Az 1.57 verzió új Krone City, városi közlekedésre szánt pótkocsikat is hozott magával. A következő megbízáshoz vásároltam egyet, hogy megtapasztalhassam, milyen érzés húzni az új alvázat a harmadik, kormányozható tengellyel. Ezzel a svédországi megbízással öt várost is érinteni fogok egy sajttal megpakolt Krone Cool Liner City póttal a hátam mögött…
Folytatom a felújított Scandinavia DLC területének bejárását, hogy lássuk milyen lett a Scandinavia Refresh! A posztban említett grafikai ráncfelvarrás mellett az utak, csomópontok, kereszteződések, városok, települések és telephelyek változására kell számítanunk. Lássuk, milyen lett!
Aalborg Dánia negyedik legnagyobb városa, Jütland (Jylland) északi részén található. Míg korábban szürke iparvárosként ismerték, mára Európa egyik legélénkebb kulturális és tudományos központjává vált, amely képes volt teljesen megújulni.
Aalborg a Limfjord partján fekszik, amely egy hosszú tengerszoros, ami kettévágja Jütlandot és összeköti az Északi-tengert a Kattegattal. A fjord déli partján Aalborg, északi partján pedig Nørresundby fekszik. A két települést egy közúti híd és egy vasúti híd köti össze. A környék tipikus dán síkvidék, de a víz közelsége és a fjord mentén létesített parkok (pl. Vestre Fjordpark) különleges hangulatot adnak neki.
Aalborg története több mint ezer évre nyúlik vissza, hiszen fontos kereskedelmi csomópont volt már a viking korban is, mivel a fjord védett kikötőt és könnyű hajózást biztosított. Aalborg 1342-ben kapott városi rangot. A heringhalászat és a gabonakereskedelem révén Skandinávia egyik leggazdagabb városa lett. A XIX. és a XX. században Aalborg lett Dánia egyik legfontosabb ipari központja. Ekkoriban „a kémények városának” is hívták. Itt működött egy cementgyár, egy dohánygyár és a híres dán akvavit égetett szeszes ital lepárlója. Aalborgban 2015-ig működött a szeszfőzde, de a gyártást végül elköltöztették. A városban azonban a mai napig egyfajta „szent italnak” számít az akvavit, és az eredeti gyárépület ma védett ipari műemlék.
Mára Aalborg szinte teljesen felszámolta a nehézipart, és átállt a tudásalapú gazdaságra. Enek egyik bizonyítéka az Aalborgi Egyetem (AAU). Világszinten elismert a mérnöki és fenntarthatósági kutatásokban. Az úgynevezett „Aalborgi modell” (problémaközpontú tanulás) világhírű pedagógiai módszer. A város a szélenergia és a fenntartható építőanyag-gyártás egyik európai központja. Kikötője továbbra is fontos szerepet játszik, különösen Grönland ellátása szempontjából (itt található a grönlandi kereskedelmi flotta bázisa).
Nevezetességekben sincs hiány, amiket sajnos a játékban nem tudunk megnézni. Az egyik a Lindholm Høje, ami Skandinávia egyik leglenyűgözőbb vikingkori sírmezője és múzeuma. A másik az Utzon Center építészeti és design központ. Névadója a sydney-i operaház tervezője, Jørn Utzon, aki Aalborgban született. Ez az utolsó épület, amit tervezett. A Musikkens Hus egy ultramodern koncertterem a fjord partján, lenyűgöző akusztikával és építészettel. A Kunsten Modern művészetek múzeuma, melynek épületét a finn sztárépítész, Alvar Aalto tervezte. És hogy a gyerekeknek is legyen látnivalójuk, érdemes megemlíteni az Aalborg Zoo állatkertet.
Szóval, mi is az az akvavit, amely igen népszerű italnak számít a skandináv régióban?
Az akvavit (latinul aqua vitae, azaz az „élet vize”) Skandinávia nemzeti itala. Története szorosan összefonódik az északi népek mindennapjaival, a gyógyászattól kezdve a tengeri kereskedelmen át a modern gasztronómiáig. Aalborg évszázadokig az akvavitgyártás fellegvára volt. De honnan is ered ez az ital?
Az ital XV. században tűnt fel először. Kezdetben mindenféle nyavalya (emésztési zavarok, pestis, sőt, még a fülfájás is) ellenszereként tekintettek rá. Első írásbeli említése 1531-ből származik, amikor is egy dán nagyúr, Eske Bille küldött egy palackkal a norvég érseknek, azzal az üzenettel, hogy ez a víz „minden belső betegségre gyógyírt jelent”.
Miből készül és mitől akvavit? Az akvavit egy égetett szesz (hasonlóan a vodkához), de két dolog teszi egyedivé: alapanyaga gabona vagy burgonya párlat, aminek fő ízesítői a kömény és/vagy a kapor. Ezen kívül gyakran használnak ánizst, édesköményt vagy narancshéjat is.
