Ezzel az úttal a Tiszta Szoboszló! Steam Személyes teljesítmény által támasztott kihívás utolsó előtti megbízására sikerült rátalálnom. A Longview-Hot Springs fuvarral egy önjáró darut kell elvontatnom a Sea Horizon hajókereskedéshez.
Úgy gondoltam, hogy ezentúl új típusú úti beszámolókkal is jelentkezem, amiknek a „Szabad mint a szél” nevet adtam.
Ennek oka, hogy az ATS/ETS2 és a Steam által támasztott számos kihívás teljesítése mellett számos más megbízást is teljesítek, pusztán a vezetés öröme, illetve a Világtérkép minél teljesebb bejárása végett. Eközben igyekszem olyan cégektől megbízásokat vállalni, amelyekhez még nem volt szerencsém. Nos, mivel ezek az utak is bővelkednek látnivalókban, kilátóhelyekben, nevezetességekben, történelmi emlékhelyekben, úgy gondoltam, kár lenne megfosztani benneteket egy-egy jobban sikerült úttól.
Ezeken az utakon többnyire nem narrálok, hanem csak repesztek a kiindulási ponttól a célig. Az utakhoz tartozó cikkekben pedig, mint ebben is, csupán képes beszámolóim lesznek, a látottak néhány soros értelmezésével, sőt többnyire nem lesz Google Térkép sem, mert az útvonalak összeállítása a részletes ismertetőkhöz több órányi forráskutatással és útvonalkereséssel jár.
Jó szórakozást kívánok a „Szabad mint a szél” videóimhoz és cikkeimhez!
Arkansas szeptember 16-ai megjelenésével kaptunk egy újabb USA tagállamot. Így immár 16 tagállam virtuális területén fuvarozhatunk. Az SCS jó szokásához híven a térképpel együtt megérkeztek az elmaradhatatlan kihívások is: a Cruising Arkansas (#CruisingArkansas) egyéni és közösségi céllal, a 4 Steam Személyes teljesítmény, valamint a Pine Bluff városába vagy városából vállalt fuvar, amiért egy White-tailed Deer (Fehérfarkú szarvas) plüss kabinkiegészítőt kapunk.
Ez az út a Tiszta Szoboszló! Steam Személyes teljesítmény által támasztott kihívás teljesítéséhez szükséges 4. fuvar.
Az 1841-ben alapított, ma ~23 ezer fős lakossággal bíró Marshall Harrison megye székhelye és az ún. Ark-La-Tex régió kulturális és oktatási központja. Marshall és Harrison megye az Amerikai Konföderációs Államok fontos politikai és gazdasági területének számított az amerikai polgárháború (American Civil War, 1861 április 12. – 1865 május 26.) idején. Texas ezen területét gyapotültetvények borították. Az ültetvényesek rabszolgákkal dolgoztattak, akiket vagy hoztak magukkal más vidékekről, vagy helyben vásárolták meg őket a hazai rabszolga-kereskedőktől. Harrison megyében volt a legtöbb rabszolga az államon belül. A megye és a város gazdagsága tehát erősen függött a rabszolgamunkától és a gyapotpiactól függött.
A XIX. század végétől a XX. század közepéig Marshall a texasi és csendes-óceáni vasút nagy vasúti központja lett. A második világháborút követően a város jelentős afro-amerikai lakosságának aktivistái a polgárjogi mozgalom révén társadalmi változást idéztek elő, a térség történelmileg fekete főiskoláinak és egyetemeinek jelentős támogatásával.
A város jelenleg jelentős fazekasipara miatt a „világ fazekas fővárosának” („Pottery Capital of the World”) nevezi magát . Emellett Marshallt különféle becenevekkel is illetik, mint például: „Kelet-Texas kulturális fővárosa”, „Texas kapuja”, „Texasi Athén”, „Hét zászló városa”.
Marshall párás szubtrópusi éghajlattal rendelkezik, amelyet forró (30-38 °C), párás nyár és meglehetősen enyhe tél jellemez. Marshall átlagosan 51,34 hüvelyk (1304 mm) csapadékot kap évente. A csapadék viszonylag egyenletesen oszlik el az év során.
