Trucksim Games Fan Blog » Külső megbízás » ATS külső megbízás: Valentine (NE) – Omaha (NE)

ATS külső megbízás: Valentine (NE) – Omaha (NE)

Írta: | | ,

Sajnos nincs szerencsém, reggelig sem érkezett olyan megbízás, amely tovább vitt volna Nebraska nyugati-délnyugati tájai felé. Így hát egy olyan fuvart vállaltam el, ami visszavisz Omaha városába…legalább az oda vezető út egy ismeretlen szakaszát járhatom be, illetve megnézhetem nappali fényben is a Valentine-Norfolk szakaszt, hátha nem vettem észre valamit…

A Nebraska térkép-kiegészítő május 16-ai megjelenésével kaptunk egy újabb USA tagállamot. Így immár 15 tagállam virtuális területén fuvarozhatunk. Az SCS jó szokásához híven a térképpel együtt megérkeztek a szokásos kihívások is: a Cruising Nebraska (#CruisingNebraska) egyéni és közösségi céllal, a 4 Steam Személyes teljesítmény, valamint a Lincolnba vagy Lincolnból vállalt fuvarért járó Mammoth plüss kabinkiegészítő.
Ezzel az megbízással csupán egy látványossággal és egy Nebraska Historical Marker táblával lettem gazdagabb. Utóbbi felfedezése nagy örömömre szolgált, hogy a fejlesztők – megtartva eme hagyományukat – Nebraska államban is elhelyeztek számos ilyen táblát.

Az éjszakát a közeli szervizben töltöttem, és ha már szerviz, akkor éltem a lehetőséggel, és a szükséges karbantartáson túl lecseréltettem a kabinfestést a Sports PJP egy másik festésére: a King of the Ring a boksz világára utal, az alapszín kellemes türkiz (RGB(69,187,205)), míg a keresztben futó sárga színű sáv előtt egy színesbőrű bokszolót látunk. Úgyhogy reggelre már csak a megbízások közötti böngészés maradt...
Az éjszakát a közeli szervizben töltöttem, és ha már szerviz, akkor éltem a lehetőséggel, és a szükséges karbantartáson túl lecseréltettem a kabinfestést a Sports PJP egy másik festésére: a King of the Ring a boksz világára utal, az alapszín kellemes türkiz (RGB(69,187,205)), míg a keresztben futó sárga színű sáv előtt egy színesbőrű bokszolót látunk. Úgyhogy reggelre már csak a megbízások közötti böngészés maradt...
...a reggel esővel kezdett, ami még kitart, remélem nem sokáig...közben kiválasztottam egy fuvart, mert sajnos tegnap este óta sem találtam olyan megbízást, ami tovább vitt volna nyugatra. Így hát elvállaltam az Alis Cars megbízását, gépkocsikat szállítva az omahai teherpályaudvarra. Visszagurultam hát az autókereskedéshez, majd felcsatoltam a pirosra alvázú félpótkocsit. Az eső miatt most nem ugortam be az irodába elbúcsúzni, úgyis a nyitással vannak elfoglalva...nézzük inkább a GPS-t, merre is visz az utam...
...a reggel esővel kezdett, ami még kitart, remélem nem sokáig...közben kiválasztottam egy fuvart, mert sajnos tegnap este óta sem találtam olyan megbízást, ami tovább vitt volna nyugatra. Így hát elvállaltam az Alis Cars megbízását, gépkocsikat szállítva az omahai teherpályaudvarra. Visszagurultam hát az autókereskedéshez, majd felcsatoltam a pirosra alvázú félpótkocsit. Az eső miatt most nem ugortam be az irodába elbúcsúzni, úgyis a nyitással vannak elfoglalva...nézzük inkább a GPS-t, merre is visz az utam...
Most nagyrészt ugyanazt az utat járom be mint tegnap, de legalább nappali fényben. Valentine és O'Neill között az US-20-ason, majd a súlymérő állomástól Omaháig az US-275-ösön fogok visszajutni Omahába, ahol majd az I-80-ason teszek meg egy kis szakaszt, hogy eljussak a GARC Railroads pályaudvarra.
Most nagyrészt ugyanazt az utat járom be mint tegnap, de legalább nappali fényben. Valentine és O'Neill között az US-20-ason, majd a súlymérő állomástól Omaháig az US-275-ösön fogok visszajutni Omahába, ahol majd az I-80-ason teszek meg egy kis szakaszt, hogy eljussak a GARC Railroads pályaudvarra.
A Google Térképen láthatod, merre vezetne az útvonal a valóságban.
A Google Térképen láthatod, merre vezetne az útvonal a valóságban.

Valentine 2,5 ezernyi lakossal bíró város, Cherry megye székhelye. A városka pecsétjét, jelképét a Welcome Valentine táblánál láthattad, ami egyúttal a város jelmondatát is tartalmazta: Small Town, Big Adventure.

