A Dodge City-Joplin út igen eredményes volt, így pihenésképpen északabbra, Nebraska államba gurultam át egy megbízás kedvéért: a már jól ismert Columbus-North Platte útvonalat járom be ismét…
Úgy gondoltam, hogy ezentúl új típusú úti beszámolókkal is jelentkezem, amiknek a „Szabad mint a szél” nevet adtam.
Ennek oka, hogy az ATS/ETS2 és a Steam által támasztott számos kihívás teljesítése mellett számos más megbízást is teljesítek, pusztán a vezetés öröme, illetve a Világtérkép minél teljesebb bejárása végett. Eközben igyekszem olyan cégektől megbízásokat vállalni, amelyekhez még nem volt szerencsém. Nos, mivel ezek az utak is bővelkednek látnivalókban, kilátóhelyekben, nevezetességekben, történelmi emlékhelyekben, úgy gondoltam, kár lenne megfosztani benneteket egy-egy jobban sikerült úttól.
Ezeken az utakon többnyire nem narrálok, hanem csak repesztek a kiindulási ponttól a célig. Az utakhoz tartozó cikkekben pedig, mint ebben is, csupán képes beszámolóim lesznek, a látottak néhány soros értelmezésével, sőt többnyire nem lesz Google Térkép sem, mert az útvonalak összeállítása a részletes ismertetőkhöz több órányi forráskutatással és útvonalkereséssel jár.
Jó szórakozást kívánok a „Szabad mint a szél” videóimhoz és cikkeimhez!
…de mielőtt végleg búcsút intenék Columbus városának és innen nem messze a Platte folyóba ömlő Loup folyótól, felidézem a tavalyi emlékeimet erről a két helyről…
…a Loup [lup] River számos ágból, mellékfolyóból áll, de végül a Platte folyóba ömlik, innen nem messze. Ahogy a lenti térképen is látod, vízgyűjtő medencéje az Elkhorn River és a Platte River medencéi közé esik, vagyis hát tulajdonképpen együtt hárman alkotnak egy nagy vízgyűjtő medencét Nebraskában.
A Loup River a Platte River mintegy 68 mérföld (109 km) hosszú mellékfolyója Nebraska középső részén. A folyó a Great Plains keleti peremén, a Sandhills régiótól délkeletre egy ritkán lakott mezőgazdasági terület vizeit vezet le. A folyó neve franciául „farkast” jelent, aminek eredete a folyó partjain élő, a „farkas népének” nevezett Pawnee Skidi törzs. A Loup folyót, mellékfolyóit és patakjait, köztük a North-/Middle-/South-Loupot a köznyelv „Loups” (farkasok) néven emlegeti. Ezek a víztestek együttesen mintegy 2900 km hosszúak.
A Platte River [plæt] nebraskai szakasza kb. 310 mérföld (500 km) hosszú. Ha azonban legtávolabbi forrásától, mellékfolyóján, a North Platte folyón keresztül mérjük meg hosszát, az több mint 1050 mérföldre (1690 km) rúg. A Platte folyó a Missouri mellékfolyója, amely a Mexikói-öbölbe torkollik. A Platte nagy részében széles, sekély, kanyargós patak, homokos fenékkel és sok szigettel, vagyis egy ún. fonott víztest.
Ha elhaladsz a folyó felett, és kinézel kamionod ablakán, akkor azt hinnéd – ahogy azt sok más folyónál is látod –, hogy egy kiszáradó folyóról van szó, alacsony vízállással és rengetek apró, folyamatosan változó, ide-oda tekergő, hol szétváló, hol egybefolyó csatornával. Ezért is nevezik fonott folyónak, mert igen jellegzetes szerkezete van. A változó vízállástól és a vízáteresztő, víznyelőként működő kavicsos medertől függően apró szigetecskék születnek és semmisülnek meg. A szigetecskék úgy maradhattak fent, hogy az idők folyamán a rajtuk megtelepedő növényzet megkötötte, megmagasította, így állandóvá tette azokat. Ez a jellegzetes szerkezet a nagy hordalékot magával sodró folyókra igaz, vagyis nem a vízmennyiség hiánya okozza kinézetüket – persze a globális felmelegedés ezeket a folyókat is tovább apasztja.
