Nebraska második különleges útvonala Lincoln és North Platte között húzódik, többnyire az I-80-as autópályán. Most egy új motorvonatot kell elszállítanom az Outrider járműgyárból az American Lines vasúttársaság számára.
Lincoln Nebraska fővárosa. A város lakossága 2023-ban 294.757 fő volt. Ez az állam második legnépesebb városa és a 73. legnagyobb város az Egyesült Államokban.
A várost 1856-ban alapították Lancaster faluként a Lancaster megyévé vált vad sós mocsarak területén, amelynek később megyeszékhelye lett. A falu a Salt Creek keleti partján alakult ki. Az első telepesek a sok só miatt érkeztek, de miután J. Sterling Morton megalapította sóbányáit Kansasban, a faluban a só már nem volt életképes áru. A falut az 1862-es tanyatörvény elfogadása mentette meg, miután számos tanya kezdte benépesíteni a területet, így 1868 végére Lancaster lakossága megközelítőleg 500 fő volt.
Amikor a települést felvették a városok sorába 1869 április 1-jén, új nevet választottak a településnek Lincoln néven, a meggyilkolt Abraham Lincoln elnök tiszteletére. Ugyanebben az évben Nebraska állam fővárosa lett.
A város ad helyt az 1869-ben alapított University of Nebraska egyetemnek. Az egyetem Nebraska legnagyobb egyeteme, 26.079 hallgatóval, egyúttal a város harmadik legnagyobb munkaadója. Az elsődleges munkaadók a szolgáltatási és a feldolgozóiparba tartoznak, beleértve a növekvő csúcstechnológiai szektort. A régió egy részét alkotja az úgynevezett nagyobb közép-nyugati szilíciumprérinek.
A gazdasági fejlődés, a fővárosi szerep, no meg a frissen tervezett város hatalmas bevándorlást eredményezett olyannyira, hogy az alig 500 fős lakosság az 1890-es évekre 55 ezer főre duzzadt. A bevándorlók jelentős része európai, közel-keleti, afrikai és ázsiai származású volt (volgai németek, szudániak, afganisztániak, vietnámiak stb.). A befogadás ma is zajlik, hiszen például 2018-19-es tanévben a Lincoln Public Schools mintegy 3000 diákot fogadott 150 országból, akik 125 különböző nyelven beszéltek.
A továbbiak miatt érdemes beleolvasnod a linkelt cikkbe, hiszen számos információhoz juthatsz még a városról, beleértve a minket, kamionosokat leginkább érdeklő közlekedési lehetőségekről, azok fejlődéséről, főként az autópályák és a vasút kialakulásáról.
A Dwight D. Eisenhower National System of Interstate and Defense Highways, közismert nevén az Interstate Highway System vagy Eisenhower Interstate System, szabályozott használatú autópályák hálózata, amely az USA Nemzeti Autópálya-rendszerének (National Highway System) részét képezi. Ez az autópálya-hálózat kiterjed az Egyesült Államok egész területére, beleértve Hawaii-t, Alaszkát és Puerto Rico-t is.
A XX. században az Egyesült Államok Kongresszusa az 1916-os Federal Aid Road Act révén kezdte finanszírozni az utak építését és fenntartását, köszönhetően a motorizáció terjedésének. Az 1921-es Federal Aid Highway Act törvény elfogadását követően hozzáláttak a nemzeti úthálózat kiépítéséhez. 1926-ban létrehozták a United States Numbered Highway System útszámozási rendszert, amellyel az utak egységes számozását írták elő. Ezzel az utak államilag finanszírozottak és karbantartottak lettek, bár még kevés nemzeti szabvány létezett az úttervezésre.
Miután Dwight D. Eisenhower 1953-ban elnök lett, kormánya javaslatot dolgozott ki egy államközi autópálya-rendszerre, ami végül az 1956-os Federal-Aid Highway Act törvénybe iktatását eredményezte.
Ettől kezdve az államközi utakat autópályának tervezték, nemzeti szinten egységes építési és jelzési szabványokkal. A rendszerbe ugyan már beépültek egyes, korábban épült utak, a legtöbb útvonal azonban teljesen új volt.
