Nos, sikerült egy utolsó fuvart találnom a Tiszta Szoboszló! kihíváshoz Dallasból Hot Springs városába. Most villástargoncákat viszek az ottani reptérre. Ez az út annyiban lesz más, hogy észak felé, Oklahoma államot érintve fogok haladni…
Úgy gondoltam, hogy ezentúl új típusú úti beszámolókkal is jelentkezem, amiknek a „Szabad mint a szél” nevet adtam.
Ennek oka, hogy az ATS/ETS2 és a Steam által támasztott számos kihívás teljesítése mellett számos más megbízást is teljesítek, pusztán a vezetés öröme, illetve a Világtérkép minél teljesebb bejárása végett. Eközben igyekszem olyan cégektől megbízásokat vállalni, amelyekhez még nem volt szerencsém. Nos, mivel ezek az utak is bővelkednek látnivalókban, kilátóhelyekben, nevezetességekben, történelmi emlékhelyekben, úgy gondoltam, kár lenne megfosztani benneteket egy-egy jobban sikerült úttól.
Ezeken az utakon többnyire nem narrálok, hanem csak repesztek a kiindulási ponttól a célig. Az utakhoz tartozó cikkekben pedig, mint ebben is, csupán képes beszámolóim lesznek, a látottak néhány soros értelmezésével, sőt többnyire nem lesz Google Térkép sem, mert az útvonalak összeállítása a részletes ismertetőkhöz több órányi forráskutatással és útvonalkereséssel jár.
Jó szórakozást kívánok a „Szabad mint a szél” videóimhoz és cikkeimhez!
Arkansas szeptember 16-ai megjelenésével kaptunk egy újabb USA tagállamot. Így immár 16 tagállam virtuális területén fuvarozhatunk. Az SCS jó szokásához híven a térképpel együtt megérkeztek az elmaradhatatlan kihívások is: a Cruising Arkansas (#CruisingArkansas) egyéni és közösségi céllal, a 4 Steam Személyes teljesítmény, valamint a Pine Bluff városába vagy városából vállalt fuvar, amiért egy White-tailed Deer (Fehérfarkú szarvas) plüss kabinkiegészítőt kapunk.
Ez az út a Tiszta Szoboszló! Steam Személyes teljesítmény által támasztott kihívás teljesítéséhez szükséges 5., utolsó fuvar. Ezzel az úttal tehát sikerült megfelelnem a kihívásnak (A Tiszta Szoboszló! kihívás teljesítve!).
A torony három szintes, kör alaprajzú, üreges, öntött beton oszlop amit három téglalap alakú akna egészít ki. A központi aknában találhatók a lépcsők és a gépészeti berendezések, míg a téglalap alakú aknákban találhatók a liftek. Mindegyik akna külső fala üveg, így a látogatók kilátást nyernek a városra a 68 másodperces liftút során. Legfelül egy szabadtéri gömb található, amely alumínium támasztékokkal kialakított geodéziai kupola. A gömbön 259 db RGB LED lámpatest kapott helyett, amit számítógéppel vezérelve nem csak színeket, hanem mozgást és a különleges eseményeken egyedi ünnepi megvilágítást tud nyújtani.
Az I-35E-ről ráhajtok az I-30-ra, amely számos híd alatt fut a belváros mellett. A sok-sok hídelem között megbúvó, 1909-1911 között épített Houston St Viaduct a Trinity River két oldalán elterülő történelmi belvárost és a délkeleti Oak Cliff városnegyedet köti össze. Építésének szükségességét az indokolta, hogy 1908-ban egy áradás elsöpörte az összes meglévő hidat, így újabbat, stabilabbat és erősebbet kellett a városnak építenie.
A Red River Oklahoma és Texas határfolyója, amely érdekes módon egy sós vizű folyó, a 250 millió éve itt hullámzó egykori tengerből visszamaradt sólerakódások miatt. Az idő múlásával a tenger elpárolgott, sólerakódásokat hagyva maga után – főleg nátrium-kloridot. A kőzet és az iszap végül betemette a lerakódásokat, de a sók továbbra is kimosódnak a Lake Texoma feletti mellékfolyók természetes szivárgásain keresztül, amivel napi 3450 tonna sót bocsátanak ki. A folyó vizében emiatt vígan elél egy tengeri halfaj, a csíkos sügér, amely az egyetlen önfenntartó csíkos sügér populáció a területen.
