Örnsköldsvik-Umeå-Skellefteå-Arvidsjaur az új megbízás útvonala. Végig a Botteni-öböl partján, majd a 95-ösön Arvidsjaurba. Olajszűrőket viszek a Renar Logistik számára egy Tirsan T.SHG 40′-as konténerszállítóval.
A Nordic Horizons DLC november 27-ei megjelenésével a Világtérkép kibővült a skandináv államok északi területeivel, egészen a Nordkappig, amivel Európa legészakibb határát jelölik.Ezzel párhuzamosan elindult a Cruising Nordic Horizons World of Trucks esemény, amely 2026 február 1-ig tart. Ez a térképbővítés irdatlanul nagyra sikerült a maga 41 városával, több mint 30 egyéb településével, 204 telephelyével, és 13 új céggel, tehát jó sokáig elszórakozhatunk a kihívások teljesítésével. Ezzel szemben a térképhez kapott Steam Személyes teljesítmények már nincsenek határidőhöz kötve, tetszőleges időpontban teljesíthetők – persze ez nem jelenti azt, hogy könnyebbek lennének. Az egyéb, magaddal szemben támasztott kihívásokkal együtt egy kevésbé ráérő játékosnak többhavi munkát, vagy inkább élvezetet jelent. Az ETS2 1.57, a Scandinavia Refresh, a Nordic Horizons és ami a puttonyba még belefért… című posztomban további infókhoz juthatsz a térképbővítéssel, az 1.57 verzióval kapott újdonságokkal és a kihívásokkal kapcsolatban.
Ez az út a Cruising Nordic Horizons kihívás 5., illetve a Nordic Horizons DLC-hez kapcsolódó Észak titkai Steam Személyes teljesítmény 2. fuvarja.
Örnsköldsvik [örnsöldszvík], vagy ahogy a helyiek hívják, „Övik” [övík], Jämtland szomszédságában, a Botteni-öböl partján fekszik. Ez a város az északi kapuja a Világörökség részét képező Magaspartnak, és az ipari innováció egyik svédországi fellegvára.
A város természeti környezetét tehát a Höga Kusten drámai tájai határozzák meg. Amint korábban olvashattad, a terület a világon itt emelkedik a leggyorsabban, évente kb. 8-9 mm-nyit. A talaj főként kemény gránitból és gneiszből áll, amelyet a jégkorszak gleccserei csiszoltak simára, mély fjordokat és meredek sziklafalakat hagyva maguk után
A város meglepően fiatal, mindössze 1894-ben alapították, nevét Per Abraham Örnsköld [per ábraham örnsöld] kormányzóról kapta. Azért alapították, hogy a régió faiparának és kereskedelmének legyen egy modern kikötője. Ennek köszönhetően a XX. század elején a város robbanásszerűen fejlődött a fűrésziparnak és a gépgyártásnak köszönhetően.
A gazdaság pilléreit tehát régen a faúsztatás, a papírgyártás és a nehézgépgyártás alkották. A kikötő tele volt gőzhajókkal, amik a svéd fát szállították Európába. Ma a város a „zöld innováció” központja. A Domsjö Fabriker AB [domső fabriker], amely itt található az Associated Nordic Ports mellett, biorefinéria (bio-finomító) faanyagból készít alapanyagokat a textilipar és a vegyipar számára. Emellett a hadipar is jelentős: a BAE Systems Hägglunds [heglundsz] itt gyártja a világszerte elismert lánctalpas járműveket.
Örnsköldsvik községben körülbelül 56 000 ember él, ebből a városi magban kb. 33 000 fő. A város „hoki-őrült”. A Modo Hockey [múdó hoki] csapata világhírű utánpótlás-neveléséről (olyan sztárok indultak innen, mint Peter Forsberg). A környék a Surströmming [szürsztrömming] (erjesztett hering) hazája, amelynek intenzív illata, khm szaga? 🙂 és íze a helyi identitás része.
A város klímája északi mérsékelt övi. A telek havasak és hidegek (átlagosan -5°C és -10°C között), de a tenger közelsége miatt kevésbé zordak, mint a belső területeken. A nyarak világosak és kellemesek.
