A magányos csillag Steam Személyes teljesítmény Texas 29 városának bejárását várja el a játékosoktól. Ez a harmadik szakasz, amelyen Odessa városától San Angelo, Abilene, Wichita Falls, Fort Worth és Dallas érintésével jutok el Tyler-ig, pontosabban Lindale-ig. Így a meglátogatott városok száma tízre nőtt (Dalhart-Amarillo-Lubbock-Odessa-San Angelo-Abilene-Wichita Falls-Fort Worth-Dallas-Tyler).
A Steam statisztikákat nézve úgy vélem, nem késő elősegítenem egy videósorozattal a Texas DLC-hez megjelent A magányos csillag Steam Személyes teljesítmény elérését. Igaz, hogy a térkép novemberben jelent meg, és azóta nekem is sikerült teljesítenem ezt a kihívást, mégis úgy gondolom, hasznos lehet, ha egy monstre utazással bemutatom, hogyan lehet bejárni mind a 29 várost egy-egy megbízással.
A Steam Személyes teljesítmények, valamint a Texas – A magányos csillag oldalakon megtalálod mindegyik, valamint A magányos csillag személyes teljesítmény listáját, illetve ismertetőjét.
Az én útvonal javaslatom a következő: Dalhart-Amarillo-Lubbock-Odessa-San Angelo-Abilene-Wichita Falls-Forth Worth-Dallas-Longview-Tyler-Lufkin-Beaumont-Galveston-Houston-Huntsville-Waco-Austin-Victoria-Corpus Christi-Brownsville-McAllen-Laredo-Del Rio-San Antonio-Junction-Fort Stockton-Van Horn-El Paso. Ez az útvonal természetesen visszafelé is bejárható.
Az előző fuvart követően elhajtottam az odessai garázsba egy jó szunyára. Reggel feltankoltam, majd kikerestem egy olyan fuvart, amellyel a lehető legközelebb tudok jutni Longview vagy Tyler városáig. Mivel ez egy nyugat-keleti útvonal lesz, így fel tudom keresni az odavezető úton San Angelo, Abilene, Wichita Falls, Fort Worth és Dallas városokat.
Találtam is egy ilyet, amellyel újabb hat várost pipálhatok ki: ehhez egy jól megtervezett kerülőt kell tennem, amivel érinteni tudom San Angelo, Abilene, Wichita Falls, Fort Worth és Dallas városát.
A garázsból elhajtottam a Loop 338-as mellett zajló építkezéshez, ahol felcsatoltam a könnyű rakományt, amely felfért egy egytengelyes félpótkocsira. Bízom benne, hogy ezzel gyorsan fogok tudni haladni.
Rövid utazás után beérek San Angelo városába, ahol északra fordulok, Abilene felé, rátérve az US-67-re. San Angelo 100 ezer lakosságszámmal bíró város. Az Edwards-fennsík (Edwards Plateau) északnyugati peremén és a Chihuahuan-sivatag (Chihuahuan Desert) északkeleti szélén helyezkedik el, a North Concho River és a South Concho River folyók találkozásánál. Éghajlata szubtrópusi félszáraz sztyepp jellegű, ami már több csapadékot és zöldebb tájat eredményez. A város területén nem csak a két folyó folyik át, hanem a belőlük duzzasztott három tó (Lake Nasworthy, OC Fisher Reservoir és Twin Buttes Reservoir) is jelentős vízfelületet eredményez. Ezeket sajnos most nem látom, mert tőlük északra haladok…
Abilene felé Ballingeren át vezet az út. A város után letérek az US-83-ra, Abilene felé.
A Colorado River és az Elm Creek összefolyásánál fekvő, 3500 fős kisvárosra már a nedves szubtrópusi éghajlat jellemző forró nyarakkal és enyhe telekkel. A város mottója kedves, a legnagyobb texasi kisvárosként tekintenek magukra (The Greatest Little Town in Texas). Ballinger városát 1886-ban alapította a Santa Fe Railroad. William Pitt Ballingerről, a Santa Fe Railroad ügyvédjéről nevezték el, bár ő maga sohasem járt a településen.
Abilene városa a Hendrick Medical Center South épületével fogad. Vele szemben, az autópálya másik oldalán a Kirby Lake vízfelülete csillog. A városon csak átsuhanok, az autópálya épp kettészeli azt. A város után csatlakozik az US-277-es, amin majd Anson után fogok továbbhaladni.
A várost 1881-ben a szarvasmarhák vasútra rakásának egyik központjaként alapították, és a kansasi Abilene után kapta a nevét. A kezdeti néhány ezer fős lakosság száma mára már meghaladja a 125 ezret. Az itt uralkodó éghajlat szintén nedves szubtrópusi, de Ballingerhez hasonlóan ennek az éghajlati területnek a nyugati peremén fekszik. Az éghajlat és a földrajzi lehetőségek miatt is elsősorban a mezőgazdaság, illetve a szarvasmarha-tenyésztés adja a gazdaság motorját, nem feledkezve meg a kőolaj-kitermelésről sem.
