Induljunk hát Skandinávia, pontosabban Svédország szívébe, megfelelve a Cruising Nordic Horizons kihívásnak! Első fuvarom ennek jegyében Borlänge városába vezet, ahova 22 tonnányi LPG-t kell szállítanom.
A Nordic Horizons DLC november 27-ei megjelenésével a Világtérkép kibővült a skandináv államok északi területeivel, egészen a Nordkappig, amivel Európa legészakibb határát jelölik.Ezzel párhuzamosan elindult a Cruising Nordic Horizons World of Trucks esemény, amely 2026 február 1-ig tart. Ez a térképbővítés irdatlanul nagyra sikerült a maga 41 városával, több mint 30 egyéb településével, 204 telephelyével, és 13 új céggel, tehát jó sokáig elszórakozhatunk a kihívások teljesítésével. Ezzel szemben a térképhez kapott Steam Személyes teljesítmények már nincsenek határidőhöz kötve, tetszőleges időpontban teljesíthetők – persze ez nem jelenti azt, hogy könnyebbek lennének. Az egyéb, magaddal szemben támasztott kihívásokkal együtt egy kevésbé ráérő játékosnak többhavi munkát, vagy inkább élvezetet jelent. Az ETS2 1.57, a Scandinavia Refresh, a Nordic Horizons és ami a puttonyba még belefért… című posztomban további infókhoz juthatsz a térképbővítéssel, az 1.57 verzióval kapott újdonságokkal és a kihívásokkal kapcsolatban.
Ez az út a Cruising Nordic Horizons kihívás 1. fuvarja. A Steam Személyes teljesítmények közül az Amundsen nyomdokaiban máris teljesítettnek tekinthető, mivel a Scandinavia DLC, a Scandinavia Refresh és egy korábban használt, külső fejlesztők által készített térképpel már a kihívás által előírtnál jóval több várost sikerült bejárnom.
Karlstad Svédország egyik legbarátságosabb városa. A „Nap városa” (Sola i Karlstad) néven ismert település különleges helyet foglal el a svéd szívekben, köszönhetően derűs hangulatának és a vízhez való szoros kötődésének.
Karlstad elhelyezkedése geológiailag egyedülálló. A város a Klarälven folyó hatalmas deltájára épült, ott, ahol a folyó a Vänern-tóba (Európa harmadik legnagyobb tavába) torkollik. A folyó nyolc különböző ágra szakadva éri el a tavat, ami miatt a várost számos sziget, csatorna és félsziget alkotja. A terület a legutóbbi jégkorszak után emelkedett ki a tengerből. A talaj főként folyóvízi hordalékból (homokból és iszapból) áll, ami meghatározza a környék dús növényzetét. Tehát a város területének jelentős részét víz uralja, a környező vidék pedig Värmland sűrű fenyő- és nyírerdőivel van teli.
A várost IX. Károly svéd király alapította 1584-ben (róla kapta a nevét is: Károlyváros). Már a középkorban fontos tingvalla, vagyis vásárhely volt. Fejlődését az 1865-ben keletkezett tűzvész ugyan megakasztotta, de az újjáépítés során széles sugárutakat és nagy tereket alakítottak ki, hogy megakadályozzák egy újabb tűz terjedését. Ennek köszönhetően a belváros ma is tágas és szellős.
Érdekesség, hogy Norvégia és Svédország egykor egy országnak számított, aminek a norvég-svéd unió felbomlása vetett véget 1905-ben. Pont itt, Karlstadban folytak azok a tárgyalások, amelyek során Svédország és Norvégia békésen szétvált. Erre emlékeztet a főtéren álló Békeműemlék.