Az E4 Skandinávia egyik legfontosabb közlekedési folyosója, amely szinte teljes egészében Svédországon halad keresztül, összekötve a déli országrészt az északi területekkel. Hossza körülbelül 1590 km. Helsingborg [helszingborj] városából indul, Svédország déli részéből. Végpontja Tornio [tornió], Finnországban, ahol mindössze 1 km hosszú. Svéd szakasza tehát a svéd-finn határváros Haparanda [hápárándá] városáig tart. Szerencsénkre a játékban a teljes szakaszát bejárhatjuk.
Az út érinti Jönköping [jöncsöping], Linköping [lincsöping], Stockholm [szokkholm], Uppsala [upszálá], Gävle [jevle], Sundsvall [szundszvál], Umeå [umeó] és Luleå [lúleó] városait, amelyeket mind megtaláljuk a játékban. Én most az Örnsköldsvik-Skellefteå szakaszán fogok utazni.
Az E4 egyes szakaszainak is megvannak a maguk érdekességei:
A déli szakasz (Helsingborg-Gävle) szinte végig folyamatos autópálya. Itt található Svédország egyik leglátványosabb útszakasza is, amely a Vättern-tó [vettern] partján halad végig magas sziklafalak között.
Az északi szakaszon Gävle felett az út változó színvonalú: váltakoznak az autópályák, a 2+1 sávos, szalagkorláttal elválasztott utak és a hagyományos kétsávos szakaszok.
A harmadik, amit reggel jártam be, a Magaspartnak (Höga Kusten [hőga kuszten]) nevezett szakasz Sundsvall [szundszvál] és Örnsköldsvik [örnsöldszvík] között. Itt az út az UNESCO világörökség részét képező területen halad át, ahol lenyűgöző hidakon (pl. a Högakustenbron) és meredek dombokon át vezet az út.
A Tingsstället (gyakran csak a becenevén: Ting1) Örnsköldsvik, és egyben egész Svédország egyik legmeghökkentőbb és legvitatottabb modern épülete.
A Gert Wingårdh, Svédország egyik leghíresebb építésze által tervezett épület 2013-ban készült el. A terv egyfajta „építészeti újrahasznosítás”, mivel a toronyház egy régi, 1960-as évekbeli brutalista stílusú betonépület, az egykori járásbíróság (innen a Tingsstället név) fölé épült. A bíróság udvarára egy vaskos betonpillért építettek, és erre „akasztották rá” a modern lakóépületet, amely így szinte lebeg a régi épület felett.
Az épületre a „Pixel-torony” nevet aggatták, mivel legszembetűnőbb jellemzője a homlokzata: 78 különböző színű, kerámiával bevont panel borítja. A színeket a környék egyik híres festője, Bengt Lindström művészete ihlette. A házból 164 darab élénk színű, kiugró erkély (úgynevezett „box”) áll ki minden irányba, ami miatt az épület úgy néz ki, mintha egy hatalmas LEGO-építmény vagy egy szétesőben lévő digitális kép (pixel) lenne.
Ez egy lakóépület, amelyben 51 luxuslakás található. A legfelső szintekről lélegzetelállító kilátás nyílik az Örnsköldsvik-öbölre és a környező hegyekre.
Az emlékművet a 2000. év tiszteletére állították, és egy modern rúnakő (stela [sztela]) stílusában készült.
A jellegzetes, íves, kampószerű forma a környék leggazdagabb vaskori régészeti lelőhelyére, a Gene fornby-re [géne fornbü] utal. Az ott talált leletek és a Magaspart felemelkedő földjének dinamikáját szimbolizálja.
Ha jól megnézed, akkor láthatod, hogy az oszlopba vésett ábrák nem véletlenszerűek. Ezek a város történelmét beszélik el: találhatók rajta vaskori motívumok (hajók, állatok), amik a tengeri múltat idézik. Vannak rajta ipari szimbólumok (fogaskerekek, fűrészlapok), amik a város alapítását és felemelkedését jelentik. A legmodernebb alakzatok pedig a technológiát és az informatika világát jelképezik.
