Omaha felé utazva kaptam egy küldetéscsomagot, mely szerint elnyerhetem a Steam Aranykalászos gazda címét, ha nebraskai cégektől vállalom szójabab, gabona, kukorica és krumpli szállítását – no, ezek könnyű fuvarnak látszanak, így hát belevágtam. A listán az első megbízás szójabab szállítása Godge City-be.
A Nebraska térkép-kiegészítő május 16-ai megjelenésével kaptunk egy újabb USA tagállamot. Így immár 15 tagállam virtuális területén fuvarozhatunk. Az SCS jó szokásához híven a térképpel együtt megérkeztek a szokásos kihívások is: a Cruising Nebraska (#CruisingNebraska) egyéni és közösségi céllal, a 4 Steam Személyes teljesítmény, valamint a Lincolnba vagy Lincolnból vállalt fuvarért elnyerhető Archie, a mamut plüss kabinkiegészítő.
Ez az megbízás az Aranykalászos gazda Steam Személyes teljesítmény által támasztott kihívás teljesítéséhez szükséges első út.
Lincoln Nebraska fővárosa. A város lakossága 2023-ban 294.757 fő volt. Ez az állam második legnépesebb városa és a 73. legnagyobb város az Egyesült Államokban.
A várost 1856-ban alapították Lancaster faluként a Lancaster megyévé vált vad sós mocsarak területén, amelynek később megyeszékhelye lett. A falu a Salt Creek keleti partján alakult ki. Az első telepesek a sok só miatt érkeztek, de miután J. Sterling Morton megalapította sóbányáit Kansasban, a faluban a só már nem volt életképes áru. A falut az 1862-es tanyatörvény elfogadása mentette meg, miután számos tanya kezdte benépesíteni a területet, így 1868 végére Lancaster lakossága megközelítőleg 500 fő volt.
Amikor a települést felvették a városok sorába 1869 április 1-jén, új nevet választottak a településnek Lincoln néven, a meggyilkolt Abraham Lincoln elnök tiszteletére. Ugyanebben az évben Nebraska állam fővárosa lett.
A város ad helyt az 1869-ben alapított University of Nebraska egyetemnek. Az egyetem Nebraska legnagyobb egyeteme, 26.079 hallgatóval, egyúttal a város harmadik legnagyobb munkaadója. Az elsődleges munkaadók a szolgáltatási és a feldolgozóiparba tartoznak, beleértve a növekvő csúcstechnológiai szektort. A régió egy részét alkotja az úgynevezett nagyobb közép-nyugati szilíciumprérinek.
A gazdasági fejlődés, a fővárosi szerep, no meg a frissen tervezett város hatalmas bevándorlást eredményezett olyannyira, hogy az alig 500 fős lakosság az 1890-es évekre 55 ezer főre duzzadt. A bevándorlók jelentős része európai, közel-keleti, afrikai és ázsiai származású volt (volgai németek, szudániak, afganisztániak, vietnámiak stb.). A befogadás ma is zajlik, hiszen például 2018-19-es tanévben a Lincoln Public Schools mintegy 3000 diákot fogadott 150 országból, akik 125 különböző nyelven beszéltek.
A továbbiak miatt érdemes beleolvasnod a linkelt cikkbe, hiszen számos információhoz juthatsz még a városról, beleértve a minket, kamionosokat leginkább érdeklő közlekedési lehetőségekről, azok fejlődéséről, főként az autópályák és a vasút kialakulásáról.
Beatrice [biˈætrɪs] város Gage megye székhelye. Lakossága 12.261 fő, ezzel Nebraska 15. legnépesebb városa. Beatrice Lincolntól körülbelül 25 mérföldre délre, a Big Blue River partján található.
Gage megye egyike volt annak a 19 megyének, amelyet a nebraskai területi törvényhozás hozott létre 1854-ben. Érdekes, hogy létrehozásakor nem éltek telepesek a határain belül.