A Platte River a Missouri River vízgyűjtő medencéjének egyik legjelentősebb mellékfolyórendszere, amely a középső Great Plains nagy részét Nebraskában, valamint a keleti Sziklás-hegység víztesteit Coloradóban és Wyomingban vezeti le. A folyó völgye fontos szerepet játszott a nyugati irányú terjeszkedésben, útvonalat biztosítva számos jelentős emigráns ösvényhez, köztük az Oregon, a California, a Mormon, a Bozeman és a Pony Express ösvényekhez.
Az első európaiak, akik meglátták a Platte folyót, francia felfedezők és prémvadászok voltak 1714 körül – először Nebraskier-nek (Nebraska) nevezték el, az Otoe nép által adott név átírásaként, ami azt jelenti, hogy „lapos víz”. Ez a kifejezés nagyon közel áll a francia „rivière platte” („lapos folyó”) szavakhoz, amelyek a Platte folyó név valószínű eredete.
A Platte River Nebraska nyugati részén, North Platte városától keletre, a nebraskai North Platte és a South Platte folyók összefolyásánál keletkezik. Mindkettő forrásfolyót a hóolvadás táplálja a keleti Sziklás-hegységben a kontinentális szakadéktól (Continental Divide) keletre.
A Platte River hossza nagy részén homokos, széles, sekély, fonott folyó. Sok sekély csatornája és szigete, valamint folyamatosan változó homokpadjai megnehezítették a hajózást. Emiatt soha nem használták vízi szállítási útvonalnak. Torkolatánál még inkább szétterül, egy mérföld széles lesz, a víz mélysége pedig csak 6″ (15 cm). Erre mondták annak idején a bevándorlók, hogy „túl sűrű volt az iváshoz, túl híg a szántáshoz” („too thick to drink, too thin to plow”).
A lenti térképen láthatod azt a várost is, ahonnan indultam, Columbust…ha végignézed a folyó nebraskai szakaszát, akkor láthatod Scottsbluff, North Platte, Grand Island, Columbus és Omaha városokat, amelyek mind megjelennek a játékban.
A hivatalosan 1858-ban alapított, kb. 24 ezer fős Columbus Platte megye székhelye, Nebraska 10. legnépesebb városa, az US-81 és az US-30 utak kereszteződésében fekszik. Most már tudjuk, hogy a várostól délre a Loup River és a Platte River folyik. Éghajlatára a nedves kontinentális klíma a jellemző hideg, száraz telekkel és forró, párás nyarakkal. A csapadék a késő tavaszi és nyári hónapokban a legmagasabb, éves átlagban 682 mm.
A XVIII. században a Platte és a Loup folyók összefolyása körüli területet számos indián törzs használta, például a Pawnee, az Otoe, a Ponca és az Omaha. Az Otoe törzs a XVII. század elején Iowa középső részéből költözött ide, az alsó Platte-völgybe, az Omaha és a Ponca törzsek pedig az Ohio folyó torkolatának közeléből költöztek ide, majd a XVIII. század közepére átvándoroltak a Missouri folyó közelébe.
1720-ban a franciákkal szövetséges Pawnee és Otoe törzsek harcosai lemészárolták a Pedro de Villasur vezette spanyol haderőt a mai Columbus városától délre.
1739-ben Pierre és Paul Mallet francia kereskedők a közelben lévő Pani-Maha faluban szálltak meg, az első francia expedíció keretében, miközben az akkor még spanyol uralom alatt álló Santa Fe-be tartottak.
A XIX. században a területen áthaladt a „Great Platte River Road”, amely a Platte és North Platte folyók völgyében futott Fort Kearny-től Fort Laramie-ig. Ez az útvonal volt a nyugati irányú terjeszkedés fő útvonala. A Platte River északi partját követő utazók számára a Loup River lankás partjaival és futóhomokjával ellehetetlenítette az átkelést. Komp vagy híd hiányában az utazók többségének jókora utat kellett megtennie a a folyásiránnyal szemben, mielőtt megpróbáltak volna átkelni.
