Harmadik utam Natchitoches városába vezet, ahová faforgácsot szállítok. Oberlin, Alexandria, Winnfield az útvonalam.
Louisiana 2025 december 4-ei megjelenésével kaptunk egy újabb USA tagállamot. Ezzel együtt immár 18 tagállam virtuális területén fuvarozhatunk. Az SCS jó szokásához híven a térképpel együtt megérkeztek az elmaradhatatlan kihívások is: a Cruising Louisiana (#CruisingLouisiana) egyéni és közösségi céllal, a 4 Steam Személyes teljesítmény, valamint a Baton Rouge városába vagy városából vállalt fuvar, amiért egy méretes Boudreaux maci (Boudreaux the Bear) plüss kabindísz jár.
A Louisiana DLC-vel kapcsolatos, magyar nyelvre lefordított SCS posztokat a Térképek – USA és Kanada cikkben, az államban tett fuvarokat pedig a Minden fuvar – 2026 cikkben találod.
Ez az út a Cruising Louisiana kihívás 3. fuvarja, illetve a Louisianához kapott Steam Személyes teljesítmények közül A pelikánállam 3. útja.
Miközben áthajtok rajta, mesélek egy kicsit a városról…DeRidder [deridder] egy bájos kisváros Louisiana délnyugati részén, és egyben Beauregard Parish [boregárd peris] megye székhelye. A város neve és történelme szorosan összefonódik a vasúttal és a faiparral.
A ma kb. 10 ezer főnyi lakossággal bíró DeRidder viszonylag fiatal város, fejlődése a XIX. század végén indult meg. A várost Ella de Ridder-ről [ella de ridder] a holland Jan de Goeijen [jan de hujen] vasúti befektető feleségéről nevezték el. A település az 1890-es években kezdett el növekedni, a lökést pedig a Kansas City Southern Railway [kenzesz sziti szadern rélvéj] érkezése adta meg 1897-ben. A környék sűrű hosszúlevelű fenyőerdői miatt a faipar lett a gazdaság motorja, mivel számos fűrészmalom települt ide.
DeRidder ma már fontos közlekedési csomópont Louisiana nyugati felén. Itt keresztezi egymást az US-171 és az US-190 szövetségi főút. A város a „Longleaf Pine Belt” [long-líf pájn belt] (hosszúlevelű fenyőöv) szívében fekszik, így a tájat a végtelen fenyőerdők uralják. Klímája párás szubtrópusi, vagyis a nyarak forrók és csapadékosak, a telek pedig enyhék.
A város büszke a történelmi belvárosára, amely több építészeti ritkaságot is tartogat, és amiket nemsokára látni is fogsz: az egyik a Gothic Jail [gotik dzséjl vagy Hanging Jail [henging dzséjl]. Ez a leghíresebb épület. 1914-ben épült gótikus stílusban, és arról nevezetes, hogy egykoron börtönként és akasztások helyszíneként szolgált. Különlegessége a spirális lépcsőház és a boltíves ablakok. A másik a mellette lévő Beauregard Parish Courthouse [boregárd peris korthaus] megyei bíróság, amelynek épülete a klasszicista építészet szép példája. A harmadik, amit nem fogsz látni, csak a közelében haladok majd el, az a Beauregard Museum, ami egy régi vasútállomás épületében kapott helyet, és a környék pionír múltját, a faipart és a vasúti relikviákat mutatja be.
Ma is jelentős a faipar, hiszen a játékban is megtaláljuk a papírgyárat Page & Price Paper (Packaging Corporation of America – PCA) néven és jelenlegi megbízóm, a Chuck & Jack’s (Canfor Southern Pine) fűrésztelepét. Jelentős munkaadó a közeli Fort Johnson [fort dszanszon], vagyis Fort Polk [fort pólk] katonai bázis is, amely mellett a városba jövet haladtam el.
Amíg lefényképezem a DeRidder látványosságot a Galéria számára, elmesélem a két épület történetét:
A Gothic Jail [gotik dszéjl] (Gótikus börtön) Louisiana egyik legkülönösebb és legfélelmetesebb épülete. Messziről inkább tűnik egy előkelő kúriának vagy egy kis templomnak, mintsem egy fegyháznak – de a falai között sötét titkok és tragédiák bújnak meg.
