Kezdjük akkor az ismerkedést a felújított Scandinavia DLC területével. Első fuvarom Kielből indul a dániai Esbjergbe.
Nos, hát akkor kezdjük el ismét bejárni a Scandinavia DLC területét, lássuk milyen lett a felújított Scandinavia Refresh! A posztban említett grafikai ráncfelvarrás mellett az utak, csomópontok, kereszteződések, városok, települések és telephelyek változására kell számítanunk. Lássuk, milyen lett!
Németországban autópályákon (Autobahn), szövetségi főutakon (Bundesstraße) és alsóbbrendű utakon közlekedhetsz.
Az autópályákat a térképeken A betűvel és számmal (pl. A1), az utak mentén elhelyezett táblákon kék pajzsban lévő fehér számmal jelölik. Számozásuk a földrajzi helyzetet és az út fontosságát tükrözi. A páratlan számúak irányultsága északi-déli, míg a párosaké nyugati-keleti. A számjegyek hossza utal az autópálya fontosságára: egyjegyűek (A1-A9) az országos jelentőségű, hosszú távú főútvonalak, amelyek átszelik az egész országot. Kétjegyűek (A10–A99) a regionális jelentőségű autópályák, amelyek két nagy régiót kötnek össze. Az első számjegy a régiót jelöli (lásd lejjebb). Háromjegyűek (A100–A999) a helyi jelentőségű autópályák, a városi elkerülők és körgyűrűk vagy a rövid összekötő szakaszok. Például az A100 a berlini városi autópálya gyűrűt jelöli.
A regionális zónák (az első számjegy jelentése két- és háromjegyű utaknál):
- A1x: Berlin, Brandenburg, Szászország, Szász-Anhalt (Északkelet).
- A2x: Hamburg és Észak-Németország.
- A3x: Alsó-Szászország (Hannover környéke) és Észak-Rajna-Vesztfália.
- A4x: Rajna-vidék, Ruhr-vidék.
- A5x: Alsó-Rajna vidéke (Köln környéke).
- A6x: Rajna-vidék-Pfalz, Saar-vidék, Dél-Hessen.
- A7x: Észak-Bajorország, Türingia.
- A8x: Dél-Németország (Baden-Württemberg).
- A9x: Dél-Bajorország (München környéke).
A szövetségi főutak (B) másodrendű főutak, amelyek behálózzák az egész országot. A térképeken B betűvel és számmal (pl. B96), a valóságban sárga téglalapban fekete számmal jelöltek. Az ilyen számozású utak a régi birodalmi úthálózat gerincét alkották, és átszelik az egész országot. A számozás emiatt nagyrészt történelmi eredetű, gyakran az óramutató járásával ellentétes irányban spiráloznak Berlinből kiindulva, vagy regionális csoportokat alkotnak.
Az alsóbbrendű utakat kis fehér négyzetes táblákon jelölik a betűkódjukkal és a számukkal. A tartományi utak (Bajorországban és Szászországban Staatsstraße, máshol Landesstraße néven) kötik össze a városokat a Bundesstraße hálózattal, míg a járási utak (Kreisstraße (K)) a kisebb falvakat kötik össze a járásokon belül.
Végül foglaljuk össze a táblák színezését:
- Kék hatszögletű pajzs vagy téglalap: Autópálya (Autobahn) - Fehér szám kék alapon.
- Sárga fekvő téglalap: Főút (Bundesstraße) - Fekete szám sárga alapon.
- Fehér nyíl vagy téglalap: Alsóbbrendű út - Fekete betűk fehér alapon.
- Zöld fekvő téglalap: Európai út (E-út) - Fehér E betű és szám zöld alapon.
Kiel Schleswig-Holstein tartomány fővárosa és Németország egyik legfontosabb tengeri kapuja. A város földrajzi fekvését a Kieler Förde (Kieli-öböl) határozza meg, amely mélyen benyúlik a szárazföldbe, kiváló természetes kikötőt biztosítva. Geológiai szempontból a táj a legutóbbi jégkorszak, a Weichsel-glaciális terméke. A terület nem a klasszikus norvég fjordok mintájára (tektonikus törések mentén) alakult ki, hanem a jégtakaró alatt áramló olvadékvizek vájták ki a völgyeket, amelyeket később elárasztott a tenger. A város környéke dimbes-dombos végmoréna-vidék, amelyre a homokos és agyagos talaj jellemző.