Columbus városának első telepeseit a Columbus Town Company hozta be 1856 május 28-án. A település az ohiói Columbus-ról kapta a nevét, ahonnan a legtöbb telepes származott. A település helyét a transzkontinentális vasút javasolt útvonalán való elhelyezkedése miatt választották ki.
Columbus-tól nyugatra a James C. Mitchell vezette Elk Horn and Loup Fork Bridge and Ferry Company pedig Pawnee városát alapította meg. 1855-ben Mitchell megszerezte a jogot, hogy komppal közlekedjen a Loup folyón. A két társaság 1856 novemberében egyesült.
1858-ban elfogadták az ekkor még csak alig 16 lakossal bíró Columbus-t várossá nyilvánító alapító okiratot. Nem sokkal ezután megyeszékhely lett. Ugyanebben az évben az amerikai hadsereg ajánlására kompot építettek át a Loup folyón.
A város növekedése 1863-ig lassú volt. Ebben az évben Omahában megkezdődött a transzkontinentális vasút építése,a mely 1866 júniusában érte el az ekkor még alig 75 fős várost. Ugyanakkor az 1862-ben elfogadott előző évben elfogadott Homestead Act telepesek seregét vonzotta a Great Plains területére, amit a vasút megérkezése is elősegített. Emiatt a Loup River kompját egy szezonális pontonhídra cserélték, amit csak nyáron használtak.
A város az 1870-es években tovább növekedett és virágzott, köszönhetően a terjeszkedő mezőgazdaságának, valamint a vasúti forgalomnak. Az évtized során a megye lakossága háromszorosára nőtt, és Columbus a nyolc környékbeli megye kereskedelmi központja lett.
A XX. század eleje az autóutak és az autópályák kialakításáról szólt: 1911-ben elindították a Meridian Highway projektet. A tervezett észak-déli transzkontinentális autópálya a Platte és a Loup folyókat a Columbus-hidaknál keresztezte. 1924-ben elkészült a Meridian Bridge, amely felváltotta a szezonális kompot a Missouri folyón a Nebraska-Dél-Dakota határon, így az autópályán már egész évben lehetett közlekedni Kanadától Mexikóig. 1928-ban az útvonal neve US Highway 81 lett.
1913-ban megépítették a Lincoln Highway-t kelet-nyugati transzkontinentális autópályaként. Az út a Platte River folyását követte Nebraskán át. Az autópálya Columbus hídján kelt át a Loup folyó felett. 1926-ban az útvonal neve US Highway 30 lett.
Sajnos néha belefutok ilyen furcsa „közlekedési helyzetbe”, ahol egy-egy szerelvény a föld alatt próbálja meg folytatni útját…ez itt az egyik kereszteződésben próbálkozik…hosszú pótkocsimmal nagy ívben kellett kanyarodnom, hogy ki tudjam kerülni abban reménykedve, hogy mozdulatlan marad.
A Dwight D. Eisenhower National System of Interstate and Defense Highways, közismert nevén az Interstate Highway System vagy Eisenhower Interstate System, szabályozott használatú autópályák hálózata, amely az USA Nemzeti Autópálya-rendszerének (National Highway System) részét képezi. Ez az autópálya-hálózat kiterjed az Egyesült Államok egész területére, beleértve Hawaii-t, Alaszkát és Puerto Rico-t is.
A XX. században az Egyesült Államok Kongresszusa az 1916-os Federal Aid Road Act révén kezdte finanszírozni az utak építését és fenntartását, köszönhetően a motorizáció terjedésének. Az 1921-es Federal Aid Highway Act törvény elfogadását követően hozzáláttak a nemzeti úthálózat kiépítéséhez. 1926-ban létrehozták a United States Numbered Highway System útszámozási rendszert, amellyel az utak egységes számozását írták elő. Ezzel az utak államilag finanszírozottak és karbantartottak lettek, bár még kevés nemzeti szabvány létezett az úttervezésre.
Miután Dwight D. Eisenhower 1953-ban elnök lett, kormánya javaslatot dolgozott ki egy államközi autópálya-rendszerre, ami végül az 1956-os Federal-Aid Highway Act törvénybe iktatását eredményezte.
