A Trade Connections – Switzerland World of Trucks esemény kilencedik útján Brüsszelbe szólít a kötelesség, ahonnan egy JCB 457 homlokrakodót kell elszállítanom a Berntől délre, az A9-es autópálya mentén található fatelepre.
Május 14-én megjelent az ETS2 1.50.1.0s verziójú kiadása (Euro Truck Simulator 2 – 1.50 Update Release), amely számos újdonsággal szolgált. Nem csak a grafika finomhangolása (TAA, lépcsőzetes árnyékváltás, lágy részecskék, füst/pára/vízfröccs realisztikusabb megvilágítása és megjelenése, távoli árnyékok) történt meg, hanem teljesen átdolgozták a felhasználói felületet (+eszköztippek), és a sávkövetés is megérkezett. Beérett Németország Rajna-vidékének és Svájcnak az átdolgozása. Végül kaptunk egy Scania Demo Center-t, egy-egy MAN TGX és Wielton Trailer Pack frissítést. A felújított Svájc bejárásának előmozdítására a fejlesztők elindították a Trade Connections – Switzerland WoT eseményt (#TradeConnectionsSwitzerland), amelynek jelen cikk is a témája.
A Trade Connections – Switzerland esemény 10 fuvart igényel a teljes Világtérképen. A cél, hogy Svájcból vagy Svájcba irányuló megbízásokat vállalj. Fontos feltétel, hogy 10 különböző országba vagy országból kell indulnod, valamint minden útnak (piha!) legalább 200 km hosszúnak kell lennie. A küldetés első fele teljesíthető a szomszédos országokból indulva, illetve azokba irányulva, de aztán egyre távolabbi országokból érdemes Svájc felé indulni. A fuvarokat a YouTube csatornám mellett A Trade Connections – Switzerland esemény oldalon is megtalálod.
Kilencedik megbízásom Brüsszelből Bernbe szólít. A transinet telephelyéről kell egy JCB 457 homlokrakodót elszállítanom – nos, elvileg Bernbe, de a GPS tanulmányozása közben kiderült, hogy jóval délebbre, az A9 autópálya mentén fekvő Sierre feletti hegyoldalon található fűrésztelepre…azért ez nagy különbség…
A Mosel (Moselle, [mɔzɛl]) a Vogézek-hegységben ered, és Északkelet-Franciaországon és Luxemburgon át folyik Nyugat-Németországba, ahol Koblenznél torkollik a Rajnába, annak bal parti mellékfolyójaként.
A Mosel forrása 715 méteres tengerszint feletti magasságban található Bussang közelében, a Vogézekben (Massif des Vosges, Vogesen). A folyó 544 km megtétele után a koblenzi Deutsches Ecknél 59 m tengerszint feletti magasságban ömlik a Rajnába. A folyó hossza Franciaországban 313 km, majd 39 km hosszan alkotja Németország és Luxemburg határát, végül 208 km-t pedig kizárólag Németországon belül tesz meg.
A Mosel vízgyűjtő területe 28.286 km2 (francia: 15.360 km2, német Rajna-vidék -Pfalz 6980 km2, Saarland 2569 km2, Luxemburg 2521 km2, Belgium-Vallónia 767 km2 és Észak-Rajna-Vesztfália 88 km2). A három legnagyobb mellékfolyója a Saar (227 km), a Sauer (173) és a Meurthe (161 km).
Érdekesség, hogy a folyó egyfajta hármashatárt alkotva folyik el a luxembourgi Schengen mellett, ahol Luxembourg, Németország és Franciaország határai találkoznak.
A folyó olyan híres bortermő vidékek mellett halad el, mint a Felső-Mosel (Upper Moselle (Obermosel)), a Trier régió, a Közép-Mosel (Middle Moselle vagy Central Moselle (Mittelmosel)) és az Alsó-Mosel (Lower Moselle (Untermosel vagy Terrassenmosel)). A szőlőt a folyó menti domboldalakon kialakított teraszos szőlőültetvényeken termesztik, amik aztán híres rizlingek alapanyagául szolgálnak. A folyó mentén nem csak borfalvak sorakoznak, hanem a történelem is megjelenik számos vár és rom formájában.
