Az Oklahoma DLC megjelenésével egyidőben kaptunk Steam Személyes teljesítményekkel támasztott kihívásokat is. Közéjük tartozik Az iskolabuszok fővárosa, amely szerint 5 db iskolabuszt (School Bus) kell elszállítanom bárhova. Ez már az ötödik ilyen fuvarom lesz, ami most a Tucumcari városában székelő Rail Export telephelyére szól.
A gyors fuvar lényege, hogy hívásra kell a megbízónál teremnem, és az alám rakott szerelvényt kell elhúznom A-ból B-be. Egy ilyen fuvar kitűnő alkalom a megbízók megismerésére és a munkám megismertetésére, valamint a különféle nyergesvontatók és szállítmányok vontatásának kipróbálására.
Sok esetben egy-egy Steam Személyes teljesítmény által támasztott kihívás teljesítéséhez is gyors fuvarra van, lehet szükség. Így van ez most is, amikor az Oklahoma DLC-vel járó Az iskolabuszok fővárosa kihívás teljesítéséhez szükséges ötödik fuvart bevállaltam. Ez a kihívás immár a negyedik iskolabusz szállításával bíz meg az új-mexikói Tucumcari városában működő Rail Export intermodális terminálba. A School Bus nevű rakományt Tulsában, a Yelco Busses iskolabusz gyárban vehetem fel.
Közben elgondolkodtam azon, hogy miért pont ezt a sárga színt alkalmazzák az iskolabuszok festésére. Nos, ennek is megvan a maga története, amely így hangzik:
1939 áprilisában Dr. Frank W. Cyr, a New York-i Columbia Egyetem Teachers College professzora konferenciát szervezett, amelyen 44 egységes tervezési, építési és biztonsági szabványt határoztak meg az iskolabuszokra, beleértve a karosszéria jellegzetes külső színét is. A sárga-narancssárga színt azért választották, mert a rajta lévő fekete betűk félhomályban voltak a legjobban olvashatók, ami miatt már messziről feltűnő, és elég szokatlan látványt nyújtott ahhoz, hogy a környezet figyelmét odavonzza, illetve felfigyeljenek jelenlétére, és tudatosuljon a környezetben, hogy itt gyerekekkel közlekedő jármű halad.
Mind a 48 akkori állam közlekedési tisztviselői, a busz alváz- és karosszériagyártóinak képviselői, valamint a DuPont és a Pittsburgh Paints festékszakértői vettek részt a konferencián. A sárgás-narancssárga szín három árnyalatából választották ki a a megfelelőt. Ezt a színt az akkori National Bureau of Standards (jelenleg National Institute of Standards and Technology) 595a számú szövetségi szabványként, 13432 számú színként fogadta el.
A szín kezdetben a National School Bus Chrome néven került a köztudatba, de ma már hivatalosan National School Bus Glossy Yellow néven ismerik.
Ennek a színnek az eredeti pigmentje a monoklin ólom(II)-kromát („krómsárga”) volt, amely más pigmentekhez képest kiváló acélvédő tulajdonságokkal rendelkezik. Mivel az ólom-kromát mind ólom-, mind kromáttartalma miatt mérgezőnek bizonyult, illetve a levegővel való érintkezés után ólom-szulfidos sötétedésnek is ki volt téve, a pigmentet kezdetben kadmium-szulfid („kadmiumsárga”) és megfelelő mennyiségű kadmium-narancs vagy szelén pigment keverékével cserélték ki az egyenértékű szín előállításához. A kadmium azonban drága és szintén mérgező nehézfém, ezért a pigment ma már azoalapú szerves anyag. Forrás
Ha esetleg kacérkodsz a szín használatával, akkor használd ezeket a színkódokat: Hexa – #EF8E00 vagy SRGB – 239, 142, 0.
Rendkívüli lehetőség, hogy végig a Route 66 mentén fogok haladni – Tulsa és Oklahoma City között az I-44-es, innentől egészen Tucumcari városáig az I-40-es kíséri. Adrian mellett pedig egy szép szakasz fut az autópályától délre, amit már volt szerencsém megtekinteni.
