A pihenés sajnos rosszabb időt hozott, mivel másnap reggel szakadó esőre ébredtem. Colby-ba szólított a következő különleges megbízás, amelynek során feladatom egy méretes masszív technikai elem elszállítása lett Hutchinson sóbányájába.
James Keeney, egy chicagói földspekuláns 1877-ben földet vásárolt a mai WaKeeney helyén a Kansas Pacific Railway vasúttársaságtól. Üzlettársával, Albert Warrennel megalapította a Warren, Keeney, & Co.-t, és miközben 1878-ban felmérték és feltérképezték a környéket, rá egy évre, 1879-ben kolóniát alapítottak. A vezetékneveikből képzett szóból WaKeeney-nek nevezték el a települést, egyúttal meghirdették a letelepedés lehetőségét a hangzatos „The Queen City of the High Plains” (A High Plains királynői városa) szlogennel csábítva a telepeseket. A kolónia gyorsan növekedett, de a néhány szűk esztendő miatt a telepesek 1880-ban olyan gyorsan távoztak, mint ahogyan jöttek. 1882-re már csak öt bolt maradt a településen. Évekkel később volgai németek kezdték betelepíteni a területet, amely életet lehelt a városba. Ennek, és a növekedés eredményeképp WaKeeney 1879 júniusában megyeszékhely lett, majd 1880-ban várossá nyilvánították.
Wakeeney éghajlata nedves kontinentális forró, párás nyarakkal és száraz, hideg telekkel. Lakossága az 1880 környéki félezerről mára mindössze közel kétezer főre gyarapodott 100 év alatt. Utunk során mindössze egy kamionos-pihenő erejéig látogathatunk be a városba.
A telepesek érkezése előtt Hays területén Arapaho, Kiowa és Pawnee törzsek éltek. A terület megvásárlását (1854) és Kansas állam létrejöttét (1861) követően a hadsereg 1865-ben létrehozta a Fort Fletcher erődöt a mai Hays-től délkeletre, hogy megvédje az ún. Smoky Hill Trail ösvényt. Egy évvel később a hadsereg új nevet adott az erődnek Fort Hays néven, a harcokban elhunyt Alexander Hays tábornok tiszteletére. 1866 végén megérkezett a Kansas Pacific Railway. 1867-ben, a vasút jobb kiszolgálása érdekében a hadsereg 15 mérfölddel északnyugatra helyezte át az erődöt, egy olyan helyre, ahol a vasútnak át kellett haladnia a Big Creeken, amely a Smoky Hill mellékfolyója.
Érdekesen alakult ki maga a város: üzleti lehetőséget látva Buffalo Bill Cody és William Rose vasúti vállalkozók az erőd új helyének közelében megalapították Rome városát, majd Webb felmérte és megtervezte egy város területét, amelyet az erőd után Hays City-nek nevezett el, Rome-tól nagyjából egy mérföldre keletre. A vasút hamarosan elérte Hays City-t is. A vasút érkezése, valamint Rome-ot 1867 végén sújtó kolera járvány arra késztette a lakosokat, hogy átköltözzenek Hays City-be. A vasút nyugati végállomásaként Hays City gyorsan növekedett, és a nyugati és délnyugati területek ellátási pontjaként szolgált.
Az 1860-70-es években Hays City határ menti városként megtapasztalta azt a fajta erőszakot, amely az amerikai vadnyugat mítoszát erősítette. Számos jelentős alak élt ebben az időben Hays City-ben, köztük George Armstrong Custer, a felesége Elizabeth Bacon Custer, Calamity Jane, Buffalo Bill Cody és Wild Bill Hickok. Az erőszak 1867 és 1873 között 30 gyilkosságot eredményezett. A várostól északra lévő temető „Boot Hill” néven elhíresülve 1885-ig mintegy 79 törvényen kívüli holttestét őrizte.
