A második, kalászos, vagyis most gabonás utam kedvenc nyergesemmel, egy T680-assal teszem meg két Equos Power Transport telephely között. Az Omaha-Valentine út kellemesen egyszerűnek ás gyorsnak ígérkezik – csak el ne kiabáljam…
A Nebraska térkép-kiegészítő május 16-ai megjelenésével kaptunk egy újabb USA tagállamot. Így immár 15 tagállam virtuális területén fuvarozhatunk. Az SCS jó szokásához híven a térképpel együtt megérkeztek a szokásos kihívások is: a Cruising Nebraska (#CruisingNebraska) egyéni és közösségi céllal, a 4 Steam Személyes teljesítmény, valamint a Lincolnba vagy Lincolnból vállalt fuvarért elnyerhető Archie, a mamut plüss kabinkiegészítő.
Ez az megbízás az Aranykalászos gazda Steam Személyes teljesítmény által támasztott kihívás teljesítéséhez szükséges második út.
Mostani paripám az egyik kedvencem, a 370 LE-s, 13 sebességes Kenworth T680 2014 Mid Roof Sleeper, amely most Snow White színben pompázik. A 6x4-es alváz éjszakai fülkéjének motorházában egy Cummings ISX12 370 duruzsol, a váltást pedig egy 13 fokozatú Eaton UltraShift FO-20E313A-MHP teszi könnyűvé. A 220 gallonos tank majdnem tele van, így tankolnom sem kell – remélhetőleg. A gabonát pedig egy 2-tengelyes mélyhűtött pótra pakolták, amelynek súlya 39.693 font. A GPS beprogramozva, a szerelvény átnézve és ellenőrizve – irány Valentine!
Omaha [ˈoʊməhɑː] az Egyesült Államok Nebraska államának legnépesebb városa és Douglas megye megyeszékhelye . Az Egyesült Államok középnyugati részén, a Missouri folyó mentén található, körülbelül 15 km-re északra a Platte folyó torkolatától. Az ország 40. legnépesebb városa, a 2020-as népszámláláskor 486.051-en lakták.
A területen különféle indián törzsek (Omaha, Ponca (ponka), Pawnee (páni), Otoe, Missouri, Ioway (kajova)) éltek a XVII. század óta. Az Omaha azt jelenti, hogy „felfelé haladó emberek” vagy „az áramlattal szemben”.
1804-ben a Lewis és Clark Expedíció elhaladt a folyópartok mellett, ahol később felépült a város. 1804 július 30. és augusztus 3. között az expedíció tagjai, köztük Meriwether Lewis és William Clark még találkoztak is az Otoe és a Missouri törzsek vezetőivel a Council Bluff-ban, a mai Omahától körülbelül 20 mérföldre északra.
Közvetlenül ettől a területtől délre a bevándorlók számos szőrmekereskedelmi posztot építettek a következő években, köztük a Fort Lisa-t 1812-ben, a Fort Atkinson-t 1819-ben, a Cabanné’s Trading Post 1822-ben és a Fontenelle’s Post 1823-ban, a Bellevue névre keresztelt helyen.
Később, 1846-ban, a mormonok építettek várost Cutler’s Park néven a területen. A település ideiglenes volt, de alapot biztosított a további fejlődéshez.
Az Egyesült Államok szövetségi kormányával kötött szerződések révén a nebraskai indián törzsek fokozatosan átengedték az államot alkotó területeket. Az Omaha területet érintő szerződést 1854-ben kötötték, amelynek során az Omaha törzs átengedte Nebraska kelet-középső részének nagy részét.
A város 1854 július 4-én alakult meg hivatalosan egy piknik keretében a Capital Hillen, ahol most az Omaha Central High School található. A város a kezdeti majd’ 2000-es létszámról nőtt a mai közel félmilliós nagyvárossá.
A számos iparág – köztük a banki, biztosítási, telekommunikációs, építészeti/építőipari és szállítási – diverzifikációja révén Omaha gazdasága az 1990-es évek eleje óta folyamatosan nő. A város hat nemzeti optikai gerincvezeték csomópontja.
Omaha legjelentősebb üzletembere a világban is jól ismert Warren Buffett, aki évtizedek óta a világ egyik leggazdagabb embere. A város gazdasági erejét növeli, hogy négy omahai székhelyű cég: a Berkshire Hathaway, a Union Pacific Railroad, a Mutual of Omaha és a Kiewit Corporation szerepel a Fortune 500-as listán. Ezeken kívül számos más nagyvállalat székhelye, köztük a Gallup Organization, a Werner Enterprises, a First National Bank of Omaha, a Gavilon, a Scoular és a First Comp Insurance. Sok más nagy nemzeti cégnek van jelentős tevékenysége vagy székhelye Omahában, köztük sok általunk is ismert cég, mint a PayPal vagy a LinkedIn.