![A Sziklahágó és a Bried folyócska melletti település Le Locle (francia: [ləlɔkl], német: Luggli). Most már tudjuk, hogy a Jura-hegységben található, néhány kilométerre La Chaux-de-Fonds városától, amely felé haladok éppen. Svájc harmadik legkisebb városa a tízezer főt alig meghaladó lakosságával (Svájcban egy helynek több mint 10.000 lakosra van szüksége ahhoz, hogy városnak tekintsék). Le Locle a svájci óragyártás központja , sőt az ipar szülőhelyeként is emlegetik, mivel gyökerei az 1600-as évekre nyúlnak vissza. A város olyan gyártóknak adott otthont, mint a Favre-Leuba, a Mido, a Zodiac, a Tissot, az Ulysse Nardin, a Zenith, a Montblanc, a Certina, valamint az Universal Genève – az utóbbi cég azóta Genfbe költözött. A város óragyártással kapcsolatos történetét a világ egyik legjelentősebb óramúzeuma, a Musée d'Horlogerie du Locle, a Monts Castle dokumentálja, amely egy XIX. századi vidéki kastélyban található, egy dombon a várostól északra. A várostól nyugatra az előbb említett (gabona, fűrész, olaj) malmoknak otthont adó barlangok múzeuma is megtekinthető.](https://www.trucksim.games.hu/wp-content/uploads/2024/07/202407131547_Kulso-megbizas-Brusszel-B-Bern-CH_17_A20-Le-Locle-vasuti-hid-kulso-kep.jpg)
A Le Locle, valamint a szomszédos La Chaux-de-Fonds az órák gyártásának és exportjának köszönheti túlélését. Az óragyártás iparágát a XVII. században Daniel Jeanrichard, egy autodidakta órakészítő hozta el Le Locle-ba. Rávette a környék gazdáit, hogy kezdjenek neki óraalkatrészeket gyártani a hosszú tél alatt. (A XX. században aztán ez a tevékenység a mikromechanikai iparral bővült.) Nem volt nehéz dolga, mert a malmok és a csipkegyártás mellett a Jura-hegység 1000 m körüli magasságában a talaj nem volt alkalmas gazdálkodásra. Le Locle-ban és környékén 1750-ben már 77 óragyártó működött. 1800-ra ez a szám 800 fölé emelkedett.
Le Locle számos híres óragyártó és feltaláló otthona volt, köztük Abraham-Louis Perrelet, Jacques-Frédéric Houriet, Frédéric-Louis Favre-Bulle és David-Henri Grandjean. A XIX. században a város zsebóráiról és tengeri kronométereiről volt ismert. Kezdetben minden munkafolyamatot kézzel, kis üzletekben végeztek, de a XIX. század utolsó negyedére megépültek az első gyárak. A gépesített gyártás bevezetése az ipart a kész óráktól a szerszámgépek és óraalkatrészek felé terelte. A két világháború alatt egyes üzemek, mint például a Zenith, később a Dixi, még fegyvereket is gyártottak. Az óragyártáshoz számos társult művészre és feltalálóra is szükség volt. Samuel Girardet (1730-1807) könyvkereskedő és kiadó óratokokat kezdett díszíteni, és végül művész- és metsződinasztiát alapított. A Huguenin az óraházakat és érmeket festő munkáikkal vált híressé. Az 1856-ban megnyílt Klaus csokoládé- és édességgyár pedig 1992-ig működött itt.
![Utam éppen csak érinti La Chaux-de-Fonds [laʃodəfɔ̃] városát, az előbb említett másik óravárost. A ma 36 ezres várost 1656-ban alapították. Növekedése és virágzása szintén az óragyártáshoz kötődik. Ez az óragyártó ipar legfontosabb központja a Watch Valley néven ismert területen. Itt született Le Corbusier híres építész, Blaise Cendrars író és Louis Chevrolet autógyártó. La Chaux-de-Fonds a régi épületeivel a szecesszió híres központja. 2009-ben La Chaux-de-Fonds és Le Locle városok kivételes egyetemes értékükért közösen elnyerték az UNESCO Világörökség státuszát.](https://www.trucksim.games.hu/wp-content/uploads/2024/07/202407131547_Kulso-megbizas-Brusszel-B-Bern-CH_18_A20-La-Chaux-de-Fonds.jpg)
A XVII. század második felében a svájci óragyártás felfutóban volt. Ennek köszönhetően zsidó kereskedők kezdtek megtelepedni a régióban, bekapcsolódva az óraiparba.
