Ebben a cikkben a Santa Fe ösvényt szeretném nektek bemutatni, amely Missouri államból indult, áthaladt Kansas államon, majd elágazó szakaszai érintették Colorado és Oklahoma államok területét, hogy ismét összefutva, az új-mexikói Santa Fe városában érjen véget.
Tartalomjegyzék
Amerika meghódítása nem ment könnyen: a bevándorlók a keleti partvidéktől folyamatosan áramlottak nyugat, illetve a Csendes-óceán partvidéke felé. Olyan, gyalogosan járható ösvények mentén haladtak, amelyeket az őslakos indiánok, a felfedezők, a vadászok, a trapperek, illetve az állatok tapostak ki. Az előretolt helyőrségek, települések, nevezetes pontok, útjelzők stb. között aztán egyre többen és többen érkeztek, már többnyire lóháton, ökrös szekereken, csapatostul, széles csapásokká alakítva az ösvényeket. A betelepülőket és a katonákat a postakocsik, a kereskedők, az aranyásók, a kalandorok, a misszionáriusok, illetve a hadiszállítmányok követték. Az így kialakult ösvények még mindig igen kockázatos útvonalnak számítottak az erődök és a járőrök által biztosított katonai védelem ellenére: az indiánok támadásai, a szárazság és vízhiány, a téli időjárás, a mély homok, a sziklás, hegyvidékes, kanyonos utak, a víztesteken való áthaladás, mind-mind jelentős kockázattal bírtak az utazók számára. Sok vér és könny kísérte ezeket az ösvényeket, így a rajtuk járók és utódaik számára jelentős történelmi eseménynek számított létrejöttük. Éppen ezért az USA történelmének jelentős részét képezi az ezekre az ösvényekre történő emlékezés.
Amerika meghódításához tehát számtalan ilyen ösvényre volt szükség. Érdekesség, hogy ezek az ösvények többnyire a XIX. században váltak nagy forgalmú útvonalakká. Az ösvények szolgáltak később nyomvonalul a vasút, majd a XX. században a kiépített utak és autópályák számára.
Cikkek sorozatában szeretném nektek bemutatni ezeket az ösvényeket, mivel kamionozásod során számos alkalommal haladsz el az eredeti nyomvonalon vagy annak közelében, találkozhatsz az ösvényekre utaló nevezetességekkel, történelmi emlékhelyekkel. Ebben a cikkben a Santa Fe Trail történetét szeretném bemutatni.
A Santa Fe Trail (Santa Fe ösvény) egy XIX. századi, többnyire 1821 és 1880 között használt útvonal volt Észak-Amerika középső részén, amely a Missouri állambeli Franklin városát kötötte össze az új-mexikói Santa Fe városával.
Amint a fenti térképen láthatod, az ösvény leghosszabb szakasza Kansas államon át vezetett, majd két szakaszra ágazva érintette Colorado és Oklahoma államokat, hogy Új-Mexikóban összefutva érje el Santa Fe városát. Mivel a felsorolt államok (nemsokára Missouri is) már része az ATS-nek, érdemes megismerkedned az ösvénnyel, hogy a játékban hol találkozhatsz vele, hol haladsz el a nyomvonalon vagy annak közelében, mely, a játékban is megjelenő településeket érintette.
A Santa Fe Trail kialakulása, útvonala
1821 szeptemberében William Becknell kereskedő Franklin városából indult el a Missouri folyó mentén nyugat felé, és járta ki, fedezte fel a Santa Fe-ig vezető 934 mérföld hosszú útvonalat (Mountain Route). Becknell kellemes meglepetéssel tapasztalta, hogy a hallottakkal ellentétben Mexikó, lerázva a spanyol igát – elődeikkel ellentétben –, szívesen fogadta a kereskedőket, vagyis az útvonal viszonylag biztonságos lett (korábban a spanyolok az úton elfogottakat Mexikóba hurcolták sok-sok évi rabságba). Csapatát később mások is követték, részben más útvonalat kijelölve: az északi hegyi útvonal (Mountain Route) megbízhatóbb vízellátást ígért (gondolj a szekereket húzó ökrökre, a lovakra és más állatok vízigényére, az embereké mellett), de ugyanakkor fáradságos hegyi utazást igényelt például a Raton-hágón keresztül. A másik útvonal délre, a Cimarron folyót követte (Cimarron Route), amely rövidebb és gyorsabb volt, de a száraz szakaszokon ismerni kellett a vízlelőhelyeket – Becknell ezen jutott vissza Franklinba.