A Platte River [plæt] nebraskai szakasza kb. 310 mérföld (500 km) hosszú. Ha azonban legtávolabbi forrásától, mellékfolyóján, a North Platte folyón keresztül mérjük meg hosszát, az több mint 1050 mérföldre (1690 km) rúg. A Platte folyó a Missouri mellékfolyója, amely a Mexikói-öbölbe torkollik. A Platte nagy részében széles, sekély, kanyargós patak, homokos fenékkel és sok szigettel, vagyis egy ún. fonott víztest.
Ha kinézel kamionod ablakán, akkor azt hinnéd – ahogy azt sok más folyónál is látod –, hogy egy kiszáradó folyóról van szó, alacsony vízállással és rengetek apró, folyamatosan változó, ide-oda tekergő, hol szétváló, hol egybefolyó csatornával. Ezért is nevezik fonott folyónak, mert igen jellegzetes szerkezete van. A változó vízállástól és a vízáteresztő, víznyelőként működő kavicsos medertől függően apró szigetecskék születnek és semmisülnek meg. A szigetecskék úgy maradhattak fent, hogy az idők folyamán a rajtuk megtelepedő növényzet megkötötte, megmagasította, így állandóvá tette azokat. Ez a jellegzetes szerkezet a nagy hordalékot magával sodró folyókra igaz, vagyis nem a vízmennyiség hiánya okozza kinézetüket – persze a globális felmelegedés ezeket a folyókat is tovább apasztja…
A Platte River a Missouri River vízgyűjtő medencéjének egyik legjelentősebb mellékfolyórendszere, amely a középső Great Plains nagy részét Nebraskában, valamint a keleti Sziklás-hegység víztesteit Coloradóban és Wyomingban vezeti le. A folyó völgye fontos szerepet játszott a nyugati irányú terjeszkedésben, útvonalat biztosítva számos jelentős emigráns ösvényhez, köztük az Oregon, a California, a Mormon, a Bozeman és a Pony Express ösvényekhez.
Az első európaiak, akik meglátták a Platte folyót, francia felfedezők és prémvadászok voltak 1714 körül – először Nebraskier-nek (Nebraska) nevezték el, az Otoe nép által adott név átírásaként, ami azt jelenti, hogy „lapos víz”. Ez a kifejezés nagyon közel áll a francia „rivière platte” („lapos folyó”) szavakhoz, amelyek a Platte folyó név valószínű eredete.
A Platte River Nebraska nyugati részén, North Platte városától keletre, a nebraskai North Platte és a South Platte folyók összefolyásánál keletkezik. Mindkettő forrásfolyót a hóolvadás táplálja a keleti Sziklás-hegységben a kontinentális szakadéktól (Continental Divide) keletre.
A Platte River hossza nagy részén homokos, széles, sekély, fonott folyó. Sok sekély csatornája és szigete, valamint folyamatosan változó homokpadjai megnehezítették a hajózást. Emiatt soha nem használták vízi szállítási útvonalnak. Torkolatánál még inkább szétterül, egy mérföld széles lesz, a víz mélysége pedig csak 6″ (15 cm). Erre mondták annak idején a bevándorlók, hogy „túl sűrű volt az iváshoz, túl híg a szántáshoz” („too thick to drink, too thin to plow”).
Az Elkhorn River Nebraska északkeleti részén folyik. Forrása a keleti Sandhills régió (Homokhátság), elfolyik O’Neill és Norfolk mellett (US-20 és US-275), majd folytatja útját a Platte felé. A Platte egyik legnagyobb mellékfolyója, hossza 290 mérföld (470 km), és Omahától délnyugatra torkollik a Platte folyóba. A folyó vízgyűjtő medencéje mintegy 7000 négyzetmérföld (18.000 km2).
A folyót a Lewis és Clark expedíció fedezte fel a Platte-torkolatnál, amit „Corne de Cerf” néven emlegettek. Kiinduló pontja volt a nyugatra tartó bevándorlóknak, akik itt táboroztak és vártak a folyón való átkelésre.
Norfolk [ˈnɔːrfɔːrk] 113 mérföldre északnyugatra található Omahától az US-81 és az US-275 csomópontjában. A 2020-as népszámláláskor lakosainak száma 24.955 fő volt, ezzel Nebraska hetedik legnépesebb városa.
1865 végén három cserkészt küldtek ki a wisconsini Ixonia melletti német evangélikus településről, hogy keressenek termékeny, olcsó termőföldet, amely a Homestead Act törvény értelmében igényelhető. Omaha mellől indulva az Elkhorn folyót követték felfelé, West Point felé. Szeptember 15-én elérték az Elkhorn és a North Fork Elkhorn River találkozását, és ezt a területet választották letelepedési helyszínül.
