Egy remélhetőleg nagyon érdekes megbízásra találtam Santa Maria városában. A nevadai Carson City városába kell JCB gépeket vinnem. A követendő útvonal a Sierra Nevada régiót szeli keresztül, ahol a CA-14, majd az US-395 autópályákon fogok haladni. Számos településsel és csodálatos tájjal fogok találkozni. Ne hagyd ki!
Úgy gondoltam, hogy ezentúl új típusú úti beszámolókkal is jelentkezem, amiknek a „Szabad mint a szél” nevet adtam.
Ennek oka, hogy az ATS/ETS2 és a Steam által támasztott számos kihívás teljesítése mellett számos más megbízást is teljesítek, pusztán a vezetés öröme, illetve a Világtérkép minél teljesebb bejárása végett. Eközben igyekszem olyan cégektől megbízásokat vállalni, amelyekhez még nem volt szerencsém. Nos, mivel ezek az utak is bővelkednek látnivalókban, kilátóhelyekben, nevezetességekben, történelmi emlékhelyekben, úgy gondoltam, kár lenne megfosztani benneteket egy-egy jobban sikerült úttól.
Ezeken az utakon többnyire nem narrálok, hanem csak repesztek a kiindulási ponttól a célig. Az utakhoz tartozó cikkekben pedig, mint ebben is, csupán képes beszámolóim lesznek, a látottak néhány soros értelmezésével, sőt többnyire nem lesz Google Térkép sem, mert az útvonalak összeállítása a részletes ismertetőkhöz több órányi forráskutatással és útvonalkereséssel jár.
Jó szórakozást kívánok a „Szabad mint a szél” videóimhoz és cikkeimhez!
Santa Maria (spanyolul St. Mary) kb. 65 mérföldre (105 km) északnyugatra található Santa Barbarától és 150 mérföldre (240 km) északnyugatra Los Angeles belvárosától. Lakosainak száma a 2020-as népszámláláskor 109707 volt. A város borászatairól híres.
A Santa Lucia-hegységtől a Csendes-óceánig húzódó Santa Maria-völgy legalább 11 ezer éven át a Chumash nép hazája volt: az őslakosok a környező dombok lejtőin, a tölgyfák között, valamint a Santa Maria folyó partján platánok között, illetve a part mentén telepedtek le. A Portolá Expedíció 1769-ben haladt át a Santa Maria-völgyön az első spanyol szárazföldi felfedezések során. 1821-ben, a mexikói függetlenségi háború után a Santa Maria-völgyben lévő földeket magántulajdonba bocsátották a Rancho Punta de Laguna nevű mexikói földadomány keretében. A mexikói háború végén, 1848-ban Kaliforniát megszerezte az Egyesült Államok, amely az 1850-es kiegyezéssel szövetségi állam lett.
A város gazdaságának gerincét jelenleg a kőolajipar, illetve a szőlőtermesztés és a borászatok adják. A kőolajipar 1902 óta van jelen a területen, amikor sikerült olajat fakasztani az Orcutt Olajmezőn. 1957-re 1775 olajkút működött a Santa Maria-völgyben, amelyek több mint 640 millió dollár értékű olajat termeltek. A mezőgazdaságot elsősorban a szőlőültetvények képviselik, pincészeteknek és borászatoknak adva otthont. Ennek oka, hogy a várost körülvevő földek Kaliforniában a legtermékenyebbnek számítanak, ahol a borszőlő mellett az eper, a zeller, a saláta, a borsó, a tök, a karfiol, a spenót, a brokkoli és a bab is magas hozammal terem. Természetesen sok a szarvasmarha-tenyésztő is.
A Gaviota-hágót átszelő autópálya, illetve Gaviota Tunnel (hivatalos nevén Gaviota Gorge Tunnel) építése 1953-ban fejeződött be. Maga a hágó 1937-ben kapta nevét. Az alagút 420 láb (130 m) hosszú és 17,5 láb (5,3 m) magas. Csak az US 101 északi irányú sávjai haladnak át rajta, mivel a déli sávok a Gaviota-hágóról ereszkednek le egy keskeny kanyonon keresztül az alagúttól nyugatra. A hágó történelmi emlékhelynek számít, mert Kalifornia történelme során használták a bennszülött kaliforniaiak, a spanyol és mexikói felfedezők és telepesek, valamint a korai angol-amerikai telepesek, akik Közép-Kalifornia belső régiói és Santa Barbara partjai között utaztak.
