Frissítve: 2024 április 30.
Tartalomjegyzék
Kansas államban a játék 16 db Historical Markers, vagyis történelmi emlékhely táblát tartalmaz – legalábbis a saját kutatásom szerint. A táblák többségét kis odafigyeléssel könnyű felfedezni, mert többnyire az út menti parkolókban, pihenőhelyeken vagy csak úgy szőrmentén az úttól kissé beljebb lettek elhelyezve. Persze vannak köztük olyanok is, amelyekre csak akkor bukkanhatsz, ha egy szervizútra tévedsz.
Alább több szempont szerint szétválogatva találod meg az egyes emlékhelyeket a táblájukon szereplő felirat, a fellelési helyük, illetve a hivatalos számozásuk szerint. A felsorolások után a táblák játékban feltüntetett elnevezése szerint ábécé sorrendben találod meg az emlékhelyek felfedezéséhez szükséges térképeket, illetve a táblákról készült képeket a rajtuk szereplő felirattal és azok magyar fordításával. A történelmi emlékhelyek a pionír korszaknak, az őslakos indiánok és a telepesek, illetve a hadsereg, az alakuló államok közötti konfliktusoknak, valamint a polgárháborúnak állítanak emléket.
A történelmi emlékhelyek számozása a Kansas Historical Society oldaláról származik, amely feltünteti Kansas állam összes Historical Marker táblával ellátott helyét. A sorszám alapján a Kansas Historical Markers oldalon is vissza tudod keresni a táblák helyét, képét és feliratát.
Megjegyzés: a játékban használt táblamodell korlátai miatt egyes táblák nevén és tartalmán a fejlesztők rövidítettek. A cikkben azonban az emlékhelyek teljes nevét és szövegét megtalálod.
A Kansas Historical Markers táblák ábécé sorrendben
- American Indians and (the) Buffalo, #80
- Arkalon and (the) Samson of (the) Cimarron, #93
- Battle of Coon Creek, #73
- Battle of the Spurs, #17
- (Chase County and the) Bluestem Pasture Region (of Kansas), #22
- Cannonball (Stage Line) Highway, #16
- Country of the Pawnees, #34
- Dodge City: Cowboy Capital, #76
- Fort Dodge-Camp Military Road, #96
- Historic Kansas, #101
- Indian Treaties of 1865, #64
- Marysville, #25
- Smoky Hills Region, #102
- The Geographic Center, #37
- (Opening of ) The Mid-Continent Oil Field, #57
- The Road to Santa Fe, #74
A Kansas Historical Markers táblák számozásuk szerinti sorrendben
- Cannonball (Stage Line) Highway, #16
- Battle of the Spurs, #17
- (Chase County and the) Bluestem Pasture Region (of Kansas), #22
- Marysville, #25
- Country of the Pawnees, #34
- The Geographic Center, #37
- (Opening of ) The Mid-Continent Oil Field, #57
- Indian Treaties of 1865, #64
- Battle of Coon Creek, #73
- The Road to Santa Fe, #74
- Dodge City: Cowboy Capital, #76
- American Indians and (the) Buffalo, #80
- Arkalon and (the) Samson of (the) Cimarron, #93
- Fort Dodge-Camp Military Road, #96
- Historic Kansas, #101
- Smoky Hills Region, #102
A Kansas Historical Markers táblák az US-36 mentén
A Kansas Historical Markers táblák az I-70 mentén
A Kansas Historical Markers táblák az US-50 mentén
A Kansas Historical Markers táblák az US-54 és US-400 mentén
A Kansas Historical Markers táblák az I-135 mentén
A Kansas Historical Markers táblák az US-75 mentén
1. American Indians and (the) Buffalo, #80, US-50
A long time ago this land belonged to our fathers, but when I go up to the river I see camps of soldiers on its banks. These soldiers cut down my timber, they kill my buffalo and when I see that, my heart feels like bursting. – Satanta, Kiowa chief
C. J. "Buffalo" Jones of Garden City had been a buffalo hunter before capturing and raising 10 buffalo calves at the local private zoo. He and others helped save the buffalo from extinction. Today many bison herds can be seen across Kansas.