Hays City 1870-ben Ellis megye megyeszékhelye lett, és a város civilizáltabbá kezdett válni – a lakosság durvább elemei az 1860-as évek végén követték a Kansas Pacific vasútépítést, Dodge Citybe költözve – emlékszel még az ottani Boot Hill Museum-ra? A volgai németek 1876-ban kezdtek megtelepedni Ellis megyében, így a városban is. Ezek a bevándorlók jelentős hatást gyakoroltak a helyi életmódra, és Hayst regionális etnikai központtá alakították. Hays City nevéből 1895-ben száműzték a City szót, így a ma ismert nevét vette fel a város.
Ma a lakosok száma a kezdeti néhány száz főről, 21 ezer főre nőtt. Hays ma Nyugat-Kansas kereskedelmi és oktatási központja. Az I-70 1966-ban érte el a várost. 1961-ben megnyílt a regionális repülőtér. 1936-tól a mezőgazdaság mellett az olajkereskedelem és szállítási központ szerepe is jelentősen megnőtt, így a következő évtizedekben a város regionális gazdasági központtá fejlődött.
Miért neveznek egyes temetőket „Boot Hill”-nek? Ahogy arról az előbb olvashattál, Hays sem volt híján az erőszaknak. A Boot Hill a XIX. században és a XX. század elején a fegyverrel a kezükben és/vagy csizmájukban erőszakos halált haltak temetkezési helyeinek általános elnevezése lett. Számos ilyen temetővel találkozhatunk államok szerte, többről irodalmi művekben és/vagy filmekben is megemlékeztek. Bár sok város használja a Boot Hill nevet, az elsőt ezen a néven a kansasi Haysben alakították ki. A híresebb temetőket Dodge City (Kansas), Tombstone (Arizona) és Deadwood (Dél-Dakota) városaiban találod.
Kinsley az US-50 és az US-183-as utak kereszteződésében fekszik. Az 1856 fős lakosságú megyeszékhelyet 1873-ban alapították Petersburg néven, majd 1874-ben átnevezték Peter’s City-re, mire végül elnyerte mai nevét. A város névadója EW Kinsley akkori bostoni vállalkozó. A város forró, párás nyaraknak és enyhe vagy hűvös teleknek örvend.
Elhaladunk a Coon Creek, majd az Arkansas folyó felett. A Coon Creek patak léte ellenére híres, hiszen a közelében zajlott le egy csata az indiánok és a hadsereg között. Erről a közeli parkolóban, ami mellett szintén elhaladunk, egy Kansas Historical Marker tábla is megemlékezik. A Battle of Coon Creek tábla kezelését a Kansas Historical Society (Kansasi Történelmi Társaság) látja el, amely katalógusban gyűjti és honlapján teszi közzé az állam történelmi nevezetességeit jelző táblákat. A 73. számú tábla angol és magyar nyelvű szövege a következő:
A battle between U.S. troops and Plains Indians occurred near this area along the Santa Fe Trail in 1848 and inspired stories and legends for years to come. An army train of 60 wagons was traveling through Comanche and Apache hunting grounds on its way to Fort Mann (about 6 miles west of here, near the present site of Dodge City) when the fighting began. The small company of U.S. troops was armed with rifles and cannons against the larger group of Plains Indians, who had only bows and arrows. Eyewitnesses reported seeing an American Indian woman on horseback at the front of their line encouraging the men. Wearing a scarlet dress “decorated with silver ornaments,” she “rode about giving directions about the wounded.” The Indians sustained heavy losses during the conflict and when a courageous Apache teenager returned to recover the body of one of the fallen, U.S. soldiers held their fire. One legend said that young man was Geronimo, a future Apache leader.
Az amerikai csapatok és a Plains (TB: a Great Plains síkságon élő) indiánok közötti csata 1848-ban zajlott le ezen a területen, a Santa Fe Trail mentén, és az elkövetkező években történeteket és legendákat inspirált. Egy 60 vagonból álló katonai vonat Comanche és Apache vadászterületeken haladt Fort Mann felé (kb. 6 mérföldre innen nyugatra, Dodge City jelenlegi helye közelében), amikor a harcok elkezdődtek. Az amerikai csapatok kis százada puskákkal és ágyúkkal volt felfegyverkezve a síksági indiánok nagyobb csoportja ellen, akiknek csak íjaik és nyilaik voltak. Szemtanúk arról számoltak be, hogy egy amerikai indián nőt láttak lóháton a csapat elején, aki bátorította a férfiakat. Skarlát színű, „ezüstdíszekkel ékesített” ruhát viselve „lovagolt és gondoskodott a sebesültekről”. Az indiánok súlyos veszteségeket szenvedtek el a konfliktus során, és amikor egy bátor apacs tinédzser visszatért, hogy visszaszerezze az egyik elesett holttestét, az amerikai katonák tüzet szüntettek. Az egyik legenda szerint a fiatalember Geronimo volt, egy leendő apacsvezér.