Ettől kezdve az államközi utakat autópályának tervezték, nemzeti szinten egységes építési és jelzési szabványokkal. A rendszerbe ugyan már beépültek egyes, korábban épült utak, a legtöbb útvonal azonban teljesen új volt.
Az eredeti államközi autópálya rendszer megépítését 1992-ben nyilvánították befejezettnek annak ellenére, hogy az eredeti 1956-os tervtől számos helyen eltértek, és számos szakasz nem felelt meg teljesen a szövetségi szabványoknak. Mindezzel együtt az Interstate Highway System építése körülbelül 114 milliárd dollárba került (ez 2023-ban 618 milliárd dollárnak felelt meg). Az autópálya hálózat természetesen tovább bővül, mivel a szövetségi finanszírozás biztosítja új útvonalak létrehozását is, így számos jövőbeni államközi autópálya tervezése vagy építése van folyamatban.
Bár az autópálya rendszert jelentős mértékben a szövetségi kormány finanszírozza, az Interstate Highways annak az államnak a tulajdonában van, amelyben épültek. Néhány kivételtől eltekintve minden államközi útnak meg kell felelnie bizonyos szabványoknak, például a szabályozott hozzáférésnek, sorompóknak, egy elválasztó sávnak a szembejövő forgalmi sávok között, és több forgalmi sávnak. Tiltottak az útkereszteződések, így a közlekedési lámpák is, és a szövetségi közlekedési táblák elhelyezése is előírás.
Az államközi autópályák számozási sémája miatt az elsődleges államközi útvonalakhoz egy- vagy kétjegyű, a hosszabbakból kiágazó rövidebb (elkerülő, körgyűrű, üzleti stb.) útvonalakhoz pedig háromjegyű számokat rendelnek, ahol az utolsó két számjegy megegyezik a szülőútvonallal. A számozás érdekessége, hogy az észak-déli irányú utak számozása I-5-től I-95-ig, tehát páratlan számokkal azonosítottak. Ezzel szemben a kelet-nyugati irányú útvonalak számozása délről indul az I-10-el, és a kanadai határ közelében végződik az I-90/I-94-el, vagyis páros számozásúak.
Bár a szövetségi jogszabályok kezdetben tiltották útdíj szedését, egyes államközi útvonalak ma is fizetősek.
A forgalom nagyságára jellemző, hogy ezeken az autópályákon az összes évi járműforgalom kb. 25%-a halad át. Az autópálya rendszer teljes hossza 2022-ben 48,890 mérföld (78.680 km).
Tehát, minden olyan autópályán találkozni fogsz ezzel a táblával, amely az Interstate Highway System autópálya hálózat része.
A 2000 júliusában megnyílt Great Platte River Road Archway Monument (más néven The Archway vagy Kearney Archway) a történelmi emlékezetnek ad otthont, Nebraska és a Platte River völgyének történetét elmesélve Amerika kialakulásakor.
Frank B. Morrison egykori kormányzó célja a Platte River völgyének történetére emlékeztető emlékmű és turisztikai látványosság készítése volt. Építéséhez 1997-től 60 millió dollár értékben bocsátottak ki kötvényeket. A boltívben kialakított kiállítás 2000 július 16-án nyílt meg a nagyközönség előtt. Az első két évben 220-250 ezer látogatója volt. A kiállítást meglátogatta Bill Clinton akkori elnök is.
A történelem előtti idők óta a Platte folyó mentén, Nebraskán át vezető ösvény, amely Great Platte River Road néven vált ismertté, mindig is a kontinensen áthaladó útvonal volt. A múzeum bemutatja azoknak az úttörőknek és kalandoroknak a történeteit, akik az 1800-as évek közepe óta járták ezt az utat, és segítettek Amerika felépítésében. A kiállítás Fort Kearny 1848-as megalapításával kezdődik, majd az Oregon Trail, a California Trail és a Mormon Trail szakaszainak bemutatásával folytatódik. Ezek az ösvények a közeli Fort Kearny-ben találkoztak, mielőtt tovább haladtak volna nyugat felé. A különböző időszakokat bemutató tárlatok között a következőkkel találkozhatnak a látogatók: egy fedett ökrös szekér (prairie schooner wagon) az Oregon Trail-ről, egy bivalycsapás, a mormonok kézikocsikkal végrehajtott vándorútjuk tárgyai (Mormon Handcart Expedition), egy 1849-ből származó tábor, egy Pony Express állomáson lezajló lócsere, az első transzkontinentális távíróvonal (Transcontinental Telegraph) emlékei, egy postakocsi, a transzkontinentális vasútvonal (Transcontinental Railroad) kiépítésének emlékei, az első transzkontinentális autópálya, köztük az I-80 emlékei. A kiállítás egy 1950-es évek stílusú kávézóval zárul, amelynek ablakaiból kilátás nyílik az autópályára.