Amerikai indiánok és Buffalo: Évezredeken keresztül az amerikai indiánok élelmezése a bölényektől függött, amelyek feldolgozott részei élelemként, menedékként és számos egyéb szükséglet kielégítésére szolgáltak. Ez a kapcsolat a XIX. század vége felé ért véget, amikor a kereskedelmi célú vadászat majdnem a bölények kihalását okozta. Keleten megnőtt a kereslet a bölénybőr iránt, közben megérkezett a vasút is Kansas nyugati részébe, biztosítva a késztermékek szállításához szükséges eszközöket. Mivel a bölény az indián túlélés szerves része volt, várható kipusztulása mély hatást gyakorolt a síksági törzsekre.
Réges-régen apáinké volt ez a föld, de amikor felmegyek a folyóhoz, katonák táborait látom a partján. Ezek a katonák kivágták a fáimat, leölték a bölényeinket, és amikor ezt látom, a szívem meghasad. – Satanta, Kiowa főnök
C.J. „Buffalo” Jones Garden City bölényvadásza volt, mielőtt befogott és felnevelt 10 borjút a helyi állatkertjében. Ő és mások segítettek megmenteni a bölényt a kihalástól. Ma már sok bölénycsorda látható Kansas-szerte.
2. Arkalon and (the) Samson of (the) Cimarron, #93, US-54
Mighty Samson bridge over the Cimarron river in Seward County, Kansas The railroad, slowed by a hairpin curve and plagued by flooding on the Cimarron which brought severe damage to equipment and freight, diverted several miles of track from the town to utilize the bridge it erected here in 1939. Called the Samson of the Cimarron, the bridge is 1269 feet long and was considered an engineering marvel of the day. It helped speed the commerce of the Southwest to its destination, and Arkalon to oblivion.
Thirteen miles southwest is Liberal, established on the railroad in 1888, and the Seward County seat since 1892.
Arkalon és a Cimarron Sámson-hídja: Sok kansasi város potenciális vasúti megállóként jött létre. Ettől a táblától három mérföldre nyugatra található Arkalont 1888-ban alapították a Chicago, Kansas és Nebraska vasút és a Cimarron folyó találkozásánál, amely a Rock Island része. A városi telkek olcsók voltak, így több száz ember özönlött ide. A terület mély homokja azonban nagyon megnehezítette a lóvontatta teherszállítást, így a városnak soha nem sikerült nyereséges kereskedelmi központtá válnia. Évekig a nagy raktárak tartották fenn, ennek ellenére az 1920-as évekre a lakosság nagy része elvándorolt.
A hatalmas Sámson-híd a Cimarron folyó felett, Seward megyében, Kansas államban. A vasutat, amit egy hajtűkanyar lassított le, és a Cimarron miatt áradások is sújtották, súlyos károkat okozva a berendezésekben és a rakományban, a várostól több mérfölddel távolabbra helyezték át, hogy az 1939-ben itt emelt hídon áthaladhasson. A Cimarron Sámsonjának nevezett híd 1269 láb hosszú, és a kor mérnöki csodájának számított. Felgyorsította a délnyugatra irányuló kereskedelmi forgalmat, ugyanakkor Arkalon feledésbe merült.
Tizenhárom mérföldre délnyugatra található Liberal, amit 1888-ban alapítottak a vasút mentén, és 1892 óta Seward megye székhelye.