Bár az alapok hasonlóak, a dán, a norvég és a svéd akvavit jelentősen eltér: a dánok gabonából készítik, víztiszta, erős köményes ízű, és ritkán érlelik hordóban (Aalborg Akvavit); a norvégoknál burgonya az alapanyag, amit tölgyfahordóban érlelnek, amitől arany színe és lágyabb, vaníliásabb íze lesz (Linie Aquavit); míg a svédek változata gyakran édesebb, és több ánizst vagy édesköményt használnak hozzá (O.P. Anderson).
A norvég változathoz kötődik egy legenda is, amit érdemes megismerni, hogy kortyolgatása közben kellően értékelni tudjuk ezt a nemzeti italt: ez a „Linie” sztori: 1805-ben egy norvég kereskedőcsalád hajója Ausztráliába szállított egy szállítmány akvavitot, de nem tudták eladni, így a hordók visszakerültek Norvégiába. Amikor felnyitották a hordókat, észrevették, hogy az ital sokkal selymesebb és finomabb lett. Rájöttek, hogy a kétszeri egyenlítői átkelés (innen a Linie név), a hajó folyamatos ringatózása, a hőmérséklet-ingadozás és a sós tengeri levegő jót tesz az érlelésnek. Így a mai napig a palackozás előtt a Linie akvavit megjárja a tengeri utat a hordókban.
No, és hogyan fogyasztható? – persze nem vezetés közben 😜
Aalborgban és Dániában jól behűtve, néha fagyos pohárban szervírozzák. Elengedhetetlen kísérője a dán Smørrebrød-nek (nyitott szendvics), a heringnek és a zsírosabb karácsonyi ételeknek, mert a kömény segíti a nehéz ételek emésztését. Gyakran isszák sör mellé „kísérőként” (ezt hívják snapsnek).
Ez az ital nálunk is kapható, mind a szupermarketekben, mind kisebb, italokra szakosodott kisebb üzletekben, de megpróbálhatod online is megrendelni. A nálunk ismertebb márkák a következők: Linie Aquavit, Aalborg Taffel Akvavit és Aalborg Jubilæums Akvavit.
Szóval, mielőtt iszol egy akvavitot, nézz a többiek szemébe, emeld meg a poharad, mondd, hogy „Skål [szkól]!”, és csak utána hajtsd fel az italt…
A Limfjordstunnelen (Limfjord-alagút) Aalborg és Dánia egyik legfontosabb közlekedési műtárgya. Ez az alagút köti össze a Jütland-félsziget déli részét az északival (Vendsyssel), áthaladva a Limfjord tengerszoros alatt.
Az alagutat 1969 május 6-án adta át IX. Frigyes dán király. Megépítésére azért volt szükség, mert az 1933-ban átadott Limfjordsbroen városi híd már nem bírta el a növekvő autóforgalmat, illetve a nemzetközi E45-ös autópályát nem akarták átvezetni Aalborg belvárosán.
Tulajdonképpen ez Dánia első süllyesztett betonalagútja. Ez azt jelenti, hogy az alagút szakaszait (5 óriási, egyenként 125 méteres és 25 000 tonnás betonelemet) a szárazföldön építették meg, majd a vízre bocsátva a helyszínre vontatták és leeresztették a fjord fenekén kiásott árokba. Az alagút felett a vízmélység kb. 10-12 méter – ez pont elég ahhoz, hogy a nagyobb kereskedelmi hajók is elhaladhassanak felette. Az alagút hossza tehát 582 méter, a rámpákkal együtt pedig 945 méter. Amint arról magunk is meggyőződhetünk, az alagút két különálló „csőből” áll, mindkét irányban 3-3 sávos forgalommal.
Az alagút az E45-ös európai út része, amit most már a játékban is beutazhatunk, Németországtól egészen Norvégia északi részéig tart. Ez a legfontosabb útvonal a Skandináviába irányuló teherforgalom számára.
Frederikshavn, „Skandinávia kapuja”, Észak-Jütland (Vendsyssel) keleti partján fekvő kikötőváros. Míg Aalborg a régió kulturális és oktatási központja, Frederikshavn a tengeri kapcsolatok és a dán haditengerészet bástyája.
A várost eredetileg Fladstrand-nak (Lapos part) hívták. Stratégiai jelentőségét a közeli Hirsholmene-szigetek adták, amik természetes védelmet nyújtottak a hajóknak. A település 1818-ban kapott városi rangot VI. Frigyes dán királytól, ekkor nevezték át Frederikshavnnak (Frigyes kikötője). A város története szorosan összefonódik a dán haditengerészettel és a híres admirálissal, Peter Tordenskiolddal, aki a XVIII. század elején innen indította támadásait a svédek ellen.