1857-ben azonban a Hannibal nevű gőzhajó, amely 300 utast szállított fel a Missouri folyón St. Louisból (Missouri állam) Nebraska Citybe (Nebraska), zátonyra futott Kansas City (Missouri állam) közelében. Amíg az utasok várakoztak, 35-en beleegyeztek abba, hogy keresnek egy településre alkalmas területet és letelepülnek.
A csapat kettévált: az egyik közvetlenül nyugatra, a másik délnyugatra ment. Ez utóbbiak találtak egy alkalmas helyet Beatrice jelenlegi helyén ott, ahol a jelenlegi vasút átszeli a Big Blue Rivert. A település nevét a csoport egyik tagjáról, Julia Beatrice Kinneyről, John F. Kinney bíró 17 éves lányáról kapta.
A területi törvényhozás 1857-ben Beatrice-t választotta Gage megye székhelyének, amit 1859-ben megerősítettek.
A Big Blue River egyszerre segítette és hátráltatta Beatrice fejlődését. Vízforrást biztosított a városnak, és elegendő energiát termelt a város első iparágai közé tartozó malmok működtetéséhez. Azonban komoly akadályt jelentett az Oregon Trail ösvényen utazók számára, mivel az árvizek gyakran tönkretették az utat, vagyis a gátakat és hidakat a területen. Az első hidat csak 1890 körül építették a folyón.
1871-ben megérkezett a vasút, összekötve Lincoln-t és Beatrice-t. Az újabb vonal 1879-ben érkezett, összekötve Beatrice-t a Kansas állambeli Marysville-el. A vasútról jut eszembe, a városból kihajtva a vasúti átjáró mellett található a Gage County Museum, amit az előtte álló vagonról ismerhetsz fel. Rögtön utána át is kelek a Big Blue folyón.
A Big Blue River a Kansas folyó legnagyobb mellékfolyója. A folyó körülbelül 359 mérföld (578 km) hosszan folyik Nebraska központjától, a Platte folyó mellől át Kansas államba, egészen addig, amíg Manhattan mellett bele nem torkollik a Kansas folyóba. Nevét az 1780 és 1830 között itt élt Kanza vagy Kansa (Kaw Nation, nyelvük a kanszai, amely sziú nyelvjárás) törzstől kapta, akik Great Blue Earth (Nagy Kék Föld) folyónak nevezték.
A folyó többnyire mezőgazdasági területeken halad át, néhány nagyobb várost érintve a folyása mentén, mint például a most elhagyott Beatrice vagy a kansasi Manhattan, ahol a város felett a folyót felduzzasztották, és kialakították a Tuttle Creek Lake víztározót. A tározót körülvevő terület állami parkként funkcionál. A folyó a tóból kiömölve körülbelül öt mérföld után torkollik a Kansas folyóba.
Salina [səˈlaɪnə], Saline megye székhelye. Röviddel a terület gyarmatosítása előtt, az 1700-as évek elején ez a terület a Kansa nép (Kaw Nation, nyelvük a kanszai, amely sziú nyelvjárás) nyugati területe volt. Először Franciaország kérte Louisiana részeként, majd az Egyesült Államok vásárolta meg 1803-ban, amely így 1854-ben Kansas Territory néven szervezett terület része lett. Az Egyesült Államok erődöket létesített az egész területen, hogy biztonságot nyújtson a már kialakított kereskedelmi utak számára, beleértve a Smoky Hill-ösvényt (Smoky Hill Trail) és a Santa Fe-ösvényt (Santa Fe Trail).
A területen számos indián törzs élt, illetve nyomult be a területre, ami miatt az 1850-70-es évekig veszélyes környéknek számított. Az indián törzsek villongásainak leverését követően azonban a város fejlődésnek indult: 1858-ban visszatértek első lakói, egy skót presbiteriánus rokonság. Az első épületet, egy kétszintes lakóházat, ami egyben a Campbell család üzlete volt, a mai 5th St és az Iron Ave délnyugati sarkában, a Founders Park közelében építették. Az állandó törzsi támadások miatt az első vízkút védelmére egy háztömbnyire nyugatra egy szekérkört is építettek. Campbelléknél született az első túlélő telepes a környéken, Christina néven.