3. Battle of Coon Creek, #73, US-50
A Coon Creek-i csata: Az amerikai csapatok és a Plains (TB: a Great Plains síkságon élő) indiánok közötti csata 1848-ban zajlott le ezen a területen, a Santa Fe Trail mentén, és az elkövetkező években történeteket és legendákat inspirált. Egy 60 vagonból álló katonai vonat komancs és apacs vadászterületeken haladt Fort Mann felé (kb. 6 mérföldre innen nyugatra, a jelenlegi Dodge City közelében), amikor a harcok elkezdődtek. Az amerikai csapatok kis százada puskákkal és ágyúkkal volt felfegyverkezve a síksági indiánok nagyobb csoportja ellen, akiknek csak íjaik és nyilaik voltak. Szemtanúk arról számoltak be, hogy egy amerikai indián nőt láttak lóháton a csapat elején, aki bátorította a férfiakat. Skarlát színű, „ezüstdíszekkel ékesített” ruhát viselve „lovagolt és gondoskodott a sebesültekről”. Az indiánok súlyos veszteségeket szenvedtek a konfliktus során, és amikor egy bátor apacs tinédzser visszatért, hogy visszaszerezze az egyik elesett holttestét, az amerikai katonák tüzet szüntettek. Az egyik legenda szerint a fiatalember Geronimo volt, a leendő apacsvezér.
4. Battle of the Spurs, #17, US-75
A sarkantyúk csatája: Az esemény egyik szemtanúja később azt írta, hogy „nem volt szerencsés” megtámadni az öreg John Brownt. Az abolicionista akkora rettegést keltett, hogy 1859 januárjában, mintegy 1,5 mérföldre innen északra, egy marsall a puszta látványától elmenekült. Brownt, aki 11 rabszolgát kísért a szabadságba a Underground Railroad mentén, a Straight Creek melletti egyik kunyhóban fedezték fel. John Wood marsall egy közeli gázlón bújt el körülbelül 35 segítővel, közben a Freestaterek egyik napról a másikra felvonultak Topekából Brown támogatására. Brown csapatát még az erősítéssel is felülmúlták, de dacosan megparancsolta embereinek, hogy gázoljanak át a patakon. „Alig gázolt be az első a vízbe” - emlékezett vissza egy férfi -, amikor a vitéz marsall lovára ült, és sietve ellovagolt. Egy másik így emlékezett: „Minél közelebb értünk a gázlóhoz, annál távolabb kerültek tőle.” Egy újságíró a rendőrkülönítmény visszavonulásán gúnyolódva a „Sarkantyúk csatájának” nevezte a történteket. Brown és csapata sértetlenül érte el Iowát.
5. (Chase County and the) Bluestem Pasture Region (of Kansas), #22, US-50
These pastures comprise the last large segment of true prairie which once stretched from the forests of the East to the Great Plains. Today almost a million head of cattle are fattened each year on these nutritious grazing lands. The area normally receives more cattle annually from the Southwest than did all Kansas during an average season in the colorful era of the Texas drives, 1866-1885, when herds were driven north to Kansas railheads.
In the hills 14 miles southwest of this marker Knute Rockne, famed Notre Dame football coach, was killed in an airplane crash, March 31, 1931.
Chase megye és Kansas Bluestem legelőinek régiója: Az ezt a helyet körülvevő hatalmas préri a Bluestem legelők vidéke, közismertebb nevén a Flint Hills. Az itt növő füveiről elnevezett terület Oklahomától majdnem Nebraskáig terjed egy keskeny ovális, két megye széles területen, mintegy négy és fél millió hektáron.
Ezek a legelők alkotják a valódi préri utolsó nagy részét, amely egykor a keleti erdőktől az Great Plains-ig terjedt. Ma évente csaknem egymillió szarvasmarhát hizlalnak ezeken a tápláló legelőkön. A terület általában több szarvasmarhát fogad évente délnyugatról, mint egész Kansas egy átlagos szezonban a texasi hajtások színes korszakában, 1866-1885 között, amikor a csordákat északra terelték a kansasi vasútállomásokhoz.
Knute Rockne, a Notre Dame híres futballedzője 1931. március 31-én egy repülőgép-balesetben életét vesztette a jelzőtől 14 mérföldre délnyugatra fekvő domboknál.