Karlstad gazdasága történelmileg a „zöld aranyra”, vagyis az erdőre épült. A Klarälven folyón leúsztatott farönkök tették a várost a világ egyik vezető papíripari központjává. Ma is itt találhatók az olyan óriáscégek kutatóbázisai és gyárai, mint a Stora Enso vagy a Valmet. Mára azonban a Karlstadi Egyetem (Karlstads universitet) révén a város modern digitális központtá vált. Az IT-szektor és a ráépülő szolgáltatások mára átvették a gazdasági vezető szerepet. A logisztika is jelentős iparággá vált, amiért fuvarozóként nem győzök hálálkodni, így ugyanis van mit szállítanom… Persze nem csak a közúti, hanem a vízi szállítás is jelentős, hiszen nem csak a Klarälven folyó, hanem a Vänern-tó partján fekvő kikötő is fontos összeköttetést biztosít a tenger felé a Göta-csatornán keresztül.
A Karlstad Centralstation látványosság, és néhány híd (236-os út hídja, az E18 hídja, a Borgmästarbron vagy a Hamngatan út hídja) a játékba is bekerült, de érdemes még néhány más nevezetességet is megemlítenem. Ilyen például az Östra bron (Keleti híd), Svédország leghosszabb kőboltozatos hídja. A XVIII. század végén épült, és 168 méter hosszan ível át a folyó felett. Vagy a Karlstadi Székesegyház, amely egy 1730-ban épült barokk templom, és érdekes módon a nagy tűzvész után is épségben maradt. És persze érdemes megérteni azt is, hogy miért viseli a város a „Nap városa” becenevet…a legenda szerint ugyanis élt itt egy pincérlány, Eva Lisa Holtz, akit mindenki csak „Sola i Karlstad” (A karlstadi Nap) néven hívott a mindig vidám és kedves természete miatt. Az ő alakja összeforrt a várossal, szobra a folyóparton áll. Azóta Karlstad szimbóluma egy mosolygós napocska, és a statisztikák szerint valóban ez Svédország egyik legnaposabb települése.
Bár a KISS név viccesen hangzik, ez egy mozaikszó a német Komfortabler Innovativer Spurtsstarker S-Bahn-Zug [komfortabler innovatíver spurtstarker eszbáncug] kifejezésből. Svédországban ER1 sorozatként ismerik őket. Gyártójuk, ahonnan mi is vesszük ezeket a vonatokat, a svájci Stadler Rail. Itt harsány piros festést kaptak, oldalukon nagy, fehér színű Mälartåg [melartóg] felirattal. Egy négykocsis szerelvényen körülbelül 357 ülőhely van. Mivel emeletesek, rengeteg utast tudnak szállítani anélkül, hogy túl hosszú lenne a vonat. A vonatok igen gyorsak, akár 200 km/h sebességgel is tudnak haladni. Kényelmesek, van rajtuk ingyen Wi-Fi, minden ülésnél konnektor, és az emeleti részből remek kilátás nyílik a svéd tájra és a Vänern-tóra. Érdekes, hogy Svédországba speciális „északi csomaggal” látták el a vonatokat, ami azt jelenti, hogy az alvázuk és a csatlakozóik jobban védettek a hótól és a jégtől, mint közép-európai társaiké.
![A Bergmotet csomópont felé gurulva haladok el a Kroppkärrsjön [kroppserrsön] tó mellett, amely a Klarälven folyótól elszigetelődött sekély vizű tó. Népszerű pihenőhely, van szabadstrandja is Kroppkärrsbadet [kroppserrszbádet] néven.](https://www.trucksim.games.hu/wp-content/uploads/2025/12/202512281949_Kulso-megbizas-Karlstad-S-Borlange-S_0_4-Karlstad-elkerulo-ut-236-os-csp-Kroppkarrssjon-to-E18-kulso-kep.jpg)
A Klarälven folyó meghatározó Karlstad életének, hiszen a város a folyódelta területére épült. A Klarälven Svédország leghosszabb folyója, amely Norvégiából indulva kanyarog dél felé, majd Karlstadnál több ágra szakadva torkollik a Vänern-tóba. A folyó évszázadokon át a faúsztatás főútvonala volt: a hatalmas farönköket északról úsztatták le a helyi fűrészüzemekhez, ami megalapozta a régió gazdaságát. Ma a folyó helyi szakasza és a folyódelta már nem az ipart, hanem a szabadidőt és a rekreációt szolgálja; a karlstadiak kajakoznak rajta, vagy a híres „vízi buszokkal” (båtbuss) közlekednek a város különböző pontjai között, vagy a folyóparti parkokban múlatják az időt. Ahogy magam is megtapasztalhattam, a városon átfolyó folyó számos ágát gyönyörű hidak ívelik át, melyek közül az egyik legkarakteresebb a Borgmästarbron (Polgármester-híd). Ez a híd a városközpontot köti össze a nyugati városrészekkel, közvetlenül a Karlstad Centralstation közelében, amit az előző fuvarom során sikerült lefényképeznem.