1867-ben megérkezett a vasút is a Pacific Railway építésével, amely Salinán át Denverbe tartott. Salin a városi rangot 1870-ben kapta meg. A vasút 1872-ben hozta magával a szarvasmarha-kereskedelmet, ami Salinát szarvasmarha-várossá változtatta. Ez nem tartott sokáig, mivel az 1870-es évektől a búza vált a térség meghatározó növényévé: gőzüzemű lisztmalmokat építettek, a mezőgazdaság pedig a helyi gazdaság motorjává vált. 1874-ben egy salinai lakos, ER Switzer bemutatta a lucernát a terület gazdálkodóinak, mire termesztése elterjedt az egész államban. 1880-ra a város területi ipari központtá vált, ahol több malom, kocsi- és kocsigyár, valamint mezőgazdasági gépgyár található. 1889-ben megnyílt a farmergyártó Lee eredeti ruhagyára. A következő évtizedben három vasútvonal épült a városon keresztül. A nagykereskedelem és a malomipar sikere az 1900-as évek elejére lendítette fel igazán a Salina fejlődését, így volt idő, amikor állam a harmadik és a hatodik legnagyobb gyártónak számított az Egyesült Államokban.
1943-ban az amerikai hadsereg létrehozta a hadsereg Smoky Hill repülőterét a várostól délnyugatra. A létesítmény a stratégiai bombázó egységek bázisaként szolgált a második világháború idején. Bezárták, majd 1951-ben Schilling légibázis néven újranyitották. 1965-ben végleg bezárták a bázist, de Salina városa megvásárolta és Salina városi repülőterévé és ipari parkká alakította át – és igen, ide vezet a Schilling út, amelyen majd megközelítem a Flavorfair cég telephelyét. Ma Salina a kereskedelem, a közlekedés és az ipar központja Kansas északi részén.
Salina Észak-Amerika nedves szubtrópusi és nedves kontinentális éghajlati övezetei közötti átmeneti területen fekszik. Ebből következik, hogy a nyár jellemzően meleg és párás, a tél pedig jellemzően hideg és száraz. Átlagosan a január a leghidegebb, a július a legmelegebb, a májusban pedig a legtöbb csapadék. Salina egy olyan régióban található, amely ki van téve a heves zivataroknak, sok kárt okozó szelekkel, jégesővel és tornádóval.
Newton közigazgatásilag kész részből áll, hiszen vele egybeépült North Newton. A 18 ezer fős város területét évezredek óta indiánok lakták. 1854-ben megalakult a Kansas Territory, majd 1861-ben Kansas lett az Egyesült Államok 34. állama. 1871-ben az Atchison, Topeka és Santa Fe Railway 1871 júliusára meghosszabbította a fővonalat Emporiától Newtonig – ez a fejpályaudvar jelenleg is működik, és a város délnyugati részén a BNSF Railway Sand Creek Facility üzemelteti. Ugyanebben az évben hivatalosan megalakul maga a város is, amely nevét a massachusettsi Newtonról kapta, amely néhány Santa Fe részvényes otthona volt.
Amíg robogok a naplementében, olvass bele a hutchinsoni sóbányászatba!
A Hutchinson Salt Company bánya hatalmas kiterjedésű föld része mintegy 980 hektáron terül el. Ha a feltárt területeket sorba raknánk, 150 mérföldre (240 km) nyúlna. A Hutchinson Salt Company (korábban Carey Salt) 1923 óta termel ki kősót szoba- és pillérbányászat módszerrel. Ez egy aknával kezdődik, amelyet a fedő sziklán keresztül süllyesztenek a sólerakódásig. A kősót sakktáblás mintázatban bányásszák ki, vagyis 40 láb (12 m) élhosszúságú, négyzet alakú barlangok váltakoznak négyzet alakú sóoszlopokkal. Utóbbiak alátámasztásra szolgálnak.