Az oszlop sötét, csiszolt gránitból készült, ami szinte fémesen csillog. Az alkotója Anders Åberg [andersz óberj] szobrászművész, aki a közeli Mannaminne [mannaminne] szabadtéri múzeum megálmodója is. Célja az volt, hogy egyetlen kőtömbbe sűrítse a múltat, a jelent és a jövőt.
A Gideälven [gideelven] nem csupán egy vízfolyás a térképen, hanem Västernorrland [vészternorrland] megye egyik meghatározó energetikai és természeti ereje. A folyó Svédország északkeleti részén, Ångermanland [ongermánland] tartományban kanyarog. Útja a hegyvidéki belső területektől a Botteni-öbölig tart, és én itt, a közelben, az E4-esen kereszteztem útját. Hossza kb. 225 km, a vízgyűjtő terület nagysága kb. 3.440 km2. Torkolata Husum [huzum] mellett, az Északi-Kvarken szorosnál van.
A Gideälven az egyik leginkább kiaknázott folyó Svédországban, aminek az oka a víz erejét kihasználó számos erőmű. A folyón ugyanis több mint 10 jelentős gát és erőmű található (pl. a Björna [björná] vagy a Gideåbacka [gideóbakká]). Emiatt a folyó vízszintje és sodrása szabályozott, ami jelentősen megváltoztatta az eredeti vadvízi környezetet.
A szíbályozás előtt a Gideälven híres lazacos folyó volt. A gátak azonban megakadályozták a halak vándorlását. Ma főként sebes pisztráng és pénzes pér található a vízben. Azonban az elmúlt években számos ún. „hallépcsőt” építettek, hogy a lazacok és a tengeri pisztrángok újra elérhessék ívóhelyeiket. A folyó menti erdők gazdagok élővilágban, gyakran látni jávorszarvast a part menti bozótosokban – amikhez eddig sajnos nem volt szerencsém…
Az Umeälven partján, a városi parkban (Vänortsparken) álló Umeå stads kyrka [umeó sztádszs kürká] (Umeå városi templom) Svédország egyik legszebb neogótikus épülete. A jelenlegi templom azonban nem az első ezen a helyen. A várost majdnem teljesen elpusztító 1888-as nagy umeåi [umeói] tűzvész után épült. Építésze Fredrik Olaus Lindström [fredrik oláusz lindström] volt. 1894 karácsonyán nyitotta meg kapuit a hívek előtt.
A neogótikus stílusra jellemző csúcsíves ablakok, hangsúlyos támpillérek és felfelé törekvő formák jellemzik. Vörös téglából épült, ami különleges kontrasztot ad a környező zöld parkkal és a téli fehér hóval.
A templom belseje tágas, világos és árad belőle a skandináv nyugalom. Az oltárkép Jézus feltámadását ábrázolja, és a fény játéka a magas ablakokon keresztül különleges hangulatot áraszt. A templom híres kiváló akusztikájáról. A monumentális orgona nemcsak a szertartások, hanem komolyzenei koncertek központi eleme is. A színes ólombetétes üvegek bibliai jeleneteket és helyi motívumokat örökítenek meg, szűrt fényt bocsátva a templomhajóba.
Az Umeälven [umeelven] Észak-Svédország egyik leghatalmasabb és legfontosabb folyója. Közel 470 kilométeren keresztül szeli át a tájat, és nemcsak természeti szépsége, hanem gazdasági jelentősége miatt is meghatározó eleme Västerbotten [veszterbotten] megyének.
A Skandináv-hegységben, a norvég határ közelében, az Överuman [överumán] tóból ered, és délkeleti irányba tartva ömlik a Botteni-öbölbe. Torkolata itt van, a város mellett, a Västra Kvarken [vesztrá kvarken] szorosnál. A vízgyűjtő területe ~26.815 km2.
A folyó Svédország harmadik legjelentősebb vízenergia-forrása. Számos gát és erőmű szabályozza a folyását, amelyek kulcsfontosságúak az ország áramellátásában. Az egyik erőmű Stornorrfors [sztornorrforsz] mellett található, amely a második legnagyobb vízerőműve az országnak.
A folyó felső szakaszán található tavakat (mint például a Storuman [sztorumán]) víztározóként használják, hogy a téli hónapokban is egyenletes legyen az energiatermelés.
