Az Oklahoma DLC megjelenésével egyidőben kaptunk Steam Személyes teljesítményekkel támasztott kihívásokat is. Ezzel a fuvarral Az iskolabuszok fővárosa kihívásnak felelek meg, egy újabb, már a második iskolabuszt (School Bus) szállítva a Cheyenne városában található Rail Export intermodális terminálba.
A gyors fuvar lényege, hogy hívásra kell a megbízónál teremnem, és az alám rakott szerelvényt kell elhúznom A-ból B-be. Egy ilyen fuvar kitűnő alkalom a megbízók megismerésére és a munkám megismertetésére, valamint a különféle nyergesvontatók és szállítmányok vontatásának kipróbálására.
Sok esetben egy-egy Steam Személyes teljesítmény által támasztott kihívás teljesítéséhez is gyors fuvarra van, lehet szükség. Így van ez most is, amikor az Oklahoma DLC-vel járó Az iskolabuszok fővárosa kihívás teljesítéséhez szükséges harmadik fuvart bevállaltam. Ez a kihívás a második iskolabusz szállításával bíz meg a wyomingi Cheyenne városában található Rail Export intermodális terminálba. A School Bus nevű rakományt Tulsában, a Yelco Busses iskolabusz gyárban vehetem fel.
Miközben átnézem a szerelvényt, felmerül bennem a kérdés, hogy miért pont ezt a sárga színt alkalmazzák az iskolabuszok festésére. Nos, ennek is megvan a maga története, amely így hangzik:
1939 áprilisában Dr. Frank W. Cyr, a New York-i Columbia Egyetem Teachers College professzora konferenciát szervezett, amelyen 44 egységes tervezési, építési és biztonsági szabványt határoztak meg az iskolabuszokra, beleértve a karosszéria jellegzetes külső színét is. A sárga-narancssárga színt azért választották, mert a rajta lévő fekete betűk félhomályban voltak a legjobban olvashatók, ami miatt már messziről feltűnő, és elég szokatlan látványt nyújtott ahhoz, hogy a környezet figyelmét odavonzza, illetve felfigyeljenek jelenlétére, és tudatosuljon a környezetben, hogy itt gyerekekkel közlekedő jármű halad.
Mind a 48 akkori állam közlekedési tisztviselői, a busz alváz- és karosszériagyártóinak képviselői, valamint a DuPont és a Pittsburgh Paints festékszakértői vettek részt a konferencián. A sárgás-narancssárga szín három árnyalatából választották ki a a megfelelőt. Ezt a színt az akkori National Bureau of Standards (jelenleg National Institute of Standards and Technology) 595a számú szövetségi szabványként, 13432 számú színként fogadta el.
A szín kezdetben a National School Bus Chrome néven került a köztudatba, de ma már hivatalosan National School Bus Glossy Yellow néven ismerik.
Ennek a színnek az eredeti pigmentje a monoklin ólom(II)-kromát („krómsárga”) volt, amely más pigmentekhez képest kiváló acélvédő tulajdonságokkal rendelkezik. Mivel az ólom-kromát mind ólom-, mind kromáttartalma miatt mérgezőnek bizonyult, illetve a levegővel való érintkezés után ólom-szulfidos sötétedésnek is ki volt téve, a pigmentet kezdetben kadmium-szulfid („kadmiumsárga”) és megfelelő mennyiségű kadmium-narancs vagy szelén pigment keverékével cserélték ki az egyenértékű szín előállításához. A kadmium azonban drága és szintén mérgező nehézfém, ezért a pigment ma már azoalapú szerves anyag. Forrás
Ha esetleg kacérkodsz a szín használatával, akkor használd ezeket a színkódokat: Hexa – #EF8E00 vagy SRGB – 239, 142, 0.
Közben eljutok az I-35 kereszteződéshez, ahol a lóhere mind a négy levelét megnyalom, érintve és bejártnak minősítve azokat. Innen Enid városáig az út Norman A. Lamb ezredes és politikus emlékét őrzi. Az Enidből származó Norman A. Lamb (1935 február 27. – 2018 január 5.) 33 évi katonai szolgálat után szenátorként dolgozott az oklahomai szenátusban, emellett 1995 és 2011 között Oklahoma állam veteránügyi minisztere is volt.
Népszerű azonban egy fantáziadús történet a város elnevezéséről: eszerint a földvásárlásokat követően néhány vállalkozó szellemű telepes úgy döntött, hogy felállítanak egy vagont, és főznek úttörőtársaik számára. Kiakasztották tehát a „DINE” feliratú táblát. Humoros szellemű telepesek azonban megfordították a táblát, ami így az „ENID” feliratot mutatta – a név a településen ragadt.
Woodward előtt az US-281-es kereszteződésnél ismét belefutok egy komplikált közlekedési eseménybe – a kereszteződésben elakadt járművek torlaszolják el az utat, így nagyon ügyesen kell átvágnom rajtuk. Szerencsére találok egy rést, amin koccanás nélkül csusszanok át…ez a kereszteződés egy rémálom, nem először futok bele ilyen helyzetbe…
Woodward Oklahoma állam északnyugati sarkában található kb. 12 ezer fős város. Mottója az Energy for Life, vagyis energia az életért. A bevándorlás előtt a területen apacs, arapahó, kajova, komancs és sájen törzsek éltek. Az európai-amerikai telepesek 1887-ben hozták létre a várost, miután ideért a vasút, így kényelmesebb és gyorsabb út nyílt a környéken tenyésztett, illetve az itt áthajtott szarvasmarhák piacra szállítására. A város és a vasút ide településének elsődleges oka, hogy a terület szintén marhahajtó ösvény volt (Great Western Cattle Trail). A hereford vágómarha-tenyésztés máig meghatározza a város gazdaságát, ezt még az időszakosan fellendülő olajipar, valamint a környék jódlelőhelyeinek bányászása sem tudta felülmúlni. Mindezek mellett a városban jelentős a búzatermesztés, a széna forgalmazása és a baromfi feldolgozás.