Az eredeti államközi autópálya rendszer megépítését 1992-ben nyilvánították befejezettnek annak ellenére, hogy az eredeti 1956-os tervtől számos helyen eltértek, és számos szakasz nem felelt meg teljesen a szövetségi szabványoknak. Mindezzel együtt az Interstate Highway System építése körülbelül 114 milliárd dollárba került (ez 2023-ban 618 milliárd dollárnak felelt meg). Az autópálya hálózat természetesen tovább bővül, mivel a szövetségi finanszírozás biztosítja új útvonalak létrehozását is, így számos jövőbeni államközi autópálya tervezése vagy építése van folyamatban.
Bár az autópálya rendszert jelentős mértékben a szövetségi kormány finanszírozza, az Interstate Highways annak az államnak a tulajdonában van, amelyben épültek. Néhány kivételtől eltekintve minden államközi útnak meg kell felelnie bizonyos szabványoknak, például a szabályozott hozzáférésnek, sorompóknak, egy elválasztó sávnak a szembejövő forgalmi sávok között, és több forgalmi sávnak. Tiltottak az útkereszteződések, így a közlekedési lámpák is, és a szövetségi közlekedési táblák elhelyezése is előírás.
Az államközi autópályák számozási sémája miatt az elsődleges államközi útvonalakhoz egy- vagy kétjegyű, a hosszabbakból kiágazó rövidebb (elkerülő, körgyűrű, üzleti stb.) útvonalakhoz pedig háromjegyű számokat rendelnek, ahol az utolsó két számjegy megegyezik a szülőútvonallal. A számozás érdekessége, hogy az észak-déli irányú utak számozása I-5-től I-95-ig, tehát páratlan számokkal azonosítottak. Ezzel szemben a kelet-nyugati irányú útvonalak számozása délről indul az I-10-el, és a kanadai határ közelében végződik az I-90/I-94-el, vagyis páros számozásúak.
Bár a szövetségi jogszabályok kezdetben tiltották útdíj szedését, egyes államközi útvonalak ma is fizetősek.
A forgalom nagyságára jellemző, hogy ezeken az autópályákon az összes évi járműforgalom kb. 25%-a halad át. Az autópálya rendszer teljes hossza 2022-ben 48,890 mérföld (78.680 km).
Tehát, minden olyan autópályán találkozni fogsz ezzel a táblával, amely az Interstate Highway System autópálya hálózat része.
A Big Blue River a Kansas folyó legnagyobb mellékfolyója. A folyó körülbelül 359 mérföld (578 km) hosszan folyik Nebraska központjától, a Platte folyó mellől át Kansas államba, egészen addig, amíg Manhattan mellett bele nem torkollik a Kansas folyóba. Nevét az 1780 és 1830 között itt élt Kanza vagy Kansa (Kaw Nation, nyelvük a kanszai, amely sziú nyelvjárás) törzstől kapta, akik Great Blue Earth (Nagy Kék Föld) folyónak nevezték.
A folyó többnyire mezőgazdasági területeken halad át, néhány nagyobb várost érintve a folyása mentén, mint például Beatrice vagy a kansasi Manhattan, ahol a város felett a folyót felduzzasztották, és kialakították a Tuttle Creek Lake víztározót. A tározót körülvevő terület állami parkként funkcionál. A folyó a tóból kiömölve körülbelül öt mérföld után torkollik a Kansas folyóba.
A Platte River [plæt] nebraskai szakasza kb. 310 mérföld (500 km) hosszú. Ha azonban legtávolabbi forrásától, mellékfolyóján, a North Platte folyón keresztül mérjük meg hosszát, az több mint 1050 mérföldre (1690 km) rúg. A Platte folyó a Missouri mellékfolyója, amely a Mexikói-öbölbe torkollik. A Platte nagy részében széles, sekély, kanyargós patak, homokos fenékkel és sok szigettel, vagyis egy ún. fonott víztest.