Az Umeälven legnagyobb mellékfolyója a Vindelälven [vindelelven]. Ez a kapcsolat különleges tudományos és ökológiai szempontból. Ugyanis amíg az Umeälven tele van gátakkal, a Vindelälven egyike Svédország négy „nemzeti folyójának”, amelyen tilos vízerőmű építése. A két folyó Vännäsby [venneszbü] mellett egyesül. Itt jól látható a különbség a szabályozott és a szabadon áramló víz között.
Még egy érdekesség: Stornorrfors [sztornorrforsz] mellett építették meg Európa egyik legmodernebb hallépcsőjét, hogy a lazacok és a tengeri pisztrángok feljuthassanak ívni a Vindelälven [vindelelven] érintetlen szakaszaira.
Az Umeå Centralstation [umeó szentrálsztasón] (Umeå központi pályaudvar) nem csupán egy közlekedési csomópont, hanem Észak-Svédország egyik legjelentősebb építészeti emléke. 1896-ban adták át, amikor a vasútvonal elérte a várost. Az épületet Folke Zettervall [folke szettervál] tervezte, aki abban az időben az Államvasutak (SJ) hivatalos építésze volt. Az ő nevéhez fűződik számos svéd pályaudvar jellegzetes, romantikus és neogótikus jegyeket ötvöző stílusa.
Az épület 2001 óta Byggnadsminne [bügnádszmínne], azaz állami építészeti műemlék, ami azt jelenti, hogy a külső homlokzatát és jellegzetes elemeit eredeti formájukban kell megőrizni.
Hosszú ideig ez volt az északi fővonal, a Stambanan genom övre Norrland [sztámbánán jénom övre norrlánd] egyik fontos megállója. A 2010-es években azonban egy óriási projekt, a Botniabanan [botniábánán] (Botteni-vonal) megnyitása teljesen átalakította az állomás szerepét. Ez a modern, nagysebességű vonal délről, a part mentén köti össze a várost Örnsköldsvik és Stockholm irányába.
Emiatt 2010 és 2013 között az állomást teljesen felújították. Új peronokat építettek, és egy hatalmas földalatti átjárót hoztak létre. A projekt részeként a város kapott egy másik, modern állomást is (Umeå Keleti pályaudvar), de a központi állomás megmaradt a távolsági és regionális vonatok fő indulási pontjának.
Az állomás egyik legérdekesebb része a vasúti sínek alatt húzódó, Gångtunneln [gongtünneln] néven ismert gyalogos alagút, amely a belvárost köti össze a Haga [hágá] városrésszel. Az alagút falaiba Sara Lidman [szárá lídmán] svéd írónő idézeteit gravírozták üveglapokra. Az éjszakai megvilágításban az alagút egyfajta „fény-műalkotásként” funkcionál, ami az északi sötétségben különösen látványos.
Vicke Lindstrand tervezte, aki Svédország egyik leghíresebb üvegművésze volt. 9 méter magas, és elkészítésekor (1970-ben) a világ legnagyobb üvegszobra volt. Három nagy, csavart üvegoszlopból áll (a játékban csak 2, ejnye), amelyek több ezer vékony (9 mm-es) üveglapból lettek összeillesztve. Ezeket egy speciális, az űrkutatásban is használt ragasztóval rögzítették egymáshoz, hogy bírják a svéd hideget.
És hogy miért „Zöld tűz” a neve? A név és a forma szimbolikus: Umeå történelmére utal, különösen az 1888-as nagy tűzvészre, ami szinte az egész várost elpusztította.
A zöld szín pedig a reményt, a megújulást és a város híres nyírfáinak színét jelképezi. Olyan, mintha a tűz már nem pusztítana, hanem élettel teli, „zöld” lánggal égne. A szobor a belsejében elhelyezett lámpákkal kivilágítható, így sötétben az egész állomás környékét misztikus zöld fénybe borítja.