Az ösvény létfontosságú kereskedelmi útvonalként szolgált egészen 1880-ig, amikor is a vasút, követve az ösvényt, megérkezett Santa Fébe. A vasút 1866-ban, mindössze egy évvel a polgárháború befejezése után érkezett meg az új Kansas államba. Ez az időszak (1866-1880 és még tovább) a vasúti terjeszkedés példátlan időszaka volt. Két éven belül síneket fektettek le Kansas központjában, és 1873-ra két különböző vasútvonal jutott el Kansas keleti részétől egészen Coloradóig. Mivel a Santa Fe Trail elsősorban kereskedelmi árukat szállított, a vasútbővítés azt jelentette, hogy a kereskedelmi célú karavánoknak egyre rövidebb távolságokat kellett megtenniük gyalog. Az 1870-es évek elején már három különböző vasútvonal versengett azért, hogy síneket építsenek a Raton-hágó (Raton Pass) fölé, hogy kiszolgálják az új-mexikói piacot. A verseny győztese, az Atchison, Topeka és Santa Fe Railroad vasúttársaság lett, amely 1878 végén érte el a Raton-hágó tetejét. A további pályaépítések tovább csökkentették Santa Fe „távolságát”. Aztán 1880 februárjában a vasút elérte Santa Fe-t, és az ösvény belehalványult a történelembe.
A Santa Fe ösvény tehát a Missouri állambeli Franklin városából indult, majd nyugat felé haladva áthaladt a mai Kansas államon, amelynek nyugati végén kettéválva érintette Oklahoma és Colorado államokat, összefutva végül az új-mexikói Santa Fe városában – leghosszabb szakasza tehát Kansas államon át húzódott. A ösvény átszelte a komancsok által lakott ún. Comancheria északnyugati sarkát. A komancsok kezdetben jelentős problémákat okoztak, mivel az állandósult támadások mellett elzárták a Mexikóba vezető El Camino Real de Tierra Adentro ösvényt. (Santa Fe közel volt az El Camino Real de Tierra Adentro ösvény végéhez, amely Mexikóvárosig nyúlt, így a frissen meghódított területeket össze tudták kapcsolni a spanyol Mexikó területeivel.) Az útvonal megnövekedett forgalma a bölények vándorlását is akadályozta, amelyek így nem csak a túlvadászat, hanem a legelők közötti vándorlásuk akadályoztatása miatt is a kihalás szélére jutottak.
1848-ban véget ért az USA-Mexikó háború az ún. Guadalupe Hidalgo-i Szerződéssel (Treaty of Guadalupe Hidalgo), így az USA által megszerzett új-mexikói területet az ösvény segítségével integrálták az ország gazdaságába. A XX. században a gépjárművek létrejöttével és a kiépített utak létrehozásával párhuzamosan a Santa Fe ösvény nyomvonalát felhasználták a National Old Trails Road és a US Route 66 egyes szakaszainak kijelölésekor. Az ösvényre ma Santa Fe Trail National Scenic Byway autópályaként hivatkoznak, amely nagyjából követi az ösvény nyomvonalát Kansas teljes hosszában, Colorado délkeleti, Oklahoma északnyugati sarkán és Új-Mexikó északi részén. A történelmi emlékezet megőrzéséről pedig a National Park Service (Nemzeti Park Szolgálata) gondoskodik, amely Santa Fe National Historic Trail (Santa Fe Nemzeti Történelmi Ösvény) néven hivatkozik az ösvényre.
