ATS gyors fuvar: Odessa (TX) – Tulsa (OK)

Az Oklahoma DLC megjelenésével egyidőben kapjuk meg a Steam Személyes teljesítményekkel támasztott kihívásokat is. Ez a fuvar Az iskolabuszok fővárosa Steam Személyes teljesítmény teljesítéséhez szükséges, Iskolabusz motorháztetőket szállítva Odessából az oklahomai Tulsa városában székelő Yelco Busses iskolabusz gyárba.

A gyors fuvar lényege, hogy hívásra kell a megbízónál teremnem, és az alám rakott szerelvényt kell elhúznom A-ból B-be. Egy ilyen fuvar kitűnő alkalom a megbízók megismerésére és a munkám megismertetésére, valamint a különféle nyergesvontatók és szállítmányok vontatásának kipróbálására.

Sok esetben egy-egy Steam Személyes teljesítmény által támasztott kihívás teljesítéséhez is gyors fuvarra van, lehet szükség. Így van ez most is, amikor az Oklahoma DLC-hez kapott Az iskolabuszok fővárosa kihívás teljesítéséhez szükséges első fuvart bevállaltam. Ez a kihívás 5 Busz motorháztető szállítást kér a Tulsa városában működő Yelco Busses iskolabusz gyárba, illetve 5 elkészült Iskolabusz (School Bus) elszállítását bárhová. Tehát összesen 10 fuvarral tudom teljesíteni ezt a kihívást. Ezzel a harmadik Busz motorháztető szállítmánnyal már 9 fuvarral kerültem közelebb a kihívás teljesítéséhez.

Röpködnek a Busz motorháztetők megbízások...az újabb fuvarhoz Odessa városába kellett elrepülnöm - milyen jó, hogy a legtöbb városnak van reptere...megérkezésem után elvitettem magam az MWM telephelyére. A hivatalos teendők elvégzését követően kisétáltam az udvarra, ahol megtaláltam az útra kész kamiont a szokásos pótkocsival. Ehhez az úthoz egy nappali kabinos, 365 LE-s, 10 sebességes, 2014-es évjáratú Volvo VNL 300-ast kaptam. A tank háromnegyede tele, de számítva a terelésre, valószínűleg tankolni fogok.
Röpködnek a Busz motorháztetők megbízások...az újabb fuvarhoz Odessa városába kellett elrepülnöm - milyen jó, hogy a legtöbb városnak van reptere...megérkezésem után elvitettem magam az MWM telephelyére. A hivatalos teendők elvégzését követően kisétáltam az udvarra, ahol megtaláltam az útra kész kamiont a szokásos pótkocsival. Ehhez az úthoz egy nappali kabinos, 365 LE-s, 10 sebességes, 2014-es évjáratú Volvo VNL 300-ast kaptam. A tank háromnegyede tele, de számítva a terelésre, valószínűleg tankolni fogok.
Beszálltam a fülkébe, majd hozzáláttam az útvonal beprogramozásához: az I-20-ason érintem Big Spring városát, majd Abilene-t megkerülve áttérek az US-277-esre, amin elhajtok Wichita Falls városáig. Innen az I-44-en Oklahoma City, végül Tulsa az útvonal. Sokszor bejárt útvonal ez, ismerem már mint a tenyerem. Egyedül a várható terelés okozhat gondot, de ha van egy kis szerencsém, akkor egy nagyvárosban kell némi kitérőt tennem.
Beszálltam a fülkébe, majd hozzáláttam az útvonal beprogramozásához: az I-20-ason érintem Big Spring városát, majd Abilene-t megkerülve áttérek az US-277-esre, amin elhajtok Wichita Falls városáig. Innen az I-44-en Oklahoma City, végül Tulsa az útvonal. Sokszor bejárt útvonal ez, ismerem már mint a tenyerem. Egyedül a várható terelés okozhat gondot, de ha van egy kis szerencsém, akkor egy nagyvárosban kell némi kitérőt tennem.
A Google Térképen láthatod, merre vezetne az útvonal a valóságban.
A Google Térképen láthatod, merre vezetne az útvonal a valóságban.
Nos, minden rendben, indulhatunk! Reggel hét óra, és ha minden jól megy, akkor a GPS szerint kb. 20h-ra ott is leszek - egy nap, egy fuvar...
Nos, minden rendben, indulhatunk! Reggel hét óra, és ha minden jól megy, akkor a GPS szerint kb. 20h-ra ott is leszek - egy nap, egy fuvar...
Az I-20-ashoz a szervizúton kell megkeresnem az első felhajtót. Kellemes reggel van, enyhén felhős az ég, szép időre van kilátás!
Az I-20-ashoz a szervizúton kell megkeresnem az első felhajtót. Kellemes reggel van, enyhén felhős az ég, szép időre van kilátás!