A vasútállomás után következik a 92V/363 utak csomópontja, majd a vasúti felüljárón elhajtok a sínek felett a város északi része felé. Itt a Hagaesplanaden, a Sandaesplanaden, majd a Mariedals Rondellen körforgalom következik, ahol letérek a garázshoz, hogy megvegyem, felbővítsem és megtankoljak. A szervizt is meglátogatom, de közben elered az eső. Így ezt a szép várost már szakadó esőben hagyom el…utazás közben van idő átnézni a várossal kapcsolatos ismereteket:
Umeå [umeó] Észak-Svédország „fővárosa”, a nyírfák városa (Björkarnas stad [björkárnász sztád]) – ugye, a Grön eld…
…jégkorszaki örökségének köszönhetően ez a „felemelkedő” város geológiai értelemben egy nagyon fiatal területen fekszik. Ahogy azt már korábbi útjaimon is többször említettem, ezt a területet a legutóbbi jégkorszak idején több kilométer vastag jégtakaró borította. Amikor a jég elolvadt, a földfelszín megszabadult a hatalmas súlytól, és emelkedni kezdett. Ez a folyamat a mai napig tart. Emiatt a középkori partvonal ma már mélyen a szárazföld belsejében van; az egykori kikötők fokozatosan használhatatlanná váltak, így a városnak és kikötőjének többször is egyre közelebb kellett húzódniuk a Botteni-öbölhöz. Mindemellett a várost az Umeälven [umeelven] folyó hordaléka és a gleccserek által hátrahagyott morénák is alakították.
A város neve a folyótól származik: az Umeälven folyó nevének előtagja valószínűleg az óészaki uma szóból ered, ami „zúgót” vagy „visszhangzót” jelent. A svéd nyelvben az å folyót vagy patakot jelent. Így Umeå jelentése egyszerűen az, hogy „az Ume-folyó menti település”.
Umeå története tele van drámai fordulatokkal: a már régóta létező városnak 1622-ben II. Gusztáv Adolf király adott városi rangot. Az 1700-as években az orosz csapatok többször is felégették a várost a nagy északi háború és a finn háború során. A már említett nagy tűzvész 1888-ban, ugyanazon a napon, amikor Sundsvall [szundszvál] is leégett, Umeå [umeó] szinte teljesen megsemmisült. Az újjáépítéskor széles sugárutakat terveztek, és több ezer nyírfát ültettek, hogy gátat szabjanak a jövőbeni tűzvészek terjedésének. Innen ered a város beceneve.
Régen a város ipara a faiparról szólt, de ma már az oktatás és a kutatás van túlsúlyban: az 1965-ben alapított Umeå Egyetem a motorja a gazdaságnak. Több mint 30 ezer hallgatójával a város Svédország egyik legfiatalosabb települése. Erős az orvostechnikai és biotechnológiai szektor. Itt található a Volvo teherautógyár vezetőfülke-összeszerelő üzeme is, ami rengeteg munkahelyet biztosít. Mindezekkel együtt a város az ország egyik jelentős logisztikai csomópontja is, ahol a tengeri (Vasa [vászá] felé tartó komp), a vasúti (Botniabanan [botniábánán]) és a közúti (E4, E12) utak találkoznak.
A Sävarån [szévarón] egy gyönyörű, hamisítatlan északi erdőfolyó Svédország Västerbotten [vészterbotten] tartományában. Bár nem olyan monumentális, mint az Umeälven [umeelven], ökológiai és történelmi szempontból rendkívül fontos szerepet tölt be a régió életében.
A Sävarån egy úgynevezett „erdőfolyó” (skogsälv [szkogszelv]), ami azt jelenti, hogy a svéd alföldi erdőségekben ered, nem pedig a magashegységben. Hossza kb. 140 km, a vízgyűjtő terület mérete 1.161 km2.
Forrása a Lossmenträsket [lossmentreszket] tó (Burträsk [burtrszk] közelében), torkolata pedig a Botteni-öböl. A folyó útja során számos tavon halad keresztül (pl. Edersträsket [éderstreszket]), majd Sävar [szévar] település érintésével éri el a tengert Skeppsvik [seppszvik] közelében.