A Valentine-t 1882-ben alapították, a Posta pedig december 4-től kezdte meg működését. Egy év múlva, 1883 április 1-jétől a vasúti közlekedés is megindult. A várost nem a Valentine-napról, hanem Edward K. Valentine-ról nevezték el, aki Nebraska képviselőjeként dolgozott.

Érdekesség, hogy a Mountain és a Central időzóna 1967-től a Main Street közepén találkozik, így egy óra választja el a városka két felét. Amikor a nyári időszámítás miatt egy órával vissza kellene állítani az órákat, akkor a Central időzónában álló Posta mindössze fél órával állítja vissza a vűroska helyi óráját. Sajnos a játékban ez a jelenség nem tapasztalható meg…

A városka, nevéből eredően a Valentine-nappal is kapcsolatba hozható. A Valentine-nap alkalmából a városkába küldött postai levelezőlapokat a megadott címzettek felé továbbítja, felülbélyegezve azokat egy különleges Valentin-napi postabélyegzővel és egy verssel. A neves nap alkalmából évente több ezer levél érkezik a postára…

…és hogy honnan a városka jelmondata (Small Town, Big Adventure)? 2007-ben a National Geographic Adventure magazin felvette Valentine-t a 100 legkalandosabb város listájára (100 Adventure Towns).

Valentine közvetlenül a Niobrara folyótól északra, a Sandhills régió északi szélén található. A Merritt Reservoir, amit a Snake River gátja (Merritt Dam) hozott létre, körülbelül 31 mérföldre (50 km-re) délnyugatra található a várostól, az NE-97-es út mentén. Sajnos ez az út nem szerepel a játékban, pedig a Snake River Falls, Nebraska legnagyobb vízesése itt található, a víztározóból tovább folyó Snake River-en. Egy másik látványosság, amit már az utaktól messze van, a Smith Falls, amely Nebraska legmagasabb vízesése, amely a Niobrara folyó egyik kis mellékfolyóján található, körülbelül 15 mérföldre (24 km-re) Valentine-tól keletre.

Ahogy kikanyarodtam az US-20-asra, vagyis ahogy nevezik, a Bridges to Buttes Byway-re, az eső rákezdett, vihar lett belőle, villámmal és mennydörgéssel...itt éppen a Main St kereszteződésében várakozok, és közben több villámot is sikerült megpillantanom.
Ahogy kikanyarodtam az US-20-asra, vagyis ahogy nevezik, a Bridges to Buttes Byway-re, az eső rákezdett, vihar lett belőle, villámmal és mennydörgéssel...itt éppen a Main St kereszteződésében várakozok, és közben több villámot is sikerült megpillantanom.

Az US-20 is igen nevezetes autópálya olyannyira, hogy több szakasza saját elnevezést kapott: Bridges to Buttes Scenic Byway, vagyis egy látványosságokkal bíró, változatos tájakon haladó festői autóútról van szó. Ennek az útnak Nebraskában kilenc olyan szakasza van, amiken érdemes végighaladni a látnivalók és a táj miatt. A most bejárandó szakasz a Valentine és O’Neill közötti rész.

Az US-20 egy 3365 mérföld (5415 km) hosszú autópálya az oregoni Newport és a massachusetts-i Boston között. Nebraskai szakasza a wyomingi Lusk városától keletre lépi át a határt, majd halad egészen a Missouri partján fekvő Sioux City-ig. A játékban jelenleg a Newport-O’Neill közötti szakasz járható, de amint elkészül Iowa, haladhatunk rajta tovább Boston felé.

Valentine és O’Neill között az US-20 délkeleti felé halad a Niobrara folyó mentén, vissza a Sandhills régióba: Wood Lake, Johnstown következik, majd kelet felé fordulva az út kijut a síkságra, ahol a forgó öntözést alkalmazó mezőgazdasági területek tarkítják a tájat. Ainsworth-ben az út találkozik a NE-7-essel, majd az US-183-al és együtt futnak Bassett városkáig. Még Bassett előtt az út áthalad a Long Pine Creek által alkotott kanyonon. Bassett városába érve a három autópálya elválik egymástól: az NE-7 észak felé, míg az US-183 dél felé tér el. Az egyedül maradt US-20 halad tovább kelet felé Newport és Stuart kis falvakon keresztül, majd délkeleti irányba fordulva belép Atkinson városába. Innen az autópálya kelet felé halad a mezőgazdasági szántókkal tarkított síkság déli szélén O’Neill városáig. O’Neill az Elkhorn River völgyében található, és az azonos nevű folyótól északra fekszik. Ez tehát az a szakasz, amely várhatóan festői látványban fog részesíteni, köszönhetően most a nappali fénynek…

Egy igen különleges helyre értem, amit jó lett volna ideális időjárásban megnézni, de sajnos az eső és a pára elrontotta a látványt. Ez itt a Niobrara River [naɪ.əˈbrærə] feletti híd, amit kétoldalt egy-egy nevezetes híd kísér – remélem a körpanorámában sikerült meglátnod mindkettőt, a Niobrara River Bridge on Cowboy Trail hidat, amely a híres Cowboy Trail egyik hídja és a Bryan hidat.
Egy igen különleges helyre értem, amit jó lett volna ideális időjárásban megnézni, de sajnos az eső és a pára elrontotta a látványt. Ez itt a Niobrara River [naɪ.əˈbrærə] feletti híd, amit kétoldalt egy-egy nevezetes híd kísér – remélem a körpanorámában sikerült meglátnod mindkettőt, a Niobrara River Bridge on Cowboy Trail hidat, amely a híres Cowboy Trail egyik hídja és a Bryan hidat.