6. Cannonball (Stage Line) Highway, #16, US-400
Green's stage line served areas not reached by the railroad, and for a few years he also carried the mail from Wichita to Kingman. Known for their speed, Green's coaches were pulled by teams of six or eight horses which were changed every eight to ten miles. More than just a driver, Green was an advisor and teacher, sharing with passengers his knowledge of southwestern Kansas and the prairie landscape.
As the railroads advanced, Green moved his stage service west but stage demand soon dwindled. In 1898 he took a claim in Oklahoma Territory when the Cherokee Strip opened. Although Green also served in the Kansas legislature, he was best known for his stage route between Kingman and Greensburg, the Cannonball Highway, which became U.S. Highway 54.
Green died in Long Beach, California and is buried in Maple Grove Cemetery in Wichita.
Cannonball Stage Line Highway („Ágyúgolyó” postakocsi járat): A pompás és színes Donald R. „Ágyúgolyó” Green (1839-1922) egy postakocsi (stagecoach) hálózatot üzemeltetett, amellyel összekötötte a vasutat a Kansas délnyugati részén fekvő városokkal. Green 1876-ban Kingman-ben kezdte meg szolgáltatását. Innen a vonal Pratton-on keresztül Coldwaterig, majd Greensburgig vezetett, abba a városba, amelyet 1886-ban segített megalapítani.
Green postakocsi hálózata olyan területeket szolgált ki, amelyeket még nem ért el a vasút, így néhány évig Wichitából Kingman-be is vitte a postát. A gyorsaságukról ismert Green postakocsijai hat-nyolcfogatos lovaskocsikból álltak, a lovakat pedig nyolc-tíz mérföldenként cserélték. Green nem csupán hajtó, hanem tanácsadó és tanár is volt, aki megosztotta az utasokkal Kansas délnyugati tájairól és a prériről szerzett ismereteit.
Ahogy a vasút terjedt, Green egyre nyugatabbra helyezte át postakocsi szolgálatát, ennek ellenére a postakocsi igények hamarosan megcsappantak. 1898-ban részt vállalt az Oklahoma Területen a Cherokee Strip konfliktusban. Bár Green a kansasi törvényhozásban is részt vett, leginkább Kingman és Greensburg közötti szakaszáról, a Cannonball Highwayről volt ismert, amely végül az Egyesült Államok 54-es számú főútjává vált.
Green a kaliforniai Long Beach-ben halt meg, és a wichitai Maple Grove temetőben temették el.
7. Country of the Pawnees, #34, US-36
I cannot live in a white man’s house of any kind... I must live there also so that as I sit I can stretch out my hand and lay it upon mother earth. — Tahi’roossawichi, Pawnee priest.
In the summer and winter the Pawnees left their villages and went west and south for buffalo hunts. You can see the remains of an excavated earth lodge at Pawnee Indian Museum State Historic Site near here. Today the Pawnee tribal lands are in Oklahoma.
Pónik országa: Sok évszázadon át ez a régió volt a Póni Köztársaság (Kitkahahakis) szülőföldje. A nagy lélekszámú és virágzó nép, a pónik több száz éven át uralták az északi középső síkságot.
Míg a póni férfiak vadásztak, a nők képzett gazdálkodóként a Republican folyó alatt és más mellékfolyók mentén művelték a földet. A pónik falvakban éltek, amelyekben több nagy földbe vájt lakóhely is volt, ezekben akár 50 ember is elfért. Nem lakhatok semmiféle fehér ember házában... Ott kell laknom, ahol ülve kinyújthatom a kezem és megérinthetem földanyát. – Tahi’roossawichi, póni sámán.
Nyáron és télen a pónik elhagyták falvaikat nyugatra és délre költözve a bölényvadászathoz. A közeli Pawnee Indian Museum állam történelmi lelőhelyén megtalálhatja egy feltárt földkunyhó maradványait. Ma a póni törzsi földek Oklahomában találhatók.