A Sävarån szinte teljes hossza védett, a Natura 2000 hálózat része. Ez annak köszönhető, hogy a folyó viszonylag érintetlen maradt a nagyüzemi vízenergia-termeléstől. A folyó híres a lazac- és tengeri pisztráng állományáról. Mivel kevés gát akadályozza a halak vándorlását, a Sävarån az egyik legfontosabb ívóhely a térségben. A folyó alsó szakasza népszerű a kenusok körében, mivel a csendes erdőket néhol izgalmasabb zúgók szakítják meg. A part menti lápos erdők és nedves rétek gazdag élővilágnak adnak otthont, gyakori a hód és a különböző ritka vízimadarak jelenléte.
Történelmi érdekesség, hogy a folyó partján zajlott le a svéd történelem egyik sorsfordító eseménye, a Sävari csata 1809 augusztus 19-én. Ez volt az orosz-svéd háború (finn háború) utolsó jelentős ütközete svéd földön. A csata emlékére Sävar településen emlékművet állítottak, amely a mai napig fontos turisztikai és történelmi pont a folyó mentén.
…amely ugyan egy viszonylag rövid vízfolyás, Robertsfors [róbertszforsz] község területén kanyarogva, Umeå és Skellefteå városa között félúton.
Hossza kb. 50 km, vízgyűjtő területe ~164 km2. Torkolata Dalkarlså [dálkárlszó] falu mellett, a Botteni-öbölnél található. Ez is egy tipikus erdőfolyó, sok kisebb zúgóval. A folyó különlegessége szintén az érintetlenségében rejlik. A Natura 2000 hálózat része, ami szigorú védelmet biztosít a vizeinek és a part menti területeinek. A folyó rendkívül fontos a tengeri pisztráng számára. A tiszta víz és a kavicsos aljzat ideális feltételeket teremt a halak szaporodásához. Az utóbbi években több olyan projekt is megvalósult, amelynek során eltávolították a régi gátak maradványait, hogy a halak szabadon vándorolhassanak a torkolattól egészen a felső szakaszokig.
A part mentén ligetes erdők és mocsaras rétek váltják egymást, ahol gyakran látható vidra. A folyó névadó települése, Dalkarlså [dálkárlszó] a torkolatnál fekszik. Ez a környék a XVII. és a XVIII. században fontos helyszíne volt a helyi iparnak, különösen a faúsztatásnak és a fűrészmalmoknak. Ma a falu egy békés, vidéki település, ahol a folyó torkolata kedvelt kirándulóhely.
A Bureälven [bureelven] egy különleges folyó Västerbotten [vészterbotten] megyében, amely Skellefteå [sellefteó] városától délre kanyarog. Bár hossza alapján nem tartozik a leghatalmasabbak közé, a tórendszere és a part menti történelme miatt kiemelt jelentőségű.
A Bureälven egyik legfőbb jellemzője, hogy útja során számos tavat fűz fel folyására, mint egy gyöngysort, mielőtt elérné a tengerpartot. Hossza kb. 80 km, a vízgyűjtő terület mérete ~1.046 km2.
A folyó a Bureå [bureó] nevű egykori kolostori és ipari központnál ömlik a Botteni-öbölbe, ahol a víz erejét évszázadokon át fűrészmalmok hajtására használták. Ma azonban a folyó alsó szakaszán jelentős helyreállítási munkálatokat végeztek, hogy a faúsztatás korszakában épített gátak után újra szabad utat biztosítsanak a vándorló halaknak. Így a folyó és a hozzá tartozó vízrendszer ökológiailag rendkívül gazdag: híres a sebes pisztráng és a pér gazdag állományáról.
A folyó mentén fekvő Burträsk [burtreszk] település világhírű a Västerbottensost [vészterbottenszoszt] sajtról. A legenda szerint a sajt egyedi ízét a helyi tej és a környék mikroklímája adja, amit a folyó és a tavak közelsége határoz meg.
Történelmi érdekesség, hogy a folyó neve szorosan összefonódik a svéd genealógiával. A monda szerint ugyanis innen származik a híres Bure-család (Bureätten [bureetten]), amelynek leszármazottait az első jelentős svéd családfakutató, Johannes Bureus [johánnesz buréusz] kezdte el dokumentálni a XVII. században.