Az 1870-es években, amikor az amerikai vállalatok ipari méretekben kezdtek órákat és óraalkatrészeket gyártani, a svájci óragyártás válságba került. A kézművesség nem tudott versenyre kelni a gyártósorokkal, így az 1880-as évektől a modernizációnak lassan, de biztosan meg kellett honosodnia a svájci óraiparban.
Az egyik első modern gyárat a Ditesheim testvérek, Achilles, Leopold és Isidore alapították, akik 1876-ban költöztek a városba. A Ditesheim cég így nemzetközi hírnévre tehetett szert, és 1905-ben a könnyebben kiejthető és megjegyezhető „Movado” márkanévre váltottak.
Az első világháború alatt az óragyártó cégek számos fegyverkészítéssel kapcsolatos megbízást kaptak. Ezek a megbízások a háború végével megszűntek.
1933-tól, a második világháborút megelőző időszakban, a zsidó cégeknek jelentős nehézséget okozott kapcsolataik fenntartása a megszállt országokban élő zsidó közösségeikkel, akik egyre gyakrabban néztek szembe az üldöztetéssel. Néhány La Chaux-de-Fonds-i zsidó társaságot német kémek figyeltek, akiket azzal gyanúsítottak, hogy illegálisan exportálnak hadianyagokat a Szövetséges Erők számára.
A Genfi-tó (francia: Léman [lemɑ̃], lac Léman [lak lemɑ̃], ritkán lac de Genève [lak də ʒ(ə)nɛv]; olasz: Lago Lemano; német: Genfersee [ˈɡɛnfərˌzeː]; latin: Lai da Genevra) egy mély tó az Alpok északi oldalán Svájc és Franciaország között. Nyugat-Európa egyik legnagyobb, egyben a Rhône legnagyobb tava. Épp a keleti szélén haladok, Veytaux-ban a Château de Chillon mellett, és a félhold alakú tó innen egészen Genfig nyúlik.
Érdekesség, hogy a tóra ható geológiai hatások (üledékképződés, tektonikus gyűrődés, jégerózió) miatt a tavat három részre osztják: a keleti Haut Lac (Felső-tó) a Rhône-torkolattól a Meilerie-Rivaz vonalig tart, a Grand Lac (Nagy tó) a legnagyobb és legmélyebb medence a tó legnagyobb szélességénél, végül a Petit Lac (Kis-tó) a legdélnyugatibb, keskenyebb és kevésbé mély rész Yvoiretól-Promenthoux Prangins mellett a genfi kijáratig.
A Genfi-tó tehát a Rhône folyó mentén fekszik. A folyó forrása a Rhône-gleccsernél található, a Grimsel-hágó közelében, a tótól keletre. A folyó a Villeneuve és Le Bouveret között lép a tóba, és Genfnél lép ki belőle.
A Genfi-tó a legnagyobb víztömeg Svájcban. Félhold alakú, a szarvak délre mutatnak. Az északi part 95 km, a déli pedig 72 km hosszú. Érdekesség, hogy a korábbi geológiai időszakban a tó körülbelül 18 km-rel délebbre végződött, ugyanis azóta a Rhône folyamatosan beömlő hordaléka feltöltötte a tó medrének ezt a részét, így a történelmi időszakban a vizek már csak mintegy 2 km-rel nyúltak túl a tó jelenlegi keleti peremén.
A tó legnagyobb mélysége 310 m. Vízgyűjtő medencéjének csúcspontja a 4634 méteres tengerszint feletti magasságban található Monte Rosa.
A Mont Blanc-hegység havas csúcsai a tóból láthatók.