A 20th Century Veterans Memorial emlékmű bronzszobrai a hadsereg, a haditengerészet, a légierő, a tengerészgyalogság és a parti őrség, valamint a North Platte-i Canteen (lásd alább) önkénteseinek állítanak emléket. A XX. század öt fő konfliktusát, az első világháborútól az első iraki háborúig, egy 4,5 méter magas tégla dombormű ábrázolja. Az emlékműhöz tartozik egy Walk of Honor, amit több ezer emléktégla szegélyez, amelyek a XX. század bármely szakaszában szolgált veteránok nevét tartalmazzák.
A South Platte River egyike a Platte folyó két fő mellékfolyójának – a másik a North Platte River, szintén jó ismerősünk a játékból. Colorado és Nebraska államokon folyik át. Vízelvezető medencéje magában foglalja a Colorado állambeli Sziklás-hegység keleti részét, a Colorado Front Range és Eastern Plains néven ismert lakott régiókat, valamint Wyoming egy részét Cheyenne városának közelében. Nebraska nyugati részén a North Platte folyóval együtt hozzák létre a Platte folyót, amely aztán Nebraskán keresztül a Missouri folyóba ömlik.
A South Platte folyót a partján élő bennszülött arapahók Niinéniiniicíihéhe-nek hívták (no, ezt ejtsd ki!). A korai spanyol felfedezők Rio Chato-nak (nyugodt folyónak) nevezték. 1702-ben Jose Naranjo kapitány (őslakos-spanyol felderítő és az új-mexikói indián segédcsapatok kapitánya) Rio Jesus Mariának nevezte el. A kapitányt Új-Spanyolország alkirálya arra utasította, hogy kutassák fel a Tierra Incognitát.
A South Platte már a nyugati hódítások idején létfontosságú vízforrásként szolgált Coloradóban. Jóval Denver városának létrehozása előtt sok bevándorló érkezett a South Platte folyóhoz, hogy elmeneküljön a száraz Great Plains vidékéről. Ezek az emberek ugyan túlélték a hőséget, de nem nélkülözték a létfontosságú vízforrást, amit a South Platte adott nekik. A vödrök és kutak egy ideig elegendőek voltak vízrendszerként, de végül mára a Denver Water System gondoskodik a vízellátásról.
A vízellátás részét képezik a mára a folyón több helyütt kiépített gátak és víztározók. A folyó első figyelemre méltó víztározója az Antero Reservoir az US-24 és az US-285 ölelésében. A név a spanyol „delantero” szóból származik, ami „első”-t vagy „fej”-t jelent, mivel ez a víztározó volt az első a South Platte folyón, közel a folyó forrásához.
A következő innen nem messze keletre, az US-24 alatt a Spinney Mountain Reservoir, amely a Spinney Mountain tövében található. A környék a Spinney Mountain State Park része.
Két mérfölddel a Spinney Mountain Reservoir alatt jön a következő víztározó, az Elevenmile Canyon Reservoir.
Az Eleven Mile Canyon-tól útját északkeletre, az US-24-es utat metszve, egyre közelebb jutva Denverhez, halad tovább a Cheesman Lake víztározóig. Nevét a denveri vízi úttörőről, Walter S. Cheesman-ről kapta. Amikor 1905-ben elkészült, a gát a világ legmagasabb gravitációs gátja volt, 221 lábbal (67 méterrel) a meder felett.
A következő víztározó már Denver határában található Strontia Springs Reservoir néven.