Texasnak ez a nyugati széle, illetve ahol éppen tartózkodom, Odessa a délnyugati széle a félszáraz klímájú ún. South Plains, vagyis a Déli-síkság. Ezen a 24 megyényi területen a fő tevékenység a gyapottermesztés. Az út mentén végestelen végig, a láthatár széléig érnek a gyapotföldek és a gyapottermesztést kiszolgáló létesítmények. Texasban emellett természetesen más haszonnövényeket is, úgymint gabonacirokot, kukoricát, búzát, földimogyorót, napraforgót, szőlőt és zöldségféléket is termesztenek. Emellett itt is nagy múltja van a szarvasmarha-tenyésztésnek, a legeltetésnek.

A terület északnyugati része, átnyúlva Új-Mexikóba a hatalmas Llano Estacado (spanyolul: [ˈʝano estaˈkaðo]), magyarul a karózott síkság része  – emlékszel még a gyerekkori indián könyvekre? Az elnevezés a síkságon sok helyen meredek lejtőkkel kiemelkedő hegygerincekről kapta, amelyek szinte karókként szórják tele a területet. Egy másik magyarázat szerint az itt lakó népek karókkal jelöltek ki útvonalakat, biztonságossá téve és felgyorsítva az áthaladást a területen. Hatalmas területről van szó, és érdekessége, hogy ennek a sík területnek a tengerszint feletti magassága a délkeleti 3000 lábról (900 méter) északnyugatra több mint 5000 lábra (1500 m) emelkedik.

Szóval, utam ennek a síkságnak a keleti szélén halad. Mire elérem Big Spring városát, elérem ennek a területnek a déli határát is.

Big Springnél lehajtok a szervizútra, mert egy rövid szakaszán még nem jártam. Közben megcsodálhatom a város hatalmas, számos lábon álló víztornyát, amely a helyi szokásoknak megfelelően fennen hirdeti a város nevét.
Big Springnél lehajtok a szervizútra, mert egy rövid szakaszán még nem jártam. Közben megcsodálhatom a város hatalmas, számos lábon álló víztornyát, amely a helyi szokásoknak megfelelően fennen hirdeti a város nevét.

Ahogy az előbb említettem, Texas ezen része félszáraz klímája miatt igen vízszegény. Ezért a területen fellelhető természetes források igen nagy értékkel bírtak az őslakosság számára. A város jelenlegi területén is volt ilyen vízforrás, amiért a területen élő apacs és komancs törzsek harcoltak. Az első európai felfedező, akinek a vízforrás felfedezése is köszönhető, Randolph B. Marcy kapitány volt. 1849-es expedícióját követően a lakosság növekedésével párhuzamosan a vízforrás körül egy település jött létre. Ezt a települést ma Big Spring-nek nevezik, a vízforrás pedig ma is megtalálható a város déli részén, a Comanche Trail Park-ban, Comanche Trail Lake néven.

