Folytatom utam Svédország boreális fenyőerdő övében, nyugatra, a Skandináv -hegység irányába. Östersund a következő célom, motorolajat szállítva az ottani Norse Rail számára.
A Nordic Horizons DLC november 27-ei megjelenésével a Világtérkép kibővült a skandináv államok északi területeivel, egészen a Nordkappig, amivel Európa legészakibb határát jelölik.Ezzel párhuzamosan elindult a Cruising Nordic Horizons World of Trucks esemény, amely 2026 február 1-ig tart. Ez a térképbővítés irdatlanul nagyra sikerült a maga 41 városával, több mint 30 egyéb településével, 204 telephelyével, és 13 új céggel, tehát jó sokáig elszórakozhatunk a kihívások teljesítésével. Ezzel szemben a térképhez kapott Steam Személyes teljesítmények már nincsenek határidőhöz kötve, tetszőleges időpontban teljesíthetők – persze ez nem jelenti azt, hogy könnyebbek lennének. Az egyéb, magaddal szemben támasztott kihívásokkal együtt egy kevésbé ráérő játékosnak többhavi munkát, vagy inkább élvezetet jelent. Az ETS2 1.57, a Scandinavia Refresh, a Nordic Horizons és ami a puttonyba még belefért… című posztomban további infókhoz juthatsz a térképbővítéssel, az 1.57 verzióval kapott újdonságokkal és a kihívásokkal kapcsolatban.
Ez az út a Cruising Nordic Horizons kihívás 3. fuvarja.
…Sundsvall [szundszval] Svédország egyik legérdekesebb városa, amelyet a természet és a történelem drasztikus fordulatai formáltak. Gyakran nevezik Stenstaden [sztensztáden] néven (Kőváros), ami sokat elárul az építészeti karakteréről.
Sundsvall, ahogy a tegnapi videómban meséltem, a Botteni-tenger (Bottenhavet [bottenhávet]) partján fekszik, két látványos domb, a Norra Berget [norra berget] (Északi-hegy) és a Södra Berget [sződra berget] (Déli-hegy) közé ékelődve.
A terület a Magaspart (Höga Kusten [hőga kuszten]) déli határán fekszik. A kőzetlemezek a jégkorszak utáni tehermentesülés miatt folyamatosan emelkednek itt, évente jelentős mértékben, kb. 8 mm-t. A talaj alapkőzete főként gránit és gneisz.
Sundsvall történelme egy igazi hullámvasút: a szerény kezdetektől a globális ipari dominancián át egy katasztrofális tűzvészig, majd egy fényűző újjászületésig vezet az út:
Az alapítás és a korai évek (1621-1721)
A várost II. Gusztáv Adolf svéd király alapította 1621-ben. A cél az volt, hogy a környékbeli kereskedelmet és a halászatot egyetlen ellenőrzött központba tereljék. Ehhez Sundsvall megkapta a kereskedelmi jogokat, de a fejlődés lassú volt. A város ekkor még szinte kizárólag fából készült házakból állt a Selångersån [szelongerszón] folyó torkolatánál.
Az orosz pusztítás (1721): A nagy északi háború (1700-1721) végén az orosz flotta végigpusztította a svéd partokat. Sundsvallt szinte teljesen felégették, a lakosságnak a környező erdőkbe kellett menekülnie. Ez volt az a sorsfordító konfliktus, amely véget vetett Svédország nagyhatalmi státuszának (Stormaktstiden [sztormaktsztíden]), és Oroszországot tette meg a Balti-térség új urává.
A Fűrészüzemi Aranykor (1850–1888):
A XIX. század közepén Sundsvall hirtelen a világ egyik legfontosabb ipari központjává vált. Ez volt a gőzhajtású fűrészüzemek kora. Megjelentek a rendkívül gazdag gyárosok, a Fa Bárók (fűrészüzem-tulajdonosok), akik hatalmas vagyonokat halmoztak fel az európai újjáépítésekhez szükséges faanyag exportjából.
Míg a bárók palotákban laktak, a fűrésztelepek munkásai nyomorúságos körülmények között éltek. 1879-ben itt zajlott le Svédország első nagy ipari sztrájkja, amit végül katonai erővel vertek le.