Santa Barbara a tengerpart déli fekvésű szakaszán található a város a meredeken emelkedő Santa Ynez-hegység és a Csendes-óceán között. Santa Barbara éghajlatát gyakran meleg-nyári mediterránnak jellemzik, azért kellemes éghajlata miatt a várost „Amerikai Riviérának” nevezik. A város lakossága jelenleg kb. 88 ezer fő.
A szintén Chumash őslakosok által lakott terület 1769-1821 között a Spanyol Birodalom, 1821-1823 között az Első mexikói birodalom, 1823-1848 között a Mexikói Egyesült Államok, végül 1948 óta az Egyesült Államok része.
Ma amellett, hogy népszerű turisztikai és üdülőhely, a város sokszínű gazdasággal rendelkezik, amely magában foglalja a szolgáltató szektort, az oktatást, a technológiai ipart, az egészségügyet, a pénzügyeket, a mezőgazdaságot, a gyártást és a helyi önkormányzatokat. A város számos oktatási intézmény helye: a felsőoktatási intézmények közé tartozik a Kaliforniai Egyetem Santa Barbara részlege, a Santa Barbara City College, a Westmont College és az Antioch University Santa Barbara. A várost a Santa Barbara Municipal Airport szolgálja ki, a vonatközlekedést pedig az Amtrak biztosítja.
Ventura, hivatalos nevén San Buenaventura egy tengerparti város Los Angelestől északnyugatra. Lakossága kb. 110 ezer fő. A város népszerű turisztikai célpont történelmi nevezetességei, strandjai és üdülőhelyei miatt. Venturát legalább tízezer éve különböző népek lakták, köztük a Chumash őslakosok. A spanyol misszionáriusok 1782-es érkezésével Junípero Serra megalapította a Mission San Buenaventura-t, egyúttal elnevezve a várost. A kaliforniai missziók mexikói szekularizációját követően Pío Pico kormányzó San Buenaventurát Don José de Arnaznak adományozta Rancho Ex-Mission San Buenaventura néven, ahol egy kis közösség jött létre. Kalifornia amerikai meghódítását követően San Buenaventurát 1866-ban várossá nyilvánították. Az 1920-as évek jelentős olajrohamot hoztak, amely jelentősen továbbfejlesztette és kiterjesztette Venturát, amely növekedés a második világháború utáni gazdasági terjeszkedéssel folytatódott.
A Santa Clara River (Río de Santa Clara) egy 83 mérföld (134 km) hosszú folyó Dél-Kalifornia Ventura és Los Angeles megyéiben. Los Angelestől északra és északnyugatra elterülő hegységek egy részének vizeit vezeti le, majd nyugatra áramlik az Oxnard-síkságra, végül beletorkollva Ventura és Oxnard között a Csendes-óceánba. A folyó innen nem messze, északkeletre a Gleason Canyonban ered, és tart a CA-14-től délre futva Santa Clarita városáig, amin áthaladva elkíséri a CA-126-ot Venturáig.
A Santa Clara folyó a Río de Santa Clara nevet 1769 augusztus 9-én kapta, amikor a Portolá expedíció San Diegótól északra vonult, hogy missziót alapítsanak Monterey városában, az 1253 augusztus 11-én elhunyt Assisi Szent Klára tiszteletére.
Santa Clarita egy 228673 fős város a Santa Clarita-völgyben, a Santa Clara folyó mentén. A völgy már évezredekkel az európaiak érkezése előtt lakott volt. A terület legrégebbi régészeti lelőhelye nagyjából i.e. 3000-ből származik. I.u. 450 körül érkeztek ide a tataviamok, kiszorítva a korábban a területet lakott csumas népet. A tataviamok körülbelül 20 faluban éltek a völgyben és a környező területeken.