Utazás a Santa Fe ösvényen
Az ösvény történelmének megismeréséhez tegyünk egy képzeletbeli utazást az ösvényen! Induljunk el William Becknell kereskedő karavánjával 1821 szeptemberében a Missouri állambeli Franklin városából! Az ösvény történetének követéséhez használd az alábbi képeket, illetve a National Park Service Santa Fe Trail Map PDF dokumentumot, és annak jelmagyarázatát!
-
1821: William Becknell és öt munkatársa 1821 szeptemberében indult el karavánjával nyugat felé Franklin körzetéből - november 16-án sikeresen eljutottak Santa Fébe, ahol jelentős haszonnal adtak túl áruikon. A Raton-hegységen áthaladó útvonaluk volt az előfutára az ösvény hegyi ágának (Mountain Route).
Az ösvény Franklintől Santa Fe-ig 934 mérföld hosszú lett. -
1822-1828: William Becknell visszaútján 1822 január közepén érkezett Franklin-be, de elkerülte a Raton-hegységet, és egy rövidebb, közvetlenebb útvonalat választott, amely Cimarron Route néven vált ismertté. A legtöbben, akik a későbbi években indultak, Becknell nyomdokaiba léptek. Ebben az időszakban sokan már nem Franklin-ból, hanem a nyugatabbra lévő Lexington-ból indultak. Az 1827 márciusában alapított Independence városa ebben az időszakban még csak minimális szerepet töltött be.
Az ösvény hossza Franklintől Santa Fe-ig a Cimarron Route-on keresztül 890 mérföld lett, szemben a Mountain Route 934 mérföldjével. -
1829–1830: 1826-ban, majd 1828-ban a Missouri folyó kiterjedt áradása elpusztította Franklin városát, ugyanakkor a gőzhajóforgalom megjelenése ösztönözte a folyón feljebbről történő indulást. Ebben az átmeneti időszakban a nyugat felé tartó kereskedelmi karavánok számos helyről indultak, beleértve az újjáépített New Franklint, Fayette-et, Lexington-t, Independence-t és más városokat.
Az ösvény hossza Lexington-tól Santa Fe-ig 837 mérföldre rövidült. -
1831-1845: Independence 1831-re jelentős várossá nőtte ki magát. A város és a Missouri folyó két kikötője közötti jobb kapcsolatnak köszönhetően Independence vált a Santa Fe ösvény legnagyobb forgalmú kiindulópontjává. A kissé nyugatabbra fekvő rivális Westport-ot 1832-ben alapították, és az 1830-as évek közepére a közeli Westport Landing vonzotta be az új-mexikói kereskedelem kis, de egyre növekvő részét.
A nyomvonal hossza Independence-től Santa Fe-ig a Cimarron útvonalon keresztül 800 mérföldre rövidült. -
1846-1847: Az Egyesült Államok Kongresszusa 1846 májusában hadat üzent Mexikónak. Egy hónappal később Stephen W. Kearny tábornok Nyugati Hadserege elhagyta Fort Leavenworth-t, és augusztus végére erői átvették az irányítást Új-Mexikó felett. Az indián rajtaütések egyre veszélyesebbé tették a Cimarron útvonalat, így a forgalom a hegyi útra (Mountain Route) terelődött.
A nyomvonal hossza Independence-től Santa Fe-ig a Mountain Route-on keresztül 844 mérföldre nőtt. -
1848–1860: A Guadalupe Hidalgo-i Szerződés (Treaty of Guadalupe Hidalgo) aláírásával Új-Mexikó és a környező terület az Egyesült Államok délnyugati részének része lett. Így a katonai forgalom tovább növelte a Santa Fe ösvény forgalmát. A Cimarron Route ismét a leggyakrabban használt útvonallá vált, de Kansas városa (később Kansas City) kiindulóponttá válva kiszorította Independence-t.
Az ösvény hossza Kansas (City) városától Santa Fe-ig a Cimarron útvonalon keresztül 788 mérföldre csökkent. -
1861-1864: A polgárháború beköszöntével a Council Grove és Kansas városok közötti határvidéken garázdálkodó bűnözők miatt az ösvény veszélyessé vált, így a forgalom nagy része áttevődött Fort Leavenworth-be. Az indián rajtaütések veszélyei miatt az utazók a hegyi ösvényt (Mountain Route) követték.
