Úgy gondoltam, hogy a Cruising Greece közben ideje megfelelnem a Steam Személyes teljesítmények által támasztott kihívásoknak is. Így esett a választásom az Edirne-Híosz gyors fuvarra. Ezzel az úttal a Teljes ellátás által elvárt Hotel Artemia fuvarok közül az elsőt tervezem teljesíteni.
A Greece DLC 2024 december 4-ei megjelenésével kaptunk egy újabb államot. Az SCS jó szokásához híven a térképpel együtt megérkeztek az elmaradhatatlan kihívások is: a Cruising Greece (#CruisingGreece) egyéni és közösségi céllal, az 5 Steam Személyes teljesítmény, valamint a Mitilíni városába vagy városából vállalt fuvar, amiért egy Csacsi (Greek Donkey) plüss kabinkiegészítőt kapunk.
Ez az út a Teljes ellátás Steam Személyes teljesítmények által támasztott kihívás teljesítéséhez szükséges első fuvar.
Az A2/E90 (Egnatia Odos) autópálya Görögország északi részén fut, átszelve nyugat-kelet irányban az országot. A csodálatos hegyi út számos fizetőkapuval és alagúttal rendelkezik, magas bércek és mély völgyek között vezetve. Az E90-es európai úthálózat része, amely a portugáliai Lisszabontól az iraki Zahó városáig, pontosabban az annak a közelében található török-iraki határig húzódik. Görögországi teljes hossza 670 km. Az út a régi Via Egnatia római út vonalát követi, 76 alagúttal és 1650 híddal. Az Egnatia Odos SA álami vállalat szervezésében 1994-től 2009-ig épült.
Az 50 ezres lakosú Kavála/Καβάλα a Kavála-öböl és az A2/E90 autópálya között fekszik. Jelentős kompkikötő, hiszen az Égei-tenger összes szigetével van kapcsolata.
A város a történelem során több nevet is viselt: az ókorban Neapolis volt (am. „új város”, mint sok más görög gyarmat), a kora középkorban Christo(u)polis („Krisztus városa”), majd a XVI. századtól Kavála. Ez utóbbi név több forrással is rendelkezik: mivel a város a Via Egnatia ősi útvonalon fekszik, ezért a Cavala nevet a lovak (cavalla) adták, ahol a futárok lovat cseréltek; Bellon francia utazó szerint, aki 1547-ben járt Kavalában, megemlíti azt a helyi hagyományt, hogy a város eredetileg Nagy Sándorról Bucephalus nevű lova szolgáltatta a nevet (Bükephalosz/Βουκέφαλος, a βους és κεφαλή szavakból, jelentése: „ökörfejű”) ; egy harmadik lehetőség, hogy a „Kavala” egy török név, amit a XVI. század elején törökök által újjáalapított városlakók adtak neki; végül Georgios Bakalakis régész szerint a bizánci Iconium város – ma Konya – közelében, Kis-Ázsiában volt egy Kavala nevű bizánci erőd – amikor a XVI. század elején az oszmánok Iconiumból muszlim telepeseket hoztak Kavala területére, ezek az emberek magukkal hozták szülőföldjük nevét.
Neapolis városát az i.e. VII. század végén alapították Thassosból származó telepesek. Egyike volt a partvonal mentén fekvő számos thassiai gyarmatnak. Mindet azért alapították, hogy kihasználják a gazdag arany- és ezüstbányák előnyeit, különösen a közeli Pangaion-hegyben találhatóakat.
A Via Egnatia római katonai út áthaladt a városon, és elősegítette a kereskedelem felvirágzását. I.e. 168-ban római civitas lett, valamint Brutus és Cassius bázisa volt i.e. 42-ben, a Philippi csatában elszenvedett vereségük előtt. Pál apostol első európai útja során itt, Neapolisban szállt partra. A bizánci időkben a várost már „Christo(u)polis”-nak (Χριστούπολις, „Krisztus városának”) hívták. A VIII. és IX. században a bolgár támadások arra kényszerítették a bizánciakat, hogy átszervezzék a terület védelmét, nagy gondot fordítva erődítmények és helyőrségek alapításával. A XII. század közepén Edrisi arab geográfus ellátogatott a városba, amit jól megerősített városnak és a tengeri kereskedelem központjának nevezett.
Az Oszmán Birodalom 1387-ben foglalta el a várost, és Kavála 1912-ig az Oszmán Birodalom része maradt. A XVI. században Ibrahim pasa, Nagy Szulejmán nagyvezíre a késő római (i.sz. I-VI. század) vízvezeték újjáépítésével járult hozzá a város virágzásához és növekedéséhez. Az oszmánok a bizánci erődöt is megerősítették Panagia dombján. Mindkét nevezetesség ma a város legismertebb jelképei közé tartozik.