Svédország első állami antikváriusaként és rúnaszakértőjeként Bureus az 1600-as évek elején bejárta az északi vidékeket, és összegyűjtötte a szóbeli hagyományokat, sírfeliratokat és rúnaköveket. Összeállított egy elképesztő méretű családfát, amely a XIV. századig, sőt, állítása szerint a viking korig vezette vissza a Bure-leszármazottakat. Ez volt az első ilyen léptékű polgári/paraszti származáskutatás Skandináviában.
A család hírnevének része egy hősies monda. A történet szerint egy Fale hin Unge [fále hin unge] nevű ős mentette meg a leendő svéd királyt, Erik Knutsson-t [érik knutszon] a dánok elől a XIII. század elején. Bár a modern történettudomány ezt a legendát és Fale létezését kétségbe vonja, a svéd nemzeti romantika idején ez a történet tette a Bure-családot a hazaszeretet és a királyhűség szimbólumává.
A XXI. században a család neve a technológiai fejlődésnek köszönhetően újra a figyelem középpontjába került. Ugyanis svéd genealógusok DNS-tesztekkel vizsgálták meg a mai Bure-leszármazottakat, hogy ellenőrizzék Johannes Bureus 400 éves adatait. A kutatás igazolta, hogy Bureus rendkívül pontos munkát végzett. Sikerült azonosítani egy közös őst (valószínűleg a XIV. században élt Gamle Olof-ot [gámle ólof]), akinek a leszármazottai ma is ezrével élnek Svédországban és az USA-ban. Így ma is sok svéd számára a „Bure-származás” egyfajta büszkeség, amely összeköti a modern embert az északi vadon és a középkori paraszti társadalom gyökereivel.
Skellefteå [sellefteó] Észak-Svédország egyik leggyorsabban fejlődő, „aranyvárosnak” is nevezett központja. A város és az azt átszelő hatalmas folyó, a Skellefteälven [sellefteelven] tökéletes példája annak, hogyan találkozik a több évszázados faipari hagyomány a legmodernebb zöld technológiával.
A Skellefteälven a város lelke és életereje, amely a Skandináv-hegységből indulva 410 kilométeren át kanyarog a Botteni-öbölig. A folyó az ország egyik legfontosabb „erőmű-folyója”. Számos vízerőmű található rajta, amelyek az olcsó és zöld energiát biztosítják a régió iparának. A folyó Skelleftehamn [selleftehámn] mellett ömlik a Botteni-öbölbe, ahol egy jelentős mélyvízi kikötő is található.
A várost magát 1845-ben alapította Nils Nordlander [nilsz nordlánder] plébános, és azóta az északi ipar egyik fellegvárává vált. Skellefteå büszke a faipari gyökereire. Itt található a világ egyik legmagasabb faépülete, a Sara kulturhus [szárá kulturhusz], amely egy 20 emeletes szálloda és kulturális központ, szinte teljesen fából építve.
De mitől nevezik „aranyvárosnak”? A becenév a közeli Boliden [bulíden] bányának köszönhető, így a város a nemesfém-feldolgozás központja is. A környéken tehát jelentős az arany-, az ezüst- és a rézbányászat.
A hatalmas Northvolt Drei [nortvolt dráj] gyárnak köszönhetően a város az európai akkumulátorgyártás egyik központja.
A város legjelentősebb nevezetessége a Bonnstan [bonnsztán], ami egy templomváros. Ez egy közel 400 faházból álló történelmi negyed, ahol a távoli vidékekről érkező hívők szálltak meg a vasárnapi istentiszteletek idején. Ma ez az egyik legjobban megőrzött ilyen jellegű hely Svédországban.
A Rastplats Bastunäs és a mellette elterülő Bastuträsket tó környéke a 95-ös, úgynevezett Silvervägen [szilvervégen], azaz Ezüstút mentén több szempontból is tartogat érdekességeket, mind a természetbarátok, mind a technikai részletek iránt érdeklődők számára.
A név „Szaunás-félsziget”-et jelent, ugyanis a svéd bastu [basztu] (szauna) és a näs [nesz] (félsziget) szavakból tevődik össze. A név eredete pedig az, hogy a tó partján számos régi erdei szauna volt, ahol az itt élő fakitermelők, úsztatók és halászok rendszeresen megtisztálkodhattak.