Az ösvény hossza Fort Leavenworth és Santa Fe között így 834 mérföldre nőtt: 49 mérföldet tettek meg a Fort Leavenworth-i katonai úton és 785 mérföldet a hegyi ösvényen. -
1865 - 1866 június: A polgárháború után a forgalom visszaállt a háború előtti mintára. Az ösvény Kansas City-ben kezdődött vagy ért véget, legtöbben pedig a Cimarron útvonalat követték.
Az ösvény hossza Kansas City-ből Santa Fe-be a Cimarron útvonalon keresztül visszaállt 788 mérföldre. -
1866 június - 1867 június: A Union Pacific Eastern Division (UPED) 1863-ban hozzáfogott a vasút építéséhez Kansas City-től nyugatra. Amikor 1866 júniusában a sínek elérték Junction City-t, a nyugatra tartó Santa Fe ösvény utazói már vonattal jutottak el Junction City-be; innen haladtak tovább nyugat felé a most már Butterfield Overland Despatch névvel illetett útvonalon Fort Ellsworth felé, majd délnyugat felé fordulva elérték a Zarah-erődöt, ahonnan már az ösvényt követték.
Az ösvény hossza így lerövidült Junction City és Santa Fe között 699 mérföldre. Mivel Junction City és Fort Ellsworth közötti a távolság 76 mérföld, Fort Ellsworth és Fort Zarah között pedig 40 mérföld, így Fort Zarah és Santa Fe között a távolság 583 mérföld lett. -
1867 június-október: Az UPED 1867 júniusában elérte Fort Harker-t (Fort Ellsworth közelében). A következő néhány hónapban a legtöbb Santa Fe-be tartó utazó már itt kezdte meg útját.
Az ösvény hossza Fort Harker-től Santa Fe-ig 623 mérföldre csökkent: 40 mérföld Fort Harker-től Fort Zarah-ig, majd 583 mérföld az ösvényen Fort Zarah-tól Santa Fe-ig. - 1867 október - 1868 június: A UPED 1867 októberében elérte Hays City-t (Fort Hays közelében). Az utazók már innen jutottak el 75 mérföldnyi út után Fort Dodge városába, ahol rátérhettek az eredeti ösvényre, amelynek hossza így 493 mérföldre csökkent.
-
1868 június - 1870 március: A UPED 1868 júniusában elérte Phil Sheridan (a mai Sheridan) városát Kansas nyugati határán. Az utazók innen délnyugat felé haladva jutottak el a coloradoi Fort Lyon-ba. A Cimarron útvonalat 1868 júniusa után felhagyták, így a legtöbb Mountain Route útvonal forgalma megszűnt Fort Lyontól keletre.
Az eredeti ösvény hossza Sheridan és Santa Fe között 428 mérföldre csökkent: 120 mérföld volt Sheridan és Fort Lyon között és 308 mérföld onnan Santa Fe-ig. -
1870 március - 1873 július: A korábbi nevén UPED, majd Kansas Pacific 1870 márciusában érte el Kit Carson városát Colorado államban. Innen az ösvényig, vagyis a Las Animas közeli Bent' Fort erődig egy 66 mérföldes utat kellett megtenni.
Az út hossza Kit Carsontól Santa Fe-ig 358 mérföldre csökkent, amiből 66 mérföld volt a Kit Carson-Bent' Fort Wagon Road szakasz hossza, és 292 mérföld az erődtől Santa Fe-ig az eredeti ösvényen. -
1873 július-október: Közben a Kansas Pacific vonalától délebbre lefektették az Atchison, Topeka, Santa Fe (AT&SF) vasútvonalat, amely szintén Kansas keleti részéből indult az ösvény mentén. Ez a vonal 1873 júliusára elérte a (régi) Granadát Colorado állam keleti részén. Így a legtöbben a Granada-Fort Union Wagon Road-on indultak nyugat felé, bár a forgalom egy része Trinidad-on keresztül haladt.