A Nagy Tűzvész 1888. június 25-én örökre megváltoztatta a várost. Egy szikra, amely valószínűleg a Selånger [szelonger] gőzhajóról pattant ki, hatalmas tüzet okozott a rendkívüli szárazságban és erős szélben. Mindössze 9 óra alatt a városközpont teljesen megsemmisült. 9000 ember maradt fedél nélkül. Érdekesség, hogy ugyanazon a napon égett le Umeå [űmeó] városa is, ami országos traumát okozott.
A sárkány legendája: A tűzvész után a sárkány vált a város szimbólumává (Drakstaden [dráksztáden]), mint egy mitikus lény, amely képes megvédeni a várost a jövőbeni tüzektől.
A Kőváros (Stenstaden) születése: a tűz után a városvezetők drasztikus döntést hoztak – a belvárosban többé nem épülhettek faházak. A gazdag Fa Bárók a legnevesebb építészeket hívták meg Stockholmból, hogy neoreneszánsz és neobarokk stílusú kőpalotákat emeljenek. Az eredmény? Alig hat év alatt felépült a ma is látható, egységes és grandiózus városközpont, a Stenstaden [sztensztáden]. Ezért érezheted úgy a városközpontban sétálva, mintha egy mini-Bécsben vagy Stockholmban lennél.
A XX. század második felében a hagyományos faipar jelentősége csökkent, helyét a papír- és cellulózipar, valamint a vegyipar vette át. Az 1970-es években tudatos állami döntés volt több nagy hivatal (pl. a cégbíróság) ideköltöztetése, hogy ellensúlyozzák az ipari munkahelyek megszűnését. Ma az egyetem (Mittuniversitetet [mittuniverszitétet]) megalapítása tette a várost modern kutatási és oktatási központtá.
A város lakossága ma kb. 59 000 fő, a a vonzáskörzettel együtt kb. 99 500 fő, amiből az egyetemisták száma kb. 14 ezer fő.
A városra a mérsékelt kontinentális éghajlat jellemző, vagyis a telek havasak, a tenger közelsége miatt azonban gyakori a szél. Februárban az átlaghőmérséklet -5°C és -10°C között mozog. A nyár kellemes, sok napsütéssel.
Az E4-as autópályán haladok már, a reggeli fényben csodálatos látványt nyújt a város a Sundsvallbron-ról: jobbra a város, balra az iparnegyed tárul elém az NS Oil és az Alumcore gyárakkal, míg alattam a Bottenhavet kék vize csillog…ezért a látványért 1€ nem sok…a magas hídnak köszönhetően a lehajtónál még a szemben lévő Skönsmons kyrka fehér tornya is kibukkan a fák közül. Az NS Oil kapuján begördülve hamar megtalálom a 3-tengelyes Kässböhrer K.SCS pótkocsit a Kässböhrer First Ever festéssel, berakodva, útra készen. Felcsatoltam, majd elindultam, a GPS-t majd kifelé hajtva a városból átnézem…
Az E14 egy kelet-nyugati irányú közlekedési folyosó Skandináviában, amely a norvégiai Trondheimet köti össze a svédországi Sundsvall városával. Hossza körülbelül 449–461 km (ebből 68 km Norvégiában, a többi Svédországban található). Nyugaton, Trondheim [trondhejm] (Norvégia) városában indul, és keleten, Sundsvall [szundszval] (Svédország) városában végződik.
Az út a skandináv félszigeten halad keresztül, látványos hegyvidéki tájakon: Az első szakasza Trondheim-nél kezdődik, ahol csatlakozik az E6-os észak-déli főúthoz. Második szakasza a Stjørdal [stjőrdál], vagyis a trondheimi repülőtér közelében indul el kelet felé a norvég hegyek irányába. Harmadik szakasza Storlien-ig [sztúrlíen], a norvég-svéd határig tart, amely egyben egy hegyvidéki hágó is. Ez azt jelenti, hogy ezek a szakaszok folyamatosan emelkednek a Skandináv hegység csúcsai, vagyis a határon lévő hágó felé. A negyedik szakasz a határon kezdődik, ahonnan már lefelé vezet az út Åre [óre], Svédország legnépszerűbb síparadicsoma felé. Az ötödik szakasz vége Östersund [öszterszund], Jämtland [jemtland] tartomány központja, ahol találkozik az E45-ös úttal. Végül az utolsó szakasz, amin most végig fogok hajtani, Sundsvall [szundszval] városáig, a Botteni-tenger partjáig tart, ahol az út az E4-es autópályába torkollik.