Az alsó Niobrara-völgy a Ponca törzs hagyományos otthona volt. 1861-1882 között a Niobrara folyó szakasza a Keya Paha torkolatától a Missourival való összefolyásáig jelölte a határt Nebraska és a Dakota Terület között.

Amint a fenti, Platte és Elkhorn folyók vízgyűjtő területét ábrázoló térképen látod, a Niobrara a Missouri vízgyűjtő területéhez tartozó folyó, neve Omaha–Ponca nyelven kb. annyit tesz mint „vízszintesen hömpölygő víz”. Hossza 568 mérföld (914 km). Forrása Wyoming-ban van, és többnyire Nebraska államon halad keresztül. A folyó a Great Plains egyik legszárazabb szakaszának vizeit vezeti le. A Niobrara vízválasztója a Sandhills északi része, Dél-Dakota egy kis déli-középső szakasza, valamint egy kis területet Wyoming keleti részén.

A becslések szerint a folyó vizének 70 %-a a terület alatti ún. Ogallala víztartó réteg szivárgásából származik, a fennmaradó 30 % pedig csapadékból. A folyó szintje február-április között a legmagasabb, augusztus-szeptember között pedig a legalacsonyabb – ahogy most a képen is látod. Késő ősszel a folyók szintje emelkedni kezd, ahogy az öntözéshez szükséges folyóvíz iránti igény csökken.

A Niobrara folyó 76 mérföldes (122 km) szakasza Nebraska középső részén, Valentine városától keletre a US-137-ig, 1991 óta a Niobrara National Scenic River néven szerepel. A US Fish & Wildlife Service és National Park Service kezeli a vízminőség, a geológiai, a paleontológiai, a hal- és vadvilág, valamint a festői és rekreációs értékek védelmére.

A távolban látható volt vasúti híd a Niobrara River Bridge on Cowboy Trail nevet viseli, amely az egyetlen látható jele az ún. Cowboy Trail-nek, és amiről a linkelt cikkben olvashatsz részleteket. Dél felé nézve pedig a távolban egy híd fehérlik, amit épp csak észre lehet venni a sötétségben – az a Bryan Bridge, ami nyitva áll az közúti forgalom számára. A Josef Sorkin által tervezett és 1932-ben épült híd acélból készült, és szerepel a National Register of Historic Places nyilvántartásában. Ez az egyetlen ilyen híd Nebraskában.

Még egy apróság: az US-20 és az US-81 a csomóponttól közösen fut Valentine-ig. Ezt a szakaszt, és az US-81 további szakaszát Blue Star Memorial Highway-nek nevezik. A Blue Star Memorial Highways elnevezésű utak és táblák tisztelgés az Amerikai Egyesült Államokat védő fegyveres erők előtt. A megemlékezés ötlete 1944-re nyúlik vissza. A szolgálati zászló kék csillagából vett Kék Csillagot azért választották a megemlékezés jelképeként, mert a második világháború idején olyan családok zászlóin és otthonain tűzték ki, amelyeknél valaki szolgált a hadseregben.

Valentine után, és a Niobrara folyónál már megjelenik a füves dombság, amely a Sandhills régió sajátossága. A Sandhills Nebraska legegyedibb fiziológiai sajátosságú területe, az állam körülbelül egynegyedét fedi le. A homokos talaj óriási szivacsként felszívja az esőt, hatalmas földalatti tározót alkotva. Tavak százai találhatók a környéken. Ez a homokos talaj azonban alkalmatlanná teszi a területet a földművelésre. A fű azonban virágzik, így a Sandhills ideális szarvasmarha-legeltető terület. Bár a Sandhills-t sokáig „használhatatlan sivatagnak” tekintették, az 1870-es évek elejére a szarvasmarha tenyésztők felfedezték a Sandhills-ben rejlő lehetőségeket. Hatalmas farmok létesültek itt. Sikertelen gazdálkodási kísérletek történtek a Sandhills régióban az 1870-es évek végén, majd 1890 körül. Az 1904-es Kinkaid-törvény lehetővé tette a farmok számára, hogy a korábban engedélyezett negyedrész helyett teljes földterületet igényeljenek. Így a „Kinkaiderek” 1910 és 1917 között újabb mintegy 9 millió hektárt vettek birtokba. Néhány Kinkaider kipróbálta a földművelést, de ezeknek a kísérleteknek a többsége kudarcot vallott. A legnagyobb farmok közül sok nagyjából ugyanebben az időben részekre bomlott a szövetségi körzet kerítésépítést tiltó rendelkezései miatt. Ma a Sandhillsben sok farm található, de egyik sem olyan nagy, mint a múltban.