A Route 66, vagyis az US-66-os út az USA autópálya-rendszerének egyik első autópályája volt – 1926 november 11-én hozták létre, és csak a következő évben állították fel az útjelző táblákat. Az USA egyik leghíresebb útjává vált autópálya Chicagóból indult, és áthaladt Illinois, Missouri, Kansas, Oklahoma, Texas, Új-Mexikó, Arizona államokon, hogy végül Kalifornia államban, Santa Monica-ban érjen véget, 2448 mérföld (3940 km) után. Ma már jelentőségét vesztette a számos, jól kiépített és sűrű államközi autópályák miatt, de nosztalgiából újabban kezdik felismerni jelentőségét és egyre többen járják végig, és ennek köszönhetően hozzák helyre szakaszait.
A 66-os út mindig is fontos útvonalnak és az új kezdet reménynek számított a nyugatra vándorlók számára, különösen az 1930-as évek Dust Bowl csapása idején, amikor egész régiók néptelenedtek el a szárazság miatt. Az útvonal mentén mindenhol felvirágzott a gazdaság, hiszen a boltok, vendéglők, szállások, a helyi termékek, a turizmus mind-mind profitáltak az út forgalmából – egyfajta ütőérként kötötte össze keletet és nyugatot.
Az US-66 számos fejlesztésen esett át hat évtizedes élettartama során, ennek ellenére 1985 június 26-án hivatalosan is levették az államközi autópálya rendszer listájáról, hiszen az évtizedek alatt számos jobb minőségű úttal helyettesítették, és kerülték el. Felszámolását követően elhagyatottá váltak szakaszai, de mára „Historic Route 66” néven támadt fel, ugyanis felismerték történelmi jelentőségét. Az út által kijelölt folyosót 66-os számmal kerékpárúttá is átalakítják, amely így része lesz az USA Kerékpárút-rendszerének, amelyet a 2010-es évektől fejlesztenek.
A játékban már több alkalommal is találkozhattam, és részben át is haladhattam ezen az úton, illetve számos útjelző tábla hívta fel figyelmem az út közelségére. Azt hiszem, egyszer érdemes lenne a teljes utat beépíteni a játékba…mit gondolsz? Szívesen végighaladnál rajta egy fuvarral?
![Az I-44-esen először át kell kelnem az Arkansas [ɑːrˈkænzəs] folyó felett. A távolban a Holly Corporation Tulsa Refinery olajfinomítót és a belváros felhőkarcolóit látod. Az Arkansas a Mississippi egyik fő mellékfolyója. Általában keletre és délkeletre folyik, miközben áthalad Colorado, Kansas, Oklahoma és Arkansas államokon. A folyó forrásmedencéje Coloradóban, az Arkansas folyó völgyében található. A felszíni víz a Sawatch és a Mosquito hegyláncok hótakarójából ered, forrásának a Leadville melletti csúcsból kiinduló patakot tekintik. 1469 mérföldnyi (2364 km) hosszával az USA hatodik leghosszabb folyója.](https://www.trucksim.games.hu/wp-content/uploads/2023/11/202310311559_Gyors-fuvar-Tulsa-OK-Tucumcari-NM_4_I-44-Tulsa-Arkansas-River-Holly-Corporation-Tulsa-Refinery-belvaros-kulso-kep.jpg)
Oklahoma City-t, röviden OKC-t hivatalosan 1889-ben alapították, miután a XIX. században az ún. Land Rush-nak köszönhetően az öt civilizált indián törzs (Five Civilized Tribes – Cherokee (Cseroki), Chickasaw (Csikaszó), Choctaw (Csaktó), Muscogee Creek (Krík) és Seminole (Szeminol)) által lakott területre beözönlöttek a telepesek, és néhány év alatt közel tízezer farm alakult a környéken. A farmereket vonzotta a North Canadian River közelsége is, amelynek városon átfolyó szakaszára Oklahoma River néven hivatkoznak. A területen átfolyó folyók vizének felduzzasztásával a várost ma már mesterséges tavak veszik körül, amelyek a vízgazdálkodáshoz és a rekreációs tevékenységekhez segíti hozzá a lakosokat. Jelenleg öt ilyen tó található a város peremkerületeiben: az Arkadia Lake, a Lake Stanley Draper, Lake Thunderbird, a Lake Overholser és a Lake Hefner.