Robbantással a sót kezelhető darabokra bontják, amiket aprítógépekbe juttatnak, majd az aknán keresztül a felszínre emelik. A felvonó teljesen megrakva négy tonna sót képes felemelni, és hárompercenként tesz meg egy oda-vissza utat. A szennyeződések (többnyire agyagpala és anhidrit ) miatt a kitermelt kősót elsősorban útsóként, vagy állati takarmányozásra használják – melyik állat nem szereti nyalogatni a sót…
A múzeum építése a bánya egy önállóan részén, egy 650 láb (200 m) mély akna kialakításával kezdődött. Az akna építése speciális eljárást kívánt, mivel a sóréteget fedő, átfúrandó szikla egy víztartó réteg. Ez a réteg világ egyik legnagyobb víztartójának része. A miocén-pliocén korszakban lerakódott Ogallala-víztartó körülbelül 174,000 négyzetmérföldet (450 000 négyzetkilométert) fed le nyolc államban, és akár 300 méter vastag is lehet. Hutchinson területén az ún. Equus Beds néven ismert pleisztocén víztartó réteg ebből, az Ogallalának nevezett rétegből nyúlik ki, és a múzeum helyén körülbelül 40 méter vastag. Az aknát tehát ezen a rétegen áthaladva kellett kifúrni. A vízszivárgás megakadályozása érdekében a víztartó réteget megfagyasztották. Ez lehetővé tette a bányászok számára, hogy átássanak a rétegen, majd betonba burkolják az így kialakított aknát.
Az építkezés 2004 március 8-án indult. A fagyasztáshoz 24 db cső 150 láb (46 m) mélységbe történő süllyesztésére volt szükség. A csövekbe folyékony nitrogén és sóoldat került, amely annyira lecsökkentette a hőmérsékletet, hogy a közelben megfagyasztotta a víztartó réteget. Ezt követően kivájták és bebetonozták az aknát. Az építkezést 2005 március 7-in fejezték be.
A parkolóban elhelyezett Battle of Coon Creek tábla kezelését a Kansas Historical Society (Kansasi Történelmi Társaság) látja el, amely katalógusban gyűjti és honlapján teszi közzé az állam történelmi nevezetességeit jelző táblákat. A 73. számú tábla angol és magyar nyelvű szövege a következő:
A battle between U.S. troops and Plains Indians occurred near this area along the Santa Fe Trail in 1848 and inspired stories and legends for years to come. An army train of 60 wagons was traveling through Comanche and Apache hunting grounds on its way to Fort Mann (about 6 miles west of here, near the present site of Dodge City) when the fighting began. The small company of U.S. troops was armed with rifles and cannons against the larger group of Plains Indians, who had only bows and arrows. Eyewitnesses reported seeing an American Indian woman on horseback at the front of their line encouraging the men. Wearing a scarlet dress “decorated with silver ornaments,” she “rode about giving directions about the wounded.” The Indians sustained heavy losses during the conflict and when a courageous Apache teenager returned to recover the body of one of the fallen, U.S. soldiers held their fire. One legend said that young man was Geronimo, a future Apache leader.
Az amerikai csapatok és a Plains (TB: a Great Plains síkságon élő) indiánok közötti csata 1848-ban zajlott le ezen a területen, a Santa Fe Trail mentén, és az elkövetkező években történeteket és legendákat inspirált. Egy 60 vagonból álló katonai vonat komancs és apacs vadászterületeken haladt Fort Mann felé (kb. 6 mérföldre innen nyugatra, a jelenlegi Dodge City közelében), amikor a harcok elkezdődtek. Az amerikai csapatok kis százada puskákkal és ágyúkkal volt felfegyverkezve a síksági indiánok nagyobb csoportja ellen, akiknek csak íjaik és nyilaik voltak. Szemtanúk arról számoltak be, hogy egy amerikai indián nőt láttak lóháton a csapat elején, aki bátorította a férfiakat. Skarlát színű, „ezüstdíszekkel ékesített” ruhát viselve „lovagolt és gondoskodott a sebesültekről”. Az indiánok súlyos veszteségeket szenvedtek a konfliktus során, és amikor egy bátor apacs tinédzser visszatért, hogy visszaszerezze az egyik elesett holttestét, az amerikai katonák tüzet szüntettek. Az egyik legenda szerint a fiatalember Geronimo volt, a leendő apacsvezér.