A homokdombok dűnéi meghaladhatják a 330 láb (100 m) magasságot. A régió átlagos tengerszint feletti magassága fokozatosan növekszik a keleti körülbelül 1800 lábról (550 m) a nyugati körülbelül 3600 lábra (1100 m).
A homokdombok a hatalmas Ogallala vízgyűjtő tetején ülnek, így a Homokhátságban elterjedt, fűvel stabilizált dűnék közötti alacsony fekvésű völgyekben az átmeneti és az állandó sekély tavak egyaránt gyakoriak. A régió keleti és középső szakaszát a Loup folyó és a Niobrara mellékfolyói vezetik le, míg a nyugati szakaszt nagyrészt kis belső vízgyűjtők alkotják.
A Természetvédelmi Világalap (WWF) a Sandhills-t ökorégióként jelölte meg, amely különbözik a Great Plains többi gyepétől. Az ökorégió 85%-a érintetlen természetes élőhely, ami különlegessé teszi a Great Plains területén. Ennek főként a növénytermesztés hiánya az oka: Sandhills területének nagy részét soha nem szántották fel.

Mire elérem az US-183-as csomópontot, eláll az eső, és a dombok közül kijutok a síkságra – közeledem Bassett felé. A falu előtt egy jelzőlámpás útjavításba botlok, amin szerencsésen megállás nélkül átjutok, köszönhetően a zöld jelzésnek.
Mire elérem az US-183-as csomópontot, eláll az eső, és a dombok közül kijutok a síkságra – közeledem Bassett felé. A falu előtt egy jelzőlámpás útjavításba botlok, amin szerencsésen megállás nélkül átjutok, köszönhetően a zöld jelzésnek.
Bassett egy kis falu. A játékban látható városhatárt jelző tábla szerint mindössze 619-en lakják, ami azóta csökkent. A települést 1884-ben alapították, nem sokkal a vasút megérkezése után. A források szerint nevét AN Bassett vagy JW Basset telepesekről kapta, akik az első lakosai voltak a falunak.
Bassett egy kis falu. A játékban látható városhatárt jelző tábla szerint mindössze 619-en lakják, ami azóta csökkent. A települést 1884-ben alapították, nem sokkal a vasút megérkezése után. A források szerint nevét AN Bassett vagy JW Basset telepesekről kapta, akik az első lakosai voltak a falunak.
Az US-275 és az US-281 csomópontjában fekvő O'Neill le sem tagadhatná neve alapján ír származását, és hogy erre minden utazót emlékeztessenek, a város központjában hatalmas zöld lóhere díszíti az aszfaltot, és a környező utcákban is számos lóherével találkozhatsz. Érdekesség, hogy a várost átszelő US-281-et 1960-ban hivatalosan American Legion Memorial Highway-nek keresztelték.
Az US-275 és az US-281 csomópontjában fekvő O'Neill le sem tagadhatná neve alapján ír származását, és hogy erre minden utazót emlékeztessenek, a város központjában hatalmas zöld lóhere díszíti az aszfaltot, és a környező utcákban is számos lóherével találkozhatsz. Érdekesség, hogy a várost átszelő US-281-et 1960-ban hivatalosan American Legion Memorial Highway-nek keresztelték.

O’Neillt 1874-ben jórészt ír bevándorlók alapították. Nevét egyik alapítójáról, John O’Neill tábornokról kapta. Várossá 1882-ben nyilvánították.

John O’Neill tábornok Írországból született, majd átköltözve Amerikába a polgárháború veteránja lett. A „tábornok”megtisztelő rangot azért adományozták neki, mert három bevetést vezetett a brit kormányzatú Kanadába.
Először 1874-ben vezette a bevándorlókat erre a termékeny Elkhorn-völgyi területre, amely ma az ő nevét viseli. O’Neill tábornok más ír csoportokat is ösztönzött arra, hogy telepedjenek le Atkinsonban, Holt és Greeley megyékben.
Az O’Neillbe érkező írek Amerikába az éhínség és a gazdasági nehézségek miatt emigráltak, és átmenetileg a keleti parti városokban telepedtek le. O’Neill tábornok, ismerve népe mezőgazdasági örökségét, azt mondta, hogy a nebraskai városok alapításának célja az volt, hogy „a szegény embereket arra ösztönözze, hogy távolodjanak el Kelet túlzsúfolt városaiból”.
Az ír bevándorlók hozzájárultak Nebraska népességéhez, angolul beszélve beolvadtak a lakosságba, és számos közösségben megtalálhatók lettek. Nebraska legelső ír gyarmata lett O’Neill, amit 1969-ben Nebraska ír fővárosává nyilvánítottak.

Az alapítónak 2022 június 4-én szenteltek szobrot a bíróság épülete előtt.

