Úgy döntöttem, az arkansasi cirkálás közben bevállalok gyors fuvarokat is, hogy könnyebben szert tegyek egyéb Steam Személyes teljesítményekre. Találtam is egy megfelelő megbízást Fayetteville és Hot Springs között, amivel a Tiszta Szoboszló! kihívásnak tehetek eleget…
Úgy gondoltam, hogy ezentúl új típusú úti beszámolókkal is jelentkezem, amiknek a „Szabad mint a szél” nevet adtam.
Ennek oka, hogy az ATS/ETS2 és a Steam által támasztott számos kihívás teljesítése mellett számos más megbízást is teljesítek, pusztán a vezetés öröme, illetve a Világtérkép minél teljesebb bejárása végett. Eközben igyekszem olyan cégektől megbízásokat vállalni, amelyekhez még nem volt szerencsém. Nos, mivel ezek az utak is bővelkednek látnivalókban, kilátóhelyekben, nevezetességekben, történelmi emlékhelyekben, úgy gondoltam, kár lenne megfosztani benneteket egy-egy jobban sikerült úttól.
Ezeken az utakon többnyire nem narrálok, hanem csak repesztek a kiindulási ponttól a célig. Az utakhoz tartozó cikkekben pedig, mint ebben is, csupán képes beszámolóim lesznek, a látottak néhány soros értelmezésével, sőt többnyire nem lesz Google Térkép sem, mert az útvonalak összeállítása a részletes ismertetőkhöz több órányi forráskutatással és útvonalkereséssel jár.
Jó szórakozást kívánok a „Szabad mint a szél” videóimhoz és cikkeimhez!
Arkansas szeptember 16-ai megjelenésével kaptunk egy újabb USA tagállamot. Így immár 16 tagállam virtuális területén fuvarozhatunk. Az SCS jó szokásához híven a térképpel együtt megérkeztek az elmaradhatatlan kihívások is: a Cruising Arkansas (#CruisingArkansas) egyéni és közösségi céllal, a 4 Steam Személyes teljesítmény, valamint a Pine Bluff városába vagy városából vállalt fuvar, amiért egy White-tailed Deer (Fehérfarkú szarvas) plüss kabinkiegészítőt kapunk.
Ez az út a Tiszta Szoboszló! Steam Személyes teljesítmény által támasztott kihívás teljesítéséhez szükséges 2. fuvar.
![Utam Jonesboro-ból Fayetteville [ˈfeɪətvɪl] városába vezetett. A Myroo áruházára a lakóparkok egyike mellett, a város nyugati szélén találtam rá. Sajnos esős reggelre virradt, de a felhők alól már bepillantott a felkelő nap – nem tart ez sokáig, gondoltam, előbb utóbb szép időnk lesz...a TV-kkel megrakott szerelvény a rakodóterületen várt rám. Kissé felhúztam a szemöldököm, amikor megláttam, hogy a TV-ket egy A-KRB-18 2-tengelyes hűtőkocsiba pakolták. Nem igazán értem az okát, mindenesetre én nem kapcsolom be a hűtést, azért annyira nem lesz meleg ma. Aminek nagyon megörültem, az a vontató, ami az egyik új kedvencem: a többi nyergeshez képest halk menetzajuk miatt nagyon szeretem vezetni az 5. generációs Freightliner Cascadia modelleket. A mostani egy kanárisárga színű Freightliner Cascadia Day Cab. A hajtáslánc 6x2-es alvázból, 370 LE-s Detroit DD13 370 motorból, 12 sebességfokozatra képes Detroit DT12-DHE váltóműből áll. Miután átnéztem a szerelvényt, és átvettem a menetlevelet, el is indulhattam...a képen már a Garland sugárúton haladok a Wedington út, majd az I-49 felé.](https://www.trucksim.games.hu/wp-content/uploads/2024/12/202411161501_Gyors-fuvar-Fayetteville-AR-Hot-Springs-AR_1_Indulas.jpg)
A Bíbor Szív (The Purple Heart Medal) egy amerikai katonai kitüntetés, sebesülési érdemérem, George Washington arcképével. A Bíbor Szív egy szív alakú érem, amit egy 35 mm széles aranyszínű sáv szegélyez. Középen George Washington tábornok profilja látható, a háttér bíbor színű. A szív felett megjelenik Washington címere (fehér pajzs két piros sávval és három piros csillaggal), zöld levelek között. Az érem hátoldalán a FOR MILITARY MERIT (katonai érdemért) szavak olvashatók egy szív alakú kiemelkedésben. A szalag szélessége 35 mm és a következő csíkokból áll: 3 mm ezüst; 29 mm bíbor; és 3 mm ezüst. Adományozásának oka: „Az Egyesült Államok ellensége, illetve bármilyen ellenséges erő elleni harci cselekményben szerzett sebesülésért vagy halálesetért.”
