ETS2 külső megbízás: Östersund (S) – Örnsköldsvik (S)

…kezdjük is a város imsertetésével: Östersund [öszterszund] nemcsak Jämtland [jemtland] tartomány központja, hanem Svédország egyik legdinamikusabb és legélhetőbb városa is. A város Svédország mértani közepének közelében fekszik, a hatalmas Storsjön [sztúrsőn] (Nagy-tó) keleti partján.

A környék talaját a legutóbbi jégkorszak határozta meg. A város alatt és körülötte gazdag mészlerakódások találhatók, ami szokatlan ezen a szélességi körön. Ez a „jämtlandi mész” teszi lehetővé a buja növényzetet és a mezőgazdaságot itt, a zord északon. A várossal szemben fekvő nagy Frösön-sziget [frösőn] sziget geológiailag is érdekes, dombos felszíne remek kilátást nyújt a Skandináv-hegység távoli, havas csúcsaira.

Östersund ugyan viszonylag fiatal város, de a környék múltja igen ősi. A települést 1786-ban III. Gusztáv király alapította, hogy egyfajta székhelyként szolgálva letörje a jämtlandi parasztok Norvégiával folytatott, illegális (adómentes) kereskedelmét, egyúttal állami ellenőrzés alá vonja a régiót. Sokáig azonban csak egy aprócska falu maradt. A változást a vasút érkezése hozta el 1879-ben, ami összekötötte a várost Stockholmmal és a norvég Trondheim-mel [trondhejm]. Ekkor indult be a hatalmas faipari bumm. A XX. században Östersund fontos katonai helyőrség volt, több ezred állomásozott itt a stratégiai elhelyezkedése miatt.

Östersund község lakossága kb. 65 000 fő. A helyiek büszke „jämtlandiak”. Létezik egy játékos szeparatista mozgalmuk is, a Jämtlandi Köztársaság, saját zászlóval és elnökkel.

A városnak van egy szörnye is, legalábbis legenda formájában:  a Storsjöodjuret [sztúrsőudjüret], a helyi „Loch Ness”  a kultúra része, még szobrokat is emeltek neki.

A gazdaság alapja régen a mezőgazdaság, a fakitermelés és a katonaság volt. A faúsztatás a Storsjön [sztúrsőn] tavon (Nagy-tó) keresztül létfontosságú volt. Ma a katonai bázisok bezárása után a város a szolgáltatások felé fordult. Jelentős a közigazgatás, az IT-szektor és az ökoturizmus. Östersund ma UNESCO Gasztronómiai Város, híres a helyi alapanyagokról (vadhús, sajtok).

Az időjárás mérsékelt övi, de erősen szubarktikus hatású éghajlat jellemzi. A tél hosszú és havas, de a tó mérséklő hatása miatt ritkán van extrém hideg: az átlaghőmérséklet ekkor -5°C és -15°C közötti. A nyár azonban kellemes, hűvös, a nap szinte sosem nyugszik le teljesen (fehér éjszakák).

Östersund egy közlekedési csomópont, mivel itt találkozik az E14 és az E45. A Sundsvall-Trondheim vasútvonal is átszeli. A város rendelkezik repülőtérrel is, amely a Frösön-szigeten található.

Utam a Rädhusgatanon vezet végig, így sorban ismét megnézhetem a tegnapi nevezetességeket:

Mindjárt itt van a Bibiloteksgatan kereszteződésnél az Östersunds stadsmuseum [öszterszundsz sztádszmuzéum] (Östersund Városi Múzeum), amelynek épülete az egyik legrégebbi téglaépület a városban, és amely eredetileg iskolaként funkcionált. A múzeum elsősorban Östersund fejlődésére és a polgári életmód bemutatására fókuszál: nyomon követheted, hogyan vált a település egy kis kereskedelmi csomópontból Jämtland [jemtland] tartomány központjává; korhűen berendezett szobák mutatják be, hogyan éltek a módosabb családok az 1800-as évek végén; bár a fő kiállítás a „Nagy-tó” szörnyéről (Storsjöodjuret [sztúrsőudjüret]) a Jamtli múzeumban van, de itt is találsz utalásokat a helyi legendára, ami elválaszthatatlan a város identitásától.

A kereszteződés másik oldalán található a tegnap lefényképezett látványosság, Az östersundi városháza (Östersunds Rådhus). A városháza 1912-ben készült el, és a svéd nemzeti romantika stílusának egyik legkiemelkedőbb példája. Az épületet a neves építész, Frans Bertil Wallberg [fransz bertil vallberg] tervezte. Legmeghatározóbb eleme az 51 méter magas torony, amelynek tetejét egy hagymakupolára emlékeztető réztető díszíti. Ez a torony szinte a város minden pontjáról látható. A sötétvörös téglafalak és a fehérre festett ablakkeretek klasszikus svéd eleganciát kölcsönöznek neki. A homlokzaton számos apró, faragott részlet található, amelyek a helyi mitológiára és történelemre utalnak. Az épület belsejében található tanácsterem és a díszlépcsőház rendkívül gazdagon díszített, falfestményekkel és nehéz csillárokkal. A toronyból lélegzetelállító kilátás nyílik a tóra és a környező havas hegycsúcsokra.

Végül érdemes elidőzni a körforgalmak közelében álló Stora Kyrkan [sztura sürkan] épületénél, amely szintén igen magas tornyával vonzza a látogató szemét. Ez a monumentális téglaépület nemcsak vallási központ, hanem a városi identitás fontos része is. A templom 1940-ben készült el, és a svéd neogótikus és modernista elemeket ötvözi. Az épületet Lars Israel Wahlman [larsz iszrael válman] tervezte, aki a korszak egyik legnevesebb svéd templomépítésze volt. Az épület jellegzetes sötétvörös téglából készült, ami méltóságteljes és masszív megjelenést kölcsönöz neki. A templom tornya rendkívül hangsúlyos, messziről jelzi a város központját. A belső tér meglepően világos és tágas. A falak fehérek, ami éles kontrasztban áll a külső sötét téglákkal. A berendezés letisztult, és hangsúlyos benne a fa használata, ami tipikus skandináv jellemző. A Stora Kyrkan híres a művészeti értékeiről: a templom egyik legfontosabb kincse a hatalmas oltárkép, amely a fényt és a reményt szimbolizálja; a színes ólomüveg ablakok modern stílusban készültek, és napközben gyönyörű fényjátékot vetítenek a fehér falakra; a templom híres a kiváló akusztikájáról, ezért gyakran ad otthont komolyzenei koncerteknek és kórusfellépéseknek.