Alig hogy áthaladok a vasúti átjárón, szemembe ötlik egy kis parkoló egy Nebraska Historical Marker táblával. Sajnos, ezt a táblát a tegnap éjszakai fuvaromon nem vettem észre, így valóban jó döntés volt ezt a fuvart bevállalni, ezt a szakaszt megtenni nappal…

O'Neill: One of the most colorful leaders in the early development of Nebraska was General John O’Neill, founder of O’Neill. After leading several ill-fated raids against British military posts in Canada, 1866-1871, O’Neill lost his leading position in the Fenians--an American organization promoting Irish independence. Born in Ireland in 1834, he was a U. S. Army Officer from 1857 to 1864, when he became active in the Fenians. In 1871, though in disfavor with the leading Irish-American society, O’Neill did not give up the cause. Thousands of Irish were leaving troubled Ireland to settle in crowded American cities. O’Neill became interested in founding agrarian colonies in the West. For his first colony, he selected Holt County, on Nebraska’s frontier. The first colonists arrived in May 1874, and his fourth and last group arrived in 1877. General O’Neill died the following year, but the town was already the county seat and growing. Though there were numerous Irish settlements in Nebraska, O’Neill was the largest formal Irish colony. Its citizens have always been proud of their Old World Heritage. O'Neill: Nebraska korai fejlődésének egyik legszínesebb vezetője John O'Neill tábornok, aki O'Neill város alapítója volt. Miután 1866 és 1871 között számos sikertelen rajtaütést vezetett Kanadában a brit katonai helyőrségek ellen, O'Neill elvesztette vezető pozícióját a Fenians-ban – egy amerikai szervezetben, amely az ír függetlenséget hirdette. 1834-ben, Írországban született, 1857-től 1864-ig az Egyesült Államok hadseregének tisztje volt, miközben a fenians-iaknál tevékenykedett. 1871-ben, a vezető ír-amerikai társadalom ellenszenve ellenére, O'Neill nem adta fel az ügyet. Írek ezrei hagyták el a zavargásokkal teli Írországot, hogy zsúfolt amerikai városokban telepedjenek le. O’Neill érdeklődni kezdett a nyugati agrárkolóniák alapítása iránt. Első kolóniája helyéül Holt megyét választotta, Nebraska határán. Az első bevándorlók 1874 májusában, a negyedik és egyben utolsó csoportjuk pedig 1877-ben érkezett. O'Neill tábornok a következő évben meghalt, de a város már megyeszékhely lett és egyre gyarapodott. Noha Nebraskában számos ír település alapult, O'Neill volt formálisan a legnagyobb ír kolónia. Lakói mindig büszkék voltak ír örökségükre.
O'Neill: One of the most colorful leaders in the early development of Nebraska was General John O’Neill, founder of O’Neill. After leading several ill-fated raids against British military posts in Canada, 1866-1871, O’Neill lost his leading position in the Fenians--an American organization promoting Irish independence. Born in Ireland in 1834, he was a U. S. Army Officer from 1857 to 1864, when he became active in the Fenians. In 1871, though in disfavor with the leading Irish-American society, O’Neill did not give up the cause.
Thousands of Irish were leaving troubled Ireland to settle in crowded American cities. O’Neill became interested in founding agrarian colonies in the West. For his first colony, he selected Holt County, on Nebraska’s frontier. The first colonists arrived in May 1874, and his fourth and last group arrived in 1877. General O’Neill died the following year, but the town was already the county seat and growing.
Though there were numerous Irish settlements in Nebraska, O’Neill was the largest formal Irish colony. Its citizens have always been proud of their Old World Heritage.
O'Neill: Nebraska korai fejlődésének egyik legszínesebb vezetője John O'Neill tábornok, aki O'Neill város alapítója volt. Miután 1866 és 1871 között számos sikertelen rajtaütést vezetett Kanadában a brit katonai helyőrségek ellen, O'Neill elvesztette vezető pozícióját a Fenians-ban – egy amerikai szervezetben, amely az ír függetlenséget hirdette. 1834-ben, Írországban született, 1857-től 1864-ig az Egyesült Államok hadseregének tisztje volt, miközben a fenians-iaknál tevékenykedett. 1871-ben, a vezető ír-amerikai társadalom ellenszenve ellenére, O'Neill nem adta fel az ügyet.
Írek ezrei hagyták el a zavargásokkal teli Írországot, hogy zsúfolt amerikai városokban telepedjenek le. O’Neill érdeklődni kezdett a nyugati agrárkolóniák alapítása iránt. Első kolóniája helyéül Holt megyét választotta, Nebraska határán. Az első bevándorlók 1874 májusában, a negyedik és egyben utolsó csoportjuk pedig 1877-ben érkezett. O'Neill tábornok a következő évben meghalt, de a város már megyeszékhely lett és egyre gyarapodott.
Noha Nebraskában számos ír település alapult, O'Neill volt formálisan a legnagyobb ír kolónia. Lakói mindig büszkék voltak ír örökségükre.
Elhagyva O'Neill városát, hamarosan áthajtok az Elkhorn River felett. Visszanézve még látom a kis parkolót az O'Neill Nebraska Historical Marker táblával, a vasúti átjárót és a város víztornyát.
Elhagyva O'Neill városát, hamarosan áthajtok az Elkhorn River felett. Visszanézve még látom a kis parkolót az O'Neill Nebraska Historical Marker táblával, a vasúti átjárót és a város víztornyát.