A Purple Heart Trail célja, hogy utak, autópályák, hidak és egyéb emlékművek szimbolikus és tiszteletbeli rendszerét hozza létre, amely a Bíbor Szív-éremmel kitüntetett férfiak és nők előtt tiszteleg. A Purple Heart Trail ezt a megtisztelő célt valósítja meg azzal, hogy egyfajta emlékeztetőként szolgáljon az úthálózat használói számára, hogy mások nagy árat fizettek a szabadságukért, hogy szabad társadalomban utazhassanak és élhessenek. A legkülönfélébb utak és autópályák mentén táblák jelzik a Bíbor Szív-ösvényként jelölteket. Jelenleg 45 államban, valamint Guamban találkozhatunk ilyen utakkal.
A Purple Heart Trail eredeti ötlete Frank J. Kuhn-tól származik. Ötletét George Gallagher mutatta be a New Jersey állambeli Cherry Hill-ben tartott 1992-es MOPH Nemzeti Kongresszuson (National Convention). Az ötletet jóváhagyták, és létrejött a MOPH National Purple Heart Trail. Az első Purple Heart Trail a virginiai Mt. Vernon-tól, George Washington temetkezési helyétől indul.
Sequoyah [səˈkwɔɪə] (1770-1843 augusztus) nem egy indián nemzet neve, hanem egy cseroki polihisztor indiáné, akinek sikerült a cseroki nyelvhez mesterségesen, általa kitalált szótagoló írásrendszert alkotnia. A cseroki írás megalkotásakor a beszélt nyelv minden szótagjához egy-egy szimbólumot választott. Ezek forrásaként a Bibliát, valamint az angol, a görög és a héber betűket használta referenciaként. 1821-re 85 szimbólumból álló készletet hozott létre, amik mindegyike egy-egy mássalhangzó-magánhangzó-szekvenciát vagyis a cseroki nyelv egy-egy szótagját jelentette.
A majd’ 90 ezer fős Fort Smith Arkansas harmadik legnépesebb városaként az Arkansas-Oklahoma államhatáron fekszik, az Arkansas és a Poteau folyók találkozásánál, amit Belle Point néven is illetnek. Fort Smith városát nyugati határmenti katonai állomásként hozták létre 1817-ben. Nevét Thomas Adams Smith (1781–1844) tábornokról kapta, aki 1817-ben az Egyesült Államok hadseregének lövészezredét (United States Army Rifle Regiment) irányította, amelynek főhadiszállása St. Louis közelében volt.
Bass Reeves (1838 július – 1910 január 12.) szökött rabszolga, fegyveres, földműves, felderítő, nyomkövető, vasúti ügynök és legtovább, 35 éven át, amiért szobrot is kapott, az Egyesült Államok rendőrbíró-helyettese volt. Számos indián törzs nyelvén beszélt (pl. cseroki, csáktó, csikaszó, szeminol, creek). Bass Reeves volt az egyik első afro-amerikai rendőrbíró-helyettes a Mississippi folyótól nyugatra, ahol a régió tele volt lótolvajokkal, fegyverforgatókkal, rablókkal, szélhámosokkal és gyilkosokkal. Reeves élete során 4000 letartóztatást hajtott végre.