Oklahoma City, Oklahoma állammal 1907-ben lett az Unió része, egyben az új állam fővárosa. Lakosainak száma a néhány ezer főről a XX. század elejére 60 ezer, majd a II. Világháborúra 200 ezer, és máig egyenletesen növekedve 700 ezer főre nőtt.
Oklahoma Cityben található a világ egyik legnagyobb állat árverési piaca. Az olaj, a földgáz, a kőolajtermékek és a kapcsolódó iparágak adják a helyi gazdaság motorját. Mivel a város egy kitermelés alatt álló olajmező közepén fekszik, nem számítanak meglepő látványnak az olajkutak a város területén. A város közlekedésének és gazdaságának az is jót tett, hogy a régi 66-os út helyett kiépült az I-35, az I-40 és az I-44 államközi autósztráda.
Időjárása szélsőséges, legalábbis március és június között, lévén a város az ún. Tornado Alley közepén helyezkedik el, így rendszeresen elérik a Mexikói-öböl felől érkező tornádók.
Eközben elhaladok a Canadian River felett, amely az US-281 csomópont közelében szeli át a tájat. A Canadian River, vagy más néven emlegetve a South Canadian River az Arkansas folyó leghosszabb mellékfolyója. Körülbelül 1026 mérföld (1651 km) hosszú, Coloradóból indul, és Új-Mexikón, átvágva a texasi Panhandle-n és Oklahomán keresztül haladva csatlakozik az Arkansas folyóhoz a Robert S. Kerr víztározótól északra. A vízelvezető területe körülbelül 47,700 négyzetmérföld (124.000 km2).
A folyó Coloradoban, a Sangre de Cristo-hegység keleti oldalán, körülbelül 2900 m tengerszint feletti magasságban ered, Raton városától északnyugatra. Fő mellékfolyói a North Canadian River, a Little River és a Deep Fork Rivers.
A coloradói szakasz után kelet-délkelet irányban átfolyik az új-mexikói határon, majd dél felé halad el Ratontól nyugatra. Mély kanyont vájt ki magának az új-mexikói Springertől délre. Az első gáttal a Conchas-tónál találkozik, ahol a folyó keletre fordul. Az új-mexikói Loganben víztározóvá duzzasztották, az Ute-tót kialakítva. Innentől keresztezi a texasi Panhandle-t, majd a texasi Sanfordban ismét víztározót alakítottak ki a vizéből, kialakítva a Meredith-tavat. Új-Mexikó keleti részén haladva átvág a Panhandle, majd a Llano Estacado északi határán, elválasztva azt a Great Plains többi részétől. Texasból átjut Oklahomába, majd Oklahoma City városától délre folyik tovább, beömölve az Eufaula-tóba, amely a legnagyobb vízfelülettel rendelkező tó a folyón. Körülbelül 32 km-re lefelé csatlakozik az Arkansas folyóhoz a Robert S. Kerr víztározónál, körülbelül 40 mérföldre (64 km-re) az arkansasi határtól.
A folyó nagy része egy lassan hömpölygő vízi út, amit vörösiszap és futóhomok határol. Ha elegendő eső esik, a folyó jelentős mennyiségű vizet tud szállítani.
Clinton városát 1899-ben alapították Washita Junction néven, amikor két férfi településnek alkalmas területet keresett a Washita River völgyében. A kiszemelt területet négy indiántól vásárolták meg, de a tranzakció csak 1902-ben vált hivatalossá. A városban kialakított postahivatal, így a város nevét sem fogadta el a posta, így a város új nevét Clinton F. Irwin (1854 január 1. – 1923 november 4.) ír származású illinois-i ügyvédről kapta, aki 1899 és 1907 között az Oklahoma Területi Legfelsőbb Bíróság (Oklahoma Territory Supreme Court) bírája tisztségét töltötte be. A város életét a Route 66 megépítése lendítette fel. Oklahoma City és Amarillo között Clinton városa számított jelentős megállónak a Route 66 mentén. Akkoriban az átutazók kiszolgálása jelentette a fő bevételt, ma már azonban inkább a Route 66 Museum létéről híres a város. Érdekes módon lakosságának száma az elmúlt 100 év alatt sem nőtt jelentősen, a kezdeti közel 2000 főről mindössze 8-9000 főre emelkedett. Az itteni éghajlat hasonlít Texas államéhoz, a nedves, szubtrópusi éghajlat jellemző rá.