Az Elkhorn River Nebraska északkeleti részén folyik. Forrása a keleti Sandhills régió (Homokhátság), elfolyik O’Neill és Norfolk mellett (US-20 és US-275), majd folytatja útját a Platte felé. A Platte egyik legnagyobb mellékfolyója, hossza 290 mérföld (470 km), és Omahától délnyugatra torkollik a Platte folyóba. A folyó vízgyűjtő medencéje mintegy 7000 négyzetmérföld (18.000 km2).
A folyót a Lewis és Clark expedíció fedezte fel a Platte-torkolatnál, amit „Corne de Cerf” néven emlegettek. Kiinduló pontja volt a nyugatra tartó bevándorlóknak, akik itt táboroztak és vártak a folyón való átkelésre.

Az Elkhorn River és a Platte River vízgyűjtő területe.
Az Elkhorn River és a Platte River vízgyűjtő területe. Forrás.
O'Neill városát elhagyva nemsokára elbúcsúztam az US-20-astól az US-275 and 20 weigh station közúti mérőállomás mellett, ahova most be kellett térnem ellenőrzésre. Kacifántosan, körbegurulva közelítettem meg, hogy bejárjam minden szakaszát. Visszatérve a most már US-275-ös számú útra, haladtam tovább Norfolk felé. Itt már közel vagyok a városhoz, és megint áthaladok az Elkhorn River felett.
O'Neill városát elhagyva nemsokára elbúcsúztam az US-20-astól az US-275 and 20 weigh station közúti mérőállomás mellett, ahova most be kellett térnem ellenőrzésre. Kacifántosan, körbegurulva közelítettem meg, hogy bejárjam minden szakaszát. Visszatérve a most már US-275-ös számú útra, haladtam tovább Norfolk felé. Itt már közel vagyok a városhoz, és megint áthaladok az Elkhorn River felett.
Beértem Norfolkba. Ez még a város nyugati széle, ahol a Pasewalk Ave kereszteződésnél várok a szabad jelzésre.
Beértem Norfolkba. Ez még a város nyugati széle, ahol a Pasewalk Ave kereszteződésnél várok a szabad jelzésre.

Norfolk [ˈnɔːrfɔːrk] 113 mérföldre északnyugatra található Omahától az US-81 és az US-275 csomópontjában. A 2020-as népszámláláskor lakosainak száma 24.955 fő volt, ezzel Nebraska hetedik legnépesebb városa.

1865 végén három cserkészt küldtek ki a wisconsini Ixonia melletti német evangélikus településről, hogy keressenek termékeny, olcsó termőföldet, amely a Homestead Act törvény értelmében igényelhető. Omaha mellől indulva az Elkhorn folyót követték felfelé, West Point felé. Szeptember 15-én elérték az Elkhorn és a North Fork Elkhorn River találkozását, és ezt a területet választották letelepedési helyszínül.
1866 május 23-án egy 124 telepesből álló csapat, akik 42 családot képviseltek Ixonia térségéből, három szekérrel elindultak, és július 15-én meg is érkeztek az új helyszínre. A telepesek második csoportja Wisconsinból 1867 júliusában érkezett.  A kollektíva alapította meg a város első, St. Paul’s Lutheran templomát, ami ma is működik. A város nevét a folyóról kapta, ugyan időközben számos hasonló névvel (North Fork) szerepelt a nyilvántartásokban, de végül maradt a Norfolk.

Norfolk Nebraska északkeleti részének fő kiskereskedelmi központja. A helyi gazdaság további jelentős elemei a mezőgazdaság, a feldolgozóipar és a szolgáltatások, beleértve az oktatást és az egészségügyet.