Sajnos Arkansasban eddig nem találtam Historical Marker táblákat, csak kettő Arkansas Civil War táblát. Ez a második, amelynek angol és magyarra fordított felirata a következő (a tábla mindkét oldalán van felirat):
Confederate [and] Union Occupation of Fort Smith:
On April 23, 1861, the U.S. garrison at Fort Smith abandoned the post as Confederate militiamen approached. Fort Smith became an important recruiting and training center for Confederate forces in west Arkansas. Troops from Fort Smith fought at Wilson’s Creek, Mo., in 1861, and participated in the battle of Pea Ridge March 7-8, 1862. Confederate Gen. Thomas C. Hindman led an army from Fort Smith to the bloody combat at Prairie Grove on Dec. 7, 1862. The post remained under Confederate control until Union forces took Fort Smith Sept. 1, 1863.
On Sept. 1, 1863, U.S. troops under Gen. James Blunt seized Ft. Smith. It remained a Union post for the duration of the war. Fort Smith became a haven for white war refugees and former slaves, many of whom joined the Union army. Fort Smith troops fought in the 1864 Camden Expedition, but most local fighting focused on guerrilla units infesting the area. In the summer of 1864, Union troops withstood a series of Confederate attacks from the Indian Territory. Soldiers and civilians faced a supply shortage until peace came in 1865.
Fort Smith Konföderációs és Uniós megszállása:
1861 április 23-án az Egyesült Államok Fort Smith helyőrsége feladta a posztot, amikor konföderációs fegyveresek tűntek fel a közelben. Fort Smith Arkansas nyugati részén a konföderációs erők számára fontos toborzó- és kiképzőközponttá vált. Fort Smith csapatai 1861-ben a Mo.-i Wilson’s Creek-nél harcoltak, és részt vettek a Pea Ridge-i csatában 1862 március 7-8 között. Thomas C. Hindman konföderációs tábornok 1862 december 7-én egy hadsereget vezetett Fort Smith-ből a Prairie Grove-i véres csatába. A helyőrség a Konföderáció ellenőrzése alatt maradt, amíg az uniós erők 1863 szeptember 1-én el nem foglalták Fort Smith-t.
1863 szeptember 1-jén az amerikai csapatok James Blunt tábornok vezetésével elfoglalták Fort Smith-t. A továbbiakban Uniós poszt maradt. Fort Smith a fehér háborús menekültek és egykori rabszolgák menedékévé vált, akik közül sokan csatlakoztak az Unió hadseregéhez. Fort Smith csapatai harcoltak az 1864-es Camden-expedícióban, de a legtöbb helyi harc a területet ellepő gerillaegységekre összpontosított. 1864 nyarán az uniós csapatok az Indian Territory területéről indított konföderációs támadások sorozatát verték vissza. Eközben a katonák és a civilek folyamatos utánpótláshiánnyal néztek szembe az 1865-ös béke beköszöntéig.
Az Ouachita River [ˈwɑːʃɪtɑː] egy 605 mérföld (974 km) hosszú folyó, amely áthalad Arkansas és Louisiana államokon, mielőtt útját Black River néven folytatja a louisianai Jonesville közelében.
A folyó Mena közelében, a Ouachita-hegységben, Fort Smith városától délre, az US-71 közelében ered. Innen folyik keleti irányban Hot Springs felé, ahol a felduzzasztott Lake Ouachita, majd a Hot Springs mellett a szintén felduzzasztással kialakított Lake Hamilton (ami felett épp áthaladok a hídon) szolgálja a turizmust és a vízügyet. Egy darabig követi az I-30-at, majd délre haladva Camden, El Dorado, végül a louisianai határ mentén elterülő Spring Bayou után lépi át a déli állam határát. Amint elkészül Louisiana, biztos találkozunk még vele…
Az Ouachita folyó a Trail of Tears egy szakaszaként is szolgált. A bevándorlók ennek mentén jutottak el Camdenbe, majd onnan gyalog haladtak tovább Oklahomáig.