Honnan származott a víz, és mi a vízforrás a mai állapota? A forrás az Edwards-fennsík északi végén és a High Plains déli végén található, és a kutatások szerint viszonylag kicsi vízbázisból származott. Szerkezetileg az alsó kréta kori mészkövek és homok volt a víz gyűjtőkőzete. Ugyanakkor nagy mennyiségű vizet tartalmazott a kőzetek repedéseiben, oldatcsatornákban és hézagokban, valamint az alatta lévő homokban. A vízbázis átmérőjét mindössze 1 mérföldre becsülték, a fő terület mindössze 3000 láb (914 m) széles és csaknem kör alakú. A krétakori medrek földtani alakulása, egyedi süllyedése miatt egyfajta medenceként ez a vízbázis képes volt megtartani a vízmennyiséget, és természetes forrásból pótolni is azt – ennek a szerencsének köszönhető, hogy ugyanakkor a környéken máshol nem alakult ki ilyen forrás.

A vízforrás viszonylag bőségesnek volt mondható, egy kisebb közösséget, tehát az alakuló városkát képes volt folyamatosan tiszta vízzel ellátni. A vasút megérkeztével az 1880-as évek végén, valamint a népesség robbanásszerű emelkedésével a vízbázisra épített kutak miatt a forrás teljesen kimerült az 1920-as évekre. A város most mesterségesen tölti meg a forrást jelenlegi vízforrásából, hogy a lakosoknak és a látogatóknak megőrizzék a múlt eme örökségét.

Big Spring hivatalosan 1882 óta város és megyeszékhely, jelenleg lakosainak száma kb. 26 ezer. Gazdaságának alapját a mezőgazdaság, az olajipar képezi, illetve az 1977-ig működő Webb légibázis képezte. A város számos, nálunk is ismert mozifilm helyszíne volt – kettő, általam is szeretett filmet említek: az egyik az Éjféli cowboy (Midnight Comwboy) Dustin Hoffman-nal és Jon Voight-al, a másik a  Robert Rodriguez féle Alkonyattól pirkadatig című film.

No, ennyi tudnivaló emésztése közben meg is érkeztem Abilene városába - pontosabban be sem hajtok a városba, hanem észak felől elkerülve azt hajtok rá a Wichita Falls felé tartó US-277-esre.
No, ennyi tudnivaló emésztése közben meg is érkeztem Abilene városába - pontosabban be sem hajtok a városba, hanem észak felől elkerülve azt hajtok rá a Wichita Falls felé tartó US-277-esre.

Abilene városát 1881-ben a szarvasmarhák vasútra rakásának egyik központjaként alapították, és a kansasi Abilene után kapta a nevét. A kezdeti néhány ezer fős lakosság száma mára már meghaladja a 125 ezret. Az itt uralkodó éghajlat nedves szubtrópusi. Az éghajlat és a földrajzi lehetőségek miatt is elsősorban a mezőgazdaság, illetve a szarvasmarha-tenyésztés adja a gazdaság motorját, nem feledkezve meg a kőolaj-kitermelésről sem.