A Red River, amit sokszor Red River of the South néven emlegetnek, a Great-Plains második legnagyobb vízgyűjtője. Két ágban ered Texas Panhandle területén, majd kelet felé folyik. Jelentős szakaszán Texas és Oklahoma állam határaként szolgál, egy rövidebb szakaszán pedig Texas és Arkansas határfolyója, mielőtt beletorkollna az Atchafalaya folyóba – a Red River pont a torkolatánál közelíti meg legjobban Louisiana és Mississippi állam határfolyóját, a Mississippi folyót, sőt, egy csatornával össze is kötötték a három folyót. A Red River teljes hossza 1360 mérföld (2190 km).
A Red River vízgyűjtő területe 65,590 négyzetmérföld (169.900 km2), és a Great-Plains legdélibb folyórendszere. A vízgyűjtő medence többnyire Texas és Oklahoma államokban terül el, de átnyúlik Új-Mexikó, Arkansas és Louisiana államokba is. Medencéjére a lapos, termékeny mezőgazdasági területek jellemzőek, néhány nagyobb várossal. A medence nagyon száraz, mivel kevés csapadékot kap. Emiatt a medencében a mezőgazdaság nagy részét a talajvíz táplálja, amely csapadékkal és a folyóvízzel töltődik fel. A folyó alsó szakasza mocsarak sorozatán halad keresztül, ahol a folyása drámaian mérséklődik.
A folyón átvezető hidat 1961 október 28-án szentelték fel Dorris I. McCullough emlékére. McCullough Illinois államban született 1901-ben, az Oklahoma A&M-en végzett, majd az Oklahoma Transportation Department (Oklahoma Közlekedési Minisztérium) hídmérnöke lett. Feleségével, Almával Oklahoma Cityben, majd később az oklahomai Yukonban éltek. D.I. McCullough 1979 február 16-án halt meg 78 éves korában. Feleségével együtt az Oklahoma City-beli Rose Hill temetkezési parkban nyugszanak.
Érdekesen alakult Idabel neve – a többszöri névváltozást a névadás körüli viták generálták. Az 1902-ben vasúti megállóként alapított települést először Purnellnek nevezték el Isaac Purnell vasúti tisztviselő után. Egyesek ezt azonban elutasították, Mitchellre, egy másik vasúttársaság tisztjének nevére módosítva azt. A postásoknak ez sem volt jó, mert másutt már létezett ilyen nevű település. Ezt követte a Bokhoma (a choctaw szó jelentése Vörös folyó) név, végül az Idabel, amely Isaac Purnell két lányának nevéből áll össze (Ida és Bell).
A Museum of the Red River 1974-ben épült, és első időszaka alatt elsősorban a helyi őstörténet megmentésére összpontosított.
Az 1980-as évektől kibővítette küldetését, hogy magában foglalja egész Amerika művészetét és régészetét.
A megnövekedett kiállítási tárgyak miatt 1999-ben a múzeum területe 2200 négyzetlábról 17 000 négyzetláb fölé nőtt.
2005-ben még több több helyet biztosítottak egy új tanteremnek és az Acrocanthosaurus atokensis csontvázának – az eredeti, 110 millió éves kövület a múzeum közelében került elő. Közben a múzeum kiterjesztette küldetését a világ többi részére is.
Ma a Museum of the Red River a legnagyobb kulturális intézmény 150 mérföldes körzetben. Több mint 30 ezer tárgyat tartalmaz hat különböző kontinensről. Évente több száz tárgyat állítanak ki a helyszínen és más kiállításokon. Számos tárgyat használnak oktatási programokban.
![Nemsokára áthajtok Arkansas állam határán. A következő település De Queen [diː kwiːn], egy kb. 6000 fős város, amely egyúttal Sevier megye székhelye. A település nevét Jan de Goeijen (1861-1944) holland kereskedőről és vasútépítést támogatóról kapta, családnevének angolosításával. De Goeijen állítólag nem örült neve torzított alakjának. Köszönhetően a környék nedves szubtrópusi éghajlatának, forró, párás nyarak és általában enyhe vagy hűvös telek jellemzik ezt a dús erdőkkel körülvett települést, ahol virágzik a faipar.](https://www.trucksim.games.hu/wp-content/uploads/2024/12/202412011843_Gyors-fuvar-Dallas-TX-Hot-Springs-AR_10_US-70-De-Queen-kulso-kep.jpg)
A Lake Greeson nevét Martin White Greeson-ról, a tó fejlesztőjéről kapta. Az 1947-50 között kialakított tóhoz tartozik a Daisy State Park is. A tó halvilága igen gazdag sügérben és harcsában, a víztározót lezáró Narrows Dam alatti víz pedig szivárványos pisztrángban. A tó környékén nyulak, mókusok, fürjek, fehérfarkú szarvasok is megtalálhatók. A gazdag hal- és vadállomány vonzza a horgászokat és a vadászokat is – utóbbiakat egy 35 000 acre (14 164 hektárnyi) vadászterület szolgálja ki a tótól nyugatra. A Lake Greeson gyalogos, lovas és kerékpáros ösvényeket is kínál a természetkedvelőknek.