Az ösvény hossza Granadától Santa Fe-ig 323 mérföldre csökkent: ebből 224 mérföld volt a Granada-Fort Union Wagon Road, 99 mérföld pedig a Santa Fe ösvény. -
1873 október - 1875 szeptember: A Kansas Pacific, annak érdekében, hogy győzze a versenyt az AT&SF vasútvonallal, 1873 októberében befejezte az 58 mérföldes szakasz építését Kit Carson és Las Animas között. A következő két évben az utazók továbbra is két külön útvonalon haladtak.
Az ösvény hossza Las Animas-tól Santa Fe-ig 304 mérföldre csökkent. -
1875 szeptember-december: 1875 szeptemberében az AT&SF vágányai elérték a Colorado állambeli Las Animas-t, és a következő hónapokban mindkét vasútnak ugyanabban a városban volt a sínfeje. Gyakorlatilag az összes Santa Fe Trail forgalom a fő útvonalon haladt a Raton Pass-on keresztül, és a Granada-Fort Union Wagon Road utat (ami a Santa Fe Trail forgalmát illeti) elhagyták.
Az ösvény hossza Las Animas-tól Santa Fe-ig továbbra is 304 mérföld. -
1875 december - 1876 április: A Las Animas-tól nyugatra épült Kansas Pacific pályavonal 1875 december közepén elérte La Junta fellendülő városát, majd két héten belül az AT&SF pályája is megérkezett. A következő néhány hónapban mindkét vasút egyforma helyzetben volt, kiszolgálva Colorado délkeleti régióját.
A nyomvonal hossza La Junta városától Santa Fe-ig 285 mérföldre csökkent. -
1876 április - 1878 szeptember: Az AT&SF pályaépítői La Junta városától nyugatra folytatták a vasútépítést, 1876 márciusában eljutva Pueblo-ig. Mindössze egy hónappal később a Denver és Rio Grande (D&RG) vasúttársaság végzett a délre fekvő Pueblo és El Moro közötti vonallal, 5 mérföldre északkeletre Trinidad-tól. Ennek eredményeként a postai forgalom és néhány szakasz utazója El Moro-tól délre kezdte meg az ösvényen utazását, de a Santa Fe-be tartó teherforgalom továbbra is La Junta-tól délnyugat felé haladt.
Az ösvény hossza El Moro-tól Santa Fe-ig 207 mérföld. -
1878 szeptember - 1879 február: A Santa Fe pályái 1878 szeptemberében értek el Trinidad-ba. A vonal építése májusban kezdődött La Junta-ban, miután egy februári összecsapást követően Trinidadtól délre az AT&SF legénysége megkapta a jogot a Raton Pass feletti építkezéshez. Az AT&SF győzelme a Raton Pass-nál kiütötte a versenyből a Kansas Pacific vasúti versenytársat, így a Kansas Pacific vasútvonalat Kit Carson, Las Animas és La Junta között hamarosan felhagyták.
A nyomvonal hossza Trinidad-tól Santa Fe-ig 202 mérföld. -
1879 február-július: Az AT&SF pályái elérték a Raton Pass tetejét, és 1878 november 30-án Colorado államból átléptek Új-Mexikóba, 1879 februárjában pedig eljutottak Otero-ig. A rögtönzött tábor a régi Clifton House állomás közelében (a mai Ratontól délre) szolgált ideiglenes vasúti fejállomásként, miközben az építők Las Vegas felé nyomultak.
A nyomvonal hossza Otero és Santa Fe között 176 mérföld. -
1879 július - 1880 február: Az AT&SF vasút 1879 július 1-jén érte el az új-mexikói Las Vegas-t, és az első vonat három nappal később meg is érkezett a városba. Las Vegas szolgált a vasút végállomásaként a következő néhány hónapban.