8. Dodge City: Cowboy Capital, #76, US-50
Dodge City: a tehenészfiúk fővárosa: Ha a Dodge City feletti dombon, a Santa Fe ösvényen állsz a nap 24 órájában, a hét minden napján, ameddig csak ellátsz, folyamatos forgalmat látsz. – Henry L. Sitler, korai telepes Fort Dodge 1859-ben alakult meg a Santa Fe ösvény mentén, hogy védje a vasutat, valamint az amerikai csapatok utánpótlási bázisaként szolgáljon. Hat évvel később Sitler egy gyepházat épített a közelben, és megszületett Dodge City. A vasút 1872-es megérkezésével a vadászok és cowboyok beáramlása folyamatos lett. Találtak itt üzleteket, kovácsműhelyt, tánctermet és szalont. A vonatok a következő hat évben 1,5 millió bölénybőrt szállítottak el a keleti vásárlóknak. Amikor a bölények elfogytak – az állomány túlzott vadászata miatt – a Dodge-ba hajtott texasi hosszúszarvú szarvasmarhák fedezték a húskeresletet az Egyesült Államok keleti részén. Dodge City lakosságának 1876-ig nem sok törvénysértése volt, amikor is W. B. "Bat" Masterson és Wyatt Earp lettek a seriffek. Ezek a híres személyek keltették a "vadnyugati" város legendás vonzerejét, amely még ma is tart.
Megjegyzés: a táblán nem a teljes felirat szerepel, de itt a teljes szöveget olvashatod.
9. Fort Dodge-Camp Military Road, #96, US-54
Fort Dodge-Camp utánpótlás vonal: A Fort Dodge-Camp Supply Military Road több száz lábbal nyugatra haladt el ettől a jelzőoszloptól. Az útvonalat 1868-ban hozták létre Phillip H. Sheridan tábornok indiánok elleni téli hadjárata során Texasban és az Indián Területen. Ez a hozzávetőleg 90 mérföld hosszú, jelöletlen prériút fontos volt az utánpótlás szállításához Fort Dodge-ból és Dodge City-ből a jelenlegi Oklahomában található Camp (később Fort) utánpótlásának szállításához, és fontos láncszem volt a nyugati előőrsök kommunikációs rendszerében. Az 1880-as években a nyomvonal mentén távíró vonalat is kiépítettek. Clark megyében két 50 négyzetláb alapterületű erődítményt (reduut) építettek a posta- és ellátási útvonal nyitva tartásával megbízott lovas járőrök elhelyezésére. Az 1870-es és 1880-as években a katonai út a Western Trail leágazásaként szolgált, amelyen át a szarvasmarhákat Texasból Dodge Citybe és tovább hajtották. A jelenlegi út Bloom és Ashland között a Fort Dodge-Camp Supply Military Roadot követi.
10. Historic Kansas, #101, I-70
Prior to American settlement, American Indians occupied this land for centuries. Although relations between overland travelers, settlers, and the Indians were generally peaceful, tensions developed as traffic increased and more permanent settlers arrived. This area witnessed a number of violent clashes during the 1860s as Indians took action to defend their lands and the U.S. government responded.
Ellsworth, a former cattle town, is located approximately 7 miles south of here on K-14. Like other “Wild West” towns, Ellsworth experienced its share of lawlessness and violence. One incident in 1873 involved the shooting of several men, including the sheriff, and the taking over of Main Street.
Ahead are Wilson (with the Wilson reservoir 5 miles to the north); Russell, an oil town; and historic Hays and Fort Hays.
Történelmi Kansas: Ezen a területen a hullámzó föld egykor birkák vidéke volt, de most szarvasmarhák kóborolnak itt. Ezek a fennmaradt kőkerítésoszlopok utalnak erre, amit Kansas ezen részén még mindig használnak. Egy olyan területen, ahol kevés volt az oszlopokhoz szükséges fa, a telepesek a rendelkezésre álló anyagokat használták fel. A Greenhorn „jelölőkövet” mészkősziklákból hasították ki, és egy kis munkával oszlopokat hoztak belőlük létre.