1866 május 23-án egy 124 telepesből álló csapat, akik 42 családot képviseltek Ixonia térségéből, három szekérrel elindultak, és július 15-én meg is érkeztek az új helyszínre. A telepesek második csoportja Wisconsinból 1867 júliusában érkezett. A kollektíva alapította meg a város első, St. Paul’s Lutheran templomát, ami ma is működik. A város nevét a folyóról kapta, ugyan időközben számos hasonló névvel (North Fork) szerepelt a nyilvántartásokban, de végül maradt a Norfolk.
Norfolk Nebraska északkeleti részének fő kiskereskedelmi központja. A helyi gazdaság további jelentős elemei a mezőgazdaság, a feldolgozóipar és a szolgáltatások, beleértve az oktatást és az egészségügyet.
O’Neillt 1874-ben jórészt ír bevándorlók alapították. Nevét egyik alapítójáról, John O’Neill tábornokról kapta. Várossá 1882-ben nyilvánították.
John O’Neill tábornok Írországból született, majd átköltözve Amerikába a polgárháború veteránja lett. A „tábornok”megtisztelő rangot azért adományozták neki, mert három bevetést vezetett a brit kormányzatú Kanadába.
Először 1874-ben vezette a bevándorlókat erre a termékeny Elkhorn-völgyi területre, amely ma az ő nevét viseli. O’Neill tábornok más ír csoportokat is ösztönzött arra, hogy telepedjenek le Atkinsonban, Holt és Greeley megyékben.
Az O’Neillbe érkező írek Amerikába az éhínség és a gazdasági nehézségek miatt emigráltak, és átmenetileg a keleti parti városokban telepedtek le. O’Neill tábornok, ismerve népe mezőgazdasági örökségét, azt mondta, hogy a nebraskai városok alapításának célja az volt, hogy „a szegény embereket arra ösztönözze, hogy távolodjanak el Kelet túlzsúfolt városaiból”.
Az ír bevándorlók hozzájárultak Nebraska népességéhez, angolul beszélve beolvadtak a lakosságba, és számos közösségben megtalálhatók lettek. Nebraska legelső ír gyarmata lett O’Neill, amit 1969-ben Nebraska ír fővárosává nyilvánítottak.
Az alapítónak 2022 június 4-én szenteltek szobrot a bíróság épülete előtt.
A Sandhills Nebraska legegyedibb fiziológiai sajátosságú területe, az állam körülbelül egynegyedét fedi le. A homokos talaj óriási szivacsként felszívja az esőt, hatalmas földalatti tározót alkotva. Tavak százai találhatók a környéken. Ez a homokos talaj azonban alkalmatlanná teszi a területet a földművelésre. A fű azonban virágzik, így a Sandhills ideális szarvasmarha-legeltető terület. Bár a Sandhills-t sokáig „használhatatlan sivatagnak” tekintették, az 1870-es évek elejére a szarvasmarha tenyésztők felfedezték a Sandhills-ben rejlő lehetőségeket. Hatalmas farmok létesültek itt. Sikertelen gazdálkodási kísérletek történtek a Sandhills régióban az 1870-es évek végén, majd 1890 körül. Az 1904-es Kinkaid-törvény lehetővé tette a farmok számára, hogy a korábban engedélyezett negyedrész helyett teljes földterületet igényeljenek. Így a „Kinkaiderek” 1910 és 1917 között újabb mintegy 9 millió hektárt vettek birtokba. Néhány Kinkaider kipróbálta a földművelést, de ezeknek a kísérleteknek a többsége kudarcot vallott. A legnagyobb farmok közül sok nagyjából ugyanebben az időben részekre bomlott a szövetségi körzet kerítésépítést tiltó rendelkezései miatt. Ma a Sandhillsben sok farm található, de egyik sem olyan nagy, mint a múltban.
A homokdombok dűnéi meghaladhatják a 330 láb (100 m) magasságot. A régió átlagos tengerszint feletti magassága fokozatosan növekszik a keleti körülbelül 1800 lábról (550 m) a nyugati körülbelül 3600 lábra (1100 m).
A homokdombok a hatalmas Ogallala vízgyűjtő tetején ülnek, így a Homokhátságban elterjedt, fűvel stabilizált dűnék közötti alacsony fekvésű völgyekben az átmeneti és az állandó sekély tavak egyaránt gyakoriak. A régió keleti és középső szakaszát a Loup folyó és a Niobrara mellékfolyói vezetik le, míg a nyugati szakaszt nagyrészt kis belső vízgyűjtők alkotják.