Az ösvény hossza Las Vegas-tól Santa Fe-ig 64 mérföldre csökkent. - 1880 februártól: Az első vonat 1880 február 9-én érkezett meg Santa Fe-be, egy 18 mérföldes kiegészítő vasúti pályán keresztül, aminek építését Santa Fe megye szavazói finanszírozták meg az 1879 októberi kötvényválasztáson. A Santa Fe ösvény teljes 835 mérföldes hegyi útvonala Kansas Citytől Lamy-ig és Santa Fe-ig most már vasúton is bejárhatóvá lett. Ezt követően a Santa Fe Trail egy darabig még kiszolgálta a helyi igényeket, majd lassan a történelem emlékezete fújta el nyomait.
A Great Prairie Highway
Vessük össze az ösvény útvonalát a mai Santa Fe Trail National Scenic Byway útvonallal, lássuk, a játékban mely szakaszokkal találkozhatunk! Az ATS jelenleg Missouri – ami már készül! – kivételével mind a négy érintett államot tartalmazza, így a Santa Fe ösvényt már számos úton követheted.
Képzeld magad William Becknell helyébe, pattanj be virtuális kamionodba, és kövesd az ösvényt! Az utat Kansas City városában kezdd…az útvonal követéséhez ismét hívd segítségül a National Park Service Santa Fe Trail Map dokumentumot, és annak jelmagyarázatát!
Kansas City városát a játékban az I-70-esen Emporia felé, illetve az I-35-ön Topeka felé hagyhatod el. A Santa Fe ösvény azonban Kansas államban jórészt e két útvonal között haladt, az US-56 vonalát követve, ami sajnos nem része a játéknak. Az ösvény nyugat felé tartva először metszi a Topekától délre haladó US-75-öt, majd a Topeka és Emporia között húzódó I-335 autópályát. Tovább haladva metszi az US-77 Junction City és El Dorado közötti, majd az I-135 Salina és Newton közötti szakaszát. Az ösvény az Arkansas folyót Great Bend városa közelében éri el, amely az US-281 és az US-56 kereszteződésében fekszik – sajnos még ez a terület sem szerepel a játékban.
Innen kezd érdekessé válni számunkra az útvonal – az ösvény, Great Bend után kettéágazva, az Arkansas folyót követve halad a mai US-183 és US-50 kereszteződésében fekvő Kinsley, majd szintén a folyót, illetve az US-50 utat követve Dodge City városáig. A folyótól északabbra kitaposott Dry Route vízben szegényebb, de gyorsabb és rövidebb utat jelentett, míg az Arkansas mentén haladó Wet Route értelemszerűen vízben gazdagabb, de lassabb és hosszabb utat eredményezett.
A Santa Fe ösvény az ATS Világtérképére tehát Kinsley városánál kerül fel. Innen az US-50-esen már az ösvény mentén haladhatunk. Érdekesség, hogy Kinsley városától keletre az US-50-en először a Coon patakon, majd az Arkansas folyón áthaladva, elérsz egy parkolóba, ahol elolvashatod a Battle of Coon Creek tábla szövegét, amit a Coon Creek melletti csata emlékére állítottak. A csata innen északra, az Arkansas és a Coon Creek közötti területen zajlott, amelyen áthaladt a Santa Fe ösvény is. A Coon Creek Dodge City várostól keletre ered, és az Arkansas folyótól északra, nagyjából vele párhuzamosan folyik észak felé, és az Arkansasba az ösvény mentén található Garfield városkánál ömlik.
Az ösvény Kinsley és Dodge City között az US-50-től délre haladt – a Dry és a Wet Route az Arkansas folyónál épült Fort Dodge erődnél találkozott, és haladt tovább Dodge City felé. Fort Dodge erődjéről jut eszembe, hogy a Dodge City városától délre futó US-54-en, nagyjából a Világtérképen nem jelzett Fort Dodge erődtől délre (a játékban szintén nem szereplő Bloom közelében) találsz egy újabb emléktáblát Fort Dodge-Camp Military Road néven, amely az erődből kiinduló, délre futó hadiútnak állít emléket.
Dodge City városában érdemes felkeresned a város nyugati szélén elhelyezett Dodge City: Cowboy Capital emléktáblát, amely a tehenészfiúknak állít emléket. Az Arkansas folyó mellett fekvő várost 1859-ben, a Santa Fe ösvényen alapították, és jelentős megállóként szolgált a karavánok számára. A környéken legeltetett, valamint a délről ideterelt marhákat felügyelő tehenészfiúk és a városba érkező kalandorok sok gondot okoztak az itt élőknek.