A Kansas államban, illetve a játékban fellelhető történelmi emlékhelyeket, illetve a táblák szövegét angol és magyar nyelven a Kansas – Történelmi emlékhelyek című cikkben éred el.
Lássuk, mi van a táblán!
The Road to Santa Fe: The Santa Fe trail, extending 750 miles from the Kansas City area to the old Spanish settlement of Santa Fe, was the great overland trade route of the 1820’s to 1870s. Its commercial use began in 1821, when William Becknell headed west with a pack train from Franklin, MO. For more than 500 miles the road lay in Kansas, angling southwest past such historic landmarks as Council Grove and Pawnee Rock.
Between present Larned and Fort Dodge, there were two routes. One, keeping to the ridges and higher ground, was used in wet weather. The other, favored during dry spells, lay along the bottom lands near the Arkansas river.
West of this marker the trail divided again. One road, following the north bank of the Arkansas, led to Bent’s Fort in Colorado and then dropped south to Santa Fe. A second route crossed the river at several palaces between here and the Lakin vicinity. This was the famed cut-off to the Cimarron river which continued through southwest Kansas past Wagon Bed Springs and Point of Rocks. Although it was shorter, lack of water and the constant threat of Indian attack made it extremely dangerous.
A Santa Fe-be vezető út: A Santa Fe-ösvény, amely 750 mérföldre nyúlik el Kansas Citytől a régi spanyol településig, Santa Fe-ig, az 1820-1870-es évek nagy szárazföldi kereskedelmi útvonala volt. Kereskedelmi felhasználása 1821-ben kezdődött, amikor William Becknell nyugat felé indult málhásállatokkal a missouri Franklinből. Kansasi szakasza több mint 500 mérföldön át húzódott, délnyugat felé olyan történelmi nevezetességek mellett, mint a Council Grove és a Pawnee Rock.
A jelenlegi Larned és Fort Dodge között két útvonal volt. Az egyiket, amely a hegygerinceken és a magasabb területeken tartott, nedves időben használták. A másik, amit a száraz időszakokban kedveltek, az Arkansas folyó közelében, az alföldön húzódott.
Ettől a jelzőtől nyugatra az ösvény ismét kettévált. Az egyik út az Arkansas északi partját követve a coloradói Bent’s Forthoz vezetett, majd délre, Santa Fe-be vezetett. A második útvonal több gázlónál keresztezte a folyót itt és Lakin környéke között. Ez volt a híres rövidítés a Cimarron folyóhoz, amely Kansas délnyugati részén folyt Wagon Bed Springs és Point of Rocks mellett. Bár rövidebb volt, a vízhiány és az állandósult indián támadások rendkívül veszélyessé tették.
A Kansas államban, illetve a játékban fellelhető történelmi emlékhelyeket, illetve a táblák szövegét angol és magyar nyelven a Kansas – Történelmi emlékhelyek című cikkben éred el.
Dodge City igazi vadnyugati város volt. Ennek oka, hogy a városban egyszerre több fegyveres dolgozott mint az összes többi határmenti városban – ebből számos konfliktus is született. A város jelenlegi területén az első települést 1847-ben alapították Fort Mann néven. A környék biztosítására a hadsereg a közelben megépítette Fort Dodge-ot, amely 1882-ig működött. Közben 1871-ben az erődtől nyugatra, a mai város helyén, letelepedett Henry J. Sitler szarvasmarha-tenyésztő, majd megérkezett a vasút, és ennek, az erődnek, valamint az Arkansas folyó közelségének betudhatóan elkezdett nőni a lakosság. A fő tevékenység a hosszúszarvú (Longhorn) szarvasmarha-tenyésztés, és -kereskedelem volt. A város legjobb évei 1883-84-ben jöttek el.