A XVIII. században spanyol gyarmatosítók érkeztek a területre, köztük Santa Clarita környékére is, hogy missziós településeket alapítsanak, majd 1822-ben Alta California néven az újonnan függetlenné vált Mexikó állam területe lett.
1842-ben Francisco Lopez aranyat talált a Placerita-kanyonban – ez volt az első dokumentált aranyfelfedezés Kaliforniában. Az Aranyálom tölgye (Oak of the Golden Dream), amely a felfedezés helyszínét jelöli, a mai napig turistalátványosság.
Az Egyesült Államok 1848-ban, a mexikói–amerikai háború megnyerését követően megszerezte Kaliforniát.
1858 és 1861 között a Santa Clarita-völgyet közlekedési folyosóként használta a Butterfield Overland Mail postakocsi-szolgáltatás San Franciscótól Los Angelesig. A környéken két állomásuk is fennmaradt, az egyik a Lyons állomás a mai Newhall városrészben, a másik a King’s állomás a San Francisquito kanyonban.
1876 szeptember 5-én befejeződött a Southern Pacific Railroad San Joaquin-völgyi vonalának építése, amely először kötötte össze Los Angelest San Franciscóval és az ország többi részével.
Az 1850-60-as években megkezdődött a környék olajkincseinek kiaknázása. 1876 szeptember 26-án egy francia bevándorló, Charles Alexander Mentry megalapította Mentryville városát a mai Stevenson Ranch közelében, az I-5-ös úttól nyugatra. Az itt épített Pico 4 olajkút volt az első kereskedelmileg sikeres olajkút az Egyesült Államok nyugati részén. A Mentryville-ből származó olajat Newhall-ban, a Pioneer Oil Refineryben finomították, amely az állam első életképes olajfinomítója volt. Az 1900-as évek elejére a Pico Canyon leggazdagabb olajkészleteinek nagy része kimerült.
A város fejlődésének motorja a városrészek összevonásával megalakult Santa Clarita város, valamint az autópályák és Los Angeles közelsége. A Santa Clara folyó völgyében fekvő város a San Fernando-törésvonal közelében fekszik, így földrengésveszélyes környék. A város hivatalos tengerszint feletti magassága 1207 láb (368 m), de ez csak egy átlag, mivel a hegyvidéki jelleg miatt a városon belül ez az érték változik: például a legalacsonyabb pont a CA-126 és az I-5 csomópont közelében található 1024 láb (312 m) tengerszint feletti magasságban, míg a legmagasabb pont a San Gabriel-hegységben található, a Placerita és a Sand Canyon utaktól délre 3048 láb (929 m) tengerszint feletti magasságban. A város mediterrán éghajlattal rendelkezik, forró, száraz, napos nyarakkal és enyhe, időnként esős telekkel. A Mojave-sivatag és a Csendes-óceán közelsége , valamint a város tengerszint feletti magassága miatt a változó mikroklíma gyakori. Nagy a napi hőmérséklet-ingadozás, különösen nyáron.
A CA-14 (Antelope Valley Fwy, Aerospace Hwy) Santa Clarita I-5 csomópontjánál kezdődik, és halad északi irányba egészen az US-395-ig. Ez az út tehát Los Angelest köti össze a Mojave-sivatag északi részével. Déli szakaszának neve Lancester városáig Antelope Valley Fwy, míg az északi szakasza az Aerospace Hwy nevet viseli.
Utóbbi nevet arra utalva kapta, hogy a CA-14 eredetileg az Edwards Air Force Base-t szolgálta ki, amely egykor a NASA űrsiklójának egyik fő leszállópályája volt, valamint a Naval Air Weapons Station China Lake-et, amely a katonai repülőgépipari kutatást, fejlesztést és tesztelést támogatja. Az autópályának ez a szakasza a Mojave-sivatag és a Sierra Nevada hegység közötti határán halad. A CA-14 teljes hossza mindössze 116,645 mérföld (187,722 km).
A jelenleg kb. 4000 fős lakossággal bíró Mojave élete 1876-ban indult a Southern Pacific Railroad építőipari táboraként. 1884 és 1889 között a város volt a 266 km hosszú, húsz öszvérből álló bórax szekér útvonal nyugati végállomása, amely a Death Valley-ban található Harmony Borax Works bányából indult. Később, 1908-tól a Los Angeles vízvezetékhez szükséges cementelőállítás helyszíne, valamint a vezeték építésének központja lett.