Dodge City után nem messze, nagyjából a mai Cimarron településnél, az ösvény kettévált: az északi, hosszabb, de biztonságosabb, az Arkansas folyót, valamint a mai US-50-et követő, Colorado felé haladó Mountain Route-ra, valamint a délebbre haladó, rövidebb, de szárazabb, Oklahoma államba is áthúzódó, a Cimarron folyót követő Cimarron Route-ra.
A Mountain Route
Ha Dodge City-t az US-50-en hagyod el Garden City felé, akkor az Arkansas folyó és az ösvény északi szakasza mentén haladhatsz. Az út szorosan követi az ösvényt. Garden City-be érve érdemes a Flavorfair előtti szervizútra kanyarodnod, hogy elolvashasd az American Indians and (the) Buffalo emléktáblát.
Tovább haladva Colorado állam felé az US-50-en, az Arkansas mentén, egymás után hagyhatod el az ösvény melletti városokat: Lamar-t, Las Animas-t és La Junta-t. Az ösvény az Arkansas folyót és a mai US-50-et La Junta mellett hagyja el, délnyugatra, az I-25 melletti Trinidad felé fordulva. Fordulj le tehát Te is az US-350-re, és menj el Trinidad városáig, ahol térj rá az I-25-re! Raton előtt az I-25-ön már az ösvény leghíresebb helyén, a Raton-hágón (Raton Pass) haladsz át. A hágón való átkelés nagyon nehéz szakasza. Ezért 1865-ben Richens „Dick bácsi” Wootton vállalkozó fizetős út építésével könnyítette meg az utat. Raton után az ösvény nagyjából követi az I-25-öt, közben becsatlakozik a Cimarron Route is az US-56 mentén, hogy majd együtt fussanak be Santa Fe városába.
A Cimarron Route
A Cimarron Route környéke sem része a játéknak, hiszen nem a mai US-54, hanem az északabbra futó US-56 követi. Az US-56-on csak Boise City és Clayton között közlekedhetsz, az ösvény pedig az úttól északra halad – ez az egyetlen rövid szakasz, aminek a közelében el tudsz haladni. Ha Clayton-nál rátérsz az US-67/US-87-re Raton felé, akkor a Rabbit Ears táblát követően képzeletben keresztezheted az ösvényt. (A Cimarron River Boise City felett éri el az ösvényt, és fut vele párhuzamosan Kansas államba áttérve, de még az US-83 előtt elkanyarodik délkeletre, Oklahomába. A Cimarron River 698 mérföld (1123 km) hosszú, Új-Mexikóban, a Ratontól keletre fekvő Folsom mellett ered, majd keresztül folyik Colorado, Kansas és Oklahoma államokon. A folyó nagy része Oklahomában fekszik. Útja során nem érint nagyobb városokat, amíg el nem éri Tulsa-tól nyugatra lévő Keystone víztározót, ahol csatlakozik az Arkansas folyóhoz. A folyó jelenlegi neve korai spanyol nevéből, a Río de los Carneros Cimarrones-ből származik, amit általában „A vad bárány folyójának” fordítanak.) Az ösvény tehát Boise City-nél elhagyva a Cimarron folyót, tart a Canadian River, illetve a mai I-25 felé, továbbra is az US-56-tól északra. A Canadian folyón átkelve az I-25 mentén haladva, összefutva a hegyi úttal érik el közösen Santa Fe városát.
Őszintén szólva sajnálom, hogy a Kansas DLC nem tartalmazza az ösvény Kansas City és Kinsley közötti szakaszának nyomvonalát követő US-56-ot, mert így csak az állam nyugati szélén követhetjük képzeletben a Santa Fe ösvényen haladókat.
A cikkhez felhasznált források: Santa Fe Trail, Wikipedia; National Park Service – Santa Fe Trail; National Historic Trails Viewer
VÉGE.