A Természetvédelmi Világalap (WWF) a Sandhills-t ökorégióként jelölte meg, amely különbözik a Great Plains többi gyepétől. Az ökorégió 85%-a érintetlen természetes élőhely, ami különlegessé teszi a Great Plains területén. Ennek főként a növénytermesztés hiánya az oka: Sandhills területének nagy részét soha nem szántották fel.
A régió következő települése Bassett, egy kis falu. A játékban látható városhatárt jelző tábla szerint mindössze 619-en lakják, ami azóta csökkent. A települést 1884-ben alapították, nem sokkal a vasút megérkezése után. A források szerint nevét AN Bassett vagy JW Basset telepesekről kapta, akik az első lakosai voltak a falunak.
![Közeledem Valentine városához. A Niobrara River [naɪ.əˈbrærə] felett hajtok át, a távolban pedig a Niobrara River Bridge on Cowboy Trail hídját látod.](https://www.trucksim.games.hu/wp-content/uploads/2024/05/202405310741_Gyors-fuvar-Omaha-NE-Valentine-NE_12_US-20-Niobrara-River-kulso-kep.jpg)
Az alsó Niobrara-völgy a Ponca törzs hagyományos otthona volt. 1861-1882 között a Niobrara folyó szakasza a Keya Paha torkolatától a Missourival való összefolyásáig jelölte a határt Nebraska és a Dakota Terület között.
Amint a fenti, Platte és Elkhorn folyók vízgyűjtő területét ábrázoló térképen látod, a Niobrara a Missouri vízgyűjtő területéhez tartozó folyó, neve Omaha–Ponca nyelven kb. annyit tesz mint „vízszintesen hömpölygő víz”. Hossza 568 mérföld (914 km). Forrása Wyoming-ban van, és többnyire Nebraska államon halad keresztül. A folyó a Great Plains egyik legszárazabb szakaszának vizeit vezeti le. A Niobrara vízválasztója a Sandhills északi része, Dél-Dakota egy kis déli-középső szakasza, valamint egy kis területet Wyoming keleti részén.
A becslések szerint a folyó vizének 70 %-a a terület alatti ún. Ogallala víztartó réteg szivárgásából származik, a fennmaradó 30 % pedig csapadékból. A folyó szintje február-április között a legmagasabb, augusztus-szeptember között pedig a legalacsonyabb – ahogy most a képen is látod. Késő ősszel a folyók szintje emelkedni kezd, ahogy az öntözéshez szükséges folyóvíz iránti igény csökken.
A Niobrara folyó 76 mérföldes (122 km) szakasza Nebraska középső részén, Valentine városától keletre a US-137-ig, 1991 óta a Niobrara National Scenic River néven szerepel. A US Fish & Wildlife Service és National Park Service kezeli a vízminőség, a geológiai, a paleontológiai, a hal- és vadvilág, valamint a festői és rekreációs értékek védelmére.
A távolban látható volt vasúti híd a Niobrara River Bridge on Cowboy Trail nevet viseli, amely az egyetlen látható jele az ún. Cowboy Trail-nek, és amiről a linkelt cikkben olvashatsz részleteket.
Még egy apróság: az US-20 és az US-81 a csomóponttól közösen fut Valentine-ig. Ezt a szakaszt, és az US-81 további szakaszát Blue Star Memorial Highway-nek nevezik. A Blue Star Memorial Highways elnevezésű utak és táblák tisztelgés az Amerikai Egyesült Államokat védő fegyveres erők előtt.
A megemlékezés ötlete 1944-re nyúlik vissza. A szolgálati zászló kék csillagából vett Kék Csillagot azért választották a megemlékezés jelképeként, mert a második világháború idején olyan családok zászlóin és otthonain tűzték ki, amelyeknél valaki szolgált a hadseregben.
A fuvar adatai:
ATS verzió: 1.50.1.14s.
Rögzítés dátuma: 2024 május 31.
Típus: Gyors fuvar.
Kiindulás-cél: Omaha (NE), Equos Power Transport – Valentine (NE), Equos Power Transport.
Tervezett/megtett távolság: 281/340 mérföld.
Időpont: Hétfő, 7:00 – Hétfő, 15:07 (menetidő 8 óra 7 perc), fáradás szimulálása kikapcsolva.
Vontató: Kenworth T680 2014 Mid Roof Sleeper.
Fülkefestés: Snow White.
Pótkocsi/Szállítmány: 2-tengelyes dobozos/Gabona.
Érintett települések (állam): Omaha (NE), Norfolk (NE), O’Neill (NE), Bassett (NE), Valentine (NE).
Steam Személyes teljesítmény: Aranykalászos gazda (2/4).
VÉGE.