Daisytől nyugatra keresztezem a Little Missouri folyót, amelynek felduzzasztásával hozták létre az előbb látott Lake Greesont. A gyakran Little Mo néven emlegetett folyócska mindössze 147 mérföld (237 km) hosszú, amely az Arkansas délnyugati részén található Ouachita-hegységből lefolyó vizeket vezeti el a környező vidék dombvidékére, mielőtt beletorkollik Camden felett az Ouachita folyóba.
Az Ouachita River [ˈwɑːʃɪtɑː] egy 605 mérföld (974 km) hosszú folyó, amely áthalad Arkansas és Louisiana államokon, mielőtt útját Black River néven folytatja a louisianai Jonesville közelében.
A folyó Mena közelében, a Ouachita-hegységben, Fort Smith városától délre, az US-71 közelében ered. Innen folyik keleti irányban Hot Springs felé, ahol a felduzzasztott Lake Ouachita, majd a Hot Springs mellett a szintén felduzzasztással kialakított Lake Hamilton (ami felett épp áthaladok a hídon) szolgálja a turizmust és a vízügyet. Egy darabig követi az I-30-at, majd délre haladva Camden, El Dorado, végül a louisianai határ mentén elterülő Spring Bayou után lépi át a déli állam határát. Amint elkészül Louisiana, biztos találkozunk még vele…
Az Ouachita folyó a Trail of Tears egy szakaszaként is szolgált. A bevándorlók ennek mentén jutottak el Camdenbe, majd onnan gyalog haladtak tovább Oklahomáig.
A 38 ezres Hot Springs fürdőváros nevét a területén eredő számos hőforrásról kapta. Ezek a felszínre bukkanó hőforrások már régóta, az itt élő őslakosok számára is ismertek voltak.
1673-ban Marquette atya és Jolliet fedezte fel a területet, Franciaország birtokába juttatva azt. Az 1763-as párizsi békeszerződés átengedte a földet Spanyolországnak, de 1800-ban visszaadták Franciaországnak, egészen az 1803-as louisianai vásárlásig.
1804 decemberében George Hunter és William Dunbar expedíciót indítottak a forrásokhoz, ahol találtak egy magányos faházat és néhány kezdetleges menedékhelyet, amiket a forrásokhoz látogató emberek használtak.
1807-ben egy Prudhomme nevű férfi lett a modern Hot Springs első telepese, és hamarosan csatlakozott hozzá John Perciful és Isaac Cates.
1818 augusztus 24-én a Quapaw [ˈkwɔːpɔː], őslakos nyelven Ogáxpa, törzs átengedte a meleg források körüli földet az Egyesült Államoknak.
Miután 1819-ben Arkansas saját területe lett, 1832-ben az Egyesült Államok Kongresszusa létrehozta a Hot Springs Reservationt, amely szövetségi védelmet biztosított a termálvizeknek. A rezervátumot 1921-ben Hot Springs National Parknak nevezték át.
A termálvíz a Hot Springs Mountain nyugati lejtőjén 47 forrásból fakad. Körülbelül 1 000 000 US gallon (3,8 millió liter) 143 °F (62 °C) víz folyik ki a forrásokból naponta. Érdekes módon a kiömlési sebességet nem befolyásolja a területre eső csapadék ingadozása. A National Park Service tudósai radiokarbon kormeghatározással megállapították, hogy a felfakadó víz 4400 évvel korábban hullott a területre csapadékként. A víz nagyon lassan szivárog le a földfelszíntől a földkéreg túlhevült rétegeibe, majd jut vissza a felszínre.
A fuvar adatai:
ATS verzió: 1.53.1.1s.
Rögzítés dátuma: 2024 december 1.
Típus: Szabad mint a szél – Gyors fuvar.
Kiindulás-cél: Dallas, Equos Power Transport – Hot Springs, Global Sky Services.
Tervezett/megtett távolság: 330/336 mérföld.
Időpont: Hétfő, 6:00 – Hétfő, 14:52 (menetidő 8 óra 52 perc), fáradás szimulálása kikapcsolva.
Vontató: Freightliner Cascadia 48″ Sleeper (505 LE, 12 sebességes).
Fülkefestés: White.
Pótkocsi/Szállítmány: Villástargoncák.
Érintett települések (állam): Dallas (TX), Idabel (OK), Broken Bow (OK), De Queen (AR), Daisy (AR), Hot Springs (AR).
Steam Személyes teljesítmény: Tiszta Szoboszló! (5/5).
VÉGE.