A várost 1242-ben alapította IV. Adolf holsteini gróf „Holstenstadt tom Kyle” néven. Bár tagja volt a Hanza-szövetségnek, évszázadokig a szomszédos Lübeck árnyékában maradt. A döntő fordulatot 1871 hozta el, amikor a Német Császárság megalakulásával Kiel lett a birodalmi hadiflotta (Reichsflotte) fő bázisa. Ez robbanásszerű népességnövekedést és iparosodást eredményezett. A második világháborúban stratégiai fontossága (hajógyárak, tengeralattjáró-bázisok) miatt a szövetségesek brutális bombázásainak célpontja volt, a város épületeinek mintegy 80%-a megsemmisült, így a mai városkép nagyrészt a háború utáni újjáépítés eredménye.
Kiel gazdaságának gerincét ma is a tenger adja, de a hangsúlyok eltolódtak.
Bár a klasszikus nehézipar visszaszorult, a városban található a ThyssenKrupp Marine Systems (HDW), amely a világ egyik vezető, csúcstechnológiás (nem nukleáris) tengeralattjáró-gyártója. Kiel fontos kompkikötő Skandinávia (Oslo, Göteborg) felé, valamint népszerű állomás a tengerjáró üdülőhajók (cruise ships) számára. Itt található a Kieli-csatorna (Nord-Ostsee-Kanal) keleti zsiliprendszere is, amely a világ legforgalmasabb mesterséges vízi útja. A város jelentős egyetemi központ (Christian-Albrechts-Universität), emellett a szolgáltatóipar és az egészségügy is kiemelt szerepet játszik. A 106 méter magas tornya, amely a velencei harangtorony mintájára épült, a város egyik jelképe.
Utam visszafelé a Werftstraße körforgalmáig vezetett, ahol le kellett fordulnom a Gablenzstraße-ra. Ez pedig a vasút felett átívelő Gablenzbrücke. A vasúttól délre, balra a nagy fehér épület a Hörnbad, a vasút után a vöröstéglás épület az Agentur für Arbeit Kieler Umland kormányzati épület, a jobbra álló modern épület a Hörn Campusnak és a Sat. 1 Norddeutschland GmbH TV állomásnak ad helyet. Jobbra magasodik Köln egyik nevezetessége, a város egyik jelképe, a városháza (Rathausturm) 106 méter magas tornya, amely a velencei harangtorony mintájára épült.
Az A7-esen Hamburgig, a 30-as számú HH-Waltershof csomópontig kellett volna eljutnom, ahol vissza tudtam volna fordulni, de sajnos a bámészkodás közben továbbmentem. Visszafordulni így csak az A1-A7 csomópontnál, vagyis a 36-os számú Maschener csomópontnál tudtam.
Az A7-es autópálya (Bundesautobahn 7) nem csupán egy útvonal, hanem a német közlekedési hálózat egyik történelmi jelentőségű és leginkább egyedi eleme. Ez a leghosszabb német autópálya a maga mintegy 963 km-ével. Az országot észak-déli irányban szeli át, áthaladva hat német tartományon: Dánia határától (Ellund) Hamburgon, Hannoveren, Kasselen, Würzburgon és Ulmon át egészen az ausztriai határig (Füssen). Az autópálya nagy része az E45-ös európai út része Ellund és Würzburg között.
Építésének fő célja a forgalmas Hansa-városok északi kikötői (Hamburg) és a déli gazdasági központok, valamint az Alpok régiói közötti zökkenőmentes közúti kapcsolat biztosítása volt.
Az A7-es autópálya építése több évtizeden át tartott, leginkább a második világháború után. Az első szakaszokat azonban már a nemzetiszocialista Reichsautobahn hálózat részeként kezdték el építeni az 1930-as évek közepén, például Kassel környékén. A háború miatt azonban a legtöbb építkezés leállt. A főbb szakaszokat az 1950-60-as években fejezték be, amikor az újjáépített Német Szövetségi Köztársaság nagy hangsúlyt fektetett az infrastruktúra fejlesztésére. 1962-ben befejezték a Hamburg és Hannover közötti szakaszt. A teljes, észak-déli tengely menti összeköttetés csak az 1970-es években jött létre, de a déli, bajorországi szakaszok kisebb bővítései egészen a 80-as évekig zajlottak.