A következő kereszteződés az Omaha sugárúton a város déli szélén a 13. utca, egyben az US-81 csomópontja. Itt látható egy falfestmény naplementében nézelődő tehenészfiúval és egy bölénnyel. A valóságban természetesen mást ábrázol, de hogy erről meggyőződhess, sajnos vissza kell menni az időben, mert az épületet valamikor 2023 júliusa után átalakították, és ennek sajnos áldozatul esett a festmény. Kár érte!
A következő kereszteződés az Omaha sugárúton a város déli szélén a 13. utca, egyben az US-81 csomópontja. Itt látható egy falfestmény naplementében nézelődő tehenészfiúval és egy bölénnyel. A valóságban természetesen mást ábrázol, de hogy erről meggyőződhess, sajnos vissza kell menni az időben, mert az épületet valamikor 2023 júliusa után átalakították, és ennek sajnos áldozatul esett a festmény. Kár érte!
Már kifele haladok a városból, továbbra is az Omaha sugárúton, vagyis az US-275-ön...éppen a Mt Olive Lutheran Church mellett elgurulva. Az Olajfák-hegyi evangélikus templomot hivatalosan 1931 november 2-án alapították, felszentelésére pedig 1935 március 23-án került sor. Azóta ez már egy újonnan emelt épület, amit a korábbi helyett emeltek.
Már kifele haladok a városból, továbbra is az Omaha sugárúton, vagyis az US-275-ön...éppen a Mt Olive Lutheran Church mellett elgurulva. Az Olajfák-hegyi evangélikus templomot hivatalosan 1931 november 2-án alapították, felszentelésére pedig 1935 március 23-án került sor. Azóta ez már egy újonnan emelt épület, amit a korábbi helyett emeltek.
A síkságon továbbra is legelők és művelt földek, farmok között haladok. Itt éppen egy útépítésbe futok bele, ami az egyik kedves megbízóm, a Nielsen Roads Co. egyik telephelye.
A síkságon továbbra is legelők és művelt földek, farmok között haladok. Itt éppen egy útépítésbe futok bele, ami az egyik kedves megbízóm, a Nielsen Roads Co. egyik telephelye.
Ezt az enyhén dombos, ligetes, csodálatos vidéket, amit a művelt földek és a farmok tesznek emberivé, lassan felváltja a város, Omaha...közeledem a célomhoz, már nem sok van hátra!
Ezt az enyhén dombos, ligetes, csodálatos vidéket, amit a művelt földek és a farmok tesznek emberivé, lassan felváltja a város, Omaha...közeledem a célomhoz, már nem sok van hátra!
Beérve a városba, rátértem az I-80-asra (persze megint áthaladva az elhagyhatatlan Elkhorn folyó felett), majd az US-75-re. Az autópályáról az L utcánál tértem le, majd rákanyarodtam a Flavorfair-hez vezető szakaszra, hogy elkészíthessem a Galéria számára a Művészi silók képet.
Beérve a városba, rátértem az I-80-asra (persze megint áthaladva az elhagyhatatlan Elkhorn folyó felett), majd az US-75-re. Az autópályáról az L utcánál tértem le, majd rákanyarodtam a Flavorfair-hez vezető szakaszra, hogy elkészíthessem a Galéria számára a Művészi silók képet.

Omaha [ˈoʊməhɑː] az Egyesült Államok Nebraska államának legnépesebb városa és Douglas megye megyeszékhelye . Az Egyesült Államok középnyugati részén, a Missouri folyó mentén található, körülbelül 15 km-re északra a Platte folyó torkolatától. Az ország 40. legnépesebb városa, a 2020-as népszámláláskor 486.051-en lakták.

A területen különféle indián törzsek (Omaha, Ponca (ponka), Pawnee (páni), Otoe, Missouri, Ioway (kajova)) éltek a XVII. század óta. Az Omaha azt jelenti, hogy „felfelé haladó emberek” vagy „az áramlattal szemben”.
1804-ben a Lewis és Clark Expedíció elhaladt a folyópartok mellett, ahol később felépült a város. 1804 július 30. és augusztus 3. között az expedíció tagjai, köztük Meriwether Lewis és William Clark még találkoztak is az Otoe és a Missouri törzsek vezetőivel a Council Bluff-ban, a mai Omahától körülbelül 20 mérföldre északra.
Közvetlenül ettől a területtől délre a bevándorlók számos szőrmekereskedelmi posztot építettek a következő években, köztük a Fort Lisa-t 1812-ben, a Fort Atkinson-t 1819-ben, a Cabanné’s Trading Post 1822-ben és a Fontenelle’s Post 1823-ban, a Bellevue névre keresztelt helyen.
Később, 1846-ban, a mormonok építettek várost Cutler’s Park néven a területen. A település ideiglenes volt, de alapot biztosított a további fejlődéshez.
Az Egyesült Államok szövetségi kormányával kötött szerződések révén a nebraskai indián törzsek fokozatosan átengedték az államot alkotó területeket. Az Omaha területet érintő szerződést 1854-ben kötötték, amelynek során az Omaha törzs átengedte Nebraska kelet-középső részének nagy részét.