Az érdekes szakaszok és műtárgyak, amikkel találkozhatsz útközben, a Hell-alagút Trondheim után, amelynek hossza közel 3,9 km; a Skandináv-hegységen átvágó szakaszok, amelyek leglátványosabb és legmagasabb részei a határ környékén vannak, ahol télen gyakran nehezek a közlekedési körülmények; és a lazacban gazdag folyó, a Stjørdalselva [stjőrdálszelva], amit az út Norvégiában hosszan kísér.
Az út érdekessége, hogy nagyjából párhuzamosan fut a régi Szent Olaf-úttal, amely egy középkori zarándokút volt Trondheim felé.
Még el sem hagytam a várost, a mellékutcából egy merészen kikanyarodó autós szaladt belém, balesetet okozva…400€, de hogy ilyenkor miért engem büntet a játék…ejnye! Innen már eseménytelen az utam, az idő és a táj csodálatos, szinte érzem az ablakon bekúszó fenyőillatot, a víztesteken visszatükröződő napfény csillogását…jaj…majdnem elbóbiskoltam…
…Revsundssjön [revszundszsőn] a szigetek tava. Ez Jämtland [jemtland] egyik legnagyobb és legtagoltabb tava. A tó területe kb. 160 km2. Rendkívül bonyolult partvonala és rengeteg szigete van, ami miatt inkább egy vízi útvesztőnek tűnik, mint nyílt víztömegnek. Egyúttal horgászparadicsom, híres a nagyra növő csukákról és sügérekről. A tiszta víz és a változatos mélység ideális élőhelyet biztosít a sebes pisztrángnak is. A tó mentén számos kőkorszaki településnyomot találtak, ami bizonyítja, hogy a vízpart már évezredekkel ezelőtt is vonzó volt az emberek számára.
Gällö [jellő] az a falu, ahol megállt az idő (és a vonat). Gällö egy barátságos kistelepülés a tó északi partján. A falu legnagyobb nevezetessége a Sífutó alagút (Mid Sweden 365), amihez egy régi katonai hegyi bázist alakítottak át a világ egyik leghosszabb síalagútjává. Itt az év 365 napján, fix -4°C hőmérsékleten lehet a sífutást élvezni a hegy gyomrában.
Gällö gazdaságának alapja évszázadok óta az erdőgazdálkodás. Itt található a régió egyik legmodernebb fűrészüzeme, a Gällö Timber AB, amely a hídtól délre egy félszigeten található. A falu saját vasútállomással rendelkezik a Mittbanan vonalon, így Sundsvall és Östersund felől is könnyen és kényelmesen elérhető – Sundsvall 140 km-re, míg Östersund már csak 50 km-re van.
Az E45 az európai úthálózat leghosszabb észak-déli irányú útvonala, amely Skandináviát köti össze a Földközi-tengerrel. Teljes hossza megközelítőleg 5190 kilométer – igen, végighajthatsz rajta, ha nem is minden szakasza, de megtalálható a Világtérképen.
Az út hét országon halad keresztül: Norvégia (az északi végpont Altában található, ami a játékban szintén megtalálható), Finnország (egy rövid szakaszon érinti az ország északi részét (Hetta, Palojoensuu), Svédország (itt Inlandsvägen néven ismert, és az ország belsejében halad dél felé (Karesuando, Arvidsjaur, Östersund, Mora, Göteborg), Dánia (Frederikshavntól a német határig tartó autópályaszakasz), Németország (az ország egyik legfontosabb autópálya-tengelye (Hamburg, Hannover, Kassel, München), Ausztria (érinti Innsbruckot és a Brenner-hágót), végül Olaszország, ahol végighalad az Appennini-félszigeten egészen a szicíliai Geláig.