A jelenlegi Mojave Air & Space Port repülőtér őse az 1935-ben létesített Mojave reptér volt, amely elsősorban a környék arany- és ezüstbányászati iparát szolgálta ki. Ma ez a reptér nem csak polgári, hanem kutató és katonai reptér, egyúttal repülőgép temető is. A repülőtér ma több mint 60 repülőgépipari vállalat és intézmény otthona, mint például a Scaled Composites és a polgári National Test Pilot School. A város adott otthont a Rutan Voyagernek, az első repülőgépnek, amely megállás és tankolás nélkül repülte körbe a Földet. A repülőtér egyben az Egyesült Államok első szárazföldi űrrepülőtere is, és itt történt az első magán űrrepülés, a SpaceShipOne 2004 június 21-i felbocsátása.
A CA-190-es (Death Valley Scenic Byway) érdekes út, mert két szakasza van, és mi a játékban csak az itt kezdődő részét járhatjuk be. Ez utóbbi szakasz innen indul, és a Death Valley Junction kereszteződésig tart, ahol rátérhetünk a CA-127-esre, hogy eljussunk rajta a már Nevada államban futó US-95-ig Tonopah vagy Las Vegas felé. A másik, nyugati szakasz a Sierra Nevada hegylánc nyugati oldalán fut, kezdve a CA-99-nél, és végződve a Sequoia National Forest parknál.
Az Owens Lake közelében fekvő Cartago kb. 100 állandó lakossal bír. A település nevét az ókori Karthágóról kapta. A környék bányászatának fénykorában, az 1870-es években, még gőzhajó-kikötő is volt a fa és az érc szállítására. Ma már inkább csak egyfajta üdülőfaluként funkcionál.
Tulajdonképpen itt, Cartagonál, illetve az US-395-re csatlakozva érem el az Owens-völgyet, amely egy hasadékvölgy, egy olyan földterület, amely két párhuzamos törésvonal között süllyedt le, miközben a föld mindkét oldalán megemelkedett. Ez a mai völgy lapos talaját és meredek, magas falait eredményezte. A nyugati oldalán található Sierra Nevada több mint 4300 m tengerszint feletti magas csúcsokkal bír, míg az Owens-völgy alja körülbelül 1200 m, így ez a völgy a legmélyebb az Egyesült Államokban. Szárazságát többek között a Sierra Nevada esőárnyékának köszönhető. Ha a kamionból balra nézek, ezeket a száraz hegyoldalakat látom.
Cartagot elhagyva elhaladtam az Owens Lake mellett, ami az útról sajnos nem látszik. A következő nagyobb település a kb. 2000 fős Lone Pine, amely az Owens-völgyben fekszik, ahol az Owens-tó is. A városka a nevét a közeli Lone Pine-kanyon bejáratánál magányosan álldogáló fenyőfáról kapta. A település kb. 1861-62 tele óta létezik, postája 1870-ben nyílt meg.
Nem gondolnád, hogy ez az aprócska település mekkora filmtörténeti jelentőséggel bír: a környék ugyanis számos western és más stílusú filmek helyszíneként szolgált, köszönhetően festői tájainak. Már 1920-ban felfedezték a korábbi, még csak bányászközösségeket ellátó települést, és az évtizedek során számos filmet vagy azok egyes jeleneteit forgatták a környéken. Ezeknek állít emléket a település elején található Museum of Western Film History – sajnos a játékban nem látni ezt az épületet.
Sajnos rossz emlék is sújtja a városkát az 1872-es nagy földrengésen kívül: a várostól északra, Manzanar közelében működött a II. világháború idején a Csendes-óceán partja mentén lakó japán származású amerikaiak egyik áttelepítő tábora.
Az Inyo County Court House impozáns épülete már a negyedik a megye történetében. Az első egy földrengésben dőlt össze, a második leégett, a harmadik pedig túl kicsinek bizonyult :-/ A jelenlegi épületet 1921-ben húzták fel, és úgy tervezték, hogy ellenálljon a földrengéseknek és a tűznek. Ez a régió egyetlen monumentális neoklasszicista stílusú középülete. Az épületen egy emléktábla található az I. világháborúban elesett Inyo megyei lakosok emlékére.