Nézzünk bele a hutchinsoni sóbányászatba!
A Hutchinson Salt Company bánya hatalmas kiterjedésű föld része mintegy 980 hektáron terül el. Ha a feltárt területeket sorba raknánk, 150 mérföldre (240 km) nyúlna. A Hutchinson Salt Company (korábban Carey Salt) 1923 óta termel ki kősót szoba- és pillérbányászat módszerrel. Ez egy aknával kezdődik, amelyet a fedő sziklán keresztül süllyesztenek a sólerakódásig. A kősót sakktáblás mintázatban bányásszák ki, vagyis 40 láb (12 m) élhosszúságú, négyzet alakú barlangok váltakoznak négyzet alakú sóoszlopokkal. Utóbbiak alátámasztásra szolgálnak.
Robbantással a sót kezelhető darabokra bontják, amiket aprítógépekbe juttatnak, majd az aknán keresztül a felszínre emelik. A felvonó teljesen megrakva négy tonna sót képes felemelni, és hárompercenként tesz meg egy oda-vissza utat. A szennyeződések (többnyire agyagpala és anhidrit ) miatt a kitermelt kősót elsősorban útsóként, vagy állati takarmányozásra használják – melyik állat nem szereti nyalogatni a sót…
A múzeum építése a bánya egy önállóan részén, egy 650 láb (200 m) mély akna kialakításával kezdődött. Az akna építése speciális eljárást kívánt, mivel a sóréteget fedő, átfúrandó szikla egy víztartó réteg. Ez a réteg világ egyik legnagyobb víztartójának része. A miocén-pliocén korszakban lerakódott Ogallala-víztartó körülbelül 174,000 négyzetmérföldet (450 000 négyzetkilométert) fed le nyolc államban, és akár 300 méter vastag is lehet. Hutchinson területén az ún. Equus Beds néven ismert pleisztocén víztartó réteg ebből, az Ogallalának nevezett rétegből nyúlik ki, és a múzeum helyén körülbelül 40 méter vastag. Az aknát tehát ezen a rétegen áthaladva kellett kifúrni. A vízszivárgás megakadályozása érdekében a víztartó réteget megfagyasztották. Ez lehetővé tette a bányászok számára, hogy átássanak a rétegen, majd betonba burkolják az így kialakított aknát.
Az építkezés 2004 március 8-án indult. A fagyasztáshoz 24 db cső 150 láb (46 m) mélységbe történő süllyesztésére volt szükség. A csövekbe folyékony nitrogén és sóoldat került, amely annyira lecsökkentette a hőmérsékletet, hogy a közelben megfagyasztotta a víztartó réteget. Ezt követően kivájták és bebetonozták az aknát. Az építkezést 2005 március 7-in fejezték be.
A fuvar adatai:
ATS verzió: 1.49.3.2s.
Rögzítés dátuma: 2024 január 8.
Típus: Gyors fuvar, Különleges megbízatás.
Kiindulás-cél: Colby (KS), X-Tech Machinery – Hutchinson (KS), NAMIQ – North American Mines & Quarries.
Tervezett/megtett távolság: 259/259 mérföld.
Időpont: Péntek, 6:01 – Péntek, 13:36 (menetidő 7 óra 35 perc), fáradás szimulálása kikapcsolva.
Vontató: International LT Skyrise Sleeper (565 LE-s, 18 sebességes).
Szállítmány: Masszív technikai elem (20′ x 20′ x 16′ & 99 208 font).
Érintett települések (állam): Colby (KS), Oakly (KS), Wakeeney (KS), Hays (KS), Kinsley (KS), Hutchinson (KS).
VÉGE.