Az egyes szakaszok jellemzői:
Skandináviában (Norvégia, Finnország, Svédország) az út legészakibb részei ritkán lakott, vadregényes tájakon vezetnek keresztül. Svédországban az út nagy része kétsávos országút, amely átszeli a hatalmas fenyőerdőket. Göteborgnál komppal kel át az útvonal Dániába. A Közép-Európai szakaszon (Dánia, Németország, Ausztria), Dániában és Németországban az E45-ös szinte végig teljes értékű autópálya. Németországban olyan nagyvárosokat érint, mint Hamburg és München. Ausztriában a hírhedt Brenner-hágón keresztül éri el az Alpok déli oldalát, amely az európai teherforgalom egyik legszűkebb keresztmetszete. Az olasz szakasz az Alpokból indulva érinti Bolzanót, Veronát, Modenát és Bolognát. Fontos része a Cesena és Orte közötti gyorsforgalmi út, majd Rómát elkerülve Nápolyon keresztül halad tovább délre. Az út a Messinai-szoroson keresztül (komppal) éri el Szicíliát, ahol végül Gelában ér véget.
No, úgy gondolom, egyszer érdemes lenne egy fuvart bevállalnom a norvég Altától a szicíliai Catania városáig, ugye?
…egy modern tájépítészeti és művészeti alkotás részei, amely Östersund mint a „Fény városa” koncepcióhoz kapcsolódik. A helyiek gyakran csak „hógolyóknak” (snöbollarna [sznőbollarna]) hívják őket. Összesen hét hatalmas, opálos felületű gömbről van szó, amelyek a körforgalom különböző pontjain és a rézsűkön lettek elszórva. Éjszaka belülről világítanak. Bár alapvetően hidegfehér fényük van, hogy hógolyókra emlékeztessenek, különleges alkalmakkor vagy ünnepekkor képesek színt váltani.
Az alkotás a Jämtland tartományra jellemző gleccserhordalékot, a jégkorszak után visszamaradt kerek köveket (morénákat) szimbolizálja modern, stilizált formában.
Östersund [öszterszund] nemcsak Jämtland [jemtland] tartomány központja, hanem Svédország egyik legdinamikusabb és legélhetőbb városa is. A város Svédország mértani közepének közelében fekszik, a hatalmas Storsjön [sztúrsőn] (Nagy-tó) keleti partján.
A környék talaját a legutóbbi jégkorszak határozta meg. A város alatt és körülötte gazdag mészlerakódások találhatók, ami szokatlan ezen a szélességi körön. Ez a „jämtlandi mész” teszi lehetővé a buja növényzetet és a mezőgazdaságot itt, a zord északon. A várossal szemben fekvő nagy Frösön-sziget [frösőn] sziget geológiailag is érdekes, dombos felszíne remek kilátást nyújt a Skandináv-hegység távoli, havas csúcsaira.
Östersund ugyan viszonylag fiatal város, de a környék múltja igen ősi. A települést 1786-ban III. Gusztáv király alapította, hogy egyfajta székhelyként szolgálva letörje a jämtlandi parasztok Norvégiával folytatott, illegális (adómentes) kereskedelmét, egyúttal állami ellenőrzés alá vonja a régiót. Sokáig azonban csak egy aprócska falu maradt. A változást a vasút érkezése hozta el 1879-ben, ami összekötötte a várost Stockholmmal és a norvég Trondheim-mel [trondhejm]. Ekkor indult be a hatalmas faipari bumm. A XX. században Östersund fontos katonai helyőrség volt, több ezred állomásozott itt a stratégiai elhelyezkedése miatt.
Östersund község lakossága kb. 65 000 fő. A helyiek büszke „jämtlandiak”. Létezik egy játékos szeparatista mozgalmuk is, a Jämtlandi Köztársaság, saját zászlóval és elnökkel.
A városi múzeumnál említett Storsjöodjuret [sztúrsőudjüret], a helyi „Loch Ness-i” szörny legendája a kultúra része, még szobrokat is emeltek neki.