Anson kisvárosba érve máris szembetűnik a Jones Megyei Bíróság (Jones County Courthouse) épülete, amit a városba érő út két oldalról kerül meg. A város 1882-ben kapta nevét Anson Jones, a Texasi Köztársaság utolsó elnöke tiszteletére. A város lakossága a múlt század 30-as évei óta stabilan 2200 fő körül alakul, tehát tényleg egy családias településen hajtok át.
Wichita Falls városán is csak áthaladok: a 277-esről hajtok át a 287-esre, amely elvisz Fort Worth városáig.
A város helyén még 1841-ben is choctawi indián település volt. Az első szarvasmarha-tenyésztő fehér telepesek csupán az 1860-as években érkeztek a környékre. A város a nevét 1876-ban a Wichita folyóról, illetve a benne akkor még meglévő vízesésről kapta. Tíz évvel később egy árvíz elpusztította a vízesést. Mivel sokan keresték a névadó vízesést, 1987-ben a város épített egy mesterséges vízlépcsőt a folyón az I-44 mellett kialakított Lucy Parknál. Mivel sajnos nem arra vezet az utam, így nem tudok most képpel szolgálni róla…
A város éghajlata szerint még itt fenn északon is nedves szubtrópusi, így a forró párás nyarak és az enyhe, hűvös telek a jellemzők. A nyáron jelentkező párás forróság melegebbnek érződik a valóságosnál, és emiatt sokkal nehezebben viselhető el. A Mexikói-öböl felől támadó forgószelek is sok kárt okoztak már a régióban, így a városban is, hiszen semmi sem állja útjukat az Öböltől való nagy távolság ellenére sem.
Fort Worth és Dallas az utolsó akadály utamon. Mivel itt már igen hosszú út áll mögöttem, lassan lemegy majd a nap is, fáradok is, így nagyon kell figyelnem, hiszen számos csomóponton kell átszelnem a várost. Fort Wort-öt az I-35W-n közelítem meg, majd kanyarodok keletre Dallas felé, áttérve a várost kettészelő I-30-asra. Dallas belvárosában kanyarog a Trinity River, amelyhez szintén összetett csomópont tartozik, hiszen itt találkozik az I-30 és az I-35E, amire majd át is kell térnem. Figyelmemet megosztja a csodálatos kilátás: a belváros felhőkarcolói mellett a Trinity folyón átívelő Margaret McDermott híd, a Reunion Tower, majd a Jefferson Blvd Viaduct mind-mind építészeti csoda. Annyira szép a látvány, hogy az I-35E-n is vissza-visszanézek.
Baj nélkül átszelem a két várost, majd visszatérve az I-20-ra, amiről Big Springnél tértem le, mély sóhaj szakad ki belőlem: most már csak Tyler van hátra – de hogy maradjon kihívás a végére, elered az eső…most mondjam azt, hogy már csak ez hiányzott…szerencsére nem túl erősen esik, és vigasztalásul csodálatos színekben játszik a táj a naplementének köszönhetően.
Tyler, pontosabban Lindale, hiszen a NAMIQ telephelye itt van, a Tyler-től északra fekvő kisvárosban. Lassan 22h, mire beérek és megtalálom őket a közben teljesen besötétedett éjszakában és a továbbra is zuhogó esőben.
Nos, ezzel meglett a negyedik szakasz is, így már Texas 29 városából sikerült 10-et meglátogatnom. Persze arra majd ügyelnem kell a következő fuvarnál, hogy Tyler-be valójában nem hajtottam be, így majd úgy kell megterveznem a következő utat, hogy ez megtörténjen…addig is jó éjszakát, találkozunk reggel…
A fuvar adatai:
ATS verzió: 1.47.
Rögzítés dátuma: 2023 június 17.
Típus: Külső megbízás.
Kiindulás-cél: Odessa (TX), Nielsen Roads Co. – Tyler (TX), NAMIQ – North American Mines & Quarries.
Tervezett/megtett távolság: 446/680 mérföld.
Időpont: Szerda, 7:01 – Szerda, 21:40 (valós menetidő 1 óra), fáradás szimulálása kikapcsolva.
Vontató: Volvo VNL 300.
Fülkefestés: Valley Roundup (Volvo VNL DLC).
Szállítmány: Volvo felnis kerekek.
Érintett települések (állam): Odessa (TX), Midland (TX), Big Spring (TX), San Angelo (TX), Ballinger (TX), Abilene (TX), Anson (TX), Wichita Falls (TX), Fort Worth (TX), Dallas (TX), Tyler (TX), Lindale (TX).
Steam Személyes teljesítmény: A magányos csillag (Texas DLC).
VÉGE.