A bevándorlók letelepedése előtt az őshonos indiánok évszázadokon át birtokolták ezt a földet. Bár a szárazföldi utazók, a telepesek és az indiánok közötti kapcsolatok általában békések voltak, a forgalom növekedésével és az telepesek folyamatos beáramlása miatt feszültségek alakultak ki. Ez a terület az 1860-as években számos heves összecsapásnak volt tanúja, amikor az indiánok felléptek földjeik védelmében az Egyesült Államok kormánya ellen.
Ellsworth, egy korábbi szarvasmarhaváros, körülbelül 11 mérföldre délre található innen a K-14-en. Más „vadnyugati” városokhoz hasonlóan Ellsworth is megtapasztalta a törvénytelenséget és az erőszakot. Az egyik incidens során 1873-ban több férfit, köztük a seriffet lőtték le, elfoglalva a Main Street-et.
További közeli látnivalók: Wilson (a Wilson Lake víztározóval 5 mérföldre északra); Russell olajváros; valamint a történelmi Hays és Fort Hays.
11. Indian Treaties of 1865, #64, I-135
"My people have never first drawn a bow or fired a gun against whites. There has been trouble on the line between us, and my young men have danced the war dance. But it was not begun by us." — Ten Bears, Comanche
Although the U.S. Senate failed to ratify the agreements, the peace held for about 18 months until Gen. Winfield Hancock led 1,400 soldiers from Fort Larned on a campaign against the Cheyennes and Arapahos. Two years after the Little Arkansas council, the same parties signed new treaties at Medicine Lodge Creek, 76 miles southwest of here. Those agreements also failed to stop the wars on the plains.
1865-ös indián szerződések: 1865-ben csejenek, arapahók, kiowák, apacsok és komancsok százai táboroztak innen nem messze, hogy a békéről tárgyaljanak az Egyesült Államok kormányával. A Little Arkansas tanács mindkét tárgyalófele abban reménykedett, hogy új szerződéseik véget vetnek az ellenségeskedésnek. Kevesebb mint egy évvel korábban egy coloradói önkéntes milícia megtámadta a békés Cheyenne és Arapaho falut a Colorado állambeli Sand Creek közelében, és körülbelül 400 férfit, nőt és gyermeket mészárolt le.
"Az embereim soha nem feszítettek íjat vagy lőttek fegyverrel fehérekre elsőként. Konfliktusaink voltak a határvonalon közöttünk, fiataljaink pedig táncolták a harci táncot. De ezt nem mi kezdtük." - Ten Bears (Tíz medve), komancs főnök.
Bár az Egyesült Államok Szenátusa nem ratifikálta a megállapodásokat, a béke körülbelül 18 hónapig tartott, amíg Winfield Hancock tábornok 1400 katonát nem vitt Fort Larnedból a csejenek és az arapahók elleni hadjáratára. Két évvel a Little Arkansas tanácsa után ugyanezek a felek új szerződést írtak alá Medicine Lodge Creekben, innen 76 mérföldre délnyugatra. Azonban ezek a megállapodások sem tudták megállítani az alföldi háborúkat.
12. Marysville, #25, US-36
The Big Blue river is quite a stream of water and when it is high has to be ferried. At the time of our crossing the water had fallen so as to be fordable. Although a cold and wet morning the boys took to water like young ducks. — John H. Clark, 1852
After Kansas Territory opened for settlement in 1854, Marshall’s family joined him from Missouri. He named Marysville after his wife; the county was named for him. Marysville eventually became the county seat. In 1860 the town became a station on the Pony Express and later a stop on the Overland Stage Line.