Marshall gazdasága diverzifikált, és olyan szolgáltatásokat foglal magában, mint a biztosítási kárigények feldolgozása, az oktatás több felsőoktatási intézményben, fa- és kerámia áruk gyártása. A turizmus is jelen van, mivel évente körülbelül egymillió turista keresi fel a várost.
Texarkana nevét 1873 körül kapta, amikor az egymással rivalizáló vasúttársaságok által épített vasútvonalak ezen a területen kapcsolódtak össze. A kapcsolódási pont körül kiépülő új város, köszönhetően Texas, Arkansas és Louisiana államok közelségének, kapta a három állam betűiből alkotott Tex-ark-ana nevet.
A városra a nedves szubtrópusi klíma a jellemző, -6 és 41 Celsius fokok közötti hőmérséklettel. A legmelegebb hónap augusztus, a legcsapadékosabb pedig december. A város gazdaságát ma már nem a vasúti, hanem az autópályák által generált közúti szállítás erősíti.
A Red River Oklahoma és Texas határfolyója, amely érdekes módon egy sós vizű folyó, a 250 millió éve itt hullámzó egykori tengerből visszamaradt sólerakódások miatt. Az idő múlásával a tenger elpárolgott, sólerakódásokat hagyva maga után – főleg nátrium-kloridot. A kőzet és az iszap végül betemette a lerakódásokat, de a sók továbbra is kimosódnak a Lake Texoma feletti mellékfolyók természetes szivárgásain keresztül, amivel napi 3450 tonna sót bocsátanak ki. A folyó vizében emiatt vígan elél egy tengeri halfaj, a csíkos sügér, amely az egyetlen önfenntartó csíkos sügér populáció a területen.
A Red River, amit sokszor Red River of the South néven emlegetnek, a Great-Plains második legnagyobb vízgyűjtője. Két ágban ered Texas Panhandle területén, majd kelet felé folyik. Jelentős szakaszán Texas és Oklahoma állam határaként szolgál, egy rövidebb szakaszán pedig Texas és Arkansas határfolyója, mielőtt beletorkollna az Atchafalaya folyóba – a Red River pont a torkolatánál közelíti meg legjobban Louisiana és Mississippi állam határfolyóját, a Mississippi folyót, sőt, egy csatornával össze is kötötték a három folyót. A Red River teljes hossza 1360 mérföld (2190 km).
A Red River vízgyűjtő területe 65,590 négyzetmérföld (169.900 km2), és a Great-Plains legdélibb folyórendszere. A vízgyűjtő medence többnyire Texas és Oklahoma államokban terül el, de átnyúlik Új-Mexikó, Arkansas és Louisiana államokba is. Medencéjére a lapos, termékeny mezőgazdasági területek jellemzőek, néhány nagyobb várossal. A medence nagyon száraz, mivel kevés csapadékot kap. Emiatt a medencében a mezőgazdaság nagy részét a talajvíz táplálja, amely csapadékkal és a folyóvízzel töltődik fel. A folyó alsó szakasza mocsarak sorozatán halad keresztül, ahol a folyása drámaian mérséklődik.
A Lake Greeson nevét Martin White Greeson-ról, a tó fejlesztőjéről kapta. Az 1947-50 között kialakított tóhoz tartozik a Daisy State Park is. A tó halvilága igen gazdag sügérben és harcsában, a víztározót lezáró Narrows Dam alatti víz pedig szivárványos pisztrángban. A tó környékén nyulak, mókusok, fürjek, fehérfarkú szarvasok is megtalálhatók. A gazdag hal- és vadállomány vonzza a horgászokat és a vadászokat is – utóbbiakat egy 35 000 acre (14 164 hektárnyi) vadászterület szolgálja ki a tótól nyugatra. A Lake Greeson gyalogos, lovas és kerékpáros ösvényeket is kínál a természetkedvelőknek.
