső kupola vázszerkezete található.
Néhány érdekesség az épületről:
- A helyi előírások és a várostervezési szokások miatt Springfieldben egyetlen épület sem lehet magasabb mint a State Capitol kupolája.
- A belső rotunda közepén áll a híres Illinois Welcoming the World [illinoj velkaming döz vörld] bronzszobor, amely a látogatókat fogadja.
- A belső tereket és a rotunda szintjeit hatalmas történelmi falfestmények és domborművek díszítik, amelyek Illinois állam megalakulását, Lincoln életét, valamint a felfedezők (pl. Marquette [márket] és Jolliet [zsolié]) útjait ábrázolják.
![Bírod még ezt az információözönt? Már csak egy nevezetesség van hátra...a Madison utcán, a régi vágányok útvonalán haladok a Clear Lake sugárút felé. Ez a Massey Memorial Bridge [meszi memoriel bridzs], amely a sugárút felett ível át. Tartalmaz egy falfestményt is Sonya Massey-ről [szónja meszi], amit Austin Wells készített. Massey egy 36 éves springfieldi fekete bőrű édesanya volt, akit 2024 júliusában a saját otthonában lőtt le a Sangamon megyei seriffhelyettes, miután Massey maga hívta ki a rendőröket egy feltételezett betörő miatt. Az eset hatalmas felháborodást és országos tiltakozáshullámot váltott ki az Egyesült Államokban a rendőri erőszak ellen...](https://www.trucksim.games.hu/wp-content/uploads/2026/07/202607191519_Kulso-megbizas-East-St.-Louis-IL-Springfield-IL_12_Springfield-Clear-Lake-Ave-Massey-Memorial-Bridge.jpg)
A fuvar adatai:
ATS verzió: 1.60.1.8s.
Rögzítés dátuma: 2026 július 19.
Típus: Külső megbízás.
Kiindulás-cél: East St. Louis, Apex Steel – Springfield, MWM – Municipal Waste Management.
Tervezett/megtett távolság: 94/154 mérföld.
Időpont: Szombat, 6:01 – Szombat, 12:42 (valós menetidő 54 perc), fáradás szimulálása kikapcsolva.
Vontató: Volvo VNL 300 (2025) (500 LE, 12 sebességes).
Fülkefestés: Southern Wings (Cruising Louisiana).
Pótkocsi/Szállítmány: STAA dupla, horizontális billencs, A-SSP-21/Fémhulladék (29211 font).
Normál fuvar/Több forgáspontú pótkocsi.
Érintett települések (állam): East St. Louis (IL), Springfield (IL).
Steam Személyes teljesítmény: A Prériállam (3/8), Két folyó között (3-4/12).
Látnivaló: East St. Louis, Springfield.
Látványosság: Az illinois-i parlament épülete.
VÉGE.
Kattints a megosztáshoz, e-mailben elküldéshez vagy a nyomtatáshoz.
Facebook poszt