Marysville: 1849-ben Frank Marshall engedélyt kapott az Egyesült Államok kormányától, hogy kereskedelmi állomást és kompot létesítsen, mielőtt Kansas megnyílik a letelepedés számára. Vagonok ezrei sorakoztak fel, hogy átkeljenek a Blue Riveren az Oregon-California útvonalon, miközben a telepesek északnyugat felé, az aranyásók pedig Kalifornia felé tartottak. Marshall kompja három vagont volt képes egyszerre szállítani.
A Big Blue folyó többnyire patak, de ha magasan áll a víz, akkor komppal kell átkelni rajta. Átkelés közben a víz olyannyira leapadt, hogy az elviselhető volt. A hideg és párás reggel ellenére a fiúk úgy haladtak a vizen mint a fiatal kacsák. – John H. Clark, 1852
Miután a Kansas Territory 1854-ben megnyílt a bevándorlók számára, Marshall családja Missouriból is csatlakozott hozzájuk. Marysville-t a feleségéről nevezte el; róla nevezték el a megyét is. Végül Marysville lett a megyeszékhely. 1860-ban a város a Pony Express állomásává, majd az Overland Stage Line megállójává vált.
13. Smoky Hills Region, #102, I-70
Smoky Hills régió: Kansas ezen régiója a Smoky Hills, domború lankákkal, esetenként mesákkal és butte-okkal teli terület, feltűnő kiemelkedésekkel. A Pawnee Rock, a Coronado Heights és a Rock City nevezetes dakotai homokkőképződmények ebben a régióban. A Smoky Hills régió keleti részén homokkősapkák találhatók, például ebben a parkban a sziklás Toadstools. Az erózió által faragott egyedi formák közül több látható a Mushroom Rocks State Parkban, Carneiro közelében, Ellsworthtől keletre. A régió középső részén a dombokat mészkő borítja. A fahiány miatt a korai telepesek a mészkőből kerítésoszlopokat készítettek. Ez a szokás még mindig él. A régió nyugati részén krétás kiemelkedések láthatók. A Castle Rock és a Monument Rocks nagy krétaképződmények Gove megyében. Chalk bluff képződmények találhatók még Logan és Trego megyékben is. Ezek a krétaképződmények, mint például a Trego megyei Wildcat Canyon, kiváló forrásai a kréta korszakból származó kövületeknek.
A geomorfológiában a butte [bjuːt] egy elszigetelt domb meredek, gyakran függőleges oldalakkal és kicsi, viszonylag lapos tetővel. A buttes a mesák-nál, a fennsíkoknál és a hegyvidékeknél kisebb domborzati forma. A mesa és a butte felszínformák megkülönböztetésére a geográfusok azt a szabályt használják, hogy a mesa teteje szélesebb, mint a magassága, míg a butte teteje keskenyebb, mint a magassága. Az egyik híres, jellegzetes butte Wyomingban a Devils Tower.
14. The Geographic Center, #37, US-36
Földrajzi Középpont: Egy parkban, három mérföldre északra és egy mérföldre nyugatra található a 48 szomszédos állam pontos földrajzi középpontja. A helyet hivatalosan az Egyesült Államok Geológiai Szolgálata határozta meg.
Földrajzi Középpont: Egy parkban, három mérföldre északra és egy mérföldre nyugatra található a 48 szomszédos állam pontos földrajzi középpontja. A helyet hivatalosan az Egyesült Államok Geológiai Szolgálata határozta meg.
15. (Opening of ) The Mid-Continent Oil Field, #57, US-75
A mile southeast is the site of one of the most famous oil wells in the United States, Norman No. 1, first commercially successful well of the Mid-Continent field. It was drilled in 1892 by W. M. Mills of Pennsylvania. Within 22 days, at 832 feet, the hole began filling with oil. Mills plugged it, reporting a poor well and began to drill another. Then he hurried to Pittsburgh with samples. These so galvanized operators Guffey and Galey that they leased a million acres, while Norman No. 1 and its secret remained plugged for ten months. In the next two years they drilled over 100 wells, then sold out to Standard Oil.