Ha kinézel kamionod ablakán, akkor azt hinnéd – ahogy azt sok más folyónál is látod –, hogy egy kiszáradó folyóról van szó, alacsony vízállással és rengetek apró, folyamatosan változó, ide-oda tekergő, hol szétváló, hol egybefolyó csatornával. Ezért is nevezik fonott folyónak, mert igen jellegzetes szerkezete van. A változó vízállástól és a vízáteresztő, víznyelőként működő kavicsos medertől függően apró szigetecskék születnek és semmisülnek meg. A szigetecskék úgy maradhattak fent, hogy az idők folyamán a rajtuk megtelepedő növényzet megkötötte, megmagasította, így állandóvá tette azokat. Ez a jellegzetes szerkezet a nagy hordalékot magával sodró folyókra igaz, vagyis nem a vízmennyiség hiánya okozza kinézetüket – persze a globális felmelegedés ezeket a folyókat is tovább apasztja…
A Platte River a Missouri River vízgyűjtő medencéjének egyik legjelentősebb mellékfolyórendszere, amely a középső Great Plains nagy részét Nebraskában, valamint a keleti Sziklás-hegység víztesteit Coloradóban és Wyomingban vezeti le. A folyó völgye fontos szerepet játszott a nyugati irányú terjeszkedésben, útvonalat biztosítva számos jelentős emigráns ösvényhez, köztük az Oregon, a California, a Mormon, a Bozeman és a Pony Express ösvényekhez.
Az első európaiak, akik meglátták a Platte folyót, francia felfedezők és prémvadászok voltak 1714 körül – először Nebraskier-nek (Nebraska) nevezték el, az Otoe nép által adott név átírásaként, ami azt jelenti, hogy „lapos víz”. Ez a kifejezés nagyon közel áll a francia „rivière platte” („lapos folyó”) szavakhoz, amelyek a Platte folyó név valószínű eredete.
A Platte River Nebraska nyugati részén, North Platte városától keletre, a nebraskai North Platte és a South Platte folyók összefolyásánál keletkezik. Mindkettő forrásfolyót a hóolvadás táplálja a keleti Sziklás-hegységben a kontinentális szakadéktól (Continental Divide) keletre.
A Platte River hossza nagy részén homokos, széles, sekély, fonott folyó. Sok sekély csatornája és szigete, valamint folyamatosan változó homokpadjai megnehezítették a hajózást. Emiatt soha nem használták vízi szállítási útvonalnak. Torkolatánál még inkább szétterül, egy mérföld széles lesz, a víz mélysége pedig csak 6″ (15 cm). Erre mondták annak idején a bevándorlók, hogy „túl sűrű volt az iváshoz, túl híg a szántáshoz” („too thick to drink, too thin to plow”).
Az alábbi térképről leolvashatod, hogy az I-80-as úton haladva Grand Island mellett futunk össze a folyóval, amely elkísér minket egészen North Platte városáig. Azt is láthatod, hogy a South Platte River itt a város mellett torkollik a Platte folyóba. Lincolnt elhagyva nyugat felé az I-80-ason áthaladok a Big Blue folyó felett is, de ez a folyó a Republican folyóba ömlik, így nem része a Platte River vízgyűjtő medencéjének.
A 2000 júliusában megnyílt Great Platte River Road Archway Monument (más néven The Archway vagy Kearney Archway) a történelmi emlékezetnek ad otthont, Nebraska és a Platte River völgyének történetét elmesélve Amerika kialakulásakor.
Frank B. Morrison egykori kormányzó célja a Platte River völgyének történetére emlékeztető emlékmű és turisztikai látványosság készítése volt. Építéséhez 1997-től 60 millió dollár értékben bocsátottak ki kötvényeket. A boltívben kialakított kiállítás 2000 július 16-án nyílt meg a nagyközönség előtt. Az első két évben 220-250 ezer látogatója volt. A kiállítást meglátogatta Bill Clinton akkori elnök is.