Az épület előtti parkban pedig egy monumentális, organikus formát ábrázoló modern vagy absztrakt szobrot látok, ami talán a természetre vagy a vidék geológiai jellegzetességeire utal. Sajnos nem találtam forrást, amely egyértelmű leírással rendelkezne…
A kb. 3800 fős lakossággal bíró Bishop (korábban Bishop Creek, ami felett el is haladok a városba érve) az egyetlen bejegyzett város Inyo megyében. Az Owens-völgy északi végénél található a Mojave-sivatagban, 1260 méteres tengerszint feletti magasságban. A várost a Sierra Nevada hegységből eredő Bishop Creek patakról nevezték el, a patakot pedig Samuel Addison Bishopról, az Owens-völgy egyik korai telepeséről. Lone Pine városához hasonlóan, itt is számos vadnyugati filmet forgattak az elmúlt évtizedekben.
Az első amerikai felfedezők, akik az Owens-völgyét feltérképezték, Jedediah Smith 1833-ban és Joseph Walker voltak 1834-ben. Érdekesség, hogy bár Kalifornia e távoli vidéke a korai spanyol térképeken mexikói területként szerepelt, a Sierra Nevada keleti részén soha nem jártak. A leghíresebb korai felfedező, aki ellátogatott a területre, John C. Fremont volt. Az 1845-ben indított, a Keleti Sierra Nevada-hegységet térképező csoport tagja volt a híres indián felderítő, Kit Carson is, akiről Nevada fővárosa, Carson City kapta a nevét. A csoportban ott volt Ed Kern is, akiről Kern megyét nevezték el, valamint Richard Owens, aki a nevét adta az Owens-tónak és magának az Owens-völgynek.
Bishop városa a tőle mintegy nyolcvan mérföldre északra, a nevadai Aurorában virágzó bányásztelep marhahús iránti igénye miatt jött létre – ez a település ma már szellemváros, a nevadai NV-359-estől északra találod. 1861-ben a marhahústenyésztők szarvasmarha-csordákat hajtottak mintegy háromszáz mérföldre a kaliforniai San Joaquin-völgyből, a Walker-hágónál lévő déli Sierra Nevada-hegységen át, fel az Owens-völgyön, majd az Adobe Meadows-on át Aurorába. Útközben néhány marhahústenyésztő észrevette, hogy az Owens-völgy északi része tökéletes az állattenyésztéshez. Így néhányan, köztük Samuel Addison Bishop, felesége és több béres úgy döntöttek, hogy a völgyben telepednek le. 1861 augusztus 22-én érkeztek meg az Owens-völgybe mintegy 600 szarvasmarhával és 50 lóval. Így tehát Henry Vansickle, Charles Putnam, Allen Van Fleet és a McGee fivérek mellett Bishop volt az egyik első fehér telepes a völgyben.
A korai telepesek kőkarámjainak és kerítéseinek maradványai még mindig láthatók Bishoptól északra, az US-395 mentén. Miután megalapította a San Francis Ranch nevű tanyát a patak mentén, amely ma is a nevét viseli, Samuel Bishop marhahúst kezdett árulni az aurorai bányászoknak. Aurora egyik akkori lakója a fiatal Samuel Clemens volt, aki később Mark Twain íróként szerzett hírnevet. 1862-re egy határ menti település (és később város) jött létre Bishop Creek néven, néhány mérföldre keletre a San Francis Ranchtől. Bár a város továbbra is virágzik, Samuel Bishop ranchára ma már csak egy emlékmű emlékeztet.
Az US-6 jelenleg kelet-északkeleti irányban halad Bishoptól a Massachusetts állambeli Provincetownig. Az 1926 óta létező autópálya hossza 3,198.87 mérföld (5148,08 km), és áthalad Kalifornia, Nevada, Utah, Colorado, Nebraska Iowa, Illinois, Indiana, Ohio, Pennsylvania, New York, Connecticut, Rhode Island és Massachusetts államokon…eltart egy darabig, míg bejárhatjuk ezt az útvonalat a játékban. Sajnos nehéz követni, mivel az egyes államokban sok esetben más számmal fut.
