Az Oklahoma DLC megjelenésével egyidőben kaptunk Steam Személyes teljesítmények által támasztott kihívásokat is. Ezzel a fuvarral Az iskolabuszok fővárosa kihívásnak felelek meg egy újabb, már az ötödik Iskolabuszt szállítva a dallasi GARC Railroads számára.
A gyors fuvar lényege, hogy hívásra kell a megbízónál teremnem, és az alám rakott szerelvényt kell elhúznom A-ból B-be. Egy ilyen fuvar kitűnő alkalom a megbízók megismerésére és a munkám megismertetésére, valamint a különféle nyergesvontatók és szállítmányok vontatásának kipróbálására.
Sok esetben egy-egy Steam Személyes teljesítmény által támasztott kihívás teljesítéséhez is gyors fuvarra van, lehet szükség. Így van ez most is, amikor az Oklahoma DLC-vel járó Az iskolabuszok fővárosa kihívás teljesítéséhez szükséges újabb fuvart bevállaltam. Ez a kihívás immár az ötödik iskolabusz szállításával bíz meg. A cél most Dallas, az ottani GARC Railroads.
Miközben átnézem a szerelvényt, felmerül bennem a kérdés, hogy miért pont ezt a sárga színt alkalmazzák az iskolabuszok festésére. Nos, ennek is megvan a maga története, amely így hangzik:
1939 áprilisában Dr. Frank W. Cyr, a New York-i Columbia Egyetem Teachers College professzora konferenciát szervezett, amelyen 44 egységes tervezési, építési és biztonsági szabványt határoztak meg az iskolabuszokra, beleértve a karosszéria jellegzetes külső színét is. A sárga-narancssárga színt azért választották, mert a rajta lévő fekete betűk félhomályban voltak a legjobban olvashatók, ami miatt már messziről feltűnő, és elég szokatlan látványt nyújtott ahhoz, hogy a környezet figyelmét odavonzza, illetve felfigyeljenek jelenlétére, és tudatosuljon a környezetben, hogy itt gyerekekkel közlekedő jármű halad.
Mind a 48 akkori állam közlekedési tisztviselői, a busz alváz- és karosszériagyártóinak képviselői, valamint a DuPont és a Pittsburgh Paints festékszakértői vettek részt a konferencián. A sárgás-narancssárga szín három árnyalatából választották ki a a megfelelőt. Ezt a színt az akkori National Bureau of Standards (jelenleg National Institute of Standards and Technology) 595a számú szövetségi szabványként, 13432 számú színként fogadta el.
A szín kezdetben a National School Bus Chrome néven került a köztudatba, de ma már hivatalosan National School Bus Glossy Yellow néven ismerik.
Ennek a színnek az eredeti pigmentje a monoklin ólom(II)-kromát („krómsárga”) volt, amely más pigmentekhez képest kiváló acélvédő tulajdonságokkal rendelkezik. Mivel az ólom-kromát mind ólom-, mind kromáttartalma miatt mérgezőnek bizonyult, illetve a levegővel való érintkezés után ólom-szulfidos sötétedésnek is ki volt téve, a pigmentet kezdetben kadmium-szulfid („kadmiumsárga”) és megfelelő mennyiségű kadmium-narancs vagy szelén pigment keverékével cserélték ki az egyenértékű szín előállításához. A kadmium azonban drága és szintén mérgező nehézfém, ezért a pigment ma már azoalapú szerves anyag. Forrás
Ha esetleg kacérkodsz a szín használatával, akkor használd ezeket a színkódokat: Hexa – #EF8E00 vagy SRGB – 239, 142, 0.
Elérve az I-40-es csomópontot, az út számozása SH-375-re módosul, egyben Indian Nation Turnpike néven díjkötelessé is válik. Ez a fizetős útszakasz 169 km hosszú. Elsőként a Henryetta és McAlester közötti 41 mérföldes szakasz készült el 1966-ban, míg a McAlester és Hugo közötti 64 mérföldes szakaszra csak 4 év múlva, 1970-ben hajthattak fel az autósok. Érdekesség, hogy ez a szakasz 2021 augusztus 2-án kapta meg SH-375-ös számot.
McAlester Pittsburg megye megyeszékhelye. Lakossága jelenleg kb. 18 ezer fő. A város nevét James Jackson (JJ) McAlesterről, egy fehér telepesről és üzletemberről kapta, aki később Oklahoma főkormányzója lett. McAlester felesége egy Chickasaw (Csikaszó) család lánya, Rebecca Burney lett, így McAlester automatikusan a Chickasaw törzs tagja is lett.