Frederikshavn gazdaságának motorja a mai napig a tenger. A Port of Frederikshavn kikötőből indulnak a hatalmas Stena Line kompok Svédországba (Göteborg), ahogy most magam is tervezem, Norvégiába (Oslo), valamint a dán Læsø-szigetre. Itt található Dánia egyik legnagyobb hajójavító és újrahasznosító üzeme (M.A.R.S. (Modern American Recycling Services)). Itt bontották szét például az Északi-tenger elöregedett olajfúró tornyait is. És ahogy korábban említettem, itt található a Dán Királyi Haditengerészet egyik legfontosabb bázisa, a Frederikshavn Naval Base.
Göteborg Svédország második legnagyobb városa. A nyugati parton, a Göta älv folyó torkolatánál fekszik. A városnak közvetlen kijárata van a Kattegatt-szorosra és az Északi-tengerre. Göteborgot a víz élteti, legyen szó a belvárost átszövő csatornákról vagy a városhoz tartozó, lélegzetelállító szigetvilágról (skärgård). Ez a déli és északi részre oszló szigetcsoport autómentes, sziklás paradicsom, ahol apró halászfalvak és vörös faházak bújnak meg a gránitsziklák között.
A várost II. Gusztáv Adolf alapította 1621-ben, hogy Svédországnak legyen egy biztonságos, adómentes kijárata nyugat felé. Mivel a svédeknek akkoriban nem volt tapasztalatuk a mocsaras területre való építkezésben, holland mérnököket hívtak a feladat elvégzésére. Ők tervezték meg a várost a saját stílusukban, csatornarendszerével és erődítményével, ezért is nevezik Göteborgot gyakran „Észak Amszterdamjának”. A XVIII. században a Svéd Kelet-indiai Társaság székhelyeként a teával és porcelánnal való kereskedelem tette gazdaggá.
Gazdasági szempontból Göteborg Skandinávia legfontosabb logisztikai kapuja, ugyanis itt található az északi országok legnagyobb kikötője. A város neve világszerte összeforrt a Volvo márkával (Volvo Trucks), amelynek ma is itt van a globális központja és fő gyártóbázisa – ahova és ahonnan mi is szállíthatunk a játékban. Az autóipar mellett a Chalmers Műszaki Egyetem (Chalmers tekniska högskola) révén az innováció, a zöld technológiák és a biotechnológia a húzóágazat. Göteborg ma Európa egyik legfenntarthatóbb városa, amely élen jár az elektromos közlekedésben.
Göteborg éghajlata óceáni. Magas északi szélességi foka ellenére a hőmérséklet egész évben enyhébb és melegebb, mint a hasonló szélességi fokon fekvő helyeké; ez főként a Golf-áramlat mérséklő hatásának köszönhető. Nyáron a nappalok 18, míg december végén 6 és fél órásak. A nyár meleg és kellemes, az átlagos maximum hőmérséklet 20-22 °C, a minimum hőmérséklet 12-15 °C. A telek hidegek és szelesek, a hőmérséklet -1 és 4 °C között mozog, ritkán lecsökkenhet -20 °C alá. A csapadék rendszeres, de általában mérsékelt egész évben. A havazás főként decembertől márciusig fordul elő, de novemberben és áprilisban sem ritka, sőt néha októberben és májusban is előfordulhat.
Az út északkelet felé vezet, és sorban hagyom el a játékban megépített csomópontokat, amik nevükben a megközelíthető településekre utalnak (zárójelben a csatlakozó országos főút száma): Borås (42), Åsen (47), Jönköping (26), Brändåsen (50), Marieberg (51).
Svédországban az utak lehetnek autópályák (motorväg vagy Europaväg), autóutak (motortrafikled) és ún. 2+1 utak (vajerräcke-vägar).
Az autópályákat zöld alapon fehér számmal jelzik. Csak az országos jelentőségű utak (főleg az E-utak) épülnek így ki. Az autóutak táblázása megegyezik az autópályákéval, de általában csak 1×1 vagy 2+1 sávosak, szintbeli kereszteződések nélkül. Végül a 2+1 utak svéd specialitásnak számítanak, mivel a három sávos kialakítás mellett a középső sáv váltakozva hol az egyik, hol a másik irányba biztosít előzési lehetőséget. A két irányt szinte mindenhol (világító/acélsodrony) korlát választja el. Ez rendkívül biztonságos, mert kizárja a frontális ütközést.
Az autópályákon kívül léteznek országos főútak (riksväg) és megyei utak (länsväg). Mindkettőt kék alapon fehér számok jelzik, számuk főutaknál kétjegyű 1 és 99 között, míg a megyei utaknál háromjegyű, 100-499 között. A helyi utakat többnyire nem táblázzák ki, de számuk 500 feletti.
A Göta csatorna, „Svédország kék szalagja”. Forrás.