A börtönt 1914-ben építették, és 1915-ben adták át, hogy kiváltsák a régi, elavult faépületet. Collegiate Gothic [kollídzsiet gotik] stílusban épült, amit akkoriban inkább egyetemeken és templomokon alkalmaztak. Jellemzői a csúcsíves ablakok, a bástyaszerű tetővonal és a díszes téglamunka. Hihetetlennek tűnik, de minden cellában volt saját WC és folyóvíz, ami abban az időben ritka luxusnak számított még a magánházakban is. Ezért is nevezték el a helyiek ironikusan „Beauregard Ritz”-nek [boregárd ritz]. Az épület közepén egy öntöttvas csigalépcső fut végig, amely összeköti a szinteket, és lehetővé tette az őröknek, hogy gyorsan mozogjanak a szintek között.
Miért hívják „Hanging Jail”-nek [henging dszéjl]? Az Akasztó börtön nevet egy tragikus esemény miatt kapta, amely örökre beleégett a város emlékezetébe: 1926-ban két férfi, Joe Genna [dzsó dzsenna] és Molton Brasseaux [molton braszó] meggyilkolt egy taxisofőrt, J.J. Brevelle-t [dzsédzsé brevel]. Ez volt a hírhedt Taxi Cab Murders [tekszi keb merderz]. 1928 augusztus 31-én mindkét férfit az épület harmadik emeletén felállított bitófán akasztották fel. A legenda szerint a hóhér annyira ideges volt, hogy az egyik kötél elszakadt, és az eljárást meg kellett ismételni. A gallows [gellouz], vagyis a bitófa volt az egyetlen alkalom, amikor az épületet kivégzésre használták, de ez elég volt ahhoz, hogy a „Hanging Jail” [henging dszéjl] név ráragadjon.
Az épületet 1984-ben zárták be, de azóta is a figyelem középpontjában áll. „Sokan állítják, hogy éjszakánként látni lehet a kivégzett rabok sziluettjét az ablakokban, vagy hallani a csigalépcső fémes csikorgását.” Ma már szerepel a National Register of Historic Places [nesenel redzsiszter ov hisztorik pléjsziz] (Történelmi Helyek Nemzeti Jegyzéke) listáján, és rendszeresen tartanak benne szellemtúrákat és halloweeni eseményeket.
Lássuk a másik épületet! A Beauregard Parish Courthouse [boregárd peris korthaus] a város egyik legimpozánsabb épülete, amely nemcsak a jogszolgáltatás központja, hanem a régió építészeti büszkesége is. A bíróság és az ugyanitt székelő levéltár több mint egy évszázada őrzi a megye legfontosabb iratait.
A bíróság története szorosan összefügg a megye megalakulásával, amit 1912-ben alapítottak, miután kivált a hatalmas Calcasieu [kalkasú] megyéből. Az új közigazgatási egységnek szüksége volt egy méltó székhelyre. A terveket a híres New Orleans-i építészpáros, Favrot and Livaudais [favró end lívodé] készítette. Az épületet 1915-ben adták át, szinte egyszerre a szomszédos gótikus börtönnel.
Az épület a Classical Revival [klaszszikal revájvel], vagyis a neoklasszicista és a Beaux-Arts [bó-zár] stílus jegyeit viseli, építéséhez téglát, mészkövet, rezet és márványt használtak. Ez a stílus a hatalmat, a stabilitást és a törvény tiszteletét hivatott sugározni. Az épület kívül-belül bővelkedik a látványos elemekben: az épület tetejét egy hatalmas, rézlemezekkel borított kupola díszíti, amely messziről jelzi a város központját; a bejáratot masszív, dór stílusú oszlopok tartják, amelyek felett díszes párkányzat található; a folyosókat márványburkolat, a tárgyalótermeket pedig míves fafaragások díszítik – sok eredeti, 100 évesnél is idősebb berendezési tárgy ma is használatban van.
Az alig 1400 fős Oberlin [oberlin], ma Allen Parish [elen peris] megye székhelye, több szakaszban nyerte el mai formáját. A település az 1860-as években kezdett kialakulni, eredetileg Oaklin Springs [óklin szpringsz] néven. A helyszín a nyugatra folyó Calcasieu [kalkasú]. Az első telepesek közül sokan az ohiói Oberlinből érkeztek.