Anson kisvárosba érve máris szembetűnik a Jones Megyei Bíróság (Jones County Courthouse) épülete, amit a városba érő út két oldalról kerül meg. A város 1882-ben kapta nevét Anson Jones, a Texasi Köztársaság utolsó elnöke tiszteletére. A város lakossága a múlt század 30-as évei óta stabilan 2200 fő körül alakul, tehát tényleg egy családias településen hajtok át.
Anson kisvárosba érve máris szembetűnik a Jones Megyei Bíróság (Jones County Courthouse) épülete, amit a városba érő út két oldalról kerül meg. A város 1882-ben kapta nevét Anson Jones, a Texasi Köztársaság utolsó elnöke tiszteletére. A város lakossága a múlt század 30-as évei óta stabilan 2200 fő körül alakul, tehát tényleg egy családias településen hajtok át.
A Jones County Courthouse történelmi jelentőségű épület.
A Jones County Courthouse történelmi jelentőségű épület.
Ez itt Seymour, Baylor megye székhelye. A várost elkerüli az autópálya, így csak a hídról vethetek rá egy pillantást. A Brazos River melletti kisváros mindössze 2500 fő lakossal rendelkezik. Ami miatt mégis megjegyzendő a neve, hogy a területen ún. Texas Red Beds nevű, vörös színű üledékes kőzetrétegek találhatók a korai perm időszakból. A kőzetekből számos, ebből az időszakból származó gerinces kövületeit találták meg. A kutatások olyan ritka, permi kétéltűek kövületeit is feltárták mint például a Trimerorhachis, vagy más permi tetrapodák, mint például a Dimetrodon és a Diadectes. A városról nevezték el a Seymouriamorpha rendet és a Seymouria nemzetséget.
Ez itt Seymour, Baylor megye székhelye. A várost elkerüli az autópálya, így csak a hídról vethetek rá egy pillantást. A Brazos River melletti kisváros mindössze 2500 fő lakossal rendelkezik. Ami miatt mégis megjegyzendő a neve, hogy a területen ún. Texas Red Beds nevű, vörös színű üledékes kőzetrétegek találhatók a korai perm időszakból. A kőzetekből számos, ebből az időszakból származó gerinces kövületeit találták meg. A kutatások olyan ritka, permi kétéltűek kövületeit is feltárták mint például a Trimerorhachis, vagy más permi tetrapodák, mint például a Dimetrodon és a Diadectes. A városról nevezték el a Seymouriamorpha rendet és a Seymouria nemzetséget.

A Brazos [ˈbræzəs] folyót – spanyolul Río de los Brazos de Dios-nak (Isten fegyvereinek folyójának) hívták – ma Kelet-Texas és Nyugat-Texas közötti határ jelölésére is használják, lévén, teljes hosszában Texas területén folyik. A folyó vízgyűjtő területe 46,000 négyzetmérföld (119.174 km2), amin 42 tó és folyó található. A vízgyűjtőn belüli földhasználat körülbelül 31%-a szántó, nagyjából 61%-a gyep (30%), cserje (19,8%) és erdő (11%), míg a városi használat csak 4,6%-át teszi ki. A vízgyűjtőn belül a népsűrűség 19,5/km2.

A Brazos a Salt Fork és a Double Mountain Fork folyók találkozásánál kezdődik, Ansontól északnyugatra. Ez a két folyó az Upper-Brazos két mellékfolyója, amelyek a Llano Estacado magas síkságain erednek. Az Upper-Brazos másik mellékfolyója a Clear Fork Brazos, amely Abilene mellett folyik, és Graham közelében ömlik a Brazosba. A Lower-Brazos mellékfolyói közé tartozik a Paluxy River, a Bosque River, a Little River, a Yegua Creek, a Nolan River, a Leon River, a San Gabriel River, a Lampasas River és a Navasota River.

Kezdetben kelet felé folyik Dallas-Fort Worth felé, majd délre fordul, áthalad Wacón, tovább folyva Calvert, majd Richmondon keresztül, végül a a Freeporttól délre fekvő mocsarakon áttörve ömlik a Mexikói-öbölbe.

A Brazos medrét három helyen duzzasztották: Wacótól északra a Possum Kingdom Lake, a Lake Granbury és a Lake Whitney sorakozik. A Waco feletti Lake Whitney Dam vízenergiát, árvízvédelmet és öntözést biztosít a hatékony gyapottermesztés érdekében. A Waco után található Lake Brazos Dam pedig a városon átfolyó szakasz szintjét emeli, támogatva az egyetem és a város lakosságának vízi sportját és egyéb szabadidős tevékenységeit.