Az E18-as út Karlstad és Örebro közötti szakasza a svéd boreális erdőöv, közismertebb nevén a tajga déli határán húzódik. Ez a vidék Svédország egyik legfontosabb erdőgazdálkodási területe. Az utat szegélyező erdők képe meglehetősen homogén, mivel a svéd erdőgazdálkodás évszázadok óta tudatosan telepíti az iparilag hasznosítható fajokat. Ezek a közönséges lucfenyő (Picea abies), amely mélyzöld színével és piramis alakjával uralja a tájat. Kedveli a párásabb, völgyekben lévő területeket. Az erdeifenyő (Pinus sylvestris) jól felismerhető a törzse felső részén látható vöröses-narancssárgás kéregjéről. Ez a fa bírja a szárazabb, homokosabb vagy sziklásabb talajt, amivel az E18-as menti dombtetőkön gyakran találkozni. A közönséges nyír (Betula pendula) könnyen felismerhető fehér törzséről a fenyőerdők szélén vagy a tavak partján jelennek meg. Ősszel aranysárgára festik az út menti tájat. Az E18 mentén ritkán látni hagyományos értelemben vett „őserdőt”. Amit látsz, az mind úgynevezett művelt erdő,a melyek aljnövényzetét vastag mohapárna, áfonya- és gombafajok borítják.
Az Örebro [örebrú] városát az autópályától keletre folyó Svartån [szvartón] (vagyis „Fekete-folyó”) Närke [nerke] tartomány egyik legfontosabb és legszebb vízfolyása. Nevét a sötét, tőzeges színű vizéről kapta, amely jellemző az erdős-mocsaras vidékeken eredő északi folyókra.
A folyó a tartomány nyugati részén, a nagy erdőségekben ered, és kelet felé tartva szeli át Örebro központját, majd végül a közeli Hjälmaren-tóba [jelmaren] ömlik. A folyó mindössze 100 km hosszú. Régen a folyó erejét malmok és kisebb üzemek hajtására használták. Ma már inkább esztétikai és rekreációs értéke van, de a folyó mentén több helyen is találhatók kisebb duzzasztók és zsilipek, amelyek szabályozzák a vízszintet, megvédve a várost az áradásoktól.
Örebro központjában a folyó kiszélesedik, és itt található a híres Örebroi vár (Örebro Slott), amely egy szigetre épült a folyó közepén. A folyó vize tölti fel a vár körüli védőárkot is.
Örebro [őrebrú] Svédország hatodik legnagyobb városa, amely a „cipők és a kekszek városa” néven vonult be a történelembe. Ma már sokkal inkább egy lüktető egyetemi központ és az északi logisztika szíve.
Örebro a Hjälmaren-tó [jelmaren] nyugati végénél fekszik, és Närke tartomány történelmi központja. Neve a svéd „öre” (kavicsos zátony) és „bro” (híd) szavak összetételéből ered, ami arra utal, hogy a város ott alakult ki, ahol a Svartån [szvartón] folyó gázlóinál hidat lehetett verni.
A város a kiterjedt Närke-síkságon [nerke] terül el, amelyet északról és délről sűrű erdőségek (Kilsbergen [silszbergen]) határolnak. A terület talaja főként agyagos és hordalékos, amely a jégkorszak utáni tengeri üledékekből alakult ki. A vidékre jellemző a folyamatos posztglaciális földemelkedés, bár ez itt kevésbé látványos, mint a tengerpartokon.