A történelem előtti idők óta a Platte folyó mentén, Nebraskán át vezető ösvény, amely Great Platte River Road néven vált ismertté, mindig is a kontinensen áthaladó útvonal volt. A múzeum bemutatja azoknak az úttörőknek és kalandoroknak a történeteit, akik az 1800-as évek közepe óta járták ezt az utat, és segítettek Amerika felépítésében. A kiállítás Fort Kearny 1848-as megalapításával kezdődik, majd az Oregon Trail, a California Trail és a Mormon Trail szakaszainak bemutatásával folytatódik. Ezek az ösvények a közeli Fort Kearny-ben találkoztak, mielőtt tovább haladtak volna nyugat felé. A különböző időszakokat bemutató tárlatok között a következőkkel találkozhatnak a látogatók: egy fedett ökrös szekér (prairie schooner wagon) az Oregon Trail-ről, egy bivalycsapás, a mormonok kézikocsikkal végrehajtott vándorútjuk tárgyai (Mormon Handcart Expedition), egy 1849-ből származó tábor, egy Pony Express állomáson lezajló lócsere, az első transzkontinentális távíróvonal (Transcontinental Telegraph) emlékei, egy postakocsi, a transzkontinentális vasútvonal (Transcontinental Railroad) kiépítésének emlékei, az első transzkontinentális autópálya, köztük az I-80 emlékei. A kiállítás egy 1950-es évek stílusú kávézóval zárul, amelynek ablakaiból kilátás nyílik az autópályára.
A South Platte River egyike a Platte folyó két fő mellékfolyójának – a másik a North Platte River, szintén jó ismerősünk a játékból. Colorado és Nebraska államokon folyik át. Vízelvezető medencéje magában foglalja a Colorado állambeli Sziklás-hegység keleti részét, a Colorado Front Range és Eastern Plains néven ismert lakott régiókat, valamint Wyoming egy részét Cheyenne városának közelében. Nebraska nyugati részén a North Platte folyóval együtt hozzák létre a Platte folyót, amely aztán Nebraskán keresztül a Missouri folyóba ömlik.
A South Platte folyót a partján élő bennszülött arapahók Niinéniiniicíihéhe-nek hívták (no, ezt ejtsd ki!). A korai spanyol felfedezők Rio Chato-nak (nyugodt folyónak) nevezték. 1702-ben Jose Naranjo kapitány (őslakos-spanyol felderítő és az új-mexikói indián segédcsapatok kapitánya) Rio Jesus Mariának nevezte el. A kapitányt Új-Spanyolország alkirálya arra utasította, hogy kutassák fel a Tierra Incognitát.
A South Platte már a nyugati hódítások idején létfontosságú vízforrásként szolgált Coloradóban. Jóval Denver városának létrehozása előtt sok bevándorló érkezett a South Platte folyóhoz, hogy elmeneküljön a száraz Great Plains vidékéről. Ezek az emberek ugyan túlélték a hőséget, de nem nélkülözték a létfontosságú vízforrást, amit a South Platte adott nekik. A vödrök és kutak egy ideig elegendőek voltak vízrendszerként, de végül mára a Denver Water System gondoskodik a vízellátásról.
A vízellátás részét képezik a mára a folyón több helyütt kiépített gátak és víztározók. A folyó első figyelemre méltó víztározója az Antero Reservoir az US-24 és az US-285 ölelésében. A név a spanyol „delantero” szóból származik, ami „első”-t vagy „fej”-t jelent, mivel ez a víztározó volt az első a South Platte folyón, közel a folyó forrásához.
A következő innen nem messze keletre, az US-24 alatt a Spinney Mountain Reservoir, amely a Spinney Mountain tövében található. A környék a Spinney Mountain State Park része.
Két mérfölddel a Spinney Mountain Reservoir alatt jön a következő víztározó, az Elevenmile Canyon Reservoir.
Az Eleven Mile Canyon-tól útját északkeletre, az US-24-es utat metszve, egyre közelebb jutva Denverhez, halad tovább a Cheesman Lake víztározóig. Nevét a denveri vízi úttörőről, Walter S. Cheesman-ről kapta. Amikor 1905-ben elkészült, a gát a világ legmagasabb gravitációs gátja volt, 221 lábbal (67 méterrel) a meder felett.
A következő víztározó már Denver határában található Strontia Springs Reservoir néven.