A térképen a Brazos folyó vízgyűjtő területén található kis- és nagyvárosokat látod: a folyó a bal felső sarokban ered, a forrásnak tekinthető két folyó összefolyásával, Ansontól északkeletre. A folyó éppen Seymour-nál fordul délkelet felé, majd érinti Waco városát, hogy végül Houston alatt, Freeportnál ömöljön a Mexikói-öbölbe.
A térképen a Brazos folyó vízgyűjtő területén található kis- és nagyvárosokat látod: a folyó a bal felső sarokban ered, a forrásnak tekinthető két folyó összefolyásával, Ansontól északkeletre. A folyó éppen Seymour-nál fordul délkelet felé, majd érinti Waco városát, hogy végül Houston alatt, Freeportnál ömöljön a Mexikói-öbölbe. Forrás.
Ez itt Wichita Falls, éppen ráfordulok az I-44-esre, Lawton és Oklahoma City felé. Az I-44-es városi szakasza az M.L King Freeway nevet viseli, Martin Luther King Jr. tiszteletére, míg az I-44 városon kívüli, díjköteles szakaszát H. E. Bailey emlékére szentelték, aki 1941 és 1944 között Oklahoma City városvezetőjeként, majd az Oklahoma Közlekedési Minisztériumának igazgatójaként dolgozott.
Ez itt Wichita Falls, éppen ráfordulok az I-44-esre, Lawton és Oklahoma City felé. Az I-44-es városi szakasza az M.L King Freeway nevet viseli, Martin Luther King Jr. tiszteletére, míg az I-44 városon kívüli, díjköteles szakaszát H. E. Bailey emlékére szentelték, aki 1941 és 1944 között Oklahoma City városvezetőjeként, majd az Oklahoma Közlekedési Minisztériumának igazgatójaként dolgozott.

A H.E. Bailey Turnpike egy díjköteles út Wichita Falls-Lawton-Oklahoma City között. Az 1964 április 23-án megnyitott útvonal négysávos, sebességkorlátozással szabályozott autópálya, amely két fő szakaszból áll. Északi része Lawton és Oklahoma City, míg déli szakasza Wichita Falls és Lawton között húzódik. Az északi szakasz tervezése 1953-ban kezdődött, Lawton és Oklahoma City összekötésével. A meglévő autópálya ugyanis addigra zsúfolttá, ebből következően balesetveszélyessé vált. A tervezés során kibővítették a tervezett szakaszt Wichita Falls-ig.

A kanyar után látom, hogy egy terelés miatt kissé többet fogok látni a városból. Nyugat felé kell haladnom, letérve az I-44-ről az US-287-esre, de szerencsére nem sokáig, mert a Wellington Lane-nél vissza tudok fordulni.
A kanyar után látom, hogy egy terelés miatt kissé többet fogok látni a városból. Nyugat felé kell haladnom, letérve az I-44-ről az US-287-esre, de szerencsére nem sokáig, mert a Wellington Lane-nél vissza tudok fordulni.
Visszanézve a csomópont felé, mintha lezárva látnám a menekülőutam, de úgy döntök, teszek egy próbát - jól tettem, mert visszaérve látom, hogy a baleset nem zárta el az utam az I-44-hez - cseles megoldás...
Visszanézve a csomópont felé, mintha lezárva látnám a menekülőutam, de úgy döntök, teszek egy próbát - jól tettem, mert visszaérve látom, hogy a baleset nem zárta el az utam az I-44-hez - cseles megoldás...

Wichita Falls helyén még 1841-ben is choctaw (csaktó) indián település volt. Az első szarvasmarha-tenyésztő fehér telepesek csupán az 1860-as években érkeztek a környékre. A város a nevét 1876-ban a Wichita folyóról, illetve a benne akkor még meglévő vízesésről kapta. Tíz évvel később egy árvíz elpusztította a vízesést. Mivel sokan keresték a névadó vízesést, 1987-ben a város épített egy mesterséges vízlépcsőt a folyón az I-44 mellett kialakított Lucy Parknál. El is haladok mellette, de sajnos a park balra található, az autópálya másik oldalán, ahova nem látok el.

Amint látod, közeledem a Texas-Oklahoma határhoz. Szemben az Azure Glasswork, vagyis a Vitro cég telephelyének épületei.
Amint látod, közeledem a Texas-Oklahoma határhoz. Szemben az Azure Glasswork, vagyis a Vitro cég telephelyének épületei.

Az Oklahoma-Texas határt, illetve a határként szolgáló Red Rivert, és az azon átívelő George W. Bush hidat háromnegyed háromkor érem el.