A csikaszók egy amerikai őslakos nép az USA délkeleti részéről (Mississippi, Alabama, Tennessee). Nyelvük a muszkogi-ágba tartozik. Lélekszámukat tekintve az USA tizenharmadik legnagyobb elismert amerikai őslakos népe. Legközelebbi rokonaik a Choctaw-k (Csaktók).
A csikaszók a Mississippi-kultúra részét képezik, amely a Mississippi-folyó völgyében virágzott. Valamikor az európaiak érkezésekor a nép keletre költözött, a Mississippi-folyó keleti oldalára. A csikaszók az Öt Civilizált Törzs (Five Civilized Tribes) részét alkották, akiknek 1832-ben el kellett hagyniuk földjüket és egy oklahomai rezervátumba kellett költözniük.
A XX. század fordulóján a gyapottermesztés és pamutgyártás mellett a szénbányászat erősítette a város gazdaságát. JJ McAlesternek négy pamutüzeme is volt. A század elején a zsizsikfertőzés a gyapotipart, míg az olajra mint üzemanyagra való áttérés a szénipar hanyatlását okozta. Jelenleg a város fő munkáltatói az állami büntetés-végrehajtási intézet és a lőszergyár. Utóbbi létesítmény az USA hadseregének fő lőszergyárává vált.
Durant (duːrænt) 18 ezer fős városa közel fekszik a texasi határhoz, illetve a Red River határfolyóhoz. Nyugatra terül el a Lake Texoma, amely nem más, mint a Red River folyón felépített Denisom-gát által felduzzasztott mesterséges víztározó. Ebbe a tóba ömlik északról a Washita River, amely szintén hozzájárul a tó vizéhez. Nyilván a Texoma-tó – hasonlóan az eddig megismert víztározókhoz – kitűnő természetvédelmi és rekreációs terület. A tó közelsége miatt a város egyik beceneve a Texoma kapuja (Gateway to Lake Texoma).
Durant területét egykor Spanyolország és Franciaország is birtokolta, mielőtt hivatalosan is az Egyesült Államok része lett. Az 1820-30-as években a területet a Csaktó indián nemzet számára jelölték ki. Az átköltöztetések során az indiánok az ún. Csaktó könnyek ösvényét (Choctaw Trail of Tears) követték ősi hazájukból, Mississippiből és Alabamából erre a területre. A Csaktó Nemzet új területe a nyugati mexikói határtól a keleti Arkansas területig terjedt, a Red Rivertől a South-Canadian Riverig. 1855-ben a Csaktó és a szintén erre a területre telepített Csikaszók (Chickasaw) formálisan két külön nemzetre osztották fel földjüket, és Durant a keleti Csaktó területén maradt.
Pierre Durant és négy fia, mindannyian francia-csaktó származásúak, 1832-ben a Csaktó könnyek ösvényén tette meg az utat a Csaktó nemzet délkeleti része felé vezető úton. Egyik fia, Fisher, és csaktó felesége gyönyörű helyet talált otthonuk számára Durant jelenlegi Nyolcadik és Kilencedik sugárútja között.
A várost Fisher fia, Dixon Durant alapította 1873-ban, miután a Missouri-Kansas-Texas vasútvonal (Katy Railroad) vasút megépült a területen. A lelkész, üzletember és civil vezető Dixon Durant a helyi presbiteriánus, gyülekezeti és metodista egyházak lelkipásztoraként 1873-ban megalapította az első általános árukat árusító üzletét, körülbelül a vasútvonal 1872-es Durant-i mellékvágányának létrehozása körül. A közösség, egyben a város fellendülése ettől az évtől eredeztethető.
A Red River, amit sokszor Red River of the South néven emlegetnek, a Great-Plains második legnagyobb vízgyűjtője. Két ágban ered Texas Panhandle területén, majd kelet felé folyik. Jelentős szakaszán Texas és Oklahoma állam határaként szolgál, egy rövidebb szakaszán pedig Texas és Arkansas határfolyója, mielőtt beletorkollna az Atchafalaya folyóba – a Red River pont a torkolatánál közelíti meg legjobban Louisiana és Mississippi állam határfolyóját, a Mississippi folyót, sőt, egy csatornával össze is kötötték a három folyót. A Red River teljes hossza 1360 mérföld (2190 km).
A Red River vízgyűjtő területe 65,590 négyzetmérföld (169.900 km2), és a Great-Plains legdélibb folyórendszere. A vízgyűjtő medence többnyire Texas és Oklahoma államokban terül el, de átnyúlik Új-Mexikó, Arkansas és Louisiana államokba is. Medencéjére a lapos, termékeny mezőgazdasági területek jellemzőek, néhány nagyobb várossal. A medence nagyon száraz, mivel kevés csapadékot kap. Emiatt a medencében a mezőgazdaság nagy részét a talajvíz táplálja, amely csapadékkal és a folyóvízzel töltődik fel. A folyó alsó szakasza mocsarak sorozatán halad keresztül, ahol a folyása drámaian mérséklődik.