Az A7-es autópálya, extrém hossza miatt, számos jelentős mérnöki szerkezetet tartalmaz, és különleges városi kihívásokkal nézett szembe:
Ilyen például az Elbtunnel (Elba-alagút) Hamburgban. Az A7-es egyik legismertebb és legkritikusabb pontja. Az 1975-ben átadott alagút ma már négy alagútcsővel működik, és a Hamburgi-csomópont forgalmát vezeti el.
Hamburg déli részén található a hamburgi kikötő felett átvezető Hochstraße Elbmarsch (Elbmarsch magasút), amely 3,8 km-es hosszával Németország leghosszabb közúti hídja.
Az Autobahn-Deckel (Autópálya-fedél) Hamburgban a város egyes sűrűn lakott részein áthaladó szakasza, amit a zajvédelem és a városi területek újraegyesítése érdekében befedtek.
A Rader Hochbrücke pedig egy monumentális híd, amely Rendsburg közelében keresztezi az Északi-tengeri (Kieli) Csatornát (Nord-Ostsee-Kanal).
A Köhlbrand-híd (Köhlbrandbrücke) építése 1970-ben kezdődött ott, ahol az Elba kettéválik a városban Norderelbe és Südelbe néven, és ott, ahol a folyamatosan növekvő teher- és átmenő forgalom miatt nagy szükség lett rá. A közeli konténerterminálok, amelyek óceánjáró hajókat is képesek fogadni, pedig megszabta a híd magasságát is, amely jelenleg 53 m. A kizárólag a közúti forgalom számára használható hidat 1974 szeptember 20-án adták át először a gyalogosoknak, nézelődőknek, majd 3 nap múlva a forgalomnak. A még magasabb konténerszállító hajók megjelenése miatt tervbe vették lebontását és egy másik, legalább 70 m magas híd építését – lehet, emiatt majd 2050 körül megint át kell dolgozni Hamburg városát 😉
Magassága és elhelyezkedése révén majd’ az egész városból jól látható, így a város szimbólumává vált, sőt postai bélyeg is készült róla. A híd a szárazföldet köti össze az Elba két ága által közrefogott szigettel. A híd teljes hossza 3618 m, szélessége 325 m, amivel a második leghosszabb közúti hídnak számít Németországban. A híd három részből, a nyugati rámpahídból (Waltershof Ramp), a folyam felett átvezető hídból (Köhlbrandbrücke) és a keleti rámpahídból (Neuhof Ramp) áll. Az 520 m hosszú folyami híd ferdekábeles acélhíd. Az Elba felett átvezető szakasz három nyílásának szélessége 97,5-97,5 m, illetve a középső szakasz 325 m. A ferdekábeles hídszerkezet legyező alakban széttartó merevítéssel rendelkezik, 88 db, egyenként 10 cm vastag acélkábellel. A pilonok 37 m magas vasbeton oszlopok.
Ha megnézed a Google Térképen a környéket, akkor belátod, mekkora szükség volt erre a hídra, hiszen csak a közvetlen környezetében található 4 intermodális konténerterminál, egy gépjárműrakodó, egy olaj- és gázterminál, és egy aszfaltkeverő telep, nem beszélve a közelben található AirBus gyárról és reptérről (Airbus Airfield Hamburg-Finkenwerder). Az átmenő forgalom emiatt eléri a napi 37 ezer járművet, aminek ⅓-a ide irányuló vagy innen induló teherforgalom, ami nem kis terhelés.
Az első Rader Hochbrücke építése az 1960-as évek végén kezdődött, és 1972/1973-ban adták át a forgalomnak. Azonnal az A7-es autópálya kulcsfontosságú hídjává vált, mivel ezen lehet átjutni zavartalanul a csatorna felett.
Mivel az elsőnek épített híd teherbírása már nem felelt meg az egyre növekvő és nehezebb teherforgalomnak, szükségessé vált a teljes csere. A német kormány a felújítás helyett a híd teljes lebontása és egy teljesen új szerkezet építése mellett döntött. Az építkezés 2013-ban kezdődött és mai is tart, amit a Google Térkép is jelez, lezártnak mutatva a hidat.