A Red River egy sós vizű folyó, a 250 millió éve itt hullámzó egykori tengerből visszamaradt sólerakódások miatt. Az idő múlásával a tenger elpárolgott, sólerakódásokat hagyva maga után – főleg nátrium-kloridot. A kőzet és az iszap végül betemette a lerakódásokat, de a sók továbbra is kimosódnak a mellékfolyók természetes szivárgásain keresztül, amivel napi 3450 tonna sót bocsátanak ki. A folyó vizében emiatt vígan elél egy tengeri halfaj, a csíkos sügér, amely az egyetlen önfenntartó csíkos sügér populáció a területen.

A Red River, amit sokszor Red River of the South néven emlegetnek, a Great-Plains második legnagyobb vízgyűjtője. Két ágban ered Texas Panhandle területén, majd kelet felé folyik. Jelentős szakaszán Texas és Oklahoma állam határaként szolgál, egy rövidebb szakaszán pedig Texas és Arkansas határfolyója, mielőtt beleömlene az Arkansasba. A folyó teljes hossza 1360 mérföld (2190 km).

A Red River vízgyűjtő területe 65,590 négyzetmérföld (169.900 km2), és a Great-Plains legdélibb folyórendszere. A vízgyűjtő medence többnyire Texas és Oklahoma államokban terül el, de átnyúlik Új-Mexikó, Arkansas és Louisiana államokba is. Medencéjére a lapos, termékeny mezőgazdasági területek jellemzőek, néhány nagyobb várossal. A medence nagyon száraz, mivel kevés csapadékot kap. Emiatt a medencében a mezőgazdaság nagy részét a talajvíz táplálja, amely csapadékkal és a folyóvízzel töltődik fel. A folyó alsó szakasza mocsarak sorozatán halad keresztül, ahol a folyása drámaian mérséklődik.

Gyorsan átsuhanok a Red River felett, és haladok tovább Oklahoma City felé. Beérve a városba, sokadjára csodálom meg ezt a két építészeti remekművet, a Skydance és a Skissortail hidakat.
Gyorsan átsuhanok a Red River felett, és haladok tovább Oklahoma City felé. Beérve a városba, sokadjára csodálom meg ezt a két építészeti remekművet, a Skydance és a Skissortail hidakat.

Oklahoma City-t, röviden OKC-t hivatalosan 1889-ben alapították, miután a XIX. században az ún. Land Rush-nak köszönhetően az öt civilizált indián törzs (Five Civilized Tribes – Cherokee (Cseroki), Chickasaw (Csikaszó), Choctaw (Csaktó), Muscogee Creek (Krík) és Seminole (Szeminol)) által lakott területre beözönlöttek a telepesek, és néhány év alatt közel tízezer farm alakult a környéken. A farmereket vonzotta a North Canadian River közelsége is, amelynek városon átfolyó szakaszára Oklahoma River néven hivatkoznak. A területen átfolyó folyók vizének felduzzasztásával a várost ma már mesterséges tavak veszik körül, amelyek a vízgazdálkodáshoz és a rekreációs tevékenységekhez segíti hozzá a lakosokat. Jelenleg öt ilyen tó található a város peremkerületeiben: az Arkadia Lake, a Lake Stanley Draper, Lake Thunderbird, a Lake Overholser és a Lake Hefner.

Oklahoma City, Oklahoma állammal 1907-ben lett az Unió része, egyben az új állam fővárosa. Lakosainak száma a néhány ezer főről a XX. század elejére 60 ezer, majd a II. Világháborúra 200 ezer, és máig egyenletesen növekedve 700 ezer főre nőtt.

Oklahoma Cityben található a világ egyik legnagyobb állat árverési piaca. Az olaj, a földgáz, a kőolajtermékek és a kapcsolódó iparágak adják a helyi gazdaság motorját. Mivel a város egy kitermelés alatt álló olajmező közepén fekszik, nem számítanak meglepő látványnak az olajkutak a város területén. A város közlekedésének és gazdaságának az is jót tett, hogy a régi 66-os út helyett kiépült az I-35, az I-40 és az I-44 államközi autósztráda.