A XIX. század végén alapított Shamrock nevét George Nickel ír-amerikai származású édesanyja tanácsára kapta, amely szerint a lóhere szerencsét hoz. A lóhere és a zöld színű városnév jelenleg is a város jelképe. A város lakossága az elmúlt 100 év során mindig közel 1200-3800 fő között volt, az 1930-as évek olaj és földgáz boomja, valamint a 66-os út kiépülését követően is. Ennek ellenére Shamrock ma is a második legnagyobb város Amarillo után a 66-os út texasi szakasza mentén. Ma vegyi-, olaj és gázüzem biztosítja a helyiek megélhetését, valamint a 66-os út utódja, az I-40-es.
Az úttól balra a távolban magasodik Shamrock víztornya – a város büszkélkedhet Texas legmagasabb víztornyával, amely 10 mérföld távolságból, így az autópályáról is látszik. A város 1911-es alapítását követően egy megbízható vízműre is szükség lett. A teljesen acél szerkezetet hengeres, félgömböt formázó fenekű tartállyal 1915-ben tervezték és építették, amelyet négy rácsos csatornaoszlop támaszt alá. Utóbbiakat fém kötőrudak tartják össze. A tartály kapacitása 75,000 gallon, és 176 láb magasan helyezkedik el. A mérnökök figyelembe vették a szél és a víztartály okozta terhelést is. A XX. század elején a városon átutazók a torony alatti betonvályúkban itatták meg lovaikat.
Texasnak ez a nyugati széle a félszáraz ún. South Plains, vagyis a Déli-síkság. Ezen a 24 megyényi területen a fő tevékenység a gyapottermesztés. Amint az előző utamon is, most is az út mentén végestelen végig, a láthatár széléig érnek a gyapotföldek és a gyapottermesztést kiszolgáló létesítmények.
Mivel Texas, így a mezőgazdasági haszonnövények termesztése mellett a gabonacirok, kukorica, búza, földimogyoró, napraforgó, szőlő és zöldségfélék mellett természetesen a szarvasmarha-tenyésztésnek, a legeltetésnek is nagy múltja van.
Texas északnyugati vidékének ez a része, átnyúlva Új-Mexikóba a hatalmas Llano Estacado (spanyolul: [ˈʝano estaˈkaðo]), magyarul a karózott síkság (emlékeztek a gyerekkori indián könyvekre?) része. Az elnevezés a síkságon sok helyen meredek lejtőkkel kiemelkedő mesákról kapta, amelyek szinte útjelzőkként szórják tele a területet. Egy másik magyarázat szerint az itt lakó népek karókkal jelöltek ki útvonalakat, biztonságossá téve és felgyorsítva az áthaladást a területen. Hatalmas területről van szó, és érdekessége, hogy ennek a sík területnek a tengerszint feletti magassága a délkeleti 3000 lábról (900 méter) északnyugatra több mint 5000 lábra (1500 m) emelkedik.
A fuvar adatai:
ATS verzió: 1.48.2.6s.
Rögzítés dátuma: 2023 október 31.
Típus: Gyors fuvar.
Kiindulás-cél: Tulsa (OK), Yelco Busses – Tucumcari (NM), Rail Export.
Tervezett/megtett távolság: 503/625 mérföld.
Időpont: Kedd, 9:02 – Kedd, 20:54 (menetidő 12 óra 53 perc perc), fáradás szimulálása kikapcsolva.
Vontató: Kenworth T680 Mid Roof Sleeper.
Szállítmány: School Bus.
Érintett települések (állam): Tulsa (OK), Oklahoma City (OK), Clinton (OK), Shamrock (TX), Amarillo (TX), Adrian (TX), Tucumcari (NM).
Steam Személyes teljesítmény: Az iskolabuszok fővárosa.
VÉGE.