Oil was first drilled in Kansas in 1860, near Paola, but the sinking of Norman No. 1 began the continuous development of the Mid-Continent field, the nation's largest, which spreads over Kansas, Oklahoma, and Texas.
A kontinensbelső olajmezőinek megnyitása: Kansas régóta olajállam. A legendák szerint az indiánok gyűléseket tartottak a szabadon égő források fényei körül. Ismeretes, hogy a bevándorlók az ilyen olajszivárgókból kiemelt „petróleummal” zsírozták meg szekereik tengelyeit.
Egy mérföldnyire délkeletre található az Egyesült Államok egyik leghíresebb olajkútja, a Norman No. 1, amely a kontinensbelső mezőinek első kereskedelmileg sikeres kútja lett. 1892-ben, a pennsylvaniai W.M. Mills fúrta. 22 napon belül a 832 láb mély lyuk elkezdett megtelni olajjal. Mills eltömte, rossz kútról számolt be, és újabb fúrásba kezdett. Aztán a mintákkal Pittsburghbe sietett. A mintákon a legfőbb támogatók, Guffey és Galey annyira belelkesültek, hogy egymillió hektárnyi földet béreltek a környéken, miközben a Norman No. 1-et tíz hónapon át eltitkolták. A következő két évben több mint 100 kutat fúrtak, majd eladták azokat a Standard Oilnak.
Először 1860-ban, Kansasben fúrtak olajat, Paola közelében, de a Norman No. 1 kúttal megkezdődött a régió folyamatos fejlődése, amely az ország legnagyobbik olajmezője lett Kansas, Oklahoma és Texas területének jelentős részén elterülve.
(TB: A Norman No. 1. kút a játékban nem szereplő Neodesha településen található, a kútfúrás pedig T.J. Norman tulajdonában lévő földterületen történt - innen a kút neve.)
16. The Road to Santa Fe, #74, US-50
Between present Larned and Fort Dodge, there were two routes. One, keeping to the ridges and higher ground, was used in wet weather. The other, favored during dry spells, lay along the bottom lands near the Arkansas river.
West of this marker the trail divided again. One road, following the north bank of the Arkansas, led to Bent's Fort in Colorado and then dropped south to Santa Fe. A second route crossed the river at several palaces between here and the Lakin vicinity. This was the famed cut-off to the Cimarron river which continued through southwest Kansas past Wagon Bed Springs and Point of Rocks. Although it was shorter, lack of water and the constant threat of Indian attack made it extremely dangerous.
A Santa Fe-be vezető út: A Santa Fe-ösvény, amely 750 mérföldre nyúlik el Kansas Citytől a régi spanyol településig, Santa Fe-ig, az 1820-1870-es évek nagy szárazföldi kereskedelmi útvonala volt. Kereskedelmi felhasználása 1821-ben kezdődött, amikor William Becknell nyugat felé indult málhásállatokkal a missouri Franklinből. Kansasi szakasza több mint 500 mérföldön át húzódott, délnyugat felé olyan történelmi nevezetességek mellett, mint a Council Grove és a Pawnee Rock.
A jelenlegi Larned és Fort Dodge között két útvonal volt. Az egyiket, amely a hegygerinceken és a magasabb területeken tartott, nedves időben használták. A másik, amit a száraz időszakokban kedveltek, az Arkansas folyó közelében, az alföldön húzódott.
Ettől a jelzőtől nyugatra az ösvény ismét kettévált. Az egyik út az Arkansas északi partját követve a coloradói Bent's Forthoz vezetett, majd délre, Santa Fe-be vezetett. A második útvonal több gázlónál keresztezte a folyót itt és Lakin környéke között. Ez volt a híres rövidítés a Cimarron folyóhoz, amely Kansas délnyugati részén folyt Wagon Bed Springs és Point of Rocks mellett. Bár rövidebb volt, a vízhiány és az állandósult indián támadások rendkívül veszélyessé tették.
Sok sikert kívánok a kihíváshoz!
VÉGE.
Facebook
Twitter
LinkedIn
Email
Print