A település már a XIII. században fontos kereskedelmi csomópont volt. Az Örebroi vár első bástyái a folyó közepén lévő szigeten épültek meg védekezés céljából. Itt tartották Svédország egyik legfontosabb országgyűlését 1810-ben, ahol Jean-Baptiste Bernadotte-ot [zsan-batiszt bernadott] választották meg svéd trónörökösnek, megalapítva a mai napig uralkodó dinasztiát. Az 1854-es tűzvész, Karlstadhoz hasonlóan, Örebrót is sújtotta, amely után a belvárost modernebb, tágasabb formában építették újjá.
A XX. század közepéig Örebro volt a „cipők városa” (skostaden [szkúsztáden]), mivel itt működött a svéd cipőipar központja. Mellette a Marie-kekszek gyártása volt meghatározó (Örebro Kexfabrik) – mára sajnos mind bezárt. Ma a város Svédország logisztikai elosztó központja, aminek mi, kamionosok nagyon örülünk. Emellett az informatika, a robotika és az egyetemhez kapcsolódó innovatív kutatások adják a gazdaság gerincét.
A logisztikai központok jelenléte nem véletlen, hiszen itt találkozik egymással az E18-as (Oslo-Stockholm) és az E20-as (Göteborg-Stockholm) autópálya.
Jelenleg tehát Örebro az ország egyik leggyorsabban növekvő városa. Lakosainak száma kb. 131 ezer fő, amiből az egyetemi hallgatók száma kb. 17 500 fő.
Västerås [veszterósz] Svédország egyik legrégebbi és legjelentősebb városa, amit gyakran „ASEA-városként” (a mai ABB cég elődje után) vagy „Uborkavárosként” (Gurkstaden [gurksztáden]) emlegetnek.
A város Västmanland [vesztmanland] megye székhelye, és a Mälaren-tó [mélaren] partján fekvő stratégiai elhelyezkedése alapozta meg gazdasági erejét. Neve az ősi Västra Aros [vesztra árosz] kifejezésből ered, ami „nyugati folyótorkolatot” jelent, utalva a Svartån [szvartón] folyó torkolatára.
A város tehát a Mälaren-tó [mélaren] északi partján terül el, egy olyan vidéken, amelyet a legutóbbi jégkorszak formált. Ennek egyik nyoma az itt található Badelundaåsen [bádelundaószen], amely Svédország egyik leghosszabb jégkorszaki kavicsháta (esker [eszker]), és amely keresztülszeli a várost. Fontos szerepet játszott a történelemben, hiszen természetes útvonalként szolgált az utazóknak. A kavicshát mellett a területet a jégkorszak utáni agyagos üledék és morénatalaj jellemzi. A tóparti részeken a földfelszín itt is folyamatosan emelkedik a posztglaciális földemelkedés következtében, évente kb. 4-5 mm-t). A felemelkedés menetére jó példa, hogy a korai kőkorszakban a terület még 35-40 méternyi tengervíz alatt állt, majd a vaskorra ez lecsökkent 5 méterre, ami által a magasabban fekvő területek már szárazra kerültek.
A terület a viking kor óta lakott. A város határában található Anundshög [ánundshőg] Svédország legnagyobb sírhalma, amely egykor fontos rituális és politikai központ volt. A XII. század óta püspöki székhely. A Västeråsi székesegyház tornya messziről jelzi a város fontosságát. 1527-ben I. Gusztáv svéd király itt tartotta azt az országgyűlést (Västerås Riksdag [rikszdag]), amelyen Svédország hivatalosan is szakított a katolikus egyházzal, és elindult a reformáció útján.
A XIX. század végéig mezőgazdasági és kereskedelmi központ volt. 1891-ben azonban ide költözött az ASEA (később ABB), ami alapjaiban változtatta meg a várost, ugyanis Svédország villamosítási központjává és a modern technológia fellegvárává tette. Az ABB mellett itt található Westinghouse [vesztinghausz] nukleáris üzem és a Northvolt [nortvolt] kutatólaboratórium is. Az utóbbi években a nagy technológiai óriások, pl. az Amazon építettek itt adatközpontokat.