A játékban sajnos az LA-26 nem halad át a Calcasieu folyó felett, de ha megnézed a Google Térképet, akkor a folyó mellett, az LA-26-tól északra felfedezheted a régi település nyomait, aminek a központját valószínűleg a ma is álló Oaklin Springs Baptist Church jelzi…
A mai helyszínre 1890 körül költöztek a lakók abban a reményben, hogy a vasútvonal arra fog haladni – ami meg is érkezett 1892-ben. Ekkor jött létre a mai Oberlin magja. A várost hivatalosan 1900 február 5-én jegyezték be, ekkor még Imperial Calcasieu [impíriel kalkasú] megye részeként.
A várost Johann Friedrich Oberlin (1740 augusztus 31. – 1826 június 1.) elzászi lelkészről és szociális reformerről nevezték el. Ő az oktatás és a közösségi fejlődés elkötelezett híve volt, és az ő neve ihlette az ohiói várost is, ahonnan az alapítók érkeztek.
…az állam hivatalos hurrikán-evakuálási útvonalait jelzik. Ezek a táblák egy életmentő logisztikai rendszer részei, amelyet azért hoztak létre, hogy egy közelgő trópusi vihar vagy hurrikán esetén a lakosság gyorsan és biztonságosan elhagyhassa az alacsonyan fekvő, veszélyeztetett területeket.
Hogyan működik ez a rendszer? A kék táblák olyan főutakat (interstate autópályákat és állami utakat) jelölnek, amelyeket a hatóságok a legalkalmasabbnak találtak a tömeges menekülésre. Rendkívüli veszély esetén a megjelölt utakon ún. contraflow [kontrafló], szembeirányú forgalmat ) vezetnek be, megnyitva a szemközti sávokat is. Ilyenkor az út összes sávja, beleértve a szembe jövőket is, csak egy irányba, a szárazföld belseje felé vezeti a forgalmat. Ezeken az útvonalakon az evakuálás ideje alatt tilos a megállás, és a rendőrség, valamint a Nemzeti Gárda segíti a forgalom folyamatosságát.
A táblák hivatalos leírását és technikai paramétereit az Egyesült Államok szövetségi szintű szabályozása, az MUTCD – Manual on Uniform Traffic Control Devices [menuel on júniform trefik kontról divájsziz]) határozza meg: a tábla hivatalos kódja az EM-1, amely a Emergency Management (Veszélyhelyzeti Kezelés) kategóriába tartozik. A táblák alapszíne ún. „Safety Blue” [széfti blú] (biztonsági kék), amely segít megkülönböztetni a táblát a normál információs (zöld) vagy a szabályozó (fehér) tábláktól. A felirat és a szegély fényvisszaverő fehér, a logó egy kör alakú mezőben egy előre mutató nyíl, amely az evakuálás irányát jelképezi. A szövegnek minden esetben Highway Gothic betűtípussal kell készülnie, amely nagy sebességnél is jól olvasható.
A hivatalos leírás szerint a táblákat a következő elvek alapján helyezik ki:
Gyakoriság: Az evakuálási útvonal minden jelentős útkereszteződésében kint kell lennie, valamint az egyenes szakaszokon is bizonyos távolságonként, hogy megerősítse a sofőrt: „még mindig a jó úton haladsz”.
Kiegészítők: Gyakran látható alatta egy fehér kiegészítő tábla fekete nyíllal, amely a konkrét kanyarodási irányt mutatja.
Láthatóság: A tábláknak magas fényvisszaverő képességgel kell rendelkezniük, hogy áramszünet vagy heves esőzés (hurrikán közbeni sötétség) esetén is láthatóak legyenek a fényszórók fényében.