A város 1854 július 4-én alakult meg hivatalosan egy piknik keretében a Capital Hillen, ahol most az Omaha Central High School található. A város a kezdeti majd’ 2000-es létszámról nőtt a mai közel félmilliós nagyvárossá.
A számos iparág – köztük a banki, biztosítási, telekommunikációs, építészeti/építőipari és szállítási – diverzifikációja révén Omaha gazdasága az 1990-es évek eleje óta folyamatosan nő. A város hat nemzeti optikai gerincvezeték csomópontja.
Omaha legjelentősebb üzletembere a világban is jól ismert Warren Buffett, aki évtizedek óta a világ egyik leggazdagabb embere. A város gazdasági erejét növeli, hogy négy omahai székhelyű cég: a Berkshire Hathaway, a Union Pacific Railroad, a Mutual of Omaha és a Kiewit Corporation szerepel a Fortune 500-as listán. Ezeken kívül számos más nagyvállalat székhelye, köztük a Gallup Organization, a Werner Enterprises, a First National Bank of Omaha, a Gavilon, a Scoular és a First Comp Insurance. Sok más nagy nemzeti cégnek van jelentős tevékenysége vagy székhelye Omahában, köztük sok általunk is ismert cég, mint a PayPal vagy a LinkedIn.

A silókon látható, ma már teljes, 125 méteres falfestmény 2003 júliusától két hónapon át készült Sarah Rowe vezetésével. A képen látható, félbehagyottnak tűnő részlet, természetesen nem a művésznő alkotása.
A silókon látható, ma már teljes, 125 méteres falfestmény 2003 júliusától két hónapon át készült Sarah Rowe vezetésével. A képen látható, félbehagyottnak tűnő részlet, természetesen nem a művésznő alkotása.
Visszafordulok az L utcára, vissza a csomópont felé. Most azonban jobbra kanyarodok, a Missouri folyó felé, amelynek partján találom meg a GARC Railroads pályaudvart (BNSF Railway Co). A Gibson útról csodálatos látványt nyújt a Missouri folyón átívelő South Omaha Veterans Memorial Bridge. Amint elkészül Iowa, át fogunk tudni kelni rajta.
Visszafordulok az L utcára, vissza a csomópont felé. Most azonban jobbra kanyarodok, a Missouri folyó felé, amelynek partján találom meg a GARC Railroads pályaudvart (BNSF Railway Co). A Gibson útról csodálatos látványt nyújt a Missouri folyón átívelő South Omaha Veterans Memorial Bridge. Amint elkészül Iowa, át fogunk tudni kelni rajta.
Utam végéhez közeledem, ez itt a GARC Railroads intermodális teherpályaudvar: közúton és vasúton érkeznek és indulnak útjukra a rakományok – kikötője ugyanis nincs.
Utam végéhez közeledem, ez itt a GARC Railroads intermodális teherpályaudvar: közúton és vasúton érkeznek és indulnak útjukra a rakományok – kikötője ugyanis nincs.
A kijelölt parkolóhelyet a várakozó pótkocsik között találom. A szűk helyre óvatosan betolatok, majd lecsatolom a pótot, és elindulok elintézni a papírokat.
A kijelölt parkolóhelyet a várakozó pótkocsik között találom. A szűk helyre óvatosan betolatok, majd lecsatolom a pótot, és elindulok elintézni a papírokat.
Nos, úgy gondolom, megérte visszafelé is megtenni az US-20-as Norfolk és Valentine közötti, majd az US-275 Omaháig tartó szakaszát, hiszen így láthattam a Sandhills dombjait, az O'Neill történelmi emlékhelyet, a Pony Express és a Bryan hidakat, Valentine, O'Neill, Bassett és Norfolk városokat, a Niobrara és az Elkhorn folyót. Sőt, gazdagabb lettem a Művészi silók látványosság fotójával is. Remélem, hogy a következő fuvarral már sikerül Nebraska nyugati részét is felfedeznem...nézzük csak a megbízásokat...
Nos, úgy gondolom, megérte visszafelé is megtenni az US-20-as Norfolk és Valentine közötti, majd az US-275 Omaháig tartó szakaszát, hiszen így láthattam a Sandhills dombjait, az O'Neill történelmi emlékhelyet, a Niobrara River Bridge on Cowboy Trail és a Bryan hidakat, Valentine, O'Neill, Bassett és Norfolk városokat, a Niobrara és az Elkhorn folyót. Sőt, gazdagabb lettem a Művészi silók látványosság fotójával is. Remélem, hogy a következő fuvarral már sikerül Nebraska nyugati részét is felfedeznem...nézzük csak a megbízásokat...

A fuvar adatai:
ATS verzió: 1.50.1.5s.
Rögzítés dátuma: 2024 május 19.
Típus: Külső megbízás.
Kiindulás-cél: Valentine (NE), Alis Cars – Omaha (NE), GARC Railroads.
Tervezett/megtett távolság: 312/333 mérföld.
Időpont: Hétfő, 7:48 – Hétfő, 16:50 (valós menetidő 41 perc), fáradás szimulálása kikapcsolva.
Vontató: International LT Skyrise Sleeper (565 LE, 18 sebességes).
Fülkefestés: King of the Ring (Sports PJP).
Pótkocsi/Szállítmány: Gépkocsik.
Érintett települések (állam): Valentine (NE), Bassett (NE), O’Neill (NE), Norfolk (NE), Omaha (NE).
Látványosság: Művészi silók.
Historical Marker: O’Neill.

VÉGE.

Facebook
Twitter
LinkedIn
Email
Print
Címke , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.