A Chillon kastély, egy középkori eredetű erődített vár. Építését a XI. században kezdhették meg a Genfi-tóba süllyedt mészkősziklán, amely egy apró szigetet alkotott a parttól 10 méterre. A rendelkezésre álló 110 méter hosszú és 50 méter széles helyen épült fel a vár, amelynek akkori célja a Genfi-tó keleti végének védelme volt, biztonságos átjárót biztosítva a tó északi partja (Burgundia , Franciaország és Észak-Európa) és a Rhône-síkság, valamint a mai Olaszország között. Ezenkívül a vár a Via Francigena útvonal mentén feküdt, amely egy Angliából Rómába vezető zarándokhálózat része volt. Így a várral határos útvonalon vándorló zarándokok és kereskedők egyaránt védelmet élveztek.
A vár a középkorban, a XII. századtól a XV. századig a Savoyai grófok és hercegek rezidenciáját, vándorló udvaruk egyik állomását képezte, akik a koroknak megfelelően alakítottak a váron. A vár 1536-ban Bern városának tulajdonába került, akik szintén tovább alakítottak a váron, elsősorban a tűzfegyverek használatához igazítva az erődítményt.
1798 januárjában a veveyi milíciák elfoglalták Chillont, a Vaudoise-forradalomhoz kapcsolódó események részeként. Vaudois függetlenségét hivatalosan 1798 január 24-én kiáltották ki. A kastély a forradalom alatt nemzeti értékké vált, és a nagyon fiatal Vaud kantonhoz tartozott, amely aztán 1803-ban csatlakozott a Svájci Államszövetséghez.
A kastély utolsó, máig tartó fejezete az örökségvédelem. A XIX. század elején mindössze börtönként és hadianyag raktárként funkcionált, de a nemzeti öntudat erősödésével a vár örökségvédelmi jellege is felerősödött olyannyira, hogy 1842-ben megkezdték a vár felújítását, ami az 1880-as években új lendületet kapott. Azóta folyamatosan felújítás, karbantartás és a régészeti feltárás zajlik a falak között, aminek köszönhetően jelentős turisztikai célponttá is vált.
Az A9 (Autoroute du Rhône) autópálya Svájc nyugati, francia-svájci határától, Ballaigues városától indul, és Brigue városánál, a 9-es és a 9S találkozásánál végződik. Utamon most csak a La Veyre és Sierre közötti szakaszt járom be, amely a Genfi-tó északi részétől indul a 14 La Veyre csomóponttól (amit a játék nem jelez) a 29 Sierre-est csomópontig.
Az autópálya a régi 9-es utat követi, sok esetben közvetlenül mellette haladva. A Genfi-tótól keletre eső szakasza egyúttal a Rhône völgye is – a folyót az útról rendszeresen láthatod.
Az autópályát szakaszonként építették 1970 és 1996 között. Hossza Ballaigues és Sierre között 150 km. A keletre eső, építés alatt álló szakasszal Brigue városáig összesen 189 km.
The Rhône (latinul Rhodanus, gall nyelven Rodonos vagy Rotonos) Franciaország és Svájc egyik jelentős folyója, amely az Alpokban ered, és nyugatra majd délre átfolyva a Genfi-tón, majd Délkelet-Franciaországon, Arles alatt a Földközi-tengerbe torkollik. A folyó forrása a Valais kanton keleti szélén 2208 méteren a Rhône-gleccser. A gleccser a Saint-Gotthard masszívum része, amelyből három másik nagy folyó is ered: a Reuss, a Rajna és a Ticino. A Rhône a Póval és a Nílussal együtt a három legnagyobb vízhozamú földközi-tengeri folyó egyike.
A folyó 813,69 km hosszú, svájci és francia vízgyűjtő területe összesen 98 ezer km2. Vizét 30+, legalább 36 km hosszú folyó táplálja. Ennek köszönhetően átlagos/legkisebb/legnagyobb vízhozama 1710/360/13000 m3. Erős, néha a 10 km/h-t meghaladó sodrású útvonala a forrástól a Földközi-tengerig a következő nagyobb településeket érinti: Oberwald, Genfi-tó, Genf, Lyon, Roquemaure (itt keltem át felette), Avignon és Arles.