A város hivatalosan 1990-ben ünnepelte fennállásának 1000. évfordulóját.
Az installációt Lena Dübeck tervezte. A cél az volt, hogy absztrakt módon hirdesse a föld alatti természeti erőforrást (az ezüstöt), amely Salát történelmileg naggyá tette. A körforgalomban elhelyezett durva kőtömbök a nyers kőzetet jelképezik. Különlegességük, hogy a felső részüket vízszintesen, tűpontosan elvágták, ami éles kontrasztot alkot a kövek oldalsó, természetesen rücskös felületével. A kőtömbök felett egy fényes acélrúd (vagy borda) húzódik, amely úgy lett rögzítve, mintha a levegőben lebegne. Ez a csillogó elem szimbolizálja a tiszta ezüstöt, amely a nyers kőzetből „emelkedik ki”.
A kövek elrendezése egy négyzetet formáz a kerek körforgalomban. Ez az ember alkotta struktúrára és a Sala ezüstbánya régi bányászaknáinak jellegzetes, négyzetes alaprajzára utal. Éjszaka a megvilágítás alulról, a kövek tövéből érkezik, mintha a fény a föld mélyéből törne fel, ezüstös aurát vonva az installáció köré.
Ez a körforgalom egyfajta „kapuként” is szolgál: az 56-os úton Västerås felől érkezve itt kell letérni a táblákat követve, ha a híres Sala Silvergruva (ezüstbánya) múzeumot és látogatóközpontot szeretnéd felkeresni.
A Dalahästen Svédország egyik legerősebb nemzeti szimbóluma, amely Dalarna tartományból származik. Ez a világ legnagyobb ún. Dala-lova (Avesta). Az 1989-ben felavatott ló 13 méter magas, 12,8 méter hosszú és 66,7 tonna. Betonból készült, acélvázas szerkezettel, de hűen követi a hagyományos fa lovacskák formáját és festését.
A Dalahästen története szerint a XVII. században a fakitermelők a hosszú téli estéken a tűz mellett maradék fadarabokból faragtak lovacskákat a gyerekeiknek játékul. Később a szegényebb családok számára fontos bevételi forrást jelentett: a vándorárusok lovacskákkal is fizettek a szállásért és élelemért az útjaik során. Világhírnévre az 1939-es New York-i Világkiállításon, a svéd pavilon előtt felállított Dala-ló által tett szert, amivel egyúttal Svédország jelképévé is vált.
A színe többnyire nem véletlenül vörös: a legklasszikusabb szín az úgynevezett Falu rödfärg bányászati melléktermék színéből fakad, de létezik kék, fehér és természetes fa színben is. A lovon látható jellegzetes virágmintás díszítést kurbits-nak hívják. Ez egy népi festészeti stílus, amely indákat és képzeletbeli virágokat ábrázol. Ma a „szerencse, a barátság és a kitartás” jelképe. Svédországban gyakori ajándék esküvőkre, diplomaosztókra vagy házavatókra. Bár sokfelé kapható, az igazi, kézzel faragott és festett lovak központja Nusnäs faluja (Mora közelében). Ott a mai napig látogathatók a manufaktúrák, ahol megnézheted, ahogy egy egyszerű fenyőfadarabból megszületik a kész műalkotás.
Sajnos a játékban nem tudjuk megközelíteni a Dala-lovat, mivel a csomópontból nem tudunk lehajtani a parkolóba – nagy kár…
Borlänge [borlenge] Dalarna megye legnagyobb városa és Észak-Svédország egyik legfontosabb ipari, illetve logisztikai központja. Bár sokan csak „acélvárosként” ismerik, Borlänge meglepően gazdag kulturális élettel és lenyűgöző természeti környezettel rendelkezik. A város nem egyetlen ősi központból alakult ki, hanem több kisebb ipari település összeolvadásából jött létre.