Időjárása szélsőséges, legalábbis március és június között, lévén a város az ún. Tornado Alley közepén helyezkedik el, így rendszeresen elérik a Mexikói-öböl felől érkező tornádók.

Itt már az I-40-en haladok. Az ablakból visszanézve a belváros felhőkarcolói magasodnak.
Itt már az I-40-en haladok. Az ablakból visszanézve a belváros felhőkarcolói magasodnak.
A várost elhagyva visszatérek az I-44-re, Tulsa felé. Az autópálya ezen szakasza mellett fut a Route 66-os történelmi út. Közben muszáj betérnem tankolni, mert vészesen fogy a nafta...
A várost elhagyva visszatérek az I-44-re, Tulsa felé. Az autópálya ezen szakasza mellett fut a Route 66-os történelmi út. Közben muszáj betérnem tankolni, mert vészesen fogy a nafta...
Ez a szakasz egyben Turner Turnpike néven díjköteles. Itt éppen 9 dollártól szabadítottak meg.
Ez a szakasz egyben Turner Turnpike néven díjköteles. Itt éppen 9 dollártól szabadítottak meg.

A Route 66, vagyis az US-66-os út az USA autópálya-rendszerének egyik első autópályája volt – 1926 november 11-én hozták létre, és csak a következő évben állították fel az útjelző táblákat. Az USA egyik leghíresebb útjává vált autópálya Chicagóból indult, és áthaladt Illinois, Missouri, Kansas, Oklahoma, Texas, Új-Mexikó, Arizona államokon, hogy végül Kalifornia államban, Santa Monica-ban érjen véget, 2448 mérföld (3940 km) után. Ma már jelentőségét vesztette a számos, jól kiépített és sűrű államközi autópályák miatt, mint amilyen az I-44 Oklahoma City és Tulsa közötti szakasza. Nosztalgiából újabban kezdik felismerni jelentőségét és egyre többen járják végig, és ennek köszönhetően hozzák helyre szakaszait.

A 66-os út mindig is fontos útvonalnak és az új kezdet reményének számított a nyugatra vándorlók számára, különösen az 1930-as évek Dust Bowl csapása idején, amikor egész régiók néptelenedtek el a szárazság miatt. Az útvonal mentén mindenhol felvirágzott a gazdaság, hiszen a boltok, vendéglők, szállások, a helyi termékek, a turizmus mind-mind profitáltak az út forgalmából – egyfajta ütőérként kötötte össze keletet és nyugatot.

A Route 66 számos fejlesztésen esett át hat évtizedes élettartama során, ennek ellenére 1985 június 26-án hivatalosan is levették az államközi autópálya rendszer listájáról, hiszen az évtizedek alatt számos jobb minőségű úttal helyettesítették, és kerülték el. Felszámolását követően elhagyatottá váltak szakaszai, de mára „Historic Route 66” néven támadt fel, ugyanis felismerték történelmi jelentőségét. Az út által kijelölt folyosót 66-os számmal kerékpárúttá is átalakítják, amely így része lesz az USA Kerékpárút-rendszerének, amelyet a 2010-es évektől fejlesztenek.