![Lekanyarodva az autópályáról Sierre (francia: [sjɛʁ], német: Siders) városka felé haladok. A Viaduc d'Anniviers a várostól keletre halad, majd a körforgalom után az út balra fordul a város felett magasodó hegy oldalába vezetve, így többször is lenyűgöző látványban lesz részem, ahogy a lemenő nap megvilágítja a völgyet, a folyót, az autópályát és a várost. Balra a vasúti hidat látod, majd a Holcim Praz SA kavicsüzemét.](https://www.trucksim.games.hu/wp-content/uploads/2024/07/202407131547_Kulso-megbizas-Brusszel-B-Bern-CH_25_9-Sierre-Viaduc-dAnniviers-kulso-kep.jpg)
Sierre lakosainak száma ~16 ezer fő. A várost a Nap városának (franciául: Cité du Soleil) becézik, az évi 300 napsütéses nap miatt – erre utal a város címere és zászlaja is, amely piros alapon egy napot ábrázol.
A várost 800 körül említik először Sidrium néven, bár egy XII. századi dokumentum utal a falu 515-ös alapítására. Más források 1179-ben Sirro, 1393-ban pedig Syder néven említik.
Természetesen az első lakott település a régészeti leletek tanúsága szerint már a neolitikumban kialakultak (csiszolt kőbalták, bronzkori fegyverek és ékszerek, kora vaskori tárgyak, római kori feliratok, tégelyek, ékszerek és érmék). Előkerült még egy kora középkori szappankő edény és egy VI. századi arany pecsétgyűrű Graifarius névvel. A közeli dombokon a bronzkortól a Karoling-korig terjedő sírokat fedeztek fel. Grands-Présben a késő vaskor elejéről (i.e. V-VI. század) származó tűzrakást találtak. Tehát a római korig is bőséges leletegyüttessel szolgált a környék.
A római kort tekintve a Saint-Ginier kápolna alatt egy római kori ház vagy birtok maradványaira bukkantak. További római romokat találtak a Château de Villa közelében, a Sainte-Croix templomban (kis teraszos fürdő), Grands-Prés-ben Muraz mellett egy másik házat, Gerundenben pedig a támpilléres falazat maradványai arra utalnak, hogy valamikor egy köz- vagy kormányzati épület ott állt. Öt oltárt találtak Saint-Ginier-ben, és további kettőt a szórványtelepüléseken, amelyek közül az egyiket Merkúrnak szentelték.
A középkorban, 515-től Sierre-t Zsigmond burgundi király a Saint-Maurice-i apátságnak adta hűbérbirtokba, majd a XI. században átkerült Sion püspök birtokába. A környéken számos arisztokrata család és hűbéreseik kastélya volt megtalálható, amelyek egyúttal a püspöki képviselők lakhelyéül és a lakosság menedékhelyéül is szolgáltak. A kastélyokat a XIV. század közepén rombolták le. A lerombolt kastélyokat és falvakat elhagyták, és a legtöbb lakos északabbra, a Plan-Sierre-ben telepedett le. Az egyetlen kastély, amely túlélte a XIV. század háborúit, a Sierre-től délkeletre fekvő Goubing-kastély volt.
A XX. század elejétől, máig a turizmus és a szőlőtermesztés és borkészítés mellett az alumíniumgyárak növelik a város gazdasági erejét.
A fuvar adatai:
ETS2 verzió: 1.50.3.7s.
Rögzítés dátuma: 2024 július 13.
Típus: Külső megbízás.
Kiindulás-cél: Brüsszel (B), transinet – Bern (CH), Tree-ET Wood.
Tervezett/megtett távolság: 848/915 km.
Időpont: Szerda, 6:03 – Szerda, 21:38 (valós menetidő 57 perc), fáradás szimulálása kikapcsolva.
Vontató: DAF XD Sleeper High (449LE-s, 12 sebességes).
Fülkefestés: Swiss Flag Metallic (Swiss PJP).
Pótkocsi/Szállítmány: Schwarzmüller 3-tengelyes nehézgépszállító szóló Blue/JCB 457 homlokrakodó.
Érintett települések (állam): Brüsszel (B), Luxembourg (L), Metz (F), Dijon (F), Le Locle (CH), La Chaux-de-Fonds (CH), Bern (CH), Veytaux (CH), Sierre (CH), Lens (CH), Icogne (CH).
World of Trucks esemény: Trade Connections – Switzerland (9/10).
Látványosság: Col des Roches.
VÉGE.