A Strontia Springs Reservoir alatt a South Platte áthalad a Waterton kanyonon, mielőtt belépne a Chatfield víztározóba, amely már Denvertől délre található, a város határában. A Chatfield Reservoir a hetedik és egyben utolsó gát a South Platte folyón. Ezt követően tovább haladva eljut North Platte városáig, ahol a North Platte folyóval egyesülve folynak tovább Platte River néven.
North Platte Lincoln megye székhelye, a North Platte River és a South Platte River ölelésében fekszik. A 2020-as népszámláláskor a lakosság száma 23.390 fő volt, ezzel Nebraska 11. legnépesebb városa. Nevét a North Platte folyóról kapta.
A várost 1866-ban alapították a Union Pacific Railroad akkori végállomásaként. Természetesen nem sokáig volt végállomás, hiszen folyt tovább a transzkontinentális vasút építése Ogellala felé.
A város igazi vasúti csomópont, intermodális teherpályaudvar Union Pacific Railroad Bailey Yard néven. A pályaudvar mellett található a már csak látnivalóként működő Golden Spike Tower irányítótorony.
A város másik nevezetessége a Buffalo Bill Ranch State Historical Park a North Platte River közelében folyó Scout Creek mentén, az US-83-től keletre az US-30 fölött. Az épületben található múzeum Buffalo Bill Cody (1846-1917) életét mutatja be, aki itt telepedett le 1880-ban.
Történelmi nevezetesség a Canteen District városnegyed, aminek a bejárata jól felismerhető a nagy fekete kapuról. Ez valójában az a terület, ahol a vasúti csomópontnak köszönhetően 1941-től számos katonavonat haladt át, és a rajtuk utazó közel 7 millió katonát a környékről származó önkéntesek tízezrei láttak el élelemmel, kávéval, szendvicsekkel és egyéb desszertekkel. Erről az eseményről North Platte Canteen (Service Men’s Canteen in the Union Pacific Railroad station at North Platte) néven emlékeznek meg.
Érdemes meglátogatni a Prairie Arts Center galériát is, amely a játékban lefényképezendő látványosság.
William F. „Buffalo Bill” Cody 1846 február 26-án született Iowában. 7 évesen családja Kansas államba költözött, ahol az első telepesek közé tartoztak. 9 évesen Cody lovasfutárként a Russell, Majors and Waddell cégnél kezdett dolgozni, amely egy kansasi szállítmányozó cég volt, és amely a Pony Express-t is elindította. A polgárháború alatt Cody felderítőként az Unió hadseregében szolgált. Itt érdemelte ki a „Buffalo Bill” becenevet, mert bölényvadászként ő szállította a húst a Kansas Pacific Railway számára. A polgárháború után az 1880-as években megalakította a Buffalo Bill’s Wild West Show-t, amellyel az Egyesült Államokban és Európában is turnézott. A show sikere lehetővé tette Cody számára, hogy ezen a helyen megépítse a „The Mansion on the Prairie”-t, ahogy a helyiek nevezték. A második birodalmi stílusú ház volt North Platte legnagyobb háza a XIX. század végén. 1886 és 1913 között ez volt Buffalo Bill otthona. 4000 hektáros földjén szarvasmarhát és fajtatiszta méneket tenyésztett. Számukra 1887-ben egy nagy istállót is építettek.
A fuvar adatai:
ATS verzió: 1.51.0.56s Open Beta.
Rögzítés dátuma: 2024 augusztus 22.
Típus: Gyors fuvar, Különleges megbízatás.
Kiindulás-cél: Lincoln (NE), Outrider – North Platte (NE), American Lines.
Tervezett/megtett távolság: 227/227 mérföld.
Időpont: Szombat, 7:02 – Szombat, 14:37 (menetidő 7 óra 37 perc), fáradás szimulálása kikapcsolva.
Vontató: Volvo VNL 2014 780 (435 LE-s, 12 sebességes).
Szállítmány: Hosszabbítható mély rakterű/Motorkocsi (66′ x 12′ x 15′ & 85 980 font).
Érintett települések (állam): Lincoln (NE), North Platte (NE).
VÉGE.