A Trinity River egy 710 mérföld (1140 km) hosszú, egyben a leghosszabb folyó, amelynek vízválasztó területe teljes egészében Texas államban található. Texas északi részén ered, néhány mérföldre délre a Red Rivertől, amely egyben Oklahoma és Texas határfolyója. A forrást a Red Rivertől a folyó déli oldalán magasodó sziklák választják el.
A folyónak valójában négy forrásága van, és mindegyiknek van több, tóvá duzzasztott része. A Trinity folyónak tekinthető ág a West Fork, amely Wichita Falls városától délre ered, a Texas-16 és az US-281 között. A délkeletre kanyargó folyó első felduzzasztott szakasza a Lake Bridgeport, Bridgeport mellett. Tovább folyva eléri Fort Worth városát, ahol a szintén duzzasztott Eagle Mountain Lake lesz belőle. A folyó kelet felé folyik tovább Dallas felé. Fort Worth belvárosában csatlakozik hozzá nyugatról a Clear Fork Trinity River. Dallast elérve csatlakozik hozzá az északról érkező Elm Fork Trinity River, hogy aztán mindhárman elérjék Dallas központját. Itt megint délkeletre fordulva hagyja el Trinity River néven a nagyvárosi körzetet, hogy kanyargósan folytassa útját egészen Livingstonig, ahol a Livingston Lake lesz belőle.
Talán emlékszel rá, a Waco-Longview fuvaromnál haladtam el nemrég a Trinity folyó felett, érintve a Cedar Creek-et, és ott említettem, hogy az 1961-65 között, a Cedar Creek folyásából kialakított Cedar Creek víztározó nyugati oldalán lévő túlfolyó nyílás a Trinity folyót táplálja. Hasonló a helyzet a Corsicana városától délkeletre található Richland-Chambers víztározóval, amely a Richland Creek felduzzasztásával alakult tóvá, és a túlfolyója szintén a Trinity Rivert táplálja.
Szóval, eljutva Livingstonig, a folyó sok-sok ágra bomolva, kisebb-nagyobb tavacskákkal övezve ömlik bele a Houstontól keletre található Trinity-öbölbe, amelyből aztán Galveston-öböl lesz, és végre eljut a Mexikói-öbölbe.
Végül a másik három ágról röviden: a Clear Fork Trinity River Weatherford felett, a Texas-51-es úttól nyugatra ered. Táplálja a Lake Weatherford tározót, majd Forth Worth délnyugati részét a Benbrook Lake tározóval éri el. Innen jut el Fort Worth belvárosába, ahol csatlakozik a Trinity folyóhoz. Az Elm Fork Trinity River Saint Jo városánál ered – talán emlékszel rá, Wichita Falls és Gainesville között találod ezt a városkát, az US-82-es mentén. A folyó Gainesville mellett fordul délre, Dallas felé. Közben táplálja két felduzzasztott szakaszát, a Lake Ray Roberts és a Lewisville Lake tározókat. A negyedik ág, az East Fork Trinity River Shermantól délre, a 289-es úttól keletre ered, majd az úttal párhuzamosan elindul délre, Dallas felé. Dallas északkeleti régiójában, McKinney és Rockwall mellett táplál egy-egy tározót, a Lavon-tót és a Ray Hubbard-tót, mielőtt – elhagyva a nagyvárosi régiót -, Dallastól délkeletre beleömlik a Trinity-folyóba.
Bocs ezért a kimerítő leírásért, de mivel annyiszor átszeltem már a folyót a fuvarjaim során, muszáj volt utánanéznem, honnan, merre csorog ez a víz – és mint most már tudod, a Trinity valójában négy folyó, ezért haladsz át felette oly gyakran Texas keleti régiójában.
A fuvar adatai:
ATS verzió: 1.48.5.18s.
Rögzítés dátuma: 2023 november 12.
Típus: Gyors fuvar.
Kiindulás-cél: Tulsa (OK), Yelco Busses – Dallas (TX), GARC Railroads.
Tervezett/megtett távolság: 312/355 mérföld.
Időpont: Kedd, 23:15 – Szerda, 7:49 (menetidő 8 óra 34 perc), fáradás szimulálása kikapcsolva.
Vontató: Western Star 49X Day Cab (410LE-s, 12 sebességes).
Szállítmány: Iskolabusz.
Érintett települések (állam): Tulsa (OK), Durant (OK), Dallas (TX).
Steam Személyes teljesítmény: Az iskolabuszok fővárosa (5/10).
VÉGE.