A projektet jelenleg is tart: Először megépítették az új, keleti oldali hídtestet, amit 2023-ban adtak át a forgalomnak, ide terelve a forgalmat. Jelenleg zajlik a régi híd nyugati felének bontása. A tervek szerint az építkezés 2026-ban, vagy a 2020-as évek második felében fejeződik be, teljes mértékben helyreállítva a forgalmat az A7-esen.
Jaj, sikerült a 64-es számú Kolding Vest csomópontot is benéznem – úgy látszik, ez egy ilyen fáradt nap…itt kellett volna a városba vezető E20-asra (Esbjergmotorvejen) rátérnem. No, mindegy, gyerünk tovább, majd az Taulovmotorvejen szakaszon Århus felé. Itt találom az Århus Syd csomópontot, ahol már nem felejtek el visszakanyarodni.
Esbjerg Dánia nyugati kapuja, egy viszonylag fiatal város, amelynek léte és gazdasága szorosan összefügg az Északi-tengerrel. Ma az ország egyik legfontosabb kikötője és a dán energiaipar központja.
Esbjerg a Jütland-félsziget (Jylland-félsziget) délnyugati, illetve a Watt-tenger (Vadehavet) partján fekszik. Ez a terület geológiailag a legutóbbi jégkorszak jégárvízi síkságai (outwash plains) által kialakított alacsony, homokos vidék. A partvidéket kiterjedt ártéri síkságok és sekély tengeri területek jellemzik, amelyek a dagály és apály idején iszap- és homokpadok formájában tűnnek elő. A Watt-tenger mint egyedülálló ökoszisztéma az UNESCO Világörökség része.
Esbjerg nem egy történelmi középkori, hanem egy mesterségesen megtervezett város, amit a dán állam hozott létre. Miután Dánia 1864-ben elvesztette Schleswig-Holsteint és ezzel együtt az Elba folyón lévő Altona kikötőjét, szükségessé vált egy új, nyugati exportkikötő létrehozása. A dán kormány 1868-ban vásárolt földet ezen a területen, és megkezdődött a kikötő kiépítése. A város a kikötő körül robbanásszerűen növekedett, elsősorban az agrártermékek exportjára (vaj, szalonna) és később a halászatra összpontosítva. Esbjerg gyorsan Dánia legnagyobb halászkikötőjévé vált, és a vasúti összeköttetés révén a Jütland-félsziget nyugati kereskedelmi centrumává lépett elő.
Bár a halászat és az agrárexport jelentősége csökkent, a kikötő ma is Esbjerg gazdaságának szíve. Jelenleg a város a „Dán Energia Metropolisa” címet viseli, mivel a gazdaság három pilléren nyugszik:
- Olaj és gáz: A város logisztikai bázisként szolgál a dán Északi-tengeri olaj- és gázkitermelés számára.
- Szélenergia: Esbjerg az európai tengeri szélenergia-ipar egyik vezető központja. Innen szállítják, telepítik és szervizelik a szélturbinák jelentős részét az Északi-tengeren – ide kellett szállítanom most, ugyanis a Vitas Power valójában a Siemens Wind Power A/S.
- Kikötői Logisztika: Bár a kompjáratok megváltoztak, a kikötő továbbra is fontos szerepet játszik a konténerek és az általános áruk kezelésében, biztosítva a Nyugat-Jütlandba tartó áruk beáramlását. A tengerhez való szoros kötődését hirdeti a kikötő bejáratánál álló híres szoborcsoport, a Mennesket ved Havet (Ember a tengernél).
A fuvar adatai:
ETS2 verzió: 1.57.0.47s Open Beta.
Rögzítés dátuma: 2025 november 9.
Típus: Szabad mint a szél – Külső megbízás.
Kiindulás-cél: Kiel, Ocean Solution Group – Esbjerg, Vitas Power.
Tervezett/megtett távolság: 261/632 km.
Időpont: Csütörtök, 11:27 – Csütörtök, 21:36 (valós menetidő 51 perc), fáradás szimulálása kikapcsolva.
Vontató: Scania S High Roof (460 LE, 13+1 sebességes).
Fülkefestés: 770 Deep Red.
Pótkocsi/Szállítmány: LLD Nehézgépszállító, 4-tengelyes, Blue/Empty Spool.
Érintett települések (állam): Kiel (D), Hamburg (D), Kolding (DK), Esbjerg (DK).
Egyéb esemény: Scandinavia Refresh (Scandinavia DLC rework, Scania R & S).
VÉGE.