A Strontia Springs Reservoir alatt a South Platte áthalad a Waterton kanyonon, mielőtt belépne a Chatfield víztározóba, amely már Denvertől délre található, a város határában. A Chatfield Reservoir a hetedik és egyben utolsó gát a South Platte folyón. Ezt követően tovább haladva eljut North Platte városáig, ahol a North Platte folyóval egyesülve folynak tovább Platte River néven.
North Platte Lincoln megye székhelye, a North Platte River és a South Platte River ölelésében fekszik. A 2020-as népszámláláskor a lakosság száma 23.390 fő volt, ezzel Nebraska 11. legnépesebb városa. Nevét a North Platte folyóról kapta.
A várost 1866-ban alapították a Union Pacific Railroad akkori végállomásaként. Természetesen nem sokáig volt végállomás, hiszen folyt tovább a transzkontinentális vasút építése Ogellala felé.
A város igazi vasúti csomópont, intermodális teherpályaudvar Union Pacific Railroad Bailey Yard néven. A pályaudvar mellett található a már csak látnivalóként működő Golden Spike Tower irányítótorony. Pont feléjük haladok, hiszen a pályaudvar a célom…
A város másik nevezetessége a Buffalo Bill Ranch State Historical Park a North Platte River közelében folyó Scout Creek mentén, az US-83-től keletre az US-30 fölött. Az épületben található múzeum Buffalo Bill Cody (1846-1917) életét mutatja be, aki itt telepedett le 1880-ban.
Történelmi nevezetesség a Canteen District városnegyed, aminek a bejárata jól felismerhető a nagy fekete kapuról. Ez valójában az a terület, ahol a vasúti csomópontnak köszönhetően 1941-től számos katonavonat haladt át, és a rajtuk utazó közel 7 millió katonát a környékről származó önkéntesek tízezrei láttak el élelemmel, kávéval, szendvicsekkel és egyéb desszertekkel. Erről az eseményről North Platte Canteen (Service Men’s Canteen in the Union Pacific Railroad station at North Platte) néven emlékeznek meg.
William F. „Buffalo Bill” Cody 1846 február 26-án született Iowában. 7 évesen családja Kansas államba költözött, ahol az első telepesek közé tartoztak. 9 évesen Cody lovasfutárként a Russell, Majors and Waddell cégnél kezdett dolgozni, amely egy kansasi szállítmányozó cég volt, és amely a Pony Express-t is elindította. A polgárháború alatt Cody felderítőként az Unió hadseregében szolgált. Itt érdemelte ki a „Buffalo Bill” becenevet, mert bölényvadászként ő szállította a húst a Kansas Pacific Railway számára. A polgárháború után az 1880-as években megalakította a Buffalo Bill’s Wild West Show-t, amellyel az Egyesült Államokban és Európában is turnézott. A show sikere lehetővé tette Cody számára, hogy ezen a helyen megépítse a „The Mansion on the Prairie”-t, ahogy a helyiek nevezték. A második birodalmi stílusú ház volt North Platte legnagyobb háza a XIX. század végén. 1886 és 1913 között ez volt Buffalo Bill otthona. 4000 hektáros földjén szarvasmarhát és fajtatiszta méneket tenyésztett. Számukra 1887-ben egy nagy istállót is építettek.
A fuvar adatai:
ATS verzió: 1.54.2.6s.
Rögzítés dátuma: 2025 április 16.
Típus: Szabad mint a szél – Gyors fuvar.
Kiindulás-cél: Columbus, Nielsen Roads Co. – North Platte, American Lines.
Tervezett/megtett távolság: 230/278 mérföld.
Időpont: Szerda, 9:38 – Szerda, 18:20 (menetidő 8 óra 42 perc), fáradás szimulálása kikapcsolva.
Vontató: Freightliner Cascadia 72″ Sleeper RR (505 LE, 12 sebességes).
Fülkefestés: Fawn.
Pótkocsi/Szállítmány: 9-tengelyes, tripla, több forgáspontú, fa borítású, mélybölcsős A-SNZ-20/Mobil törőgép.
Érintett települések (állam): Columbus (NE), York (NE), North Platte (NE).
VÉGE.