A XX. század elején először a bolgárok szállták meg a várost 1916-18 között. Majd következett az 1919-22-es görög-török háború után a város a jólét új korszakába lépett. Kavála bekapcsolódott a dohányfeldolgozásba és -kereskedelembe. A két világháború közötti időszakban és a második Görög Köztársaság idején Kavála Görögország 4. legnagyobb városa lett Athén, Szaloniki és Pátra után.
A Panagia-félsziget csúcsát a Kavalai Akropolisz uralja, melynek legnagyobb része az i.u. XV. század első negyedében épült. Az 1391-ben elpusztult bizánci Christoupolis Akropolisz (Kavala régebbi neve) utódja, amelynek romjait beépítették a jelenlegi erődbe. Az erőd célja a Via Egnatia kritikus útvonalának ellenőrzése és védelme volt. Az erőd kiváló természetes védelemmel rendelkező helyre épült, mivel abban az időszakban, amikor a háborúkat még „hideg acél” fegyverekkel, nem pedig tömegpusztító fegyverekkel vívták. Ezen az impozáns épületen láthatóak az egymást követő javítások és az erődítménybe való beavatkozások, a bizánciaktól a velenceieken át az oszmánokig. Maga az Akropolisz megmunkálatlan helyi gránittömbökből épült, tégla- és márványdarabokkal keverve. Ma megtekinthető a központi kör alakú torony, amely az utolsó védelmi vonal volt; a lőpor- és élelmiszerraktár, amit később börtönné alakítottak át; a helyőrség, a tisztek és az őrök tartózkodására alkalmas tér; és a víztartály, amit a vízvezetékből töltöttek fel.
Kavála másik jellegzetes műemléke a „Kamares” néven ismert vízvezeték, melynek megmaradt hossza 270 m, maximális magassága 25 m. A vízvezetékkel a száraz Panagia-félsziget, ahol az óváros és az erőd is található, vízellátását oldották meg. A kamarák jelenlegi formájukat 1520-1530 között nyerték el, építését Ibrahim pasának, Nagy Szulejmán szultán vezírjének tulajdonítják. A Kamares hatalmas építmény, nincs arányban az akkor jelentéktelen település méretével. Úgy tartják, hogy egy római vízvezeték is volt ezen a helyen, amelynek romjai fölé épült. Ez a régi vízvezeték látta el vízzel Kavála óvárosát egészen a XX. század első évtizedeiig.
Híosz vagy Khiosz ([ˈkaɪ.ɒs], görögül: Χίος, latin: Chíos [ˈçi.os]) az ötödik legnagyobb görög sziget az Égei-tenger északi részén, egyúttal a Földközi-tenger tizedik legnagyobb szigete. A sziget fővárosa Chios, vagy ahogy a játék nevezi, Híosz.
A mintegy 27 ezer főnyi lakosságú városra a helyiek gyakran Chora (Χώρα, am. város) vagy Kastro (Κάστρο, am. kastély) néven hivatkoznak, ha magáról a városról, nem pedig az azonos nevű szigetről akarnak beszélni.
A város egy ősi település helyén, a természetes kikötő északi oldalán épült. A XVI. századra a bizánci fallal körülvett várost a genovai uralkodók egy hatalmas középkori kastéllyá, „Kastróvá” erősítették (Castle of Chios). Az 1881-es pusztító földrengés után a város újjáépítésekor a neoklasszikus stílust részesítették előnyben, bár a rakpart és a külterületek nagy része természetesen modernebb. A part menti sétányra és az azt szegélyező épületekre építészetileg a közeli Szmirna, a kis-ázsiai partvidék hatott.
Maga a sziget félhold vagy vese alakú, 50 km hosszú és 29 km a legszélesebb részén, területe 842 289 km2. A sziget hosszában hegygerinc húzódik, éghajlata meleg, mérsékelt mediterrán, száraz. A hegygerinc két legmagasabb csúcsa a Pelineon (1297 m) és az Epos (1188 m).
A fuvar adatai:
ETS2 verzió: 1.53.3.14s.
Rögzítés dátuma: 2025 január 25.
Típus: Gyors fuvar.
Kiindulás-cél: Edirne, Low Field Family Plant Farm – Híosz, Hotel Artemia.
Tervezett/megtett távolság: 271/273 km.
Időpont: Szombat, 6:02 – Vasárnap, 0:11 (menetidő 18 óra 9 perc), fáradás szimulálása kikapcsolva.
Vontató: Volvo FH4 Globetrotter XL (750 LE-s, 12 sebességes).
Pótkocsi/Szállítmány: 3-tengelyes Kässbohrer K.SCS függönyös/Gyökeres fák.
Érintett települések (állam): Edirne (TR), Ipsala (TR), Kavála (GR), Híosz (GR).
Steam Személyes teljesítmény: Teljes ellátás (1/4).
VÉGE.