Miért nevezik a 95-ös főutat Ezüstútnak? Ez az elnevezés mélyen gyökerezik a térség bányászati történelmében és Lappföld ipari múltjában. A név elsődleges forrása a norvég határ közelében, a hegyekben található Nasafjäll [nászáfjel] ezüstbánya. Az 1600-as években ugyanis itt fedezték fel az egyik legjelentősebb svéd ezüstlelőhelyet. A kibányászott ezüstércet a hegyekből le kellett juttatni a Botteni-öböl partjára, Skellefteå környékére. Mivel akkoriban még nem voltak kiépített utak, télen rénszarvasszánokkal szállították az értékes ércet. A mai 95-ös út nagyjából ezt a történelmi szállítási útvonalat követi Skellefteå és a norvég határ között.
Az elnevezést az 1970-es években hivatalosan is elkezdték használni turisztikai célokból. Ez az út tehát Skellefteå tengerparti erdőitől indul, áthalad az északi tavak vidékén (pl. Arvidsjaur környéke), majd felkapaszkodik a kopár, „ezüstösen” csillogó hegycsúcsok közé. Egyúttal ez az út köti össze a svéd partokat a norvég fjordokkal, így Skandinávia egyik legszebb autós útvonalának tartják.
Így én ezzel a megbízással tehát az Ezüstút Skellefteå és Arvidsjaur közötti szakaszát járhattam be…
A jelenlegi templom már a negyedik ezen a helyszínen. A korábbi épületek vagy túl kicsinek bizonyultak, vagy az idő vasfoga emésztette fel őket. Ezt az épületet Gustaf Hermansson [gusztáf hermánszon] tervezte, aki korábban Sundsvall [szundszvál] és Luleå [lüleó] városában is alkotott. Neogótikus stílusára utalnak a meredek tetősíkok, a csúcsíves ablakok és a díszes fafaragások.
A templom 1903-ban nyitotta meg kapuit. Ma ez az egyik legnagyobb fatemplom Svédországban. A homlokzatát jellegzetes sötétbarna és fehér színek jellemzik, ami méltóságteljes megjelenést kölcsönöz neki a lappföldi fenyvesek között.
A templom belső tere tágas és világos, köszönhetően a nagy üvegfelületeknek és a fehérre festett fagerendáknak. Az oltárkép Jézus keresztre feszítését ábrázolja, és a fény játéka a magas ablakokon keresztül különleges szakralitást kölcsönöz a szentélynek. A templom kiváló akusztikájáról híres, ami miatt gyakran ad otthont koncerteknek.
A templommal átellenben, a mai házak mögötti parkban található a híres Lappstaden [láppsztáden], amely a világ legnagyobb és legjobb állapotban megmaradt számi templomvárosa. Ez több tucat fából készült kalyibából (kåtor [kótor]) és raktárból áll, ahol a számi családok szálltak meg a nagy templomi ünnepek (pl. karácsony, vásárok) idején.
A fuvar adatai:
ETS2 verzió: 1.57.2.7s.
Rögzítés dátuma: 2026 január 3.
Típus: Külső megbízás.
Kiindulás-cél: Örnsköldsvik, Associated Nordic Ports – Arvidsjaur, Renar Logistik.
Tervezett/megtett távolság: 267/274 km.
Időpont: Hétfő, 10:59 – Hétfő, 16:09 (valós menetidő 55 perc), fáradás szimulálása kikapcsolva.
Vontató: Scania S High Roof (460 LE, 13+1 sebességes).
Fülkefestés: Winter Wollies (Woven Wonders of Winterland).
Pótkocsi/Szállítmány: 3-tengelyes Tirsan T.SHG 40′-as konténerszállító/Olajszűrő (9 t).
Érintett települések (állam): Örnsköldsvik (S), Umeå (S), Skellefteå (S), Arvidsjaur (S).
Steam Személyes teljesítmény: Észak titkai (2/12).
World of Trucks esemény: Cruising Nordic Horizons (5/18) – Svédország (5/6).
Látnivaló: Umeå.
Látványosság: Umeå temploma, Arvidsjaur temploma.
VÉGE.