Amint említettem, az E20 a két nagy tó, a Vänern és a Vättern között halad. A kettő között a vízi utat a Göta-csatorna (Göta kanal) teremti meg, ami felett el is haladok. A csatorna innen északra, a Vänern tó partján fekvő Sjötorpnál kezdődik, majd belefolyik a Viken tóba, amely a Vättern tó része. Innen, pontosabban a Vättern parti Motalától már természetes vízi utakon, egymáshoz csatlakozó tavakon és folyókon át folytatódik tovább az út, egészen Mem városáig, a Balti-tenger partjáig.
A csatorna legmagasabb pontja a Viken tónál van, amely 91 méterrel emelkedik a tengerszint fölé. Mindemellett jelentős szintkülönbségeket kellett az építés során áthidalni a teljes útvonalon, így a Göta-csatorna nem csupán egy árok, hanem egy bonyolult emelőrendszer is. Összesen 58 zsilippel hidalják át a szintkülönbségeket és emelik át a hajókat. A leghíresebb a Roxen-tónál lévő Berg zsilipsor, ahol hét egymást követő zsilip segíti a hajókat. A csatorna teljes hossza 190 km, amiből 87 km a mesterséges szakasz. A csatornának köszönhetően Göteborg és Stockholm közötti vízi út mindössze 614 km.
Mi szükség volt erre a csatornára? A 614 km-es út elég nyomós érv, mivel így nem kell a tengeren, egy jóval hosszabb úton haladni. De az elsődleges okot a politikai és gazdasági függetlenség szolgáltatta. A csatorna ötlete ugyanis már a XVI. században felmerült, mivel akkoriban minden hajónak, amely a Balti-tenger és az Északi-tenger között közlekedett, át kellett haladnia a szűk Öresund-szoroson Dánia és Svédország között. Itt a dánok mindenkitől súlyos vámot szedtek. Ennek elkerülésére volt szükség a csatorna kialakítására, vagyis egy olyan belföldi vízi útra, amely keresztülszelve Svédországot, a hajók kikerülhetik a dán felségvizeket.
Bár sokan próbálkoztak egy csatorna kiépítésével, a projektet végül Baltzar von Platen, a haditengerészet tisztje vitte sikerre. Von Platen a kor híres skót mérnökétől, Thomas Telfordtól kért segítséget a tervezéshez. Telford 1808-ban érkezett Svédországba, és alig 20 nap alatt kijelölte a csatorna nyomvonalát. Az építkezés 1810-ben kezdődött. Összesen 58 000 katona vett részt a munkálatokban, akik többnyire kézi erővel (lapáttal és talicskával) ásták ki a medret. Ez összesen 7 millió munkanapot jelentett. A csatornát 1832. szeptember 26-án adták át. Baltzar von Platen azonban ezt nem érhette meg, mivel három évvel a befejezés előtt meghalt, így sosem láthatta művét készen. A csatorna partján, Motalában temették el.
Az állomást 1869-ben nyitották meg, amikor a vasút elérte a várost. Az épület tervezője Hjalmar Kumlien volt, bár a koncepció kidolgozásában a korszak neves svéd állomástervezője, Adolf Wilhelm Edelsvärd is részt vett. Az épület klasszikus, XIX. századi svéd vasúti építészetet képvisel. Sárga homlokzata és fehér díszítései méltóságteljes megjelenést kölcsönöznek neki. Az állomás a város központjában, a Tingvalla negyedben található, mindössze 300 méterre a város főterétől (Stora Torget). Jelenleg az állomás jelentős átalakításon megy keresztül: új peronokat építenek, és egy gyalogos alagutat alakítanak ki, amely közvetlenül összeköti a vasutat a város déli részeivel és a közeli parkokkal.
A fuvar adatai:
ETS2 verzió: 1.57.0.47s Open Beta.
Rögzítés dátuma: 2025 november 9.
Típus: Szabad mint a szél – Online saját pótos fuvar.
Kiindulás-cél: Aalborg, Norrsken – Karlstad, Norrsken.
Tervezett/megtett távolság: 500/538 km.
Időpont: Péntek, 13:37 – Szombat, 11:40 (valós menetidő 52 perc), fáradás szimulálása kikapcsolva.
Vontató: Scania S High Roof (460 LE, 13+1 sebességes).
Fülkefestés: Scania Super.
Pótkocsi/Szállítmány: KRONE Cool Liner City, 3-tengelyes, osztott, hűtőkocsi/Sajt.
Érintett települések (állam): Aalborg (DK), Frederikshavn (DK), Göteborg (S), Örebro (S), Karlstad (S).
Egyéb esemény: Scandinavia Refresh (Scandinavia DLC rework).
Látványosság: Gårda felhőkarcolói, Karlstad vasútállomás.
VÉGE.