A Westside I-44/US-75 csomópont a játékban még épülőben van, időközben azonban elkészült. A kereszteződés a Route 66 nyomvonalának mentén épült, összeköttetést biztosítva a városmag egyfajta déli elkerülőjeként. Most nyugatról közelítem meg, az I-44-esen haladva az Arkansas folyó felé.
A Westside I-44/US-75 csomópont a játékban még épülőben van, időközben azonban elkészült. A kereszteződés a Route 66 nyomvonalának mentén épült, összeköttetést biztosítva a városmag egyfajta déli elkerülőjeként. Most nyugatról közelítem meg, az I-44-esen haladva az Arkansas folyó felé.
Az Arkansas [ɑːrˈkænzəs] folyó felett haladok. Balra a Holly Corporation Tulsa Refinery olajfinomítót, jobbra pedig a belváros felhőkarcolóit látod. Az Arkansas a Mississippi egyik fő mellékfolyója. Általában keletre és délkeletre folyik, miközben áthalad Colorado, Kansas, Oklahoma és Arkansas államokon. A folyó forrásmedencéje Coloradóban, az Arkansas folyó völgyében található. A felszíni víz a Sawatch és a Mosquito hegyláncok hótakarójából ered, forrásának a Leadville melletti csúcsból kiinduló patakot tekintik. 1469 mérföldnyi (2364 km) hosszával az USA hatodik leghosszabb folyója.
Az Arkansas [ɑːrˈkænzəs] folyó felett haladok. Balra a Holly Corporation Tulsa Refinery olajfinomítót, jobbra pedig a belváros felhőkarcolóit látod. Az Arkansas a Mississippi egyik fő mellékfolyója. Általában keletre és délkeletre folyik, miközben áthalad Colorado, Kansas, Oklahoma és Arkansas államokon. A folyó forrásmedencéje Coloradóban, az Arkansas folyó völgyében található. A felszíni víz a Sawatch és a Mosquito hegyláncok hótakarójából ered, forrásának a Leadville melletti csúcsból kiinduló patakot tekintik. 1469 mérföldnyi (2364 km) hosszával az USA hatodik leghosszabb folyója.
Végre megérkeztem a Mingo út melletti Yelco Busses iskolabusz gyárhoz. A hosszú út megviselt, 12 órája vezetek, este 8 óra, így igyekszem bejutni a kapun és leadni a fuvart.
Végre megérkeztem a Mingo út melletti Yelco Busses iskolabusz gyárhoz. A hosszú út megviselt, 12 órája vezetek, este 8 óra, így igyekszem bejutni a kapun és leadni a fuvart.
A kijelölt parkolóhely szerencsére nem kíván tőlem sokat - gyorsan betolatok, leállítom a nyergest, beszaladok az irodába, átadom a fuvart és máris megyek keresni egy szállást.
A kijelölt parkolóhely szerencsére nem kíván tőlem sokat - gyorsan betolatok, leállítom a nyergest, beszaladok az irodába, átadom a fuvart és máris megyek keresni egy szállást.
13 órai vezetés, 624 mérföld, számos város és látnivaló kísérte utam, a terelés sem okozott időveszteséget, és még az időjárás is kegyes volt hozzám. Azért jó nap volt ez a mai, na...már csak egy ilyen fuvarra van szükségem, hogy elnyerjem Az iskolabuszok fővárosa címet!
13 órai vezetés, 624 mérföld, számos város és látnivaló kísérte utam, a terelés sem okozott időveszteséget, és még az időjárás is kegyes volt hozzám. Azért jó nap volt ez a mai, na...már csak egy ilyen fuvarra van szükségem, hogy elnyerjem Az iskolabuszok fővárosa címet!

A fuvar adatai:
ATS verzió: 1.49.2.18s.
Rögzítés dátuma: 2023 december 15.
Típus: Gyors fuvar.
Kiindulás-cél: Odessa (TX), MWM – Municipal Waste Management – Tulsa (OK), Yelco Busses.
Tervezett/megtett távolság: 589/624 mérföld.
Időpont: Kedd, 7:00 – Kedd, 19:59 (menetidő 12 óra 59 perc), fáradás szimulálása kikapcsolva.
Vontató: Volvo VNL 2014 300 (365LE-s, 10 sebességes).
Szállítmány: Busz motorháztetők.
Érintett települések (állam): Odessa (TX), Big Spring (TX), Abilene (TX), Anson (TX), Seymour (TX), Wichita Falls (TX), Lawton (OK), Oklahoma City (OK), Tulsa (OK).
Steam Személyes teljesítmény: Az iskolabuszok fővárosa (9/10).

VÉGE.

Facebook
Twitter
LinkedIn
Email
Print
Címke , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.