Nos, ha már ezek a táblák, akkor a játékban is megjelenhetne ez az időjárási esemény, és kapcsolódna hozzá némi izgalmas kihívás…
Most el fogom kerülni a körforgalmat, mert be akarok hajtani a garázshoz (megvenni, felbővíteni és tankolni), és a közeli szervizbe, de el fogok haladni mellette…a helyiek által csak „The Circle” [dö szörkl] néven emlegetett körforgalom egy jelentős közlekedési csomópont. Ugyanis itt találkozik az US-71, az US-165 és a LA-1-es út. Ez a város déli kapuja, amely összeköti a belvárost a déli lakóövezetekkel és a repülőtér felé vezető utakkal. A körforgalom évtizedek óta a város meghatározó pontja, és fontos szerepet játszik a hurrikán-evakuálási útvonalak elosztásában is.
A Red River partján fekvő, kb. 45 ezer főnyi lakossággal bíró Alexandria [alegzendria] Louisiana kilencedik legnagyobb városa, és egyben Rapides Parish [rapíd peris] megye székhelye. A város az állam földrajzi középpontjában fekszik, emiatt gyakran nevezik az állam „szívének” is. A folyó túlpartján Pineville [pájnvil] városa fekszik, ami mellett el is fogok haladni.
A várost Alexander Fulton [alegzender fulton] alapította meg hivatalosan 1805-ben, és saját magáról nevezte el.
Alexandria elhelyezkedése nem véletlen, ugyanis egy természetes választóvonalon fekszik. Ez a választóvonal nem más, mint a folyó ezen szakaszán megtalálható zúgók, amik „Rapides” [rapídsz] megye nevét is adták. Régen ezek a sziklák akadályozták a hajózást alacsony vízállásnál, így Alexandria természetes megállóhellyé és kereskedelmi központtá vált.
A város egy úgynevezett alluviális síkságon terül el. Ez azt jelenti, hogy a talaj rendkívül gazdag és termékeny a Red River folyó évezredek alatt lerakott hordaléka miatt.Ugyan a város közvetlen környezete lapos, de észak és nyugat felé haladva kezdődnek a Piney Woods [pájni vudz] (Fenyves erdők) dombjai. Ez Louisiana egyik legmagasabb pontjainak otthont adó vidéke. A várostól északra, az US-167 mentén terül el a Kisatchie National Forest [kiszatcsi nesenel foreszt], az állam egyetlen nemzeti erdőrezervátuma. Alexandriát elhagyva, ezen az úton fogok haladni Winnfield felé. A Red River mellett számos holtág és mocsaras terület veszi körül a várost, ami gazdag élővilágot, de komoly árvízvédelmi kihívásokat is jelent.
Alexandria történelme jóval Alexander Fulton 1805-ös érkezése előtt kezdődött. A Red River völgye évezredek óta fontos központja volt az észak-amerikai őslakos kultúráknak. A környék legmeghatározóbb népcsoportjai a következők voltak:
A Caddo [kaddó] konföderáció volt a régió legbefolyásosabbika. Kiváló földművelők és fazekasok voltak, akik hatalmas kereskedelmi hálózatot tartottak fenn. településeik a folyó mentén terültek el.
A Tunica [tunika] nép elsősorban a folyó alsóbb szakaszain élt, és híresek voltak kereskedelmi képességeikről, különösen a sóval való üzletelésről.
A XVIII. század során más törzsek is megjelentek a környéken, mint például az Appalachee [appalacsí], a Tensa [tensza] és a Choctaw [csoktó]. Sokan közülük a keletebbről érkező európai nyomás elől húzódtak ide.
Bár a belvárosban ma már kevés nyom látható, a tágabb környék része volt a Mississippi-kultúrának. Ezek a népek hatalmas földhalmokat emeltek vallási és temetkezési célokból. A folyó menti zúgók – amelyekről a megye a nevét kapta – természetes találkozóhelyül szolgáltak a különböző törzsek számára, ahol árut cseréltek és szertartásokat végeztek. Az 1700-as évek közepére a francia és spanyol telepesek megjelenésével, valamint az európaiak által behurcolt betegségek hatására az őslakos populáció drasztikusan lecsökkent. Sok csoport északabbra vagy nyugatabbra kényszerült.
Ma a Coushatta [kusatta] törzs tagjai élnek a környéken, bár központjuk ma már lejjebb, az US-190 és az LA-26 kereszteződésének közelében fekvő Elton környékén van, és ma ők őrzik leginkább a régió őslakos örökségét.