A gazdaság alapja régen a mezőgazdaság, a fakitermelés és a katonaság volt. A faúsztatás a Storsjön [sztúrsőn] tavon keresztül létfontosságú volt. Ma a katonai bázisok bezárása után a város a szolgáltatások felé fordult. Jelentős a közigazgatás, az IT-szektor és az ökoturizmus. Östersund ma UNESCO Gasztronómiai Város, híres a helyi alapanyagokról (vadhús, sajtok).
Az időjárás mérsékelt övi, de erősen szubarktikus hatású éghajlat jellemzi. A tél hosszú és havas, de a tó mérséklő hatása miatt ritkán van extrém hideg: az átlaghőmérséklet ekkor -5°C és -15°C közötti. A nyár azonban kellemes, hűvös, a nap szinte sosem nyugszik le teljesen (fehér éjszakák).
Östersund egy közlekedési csomópont, mivel itt találkozik az E14 és az E45. A már korábban említett Sundsvall-Trondheim vasútvonal is átszeli. A város rendelkezik repülőtérrel is, amely a Frösön-szigeten található.
A fordítókorong egy függőleges tengely körül elforgatható híd, amely egy kör alakú süllyesztett aknában (a korongfészekben) helyezkedik el. A híd végei a süllyesztett akna szélén futó sínen (a futósínen) támaszkodnak alá görgőkkel.
Használatuk a gőzmozdonyok korában elengedhetetlen volt, mivel azok csak az egyik irányban tudtak teljes sebességgel és hatékonysággal haladni, így a végállomásokon meg kellett őket fordítani. Ma főleg helytakarékossági okokból használják a mozdonyok tárolóhelyre (fűtőházba) való beosztásához.
A fordítókorongok típusai:
Süllyesztett fordítókorong: A leggyakoribb típus, ahol a szerkezet egy mély aknában van.
Felszíni fordítókorong: Ritkább, kisebb teherbírású vagy ideiglenes megoldásoknál használják, ahol nem akarnak mély aknát ásni.
Szegmens-fordítókorong: Nem fordul körbe 360 fokban, csak egy bizonyos ívben mozog (mint egy szelet sütemény), általában nagyon szűk helyeken alkalmazzák.
A legyező fűtőház a gőzmozdonykorszak mérnöki remekműve. Mivel a gőzösöknek rengeteg karbantartásra volt szükségük, minden út után ide gördültek be egy kis „pihenőre”. Az épület egy körív mentén helyezkedik el, a fordítókorong pedig a kör középpontjában van. A korongról minden egyes tárolóvágány (állás) külön kapun keresztül érhető el. Egy fűtőház állhat 3-4 vagy akár 20-30 állásból is. Minden állás alatt általában található egy vizsgálóakna, hogy a szerelők alulról is hozzáférjenek a géphez. A régi fűtőházak tetején minden állás felett elhelyeztek egy kis kürtőt, amire azért volt szükség, hogy a bent álló, füstölgő gőzmozdony ne fojtsa meg a bent dolgozókat.
Régen itt történt a szén- és vízkészletek feltöltése, a kazánok tisztítása és a kisebb javítások. Ez volt a mozdonyok „istállója”. Ma sokukat megtartva múzeumként hasznosítják őket, mint nálunk is a Vasúttörténeti Parkban. Gyakran ilyenekben tárolják a nosztalgiavonatokat is.
A fuvar adatai:
ETS2 verzió: 1.57.2.7s.
Rögzítés dátuma: 2025 december 29.
Típus: Külső megbízás.
Kiindulás-cél: Sundsvall, NS Oil – Östersund, Norse Rail.
Tervezett/megtett távolság: 201/217 km.
Időpont: Szerda, 6:21 – Szerda, 11:01 (valós menetidő 41 perc), fáradás szimulálása kikapcsolva.
Vontató: Scania S High Roof (460 LE, 13+1 sebességes).
Fülkefestés: 770 Steel.
Pótkocsi/Szállítmány: 3-tengelyes Kässböhrer K.SCS, Kässböhrer First Ever festés/Motorolaj.
Érintett települések (állam): Sundsvall (S), Brunflo (S), Östersund (S).
World of Trucks esemény: Cruising Nordic Horizons (3/18) – Svédország (3/6).
Látványosság: Az östersundi városháza.
VÉGE.