Az 1901-ben alapított Dalhart Dallam és Hartley megyék határán helyezkedik el, így adódott a két megyenévből megalkotni a város nevét. A várost egy vasúti csomópont helyén alapították, ami nagyban hozzájárult korai növekedéséhez – lakosságának száma 100 év alatt 2-3000 főről 8-9000 főre emelkedett. A lassú növekedést megakasztotta a múlt század 30-as éveiben a Dust Bowl néven elhíresült aszályos és porviharos időszak, amely jelentősen visszavetette a nagy gazdasági világválsággal is sújtott városka életét.
A környéken félszáraz éghajlat uralkodik hűvös, száraz telekkel és forró, csapadékszegény nyarakkal. A 17 hüvelyknél (430 milliméternél) kevesebb éves átlagos csapadékmennyiség erősen befolyásolja mind Dalhart ökológiai klímáját, gyakori öntözésre kényszerítve a gazdaságokat. Ennek ellenére a környéken mind a haszonnövények, mind a legeltetés, illetve a vágósertés ágazat megtalálható. Az öntözéshez a kör alakban kialakított öntözőberendezések uralják, míg a rövidfüves préri (shortgrass prairie) a legeltetésnek kedvez.
Dalhartból kihajtva az US-87-es úton rávetődik a fényszóróm fénye a Ports To Plains Corridor táblára. Erről egy külön cikkben mesélek neked, most csak annyit, hogy ez egy kiemelt prioritású autópálya rendszer, amit a Mexikóból érkező és oda tartó áruk szállításának felgyorsítása érdekében hoztak létre. Ezek az autópálya szakaszok hol négy, hol hatpályásak, sík vidékeken haladnak keresztül. Kiindulópontja Texas és Mexikó határvárosa, Laredo, majd halad egészen a Coloradói Dallas városáig. Az USA-ban számos ilyen kiemelt, a meglévő autópálya-hálózaton alapuló „folyosót” hoztak létre azért, hogy az áruk minél gyorsabban eljussanak a céljukhoz.
Éjszakámat a Des Moines után található parkolóban töltöm, amely egy történelmi emlékhely. A Claytontól északra fekvő Rabbit Ears hegycsúcspárnak állít emléket, amely útirányjelzőnek számított a 19. században a nyugat felé tartó telepesek számára. A formációt 1963-ban nemzeti történelmi nevezetességnek nyilvánították. Nevét egy indián törzsfőnökről kapta, aki itt halt meg a spanyolokkal vívott csatában 1717-ben.
A 100 ezres Pueblo [ˈpwɛbloʊ] az Arkansas folyó és a Fountain Creek találkozásánál található, 112 mérföldre (180 km-re) délre Denvertől. A terület félszáraz sivatagi területnek számít. Az USA egyik legnagyobb acélgyártó városa, ezért gyakran acélvárosnak is nevezik. Története az 1850-es években kezdődik, néhány telepessel. A környék lakosságának száma a coloradói aranyláz idején nőtt meg. Ennek köszönhetően újabb és újabb települések alakultak, amelyeket Pueblo néven 1870 és 1894 között egyesültek. Az acélgyártás már 1900-tól jelentős gazdasági tényezővé vált, és mai is jelentős bevétele származik ebből a városnak. Az acélgyár a múlt évszázad elején a népek olvasztótégelye is volt, számos nemzet bevándorlóinak köszönhetően. Az acélgyárban egykor több mint 40 nyelven beszéltek, és több mint kéttucatnyi idegen nyelvű újság jelent meg rendszeresen.
Nevét James W. Denver kormányzóról kapta. A South Platte River völgyében található, a High Plains nyugati peremén, a Sziklás-hegység elülső vonulatától keletre. Éghajlata kontinentális félszáraz. A város beceneve Mile High City (egymérföldes város), mert hivatalos tengerszint feletti magassága pontosan egy mérföld (5280 láb vagy 1609,344 méter). Ez a terület is őshonos lakosok, apacs, csejen, komancs és arapahó törzsek lakóhelye volt. A város alapítása és fejlődése az 1850-es években kezdődött. Lakosainak száma a kezdeti kb. 4000-ről 700 ezer fölé nőtt.
A fuvar adatai:
ATS verzió: 1.48.2.6s.
Rögzítés dátuma: 2023 október 8.
Típus: Gyors fuvar.
Kiindulás-cél: Tulsa (OK), Yelco Busses – Cheyenne (WY), Rail Export.
Tervezett/megtett távolság: 810/926 mérföld.
Időpont: Hétfő, 9:01 – Kedd, 18:36 (menetidő 33 óra 35 perc perc), fáradás szimulálása kikapcsolva.
Vontató: Western Star 49X 72″ Sleeper.
Szállítmány: School Bus.
Érintett települések (állam): Tulsa (OK), Enid (OK), Woodward (OK), Bryan’s Corner (OK), Guymon (OK), Dalhart (TX), Texline (TX), Clayton (NM), Des Moines (NM), Raton (NM), Trinidad (CO), Walsenburg (CO), Colorado City (CO), Pueblo (CO), Colorado Springs (CO), Denver (CO), Wiggins (CO), Loveland (CO), Fort Collins (CO), Cheyenne (WY).
Steam Személyes teljesítmény: Az iskolabuszok fővárosa.
VÉGE.