Ugorjunk egy nagyot a történelemben, folytassuk a polgárháborúval: a város a Red River Campaign központja volt. Amikor az uniós csapatok 1864 májusában visszavonultak Nathaniel P. Banks [neseniel pí benksz] tábornok vezetése alatt, tüzet nyitottak a városra. Emiatt az épületek és a levéltári iratok is megsemmisültek. Az emberek a folyóparton kerestek menedéket, miközben végignézték városuk pusztulását. Ezért nincs a városnak történelmi negyede.
1940-41-ben az amerikai hadsereg itt tartotta története legnagyobb hadgyakorlatát, a Louisiana Maneuvers-t. Félmillió katona özönlötte el a környéket. Olyan nevek tanulták itt a hadviselést, mint Dwight D. Eisenhower [dvájt dí ájzenhauer] vagy George S. Patton [dzsórdzs esz patton]. Ez a korszak alapozta meg a város modern gazdaságát.
A várost a XIX. század végén a vasút érkezése és a hatalmas fenyőerdők kitermelése tette gazdaggá. A város lett a déli faipar „fővárosa”, ahol tucatnyi fűrészmalom működött éjjel-nappal. Ma a faipar mellett az oktatás, az egészségügy, a mezőgazdaság és a már többször említett Fort Johnson [fort dszanszon], vagyis Fort Polk [fort pólk] katonai bázis erősíti a gazdaságot.
A híd névadója Curtis „Corky” Coleman [kertisz korki kólmen], egy helyi üzletember, közösségi vezető és a Louisiana-i Autópálya-bizottságának korábbi tagja volt. A projekt két ütemben készült el: az északi irányú hidat 2014-ben, a déli irányút pedig 2015-ben adták át a forgalomnak. Ez egy ikerhíd-szerkezet, ami azt jelenti, hogy a két irány különálló hídszerkezeten halad, növelve ezzel a biztonságot és a forgalom áteresztőképességét.
A hidakat úgy tervezték, hogy a folyón közlekedő uszályok és hajók kényelmesen elhaladhassanak alatta, anélkül, hogy felnyitható szakaszra lenne szükség. A hídról lenyűgöző panoráma nyílik Alexandria és Pineville folyóparti részeire, különösen naplementekor.
A Gillis William Long Memorial Bridge [gillis villiem long memóriel bridzs] vagy csak Jackson Street Bridge [dzsekszon sztrít bridzs] Alexandria belvárosának déli részén található, és szintén a Red River felett ível át Pineville irányába. A híd névadója Gillis William Long (1923–1985), aki a Long-politikusdinasztia tagja és Louisiana egyik legbefolyásosabb kongresszusi képviselője volt több mint húsz éven át.
Itt eredetileg egy 1926-ban épült forgóhíd (swing bridge [szving bridzs]) állt. Ez az öreg szerkezet azonban a XX. század végére már nem bírta a forgalmat és a modern hajózási igényeket. A jelenlegi, modern, magasított szerkezetet a 2000-es évek elején adták át.
Az 1852 körül alapított Winnfield [winnfíld], Winn Parish [winn peris] megye székhelye nem csak egy csendes település – ez az állam politikai és erdészeti „bölcsője”. Nézzük, miért is…
…Winnfield legfőbb büszkesége a szlogenje: „Home of Three Governors” [houm ov trí gavernerz] (Három kormányzó otthona). Ugyanis innen indult el Louisiana három legmeghatározóbb politikusa: Huey P. Long [hjúi pí long] a legendás „Királyhal” (Kingfish), aki radikális reformjaival örökre megváltoztatta az államot; Earl Long [erl long], Huey öccse, aki szintén többször volt kormányzó, és híres volt különc stílusáról; valamint Oscar K. Allen [oszkar ké elen], a Long-család közeli szövetségese és utódja a kormányzói székben.
Az erdészet „bölcsője” jelzőt pedig faipari központként aggatták rá, mert Winn Parish [winn peris] megye Louisiana egyik legerdősebb területe.