Az Ouachita River [ˈwɑːʃɪtɑː] egy 605 mérföld (974 km) hosszú folyó, amely áthalad Arkansas és Louisiana államokon, mielőtt útját Black River néven folytatja a louisianai Jonesville közelében.
A folyó Mena közelében, a Ouachita-hegységben, Fort Smith városától délre, az US-71 közelében ered. Innen folyik keleti irányban Hot Springs felé, ahol a felduzzasztott Lake Ouachita, majd a Hot Springs mellett a szintén felduzzasztással kialakított Lake Hamilton (ami felett épp áthaladok a hídon) szolgálja a turizmust és a vízügyet. Egy darabig követi az I-30-at, majd délre haladva Camden, El Dorado, végül a louisianai határ mentén elterülő Spring Bayou után lépi át a déli állam határát. Amint elkészül Louisiana, biztos találkozunk még vele…
Az Ouachita folyó a Trail of Tears egy szakaszaként is szolgált. A bevándorlók ennek mentén jutottak el Camdenbe, majd onnan gyalog haladtak tovább Oklahomáig.
A 38 ezres Hot Springs fürdőváros nevét a területén eredő számos hőforrásról kapta. Ezek a felszínre bukkanó hőforrások már régóta, az itt élő őslakosok számára is ismertek voltak.
1673-ban Marquette atya és Jolliet fedezte fel a területet, Franciaország birtokába juttatva azt. Az 1763-as párizsi békeszerződés átengedte a földet Spanyolországnak, de 1800-ban visszaadták Franciaországnak, egészen az 1803-as louisianai vásárlásig.
1804 decemberében George Hunter és William Dunbar expedíciót indítottak a forrásokhoz, ahol találtak egy magányos faházat és néhány kezdetleges menedékhelyet, amiket a forrásokhoz látogató emberek használtak.
1807-ben egy Prudhomme nevű férfi lett a modern Hot Springs első telepese, és hamarosan csatlakozott hozzá John Perciful és Isaac Cates.
1818 augusztus 24-én a Quapaw [ˈkwɔːpɔː], őslakos nyelven Ogáxpa, törzs átengedte a meleg források körüli földet az Egyesült Államoknak.
Miután 1819-ben Arkansas saját területe lett, 1832-ben az Egyesült Államok Kongresszusa létrehozta a Hot Springs Reservationt, amely szövetségi védelmet biztosított a termálvizeknek. A rezervátumot 1921-ben Hot Springs National Parknak nevezték át.
A termálvíz a Hot Springs Mountain nyugati lejtőjén 47 forrásból fakad. Körülbelül 1 000 000 US gallon (3,8 millió liter) 143 °F (62 °C) víz folyik ki a forrásokból naponta. Érdekes módon a kiömlési sebességet nem befolyásolja a területre eső csapadék ingadozása. A National Park Service tudósai radiokarbon kormeghatározással megállapították, hogy a felfakadó víz 4400 évvel korábban hullott a területre csapadékként. A víz nagyon lassan szivárog le a földfelszíntől a földkéreg túlhevült rétegeibe, majd jut vissza a felszínre.
A fuvar adatai:
ATS verzió: 1.53.1.1s.
Rögzítés dátuma: 2024 december 1.
Típus: Szabad mint a szél – Gyors fuvar.
Kiindulás-cél: Longview, Faraday Energy – Hot Springs, Sea Horizon.
Tervezett/megtett távolság: 242/242 mérföld.
Időpont: Vasárnap, 14:11 – Vasárnap, 20:56 (menetidő 6 óra 45 perc), fáradás szimulálása kikapcsolva.
Vontató: Mack Pinnacle 70″ Sleeper (505 LE, 14 sebességes).
Pótkocsi/Szállítmány: Mély rakterű tripla/Önjáró daru.
Érintett települések (állam): Longview (TX), Marshall (TX), Texarkana (AR/TX), Daisy (AR), Hot Springs (AR).
Steam Személyes teljesítmény: Tiszta Szoboszló! (4/5).
VÉGE.