A Lake Ouachita víztározót és az azt lezáró Blakely Mountain Dam gátat a United States Army Corps of Engineers építette 1948 és 1953 között vízenergia termelés, rekreáció, vízellátás és vadvédelmi célokra. A gát 231 láb (70 m) magas, 1100 láb (340 m) hosszú, a teljesítménye pedig 75 MW.
A Lake Ouachita a legnagyobb tó Arkansasban. Partvonalának hossza több mint 690 mérföld (1110 km), a vízfelszín pedig több mint 66324 acre (26840 ha). A környékén helyezkedik el az Ouachita National Forest, amit számos tábla jelez, és amikkel magam is több esetben találkoztam a környéken utazva. A tóban számos sügér- és harcsafaj él. A tóban található egy ritka, nem csípős medúzafaj és számos szivacs is, amik nem jellemző fajai az édesvíznek. A tó 10%-át a növényzet borítja, amely nem csak a több mint 200 szigetnek, hanem a vízben lebegő növényzetnek is köszönhető.
A 38 ezres Hot Springs fürdőváros nevét a területén eredő számos hőforrásról kapta. Ezek a felszínre bukkanó hőforrások már régóta, az itt élő őslakosok számára is ismertek voltak.
1673-ban Marquette atya és Jolliet fedezte fel a területet, Franciaország birtokába juttatva azt. Az 1763-as párizsi békeszerződés átengedte a földet Spanyolországnak, de 1800-ban visszaadták Franciaországnak, egészen az 1803-as louisianai vásárlásig.
1804 decemberében George Hunter és William Dunbar expedíciót indítottak a forrásokhoz, ahol találtak egy magányos faházat és néhány kezdetleges menedékhelyet, amiket a forrásokhoz látogató emberek használtak.
1807-ben egy Prudhomme nevű férfi lett a modern Hot Springs első telepese, és hamarosan csatlakozott hozzá John Perciful és Isaac Cates.
1818 augusztus 24-én a Quapaw [ˈkwɔːpɔː], őslakos nyelven Ogáxpa, törzs átengedte a meleg források körüli földet az Egyesült Államoknak.
Miután 1819-ben Arkansas saját területe lett, 1832-ben az Egyesült Államok Kongresszusa létrehozta a Hot Springs Reservationt, amely szövetségi védelmet biztosított a termálvizeknek. A rezervátumot 1921-ben Hot Springs National Parknak nevezték át.
A termálvíz a Hot Springs Mountain nyugati lejtőjén 47 forrásból fakad. Körülbelül 1 000 000 US gallon (3,8 millió liter) 143 °F (62 °C) víz folyik ki a forrásokból naponta. Érdekes módon a kiömlési sebességet nem befolyásolja a területre eső csapadék ingadozása. A National Park Service tudósai radiokarbon kormeghatározással megállapították, hogy a felfakadó víz 4400 évvel korábban hullott a területre csapadékként. A víz nagyon lassan szivárog le a földfelszíntől a földkéreg túlhevült rétegeibe, majd jut vissza a felszínre.
A fuvar adatai:
ATS verzió: 1.52.0.6s.
Rögzítés dátuma: 2024 november 11.
Típus: Szabad mint a szél – Gyors fuvar.
Kiindulás-cél: Fayetteville (AR), Myroo – Hot Springs (AR), Equos Power Transport.
Tervezett/megtett távolság: 155/193 mérföld.
Időpont: Vasárnap, 6:00 – Vasárnap, 12:10 (menetidő 6 óra 10 perc), fáradás szimulálása kikapcsolva.
Vontató: Freightliner Cascadia Day Cab (370 LE, 12 sebességes).
Fülkefestés: Canary.
Pótkocsi/Szállítmány: A-KRB-18 2-tengelyes hűtőkocsi/TV-k.
Érintett települések (állam): Fayetteville (AR), Fort Smith (AR), Hot Springs (AR).
Steam Személyes teljesítmény: Tiszta Szoboszló! (2/5).
Látnivaló: Fort Smith.
Arkansas Civil War: Confederate Occupation of Fort Smith.
VÉGE.