Borlänge a Tuna-síkságon [tuna sletten] terül el, amit északról és délről hegyes-völgyes vidék határol. A terület a híres Bergslagen [bergszlagen] bányavidék északi szélén található. A talaj gazdag ásványkincsekben, ami alapja volt a nehézipar kialakulásának. A felszínt a jégkorszaki folyóüledékek és a Dalälven folyó hordaléka formálta. A folyó nemcsak energiát szolgáltatott az iparnak, hanem meghatározza a város mikroklímáját és rekreációs lehetőségeit is.
Az áttörés az 1870-es évekre tehető, a Domnarvets Järnverk [domnarvetsz jernverk] acélmű megalapítása hozta meg. Ekkor a környék kis falvai rohamos fejlődésnek indultak, így 1944-ben a település elnyerte a városi rangot. A XX. század második felében a város túllépett a nehéziparon, és Dalarna megye kereskedelmi központjává vált.
Borlänge lakossága kb. 46 ezer fő, és sokszínű, köszönhetően a korábbi évtizedek munkaerő-vándorlásának és a modern egyetemi életnek – a külföldi származásúak aránya kb. 25%.
Régen tehát a gazdaság két óriáson nyugodott: az acélgyáron (Domnarvet) és a papírgyáron (Kvarnsveden). Utóbbi egykor a világ egyik legnagyobb újságpapír-előállítója volt. Az acélipar persze ma is meghatározó az SSAB révén (a játékban a Fjoste), de a papírgyártás visszaszorult. A város ma már Dalarna logisztikai agya: itt található az IKEA egyik nagy elosztó központja és a svéd közlekedési hatóság (Trafikverket) központja is.
Közlekedési szempontból is jelentős város, hiszen az SSAB és a logisztikai központok miatt kikötővel, vasúttal, és az E16-os révén autópályával is rendelkezik.
Borlänge és az SSAB (Svenskt Stål AB [szvenszt sztól ábé]) kapcsolata nem csupán gazdasági, hanem városformáló erejű. A város és az acélgyár története több mint egy évszázada fonódik össze.
Az SSAB borlängei üzeme eredetileg Domnarvets Järnverk [domnarvetsz jernverk] néven alakult meg 1878-ban. Ez volt Svédország első olyan nagyüzeme, amely az ún. Bessemer-eljárást alkalmazta a tömeges acélgyártáshoz. A gyár a Dalälven folyó vízi energiájára és a közeli bányák vasércére épült.
A modern SSAB 1978-ban jött létre több svéd acélipari vállalat egyesülésével. A borlängei egység ma a cégcsoport meleg- és hideghengerműveinek központja. Itt nem nyersvasat állítanak elő, hanem a Luleåban öntött bugákból készítenek speciális, nagy szilárdságú acéllemezeket és szalagokat. Az itt készült acélt használják fel például a Volvo kamionok alvázaihoz vagy az IKEA fémbútoraihoz. Hoppá!
A fuvar adatai:
ETS2 verzió: 1.57.2.7s.
Rögzítés dátuma: 2025 december 28.
Típus: Külső megbízás.
Kiindulás-cél: Karlstad, NS Oil – Borlänge, Fjoste.
Tervezett/megtett távolság: 205/311 km.
Időpont: Kedd, 7:02 – Kedd, 13:20 (valós menetidő 42 perc), fáradás szimulálása kikapcsolva.
Vontató: Scania S High Roof (460 LE, 13+1 sebességes).
Fülkefestés: Scania Super.
Pótkocsi/Szállítmány: 3-tengelyes GST gáztartály/LPG (22 t).
Érintett települések (állam): Karlstad (S), Örebro (S), Västerås (S), Avesta (S), Borlänge (S).
World of Trucks esemény: Cruising Nordic Horizons (1/18) – Svédország (1/6).
Rejtett út: Karlstad városában az ipartelep északkeleti részén haladva jobbra találsz egy töltőállomást, amihez be tudsz kanyarodni. Tovább haladva visszajutsz a Hagaleden, majd a 236-os útra, végül a Bergmotet csomóponthoz.
VÉGE.