Ma Dodge City a versenyzés jelentős központja. 1914 július 4-én itt rendezték meg az első 300 mérföldes motorkerékpár-világbajnokságot.
A lakosság száma a kezdeti néhány tucat-száz főről a szarvasmarha-kereskedelemnek és a versenysportnak köszönhetően is nőtt a jelenlegi közel 28 ezer főre.
Dodge City nedves szubtrópusi éghajlatú, forró nyárral, erősen változó (meleg és nagyon hideg) telekkel, alacsony vagy mérsékelt páratartalommal és csapadékkal egész évben. A zord időjárás, valamint a tornádó gyakoriak a térségben, különösen a tavaszi hónapokban. Dodge City-t gyakran az Egyesült Államok legszelesebb városaként emlegetik. A január a leghidegebb, a július a legmelegebb, és a június a legcsapadékosabb hónap.
A várost északon az US-50-es kerüli el, a várost az US-283-as szeli át, és délen pedig az US-400-ast találod. Keleten a Dodge City Regional Airport reptér szolgálja ki a repülni vágyókat. Az US-400-as és az US-283-as között folyik az Arkansas folyó, tehát a várostól délre. Természetesen a várost átszeli a vasút, amelynek Santa Fe állomásépülete történelmi jelentőségű.
A Santa Fe állomás épületét 1896-ban építtette az Atchison-Topeka-Santa Fe Railway James C. Holland and Company építész terve alapján, Richardson-kori román építészeti stílusban. Az állomást 2000-ben felvették a National Register of Historic Places-re (Történelmi Helyek Nemzeti Nyilvántartásába), mivel történelmi jelentőséggel bír az Atchison-Topeka-Santa Fe városokkal való kapcsolata miatt, valamint jelentős építészeti emlék, mint a román stílus legszebb példája Dodge Cityben. Az állomás helyreállítását és felújítását követően színházként és egyéb rekreációs, valamint kulturális és társadalmi célokra használják.
A város másik nevezetessége, amit most szintén nem látogathatok meg, a Boot Hill Museum, amely a város eredeti „boothill” temetőjének a helyén fekszik. Az eredeti temetőt már elköltöztették, helyén pedig ezt a múzeumot alakították ki a város történelmét bemutatva.
Boot Hill vagy Boothill számos temető neve volt, főleg az Egyesült Államok vadnyugati részén. A XIX. században és a XX. század elején ez volt a fegyverrel a kezükben és/vagy csizmájukban erőszakos halált haltak temetkezési helyeinek általános elnevezése. Számos ilyen temetővel találkozhatunk államok szerte, többről irodalmi művekben és/vagy filmekben is megemlékeztek.
Bár sok város használja a Boot Hill nevet, az elsőt ezen a néven a kansasi Haysben alakították ki, 5 évvel Dodge City megalapítása előtt. A híresebb temetők például Dodge City (Kansas), Tombstone (Arizona) és Deadwood (Dél-Dakota).
No, ideje bekanyarodnom, és letennem a fuvart…
A fuvar adatai:
ATS verzió: 1.50.1.14s.
Rögzítés dátuma: 2024 május 29.
Típus: Gyors fuvar.
Kiindulás-cél: Lincoln (NE), Farmer’s Barn – Dodge City (KS), Global Mills.
Tervezett/megtett távolság: 356/392 mérföld.
Időpont: Vasárnap, 13:00 – Vasárnap, 22:03 (menetidő 9 óra 3 perc), fáradás szimulálása kikapcsolva.
Vontató: Mack Anthem 70″ Sleeper (505 LE-s, 18 sebességes).
Fülkefestés: Lacquer Red.
Pótkocsi/Szállítmány: LODE KING Hopper/Szójabab.
Érintett települések (állam): Lincoln (NE), Beatrice (NE), Belleville (KS), Salina (KS), Newton (KS), Hutchinson (KS), South Hutchinson (KS), Kinsley (KS), Dodge City (KS).
Steam Személyes teljesítmény: Aranykalászos gazda (1/4).
VÉGE.