Az Owens River körülbelül 295 km hosszú, és természetesen a névadó Owens-völgybe folyik, és azon keresztül haladva végül a Lone Pine-tól délre fekvő endorheikus Owens-tónál végződik, a 2600 négyzetmérföld (6700 km²) méretű vízgyűjtője legmélyebb pontján. A vízgyűjtő területét ábrázoló képen láthatod, hogy az US-395-ön haladva jó darabon elkísér a folyó.
Benton nevét Thomas Hart Benton missouri szenátorról, a nyugati terjeszkedés szószólójáról kapta, amely Mono megye egyik legrégebbi városa. Bentont a nyugati indiánok alapították, akik a város hőforrásait használták ki (Benton Hot Springs). Benton egykor egy kis bányászváros volt, ötezernél több lakossal. Az eredeti épületek közül sok megmaradt, és a város soha nem halt ki teljesen, hiszen még ma is közel háromszázan lakják.
A környéken az 1862-ben történő felfedezésétől aranyatmajd ezüstöt bányásztak, ennek köszönhette kezdeti bányászváros jellegét és ötezer fős lakosságát. Ez az időszak azonban csak kb. 1890-ig tartott.
Az alig kb. 200 fős lakossággal bíró Lee Vining a Mono Lake partján található. A település a nevét Leroy Viningről kapta, aki 1852-ben bányásztelepülésként alapította. 1926-tól Lakeview volt a neve, de 1953-ban Lee Vining nevét választották.
Lee Vining gazdasága nagyrészt a turizmusra támaszkodik, mivel ez a legközelebbi város a Yosemite National Park keleti bejáratához a CA-120-as útnak köszönhetően, amelynek elágazását láttam is idejövet. A CA-120-ason a játékban is utazhatunk, áthaladva a nemzeti parkon. Ezen az úton, átszelve a Tioga-hágót, a Sierra Nevada-hegység nyugati oldalán leereszkedve Modesto városába juthatunk.
A Mono Lake egy sós tó, amely legalább 760 ezer évvel ezelőtt alakult ki egy endorheikus medence terminális tavaként. A lefolyás hiánya miatt magas sótartalom halmozódik fel a tóban, ami lúgossá teszi a vizét. A tó kb. 13 mérföld (21 km) hosszú és 9.3 mérföld (15 km) széles. Átlagos mélysége 57 láb (17 m), legmélyebb pontja pedig 159 láb (48 m). A tó és környezete 6383 láb (1946 m) tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Az útról jól láthatók a benne lévő szigetecskék a Negit-sziget és a Paoha-sziget. Vize lúgossága miatt egyetlen hal sem él meg benne, ennek ellenére a sivatagi tó szokatlanul termékeny ökoszisztémával rendelkezik, amely a vizeiben jól élő sós garnélákon és planktonikus algákon alapul.
A fuvar adatai:
ATS verzió: 1.54.2.6s.
Rögzítés dátuma: 2025 április 19.
Típus: Szabad mint a szél – Gyors fuvar.
Kiindulás-cél: Santa Maria, Bitumen – Carson City, Coastline Mining.
Tervezett/megtett távolság: 552/582 mérföld.
Időpont: Péntek, 7:57 – Péntek, 20:40 (menetidő 14 óra 43 perc), fáradás szimulálása kikapcsolva.
Vontató: Western Star 5700XE 82″ Sleeper (600 LE, 12 sebességes).
Fülkefestés: Red.
Pótkocsi/Szállítmány: 3-tengelyes, síkplatós, 48 láb, Lode King Brilliance/Electric Dumpster JCB HTD-5E.
Érintett települések (állam): Santa Maria (CA), Santa Barbara (CA), Ventura (CA), Mojave (CA), Pearsonville (CA), Cartago (CA), Lone Pine (CA), Independence (CA), Bishop (CA), Benton (CA), Benton Hot Springs (CA), Lee Vining (CA), Carson City (NV).
VÉGE.