Évente itt tartják meg a Forestry Festivalt [foresztri fesztivel], Louisiana Erdészeti Fesztiválját, ahol fakitermelő versenyeket és ünnepségeket rendeznek. Persze azért is nevezetes a környék, mert a várostól délre fekszik a már többször említett Kisatchie National Forest [kiszatcsi nesenel foreszt], amely tökéletes hely túrázásra és vadászatra.
…hiszen Észak-Louisiana tájai jelentősen eltérnek a déli mocsárvidékektől. Itt a domborzat hullámzó, az erdők sűrűbbek, és a „cowboy-kultúra” sokkal közelebb áll a texasi stílushoz, mint a cajun [kédzsen] életmódhoz.
Egy tipikus szarvasmarha-farm környékére a Piney Woods [pájni vudz] fenyveserdők és a nyílt legelők váltakozása jellemző. A talaj többnyire rozsdásvörös színű, ami eső után sűrű, ragacsos sárgává válik. A hatalmas, elkerített legelőkre leggyakrabban Bermuda Grass [bermuda gresz] vagy a Bahia Grass [ba-hi-a gresz] fűféléket telepítenek, amik jól bírják a louisianai hőséget és páratartalmat. A legelők közepén vagy szélén gyakran hagynak meg hatalmas Live Oak [lájv ók] örökzöld tölgyeket vagy Pecan [piken] pekándió fákat, hogy a legelésző állatok behúzódhassanak a nap elől.
A farmok lakóépületeinél a funkcionalitás többnyire megelőzi a díszítést, de van egy sajátos, rusztikus bájuk. A leggyakoribb épülettípus a Pole Barn [pól barn]. Ez egy nyitott oldalú, oszlopokon álló, fémlemezekkel fedett csarnok, ahol a szénabálákat és a traktorokat tárolják. A Working Pens [verking penz] erős, gyakran sötétre festett fából vagy masszív acélcsövekből készült karámrendszer, ahol az állatok válogatását és orvosi kezelését végzik. Itt található a Squeeze Chute [szkvíz sút] kezelőkaloda is. A Ranch House [rencs hausz] névre hallgató lakóház legtöbbször földszintes, tégla- vagy faborítású épület, hatalmas, fedett Porch [pórtcs] verandával, ahol hintaszékek vagy padok állnak.
A farmok bejárata és udvara sokat elárul a tulajdonosról: a díszes kapubejáró, amit most egy Evergreen feliratú konténer helyettesít, egy magasított, boltíves vaskapu a farm nevével és a család Cattle Brand-jével [kettl brendjével] (sütővas-jelével). Előszeretettel használnak dekorációként régi mezőgazdasági eszközöket, például rozsdás ekéket, szekérkerekeket vagy régi traktorokat a bejáratnál. Szinte minden farmon leng egy amerikai zászló, mellette gyakran a louisianai vagy francia zászlóval.
Mivel az utóbbi években a fejlesztők egyedi telephelyek készítésére törekszenek, így a farmok esetében egyre több állami, területi jellegzetességű gazdálkodó létesítményekkel fogok találkozni. A mostani is ilyen, igazán egyedire sikerült telephely.
A fuvar adatai:
ATS verzió: 1.57.2.3s.
Rögzítés dátuma: 2026 február 7.
Típus: Külső megbízás.
Kiindulás-cél: DeRidder, Chuck & Jack’s – Natchitoches, Evergreen.
Tervezett/megtett távolság: 143/150 mérföld.
Időpont: Péntek, 10:30 – Péntek, 16:14 (valós menetidő 41 perc), fáradás szimulálása kikapcsolva.
Vontató: Freightliner Cascadia Day Cab (525 LE, 12 sebességes).
Fülkefestés: Winter Wollies (RGB: 184,115,90; 173,195,192; 209,208,197; 140,156,130) (Woven Wonders of Winterland).
Pótkocsi/Szállítmány: 2-tengelyes, 36′ hosszú, különleges felépítményű, oldalra billenő A-SPK-21 billencs/Faforgács (7905 font).
Érintett települések (állam): DeRidder (LA), Oberlin (LA), Alexandria (LA), Winnfield (LA), Natchitoches (LA).
Steam Személyes teljesítmény: A pelikánállam (3/8).
World of Trucks esemény: Cruising Louisiana (3/10).
Látványosság: DeRidder.
